I. SZÍN.
Prospero laka előtt.
Ferdinánd, egy hasáb fát czipelve, jő.
FERDINÁND.
Vannak nehéz játékok, s a nehézség
Növeli bennök a gyönyört; silány
Munkát lehet dicsően végzeni,
S szegény törekvés visz dús végre néha.
Ez aljas munka nékem oly nehéz, mint
Gyűlölt lehetne; ám a hölgy, kinek
Szolgálok, éltet ád a holtnak és
Gyönyörre váltja fáradalmimat.
Oh, tízszer édesb ő, mint apja zord,
Pedig merő zordság ez. Egynehány
Ezer hasábfát kell behordanom
S gulába raknom, kénytelen. Ah, úrnőm
Sír, hogyha fáradozni lát s emígy szól:
„Oly aljas munka mellett ily nemes
Munkás sohsem volt még!” Majd elfelejtem;
De ez édes eszmék munka közbe’ leg-
Jobban sürögnek, megkönnyítni az.
Miranda jő; Prospero távolabb.
Vannak nehéz játékok, s a nehézség
Növeli bennök a gyönyört; silány
Munkát lehet dicsően végzeni,
S szegény törekvés visz dús végre néha.
Ez aljas munka nékem oly nehéz, mint
Gyűlölt lehetne; ám a hölgy, kinek
Szolgálok, éltet ád a holtnak és
Gyönyörre váltja fáradalmimat.
Oh, tízszer édesb ő, mint apja zord,
Pedig merő zordság ez. Egynehány
Ezer hasábfát kell behordanom
S gulába raknom, kénytelen. Ah, úrnőm
Sír, hogyha fáradozni lát s emígy szól:
„Oly aljas munka mellett ily nemes
Munkás sohsem volt még!” Majd elfelejtem;
De ez édes eszmék munka közbe’ leg-
Jobban sürögnek, megkönnyítni az.
Miranda jő; Prospero távolabb.
MIRANDA.
Jaj, kérlek! – Oh ne fáraszd úgy magad’.
Bár csak villám gyújtotta volna föl
E fát, mit össze kell itt hordanod.
Csak tedd le, kérlek, és pihenj. Ha majd ég,
Könyezni fog, hogy így fáraszta téged.
Atyám könyvekbe van merűlve; jer,
Pihenj kissé: mert három óra hosszant
Ment vagy miatta.
Jaj, kérlek! – Oh ne fáraszd úgy magad’.
Bár csak villám gyújtotta volna föl
E fát, mit össze kell itt hordanod.
Csak tedd le, kérlek, és pihenj. Ha majd ég,
Könyezni fog, hogy így fáraszta téged.
Atyám könyvekbe van merűlve; jer,
Pihenj kissé: mert három óra hosszant
Ment vagy miatta.
FERDINÁND.
A nap leszáll, míg elvégezhetem,
Mit végzenem kell.
| Drága, drága hölgy! |
Mit végzenem kell.
MIRANDA.
Én hordom addig: kérlek, add csak ezt,
Hadd vigyem a rakásra.
| Míg te megpihensz, |
Hadd vigyem a rakásra.
FERDINÁND.
Szakadjon izmon inkább, hátgerinczem
Törjék el, mintsem erre aljasulj,
Míg én henyélnék.
| Nem, kecses hölgy; |
Törjék el, mintsem erre aljasulj,
Míg én henyélnék.
MIRANDA.
Ily munka, mint hozzád; s könnyebben is
Tenném meg én: mert érted szívesem
Tenném, te meg kelletlenűl.
| Hozzám szintugy illik |
Tenném meg én: mert érted szívesem
Tenném, te meg kelletlenűl.
PROSPERO.
Bogárka, meg vagy szúrva! Ez mutatja,
Hogy ide jöttél.
| Szegény |
Hogy ide jöttél.
MIRANDA.
| Kimerültnek látszol. |
FERDINÁND.
Nem, drága hölgy: friss hajnal leng körűl,
Ha te közel vagy, éjjel is. De kérlek,
Hadd foglalhassam hő imámba, mondd,
Mi a neved?
Nem, drága hölgy: friss hajnal leng körűl,
Ha te közel vagy, éjjel is. De kérlek,
Hadd foglalhassam hő imámba, mondd,
Mi a neved?
MIRANDA.
Miranda. – Oh, atyám,
Parancsodat megtörtem ezzel!
Miranda. – Oh, atyám,
Parancsodat megtörtem ezzel!
FERDINÁND.
Csodálandó Miranda! igazán
A legcsodálandóbb, mi drágaság
Van a világon! Sok hölgy bájiban
Gyönyörködött szemem; hangjok zenéje
Gyakorta tette rabbá nagyon is
Figyelmetes fülem’; különböző
Erényiért becsültem sok leányt;
De még egyet sem úgy, hogy valamely
Hiány ne versengjen kecsével és
Annak hatását el ne rontsa. Oh,
De te, tökélyes, páratlan, te minden
Teremtésnek javából vagy teremtve!
| Oh |
A legcsodálandóbb, mi drágaság
Van a világon! Sok hölgy bájiban
Gyönyörködött szemem; hangjok zenéje
Gyakorta tette rabbá nagyon is
Figyelmetes fülem’; különböző
Erényiért becsültem sok leányt;
De még egyet sem úgy, hogy valamely
Hiány ne versengjen kecsével és
Annak hatását el ne rontsa. Oh,
De te, tökélyes, páratlan, te minden
Teremtésnek javából vagy teremtve!
