II. SZÍN.
A sziget más része.
Hörpencs és Kurjancs jönnek. Caliban utánok, a butykossal.
HÖRPENCS.
Szót se arról! Ha a hordó kiürűl, iszunk vizet. Addig szó se legyen róla. Hát csak rajta, csapot belé. – Szolga-szörny, tölts!
Szót se arról! Ha a hordó kiürűl, iszunk vizet. Addig szó se legyen róla. Hát csak rajta, csapot belé. – Szolga-szörny, tölts!
KURJANCS.
Szolga-szörny! – Furcsa egy sziget. Mondják, öten lakunk rajta: ehol abból három; ha a más kettő is ilyen lábon áll: ing az állam.
Szolga-szörny! – Furcsa egy sziget. Mondják, öten lakunk rajta: ehol abból három; ha a más kettő is ilyen lábon áll: ing az állam.
HÖRPENCS.
Igyál, szolga-szörny, mikor kinállak. A szemeid egészen a fejedbe száradtak.
Igyál, szolga-szörny, mikor kinállak. A szemeid egészen a fejedbe száradtak.
KURJANCS.
Csak nem is száradhattak a talpára! Akkor volna derék szörnyeteg.
Csak nem is száradhattak a talpára! Akkor volna derék szörnyeteg.
HÖRPENCS.
Szörny-czimborám aszúborba fulasztotta a nyelvét; én a tengerbe se fuladnék bele. Harminczöt mértföldet úsztam, míg partot értem, lelkemre mondom. Szörny! hadnagyommá teszlek vagy zászlótartómmá.
Szörny-czimborám aszúborba fulasztotta a nyelvét; én a tengerbe se fuladnék bele. Harminczöt mértföldet úsztam, míg partot értem, lelkemre mondom. Szörny! hadnagyommá teszlek vagy zászlótartómmá.
KURJANCS.
Csak hadnagyoddá, kérlek; épen nem zászlós a tartása.
Csak hadnagyoddá, kérlek; épen nem zászlós a tartása.
HÖRPENCS.
Nem szaladunk ám, szörny komám!
Nem szaladunk ám, szörny komám!
KURJANCS.
De még nem is mentek ám, hanem hasaltok, mint a kutyák, s szájatokat se tátjátok föl.
De még nem is mentek ám, hanem hasaltok, mint a kutyák, s szájatokat se tátjátok föl.
HÖRPENCS.
Idétlen, szólj már egy szót, ha életre való idétlen vagy.
Idétlen, szólj már egy szót, ha életre való idétlen vagy.
CALIBAN.
Hogy érzi magát nagyságod? Hadd nyaljam meg a talpadat! – Annak nem szolgálok: gyáva.
Hogy érzi magát nagyságod? Hadd nyaljam meg a talpadat! – Annak nem szolgálok: gyáva.
KURJANCS.
Hazudsz, ostoba szörny! Akár egy pandurral szembe szállok! Borisza hal, te! hát lehet az gyáva, a ki annyi aszúbort megivott, mint én ma? Hogy hazudhatsz ily szörnyűségeket, te félig hal, félig szörny, te?
Hazudsz, ostoba szörny! Akár egy pandurral szembe szállok! Borisza hal, te! hát lehet az gyáva, a ki annyi aszúbort megivott, mint én ma? Hogy hazudhatsz ily szörnyűségeket, te félig hal, félig szörny, te?
CALIBAN.
Ni, hogy csúfol! Eltűröd ezt neki, kegyelmes úr?
Ni, hogy csúfol! Eltűröd ezt neki, kegyelmes úr?
KURJANCS.
Kegyelmes úr! Hogy ezek a szörnyek ily ostobák!
Kegyelmes úr! Hogy ezek a szörnyek ily ostobák!
CALIBAN.
No, már megint. Kérlek, harapd halálra.
No, már megint. Kérlek, harapd halálra.
HÖRPENCS.
Kurjancs, fogd meg a szádat! Ha kirúgsz, az első fára huzatlak. Szegény szörny! Ő az én alattvalóm, nem hagyom méltatlanúl bántalmazni.