MIRANDA.
Nemembül én egyet sem ismerek,
Nő-arczot sohse láttam, magamét csak
Tükrömben; azt sem, a kit férfinak
Nevezhetnék, csak téged, jó barátom,
S atyámat. Milyen arczok vannak a
Világba’, nem tudom. De szűz hitem-,
Legfőbb kincsemre, mondom: nem kivánok
Más társat a világon kivüled;
Se képzetem más képet nem teremthet,
Rajtad kívűl, melyet szeressen. – Ah,
Mi gondtalan csevegek s elfelejtem
Atyám parancsát.
Nemembül én egyet sem ismerek,
Nő-arczot sohse láttam, magamét csak
Tükrömben; azt sem, a kit férfinak
Nevezhetnék, csak téged, jó barátom,
S atyámat. Milyen arczok vannak a
Világba’, nem tudom. De szűz hitem-,
Legfőbb kincsemre, mondom: nem kivánok
Más társat a világon kivüled;
Se képzetem más képet nem teremthet,
Rajtad kívűl, melyet szeressen. – Ah,
Mi gondtalan csevegek s elfelejtem
Atyám parancsát.
FERDINÁND.
Herczeg vagyok, Miranda, tán király
(Oh bár ne volnék!) s e silány fahordást
Szintoly kevéssé tűrném, mint hogy egy
Légy szálljon ajakamra. Ámde halld
Szivem szavát: mihelyt megláttalak,
Szolgálatodba állt szivem, s azóta
Ott van s neked szolgál: érted vagyok
Ilyen türelmes napszámos.
| Rangra nézve én |
(Oh bár ne volnék!) s e silány fahordást
Szintoly kevéssé tűrném, mint hogy egy
Légy szálljon ajakamra. Ámde halld
Szivem szavát: mihelyt megláttalak,
Szolgálatodba állt szivem, s azóta
Ott van s neked szolgál: érted vagyok
Ilyen türelmes napszámos.
MIRANDA.
| Szeretsz? |
FERDINÁND.
Oh föld s egek! tanúim légyetek,
S kisérjétek sikerrel eskümet,
Valót ha mondok; ha pedig hazudnék,
Forditsatok minden jelt ellenem.
Minden fölött csak téged a világon
Tisztel, s szeret, s imád szivem!
Oh föld s egek! tanúim légyetek,
S kisérjétek sikerrel eskümet,
Valót ha mondok; ha pedig hazudnék,
Forditsatok minden jelt ellenem.
Minden fölött csak téged a világon
Tisztel, s szeret, s imád szivem!
MIRANDA.
Hogy sirok azon, a minek örűlök.
| Bolond én, |
PROSPERO.
Két ritka szívnek szép találkozása!
Ég harmatozzék áldást arra, mi
Köztük csirázik!
Két ritka szívnek szép találkozása!
Ég harmatozzék áldást arra, mi
Köztük csirázik!
FERDINÁND.
Mért sírsz, angyalom?
Mért sírsz, angyalom?
MIRANDA.
Csak gyávaságom, hogy nem merem
Ajánlni, amit adni vágyok, és
Elvenni, a mi nélkül meghalok!
Mind hiú szó! Minél inkább igyekszik
Rejtőzni, annál nyiltabban kitűn
Hatalma. Félre, csalfa álszemérem!
Légy szónokom, szűz szent őszinteség!
Im, nőd vagyok, ha kellek; és ha nem,
Mint szolganőd halok meg. Hitvesül
Elútasíthatsz: szolgálód leszek,
Ha kellek, vagy nem.
Csak gyávaságom, hogy nem merem
Ajánlni, amit adni vágyok, és
Elvenni, a mi nélkül meghalok!
Mind hiú szó! Minél inkább igyekszik
Rejtőzni, annál nyiltabban kitűn
Hatalma. Félre, csalfa álszemérem!
Légy szónokom, szűz szent őszinteség!
Im, nőd vagyok, ha kellek; és ha nem,
Mint szolganőd halok meg. Hitvesül
Elútasíthatsz: szolgálód leszek,
Ha kellek, vagy nem.
FERDINÁND.
S szolgád örökre én! (Térdel.)
| Úrnőm, drága hölgy, |
MIRANDA.
| Férjem tehát! |
FERDINÁND.
Az, s oly örömmel, mint rabszolga megy
Szabad levegőre. Itt van a kezem.
Az, s oly örömmel, mint rabszolga megy
Szabad levegőre. Itt van a kezem.
MIRANDA.
Itt az enyém s a szivem benne! Most
Isten veled egy fél órára.
Itt az enyém s a szivem benne! Most
Isten veled egy fél órára.
FERDINÁND.
Isten veled!
(Miranda és Ferdinánd, két felé, el.)
| Kedves, |
(Miranda és Ferdinánd, két felé, el.)
PROSPERO.
Örűlni nem tudok
Ugy, mint magok, kiket betölt a kéj;
De örömem nagyobb már nem lehet.
El könyveimhez: mert még est előtt
Sok múlhatatlant kell ma végzenem.
Örűlni nem tudok
Ugy, mint magok, kiket betölt a kéj;
De örömem nagyobb már nem lehet.
El könyveimhez: mert még est előtt
Sok múlhatatlant kell ma végzenem.
| (El.) |