Kurjancs, fogd meg a szádat! Ha kirúgsz, az első fára huzatlak. Szegény szörny! Ő az én alattvalóm, nem hagyom méltatlanúl bántalmazni.
CALIBAN.
Köszönöm, felséges uram. Méltóztatnál-e még egyszer meghallgatni előbbi kérésemet?
Köszönöm, felséges uram. Méltóztatnál-e még egyszer meghallgatni előbbi kérésemet?
HÖRPENCS.
Jó, méltóztatom. Csak térdelj le s kezdd rá. Mi Kurjancscsal állva maradunk.
Ariel jő látatlanúl.
Jó, méltóztatom. Csak térdelj le s kezdd rá. Mi Kurjancscsal állva maradunk.
Ariel jő látatlanúl.
CALIBAN.
Mint az előbb is mondám, egy zsarnok alattvalója vagyok, egy bűbájosé, ki tőlem e szigetet csellel elrabolta.
Mint az előbb is mondám, egy zsarnok alattvalója vagyok, egy bűbájosé, ki tőlem e szigetet csellel elrabolta.
ARIEL.
Hazudsz.
Hazudsz.
CALIBAN.
Pusztítson el téged vitéz uram!
Én nem hazudok.
| Hazudsz te, mókázó majom! |
Én nem hazudok.
HÖRPENCS.
Kurjancs, ha még egyszer félbeszakítod elbeszélését, kiütöm egynehány fogadat.
Kurjancs, ha még egyszer félbeszakítod elbeszélését, kiütöm egynehány fogadat.
KURJANCS.
Hisz egy szót se szóltam.
Hisz egy szót se szóltam.
HÖRPENCS.
Csitt, kukkot se. – Folytasd.
Csitt, kukkot se. – Folytasd.
CALIBAN.
Mondom, bűbájjal vette tőlem el
E szigetet. Ha felséged kivánja
Ezt megbosszulni – mert tudom, meri,
Mit e pimasz nem –
Mondom, bűbájjal vette tőlem el
E szigetet. Ha felséged kivánja
Ezt megbosszulni – mert tudom, meri,
Mit e pimasz nem –
HÖRPENCS.
| Már a bizonyos. |
CALIBAN.
Légy itt király, és én alattvalód.
Légy itt király, és én alattvalód.
HÖRPENCS.
De, hogy üthetjük nyélbe a dolgot? kezembe adhatod-e őt?
De, hogy üthetjük nyélbe a dolgot? kezembe adhatod-e őt?
CALIBAN.
Kezedbe ám, uram, még pedig alva;
S szeget verhetsz fejébe.
Kezedbe ám, uram, még pedig alva;
S szeget verhetsz fejébe.
ARIEL.
Hazudsz, nem adhatod.
Hazudsz, nem adhatod.
CALIBAN.
Te tarka papagály, foltos bolond!
Kérlek, kegyelmes úr, csapd jól fülön
S a butykost vedd el tőle. Akkor aztán
Igyék a pocsolyából; én, tudom,
Nem mutatok egy friss forrást neki.
Te tarka papagály, foltos bolond!
Kérlek, kegyelmes úr, csapd jól fülön
S a butykost vedd el tőle. Akkor aztán
Igyék a pocsolyából; én, tudom,
Nem mutatok egy friss forrást neki.
HÖRPENCS.
Kurjancs, ne rohanj vesztedbe; ha még egyszer félbeszakítod a szörnyet, e kezemre mondom, minden könyörületnek ajtót mutatok s puhára verlek mint a rostélyost.
Kurjancs, ne rohanj vesztedbe; ha még egyszer félbeszakítod a szörnyet, e kezemre mondom, minden könyörületnek ajtót mutatok s puhára verlek mint a rostélyost.
KURJANCS.
Ejnye, hát mit csináltam én? Nem csináltam én semmit. No errébb állok hát.
Ejnye, hát mit csináltam én? Nem csináltam én semmit. No errébb állok hát.
HÖRPENCS.
Nem mondtad, hogy hazud?
Nem mondtad, hogy hazud?
ARIEL.
Hazudsz.
Hazudsz.
HÖRPENCS.
Úgy-e? Nesze! (Nyakon üti.) Most ha tetszik, mondd még egyszer, hogy hazudok.
Úgy-e? Nesze! (Nyakon üti.) Most ha tetszik, mondd még egyszer, hogy hazudok.
)
KURJANCS.
Mondta az ördög, én nem mondtam. Elment az eszetek? s a hallásotok is? Ördög vigye a butykosodat! Ide vezet a borivás. Rontsa meg a nehézség a szörnyedet s görcs rántsa össze a körmeidet!
Mondta az ördög, én nem mondtam. Elment az eszetek? s a hallásotok is? Ördög vigye a butykosodat! Ide vezet a borivás. Rontsa meg a nehézség a szörnyedet s görcs rántsa össze a körmeidet!
CALIBAN.
Hahaha!
Hahaha!
HÖRPENCS.
Most folytasd az előadásodat. Te, kérlek, állj arrább.
Most folytasd az előadásodat. Te, kérlek, állj arrább.
CALIBAN.
Csak üsd, ne kiméld! Én is majd ütöm még.
Csak üsd, ne kiméld! Én is majd ütöm még.
HÖRPENCS.
Arrább állj. – Jöszte, folytasd.
Arrább állj. – Jöszte, folytasd.
CALIBAN.
Hát mondtam, hogy szokása délután
Aludni mindennap: megfojthatod
Akkor, csak elsőbb vedd el könyveit;
Vagy üsd hasábbal főbe, vagy a bélét
Ontsd egy karóval, vagy bicsakkal a
Torkát mesd. El ne feledd a könyveit
Elvenni elsőbb: nélkülök csak oly
Ostoba, mint én, s nem parancsol egy
Szellemnek is. Gyomrából gyűlöli
Mindnyája, mint én. Csak a könyveit
Égesd el. Aztán sok szép bútora
Van ám. Aszondja: majd ha háza lesz,
Fölékesítni. S a mi legnagyobb
Figyelemre méltó: szép leánya! Ő
Maga páratlannak mondja. Asszonybúl én
Csak Sycorax anyám’ láttam, meg őt;
De Sycoraxon annyival felül-
Áll ő, mint legnagyobb a legkisebben.
Hát mondtam, hogy szokása délután
Aludni mindennap: megfojthatod
Akkor, csak elsőbb vedd el könyveit;
Vagy üsd hasábbal főbe, vagy a bélét
Ontsd egy karóval, vagy bicsakkal a
Torkát mesd. El ne feledd a könyveit
Elvenni elsőbb: nélkülök csak oly
Ostoba, mint én, s nem parancsol egy
Szellemnek is. Gyomrából gyűlöli
Mindnyája, mint én. Csak a könyveit
Égesd el. Aztán sok szép bútora
Van ám. Aszondja: majd ha háza lesz,
Fölékesítni. S a mi legnagyobb
Figyelemre méltó: szép leánya! Ő
Maga páratlannak mondja. Asszonybúl én
Csak Sycorax anyám’ láttam, meg őt;
De Sycoraxon annyival felül-
Áll ő, mint legnagyobb a legkisebben.
HÖRPENCS.
Hát oly derék személy?
Hát oly derék személy?
CALIBAN.
Ágyadba illik, fogadom, uram,
S derék kis sarjadékot ad neked.
| Az ám, uram. |
S derék kis sarjadékot ad neked.
HÖRPENCS.
Szörny, megölöm azt az embert. Leánya és én leszünk a király meg a királyné (Isten éltesse felségünket!) Kurjancs és te, ti viczekirályok lesztek. Tetszik neked ez a terv, Kurjancs?
Szörny, megölöm azt az embert. Leánya és én leszünk a király meg a királyné (Isten éltesse felségünket!) Kurjancs és te, ti viczekirályok lesztek. Tetszik neked ez a terv, Kurjancs?
KURJANCS.
Pompáson!
Pompáson!
HÖRPENCS.
Adj kezet. Sajnálom, hogy megüttelek.
De kérlek, míg csak élsz, tartsd pórázon a nyelvedet.
Adj kezet. Sajnálom, hogy megüttelek.
De kérlek, míg csak élsz, tartsd pórázon a nyelvedet.
CALIBAN.
Fél óra múlva alszik. Akarod
Megölni most?
Fél óra múlva alszik. Akarod
Megölni most?
HÖRPENCS.
Becsületemre, meg.
Becsületemre, meg.
ARIEL.
Uramnak megjelentem ezt.
Uramnak megjelentem ezt.
CALIBAN.
Fölvidítottál, oly kedvem van, hogy még!
Legyünk vígak! Nem fujnád még el egyszer
A dalt, a melyre tanítottatok?
Fölvidítottál, oly kedvem van, hogy még!
Legyünk vígak! Nem fujnád még el egyszer
A dalt, a melyre tanítottatok?
HÖRPENCS.
Kivánatodra, szörny, ráállok; mindenre ráállok. Jere, Kurjancs, kurjantsuk el. (Énekel.)
Csípd meg jól, szúrd meg jól,
Szúrd meg jól, csípd meg jól,
Most van módod benne!
Kivánatodra, szörny, ráállok; mindenre ráállok. Jere, Kurjancs, kurjantsuk el. (Énekel.)
Csípd meg jól, szúrd meg jól,
Szúrd meg jól, csípd meg jól,
Most van módod benne!
CALIBAN.
Nem ez a nótája!
Ariel dobon és sípon játsza azt a dallamot.
Nem ez a nótája!
Ariel dobon és sípon játsza azt a dallamot.
HÖRPENCS.
Hát e mi?
Hát e mi?
KURJANCS.
Hét ez a mi dalunk nótája, Senki Pál uram játsza nekünk.
Hét ez a mi dalunk nótája, Senki Pál uram játsza nekünk.
HÖRPENCS.
Ha ember vagy: mutasd magadat! Ha ördög vagy: csinálj a mit akarsz!
Ha ember vagy: mutasd magadat! Ha ördög vagy: csinálj a mit akarsz!
KURJANCS.
És bocsásd meg a mi vétkeinket.
És bocsásd meg a mi vétkeinket.
HÖRPENCS.
A ki meghal, minden adósságát megfizeti. Fittyet hányok! – Isten legyen nekünk irgalmas.
A ki meghal, minden adósságát megfizeti. Fittyet hányok! – Isten legyen nekünk irgalmas.
CALIBAN.
Félsz?
Félsz?
HÖRPENCS.
Nem én, szörny, nem én.
Nem én, szörny, nem én.
CALIBAN.
Ne félj: e sziget hangokkal van tele,
Édes, szelíd dalokkal, mik gyönyört
Adnak, nem ártnak. Néha száz erős
Pengésü hangszer zúg fülembe; máskor
Oly halk danák, hogy alig ébredek;
Elaltat ismét, és álmomba’ mintha
Megnyiln’ a felhő s látnék kincseket,
Lehullni készen, hogyha ébredek:
Megint aludni vágynám!
Ne félj: e sziget hangokkal van tele,
Édes, szelíd dalokkal, mik gyönyört
Adnak, nem ártnak. Néha száz erős
Pengésü hangszer zúg fülembe; máskor
Oly halk danák, hogy alig ébredek;
Elaltat ismét, és álmomba’ mintha
Megnyiln’ a felhő s látnék kincseket,
Lehullni készen, hogyha ébredek:
Megint aludni vágynám!
HÖRPENCS.
Ez épen nekem való ország lesz: ingyen kapom a muzsikát.
Ez épen nekem való ország lesz: ingyen kapom a muzsikát.
CALIBAN.
Ha Prosperót eltetted láb alól.
Ha Prosperót eltetted láb alól.
HÖRPENCS.
Azzal hamar elbánunk. Tudom már hogy kell.
Azzal hamar elbánunk. Tudom már hogy kell.
KURJANCS.
A hang távozóban van: kövessük, s aztán lássunk a dolgunk után.
A hang távozóban van: kövessük, s aztán lássunk a dolgunk után.
HÖRPENCS.
Vezess, szörny, csak a hang után. Szeretném látni ezt a muzsikust; jól érti a mesterségét. Jösz?
Vezess, szörny, csak a hang után. Szeretném látni ezt a muzsikust; jól érti a mesterségét. Jösz?
KURJANCS.
Követlek, Hörpencs.
Követlek, Hörpencs.
| (Mind el.) |
