II. SZÍN.
Más része a szigetnek.
Caliban hátán fát hozva jő.
CALIBAN.
Minden ragály, mit lép-, posvány-, mocsárból
Fölszí a nap, szálljon Prosperre s őt
Tegye nyavalyássá! Szolga-szellemi
Hallják; de átkoznom kell mégis őt.
Ezek ugyan nem csípnek, sün-alakban
Sem ijjegetnek, sárba sem kevernek,
Se mint lidércz meg nem tévesztenek:
Ha ő nem rendelé; de ő! a leg-
Kisebb okon reám uszítja mindjárt.
Majd majmok képiben csúfolnak, öltik
Rám nyelvöket, s aztán harapnak; olykor
Mint sün, gomolyba húzva, fekszenek
Útamba, hol mezitláb járok, és
Tüskéiket borzolják, hogyha lépek
Kígyó-marástól majd egy seb vagyok,
S kettős nyelvökkel őrültté sziszegnek.
Jaj, jaj, mi az? Itt jő egy szelleme,
Gyötörni engem, mért lassan hozom
A fát. Ha hasra esem, tán nem vesz észre.
Kurjancs jő.
Minden ragály, mit lép-, posvány-, mocsárból
Fölszí a nap, szálljon Prosperre s őt
Tegye nyavalyássá! Szolga-szellemi
Hallják; de átkoznom kell mégis őt.
Ezek ugyan nem csípnek, sün-alakban
Sem ijjegetnek, sárba sem kevernek,
Se mint lidércz meg nem tévesztenek:
Ha ő nem rendelé; de ő! a leg-
Kisebb okon reám uszítja mindjárt.
Majd majmok képiben csúfolnak, öltik
Rám nyelvöket, s aztán harapnak; olykor
Mint sün, gomolyba húzva, fekszenek
Útamba, hol mezitláb járok, és
Tüskéiket borzolják, hogyha lépek
Kígyó-marástól majd egy seb vagyok,
S kettős nyelvökkel őrültté sziszegnek.
Jaj, jaj, mi az? Itt jő egy szelleme,
Gyötörni engem, mért lassan hozom
A fát. Ha hasra esem, tán nem vesz észre.
Kurjancs jő.
KURJANCS.
Itt se bokor, se cserje, hol az ember meghúzhatná magát, pedig újra lóg az eső lába. Hallom már, fütyöl a szél; az a nagy fekete felhő mintegy nyitott tömlő: mindjárt kiömlik belőle a víz. Ha úgy dörög, mint az előbb, nem t’om, hová bujok. Most mindjárt úgy esik, mintha rocskából öntenék. Hát e mi? ember vagy hal? Igazi büzhödt halszaga van: aligha nem sós hal, de nem a legfrissiből. Ha Angliában volnék, mint már egyszer életemben, s ezt a csudát festve mutogathatnám, nincs az a búcsújáró, kitől ezüst garast nem kapnék érte. Ez a szörny lábra tenné az embert; akármi csudaállat lábra teszi ott az embert. Sánta koldusnak nem adnak ott egy fillért se, de egy döglött indus látásáért tizet is szívesen. Olyan lábszára van, mint az embernek; az úszó-szárnya is olyan karforma. Istenemre, föl kell hagynom előbbi véleményemmel: nem is hal ez, hanem szigetbeli, a kit a mennykő csapott agyon. (Dörgés.) Jaj! jaj! nyakamban a zivatar! Legjobb, ha ennek a lebernyege alá húzom magamat; más enyhelyet itt úgy sem találok. A nyomoruság minden hálótárssal összegyalulja az embert. Itt szorongok, míg a vihar seprője le nem csurog.
Hörpencs jő, énekelve, kezében butykos.
Itt se bokor, se cserje, hol az ember meghúzhatná magát, pedig újra lóg az eső lába. Hallom már, fütyöl a szél; az a nagy fekete felhő mintegy nyitott tömlő: mindjárt kiömlik belőle a víz. Ha úgy dörög, mint az előbb, nem t’om, hová bujok. Most mindjárt úgy esik, mintha rocskából öntenék. Hát e mi? ember vagy hal? Igazi büzhödt halszaga van: aligha nem sós hal, de nem a legfrissiből. Ha Angliában volnék, mint már egyszer életemben, s ezt a csudát festve mutogathatnám, nincs az a búcsújáró, kitől ezüst garast nem kapnék érte. Ez a szörny lábra tenné az embert; akármi csudaállat lábra teszi ott az embert. Sánta koldusnak nem adnak ott egy fillért se, de egy döglött indus látásáért tizet is szívesen. Olyan lábszára van, mint az embernek; az úszó-szárnya is olyan karforma. Istenemre, föl kell hagynom előbbi véleményemmel: nem is hal ez, hanem szigetbeli, a kit a mennykő csapott agyon. (Dörgés.) Jaj! jaj! nyakamban a zivatar! Legjobb, ha ennek a lebernyege alá húzom magamat; más enyhelyet itt úgy sem találok. A nyomoruság minden hálótárssal összegyalulja az embert. Itt szorongok, míg a vihar seprője le nem csurog.
Hörpencs jő, énekelve, kezében butykos.
)
HÖRPENCS.
Nem mé’k többet tengerre, nem,
A szárazon halok meg…
Czudar nóta; temetési éneknek való. Sebaj, itt a vigasztaló. (Iszik.)
A gazda s a hadnagy, a Jancsi meg én
Jártunk bíz a lányok után;
Marcsán, Zsuzsin, Örzsin, a szőke Pörén,
De egy se kapott a Katán.
Mert egy se kapott a Katán.
Mert nyelve, mint ég tüze dörgött,
Minden szava: „Vigyen az ördög!”
Hajósra nem is hederít vala rá,
De szabója, hol viszkete, megvakará.
Hát veszsz meg s vigyen az ördög!
Czudar nóta biz ez is. De itt van a vígasztaló.
(Iszik.)
Nem mé’k többet tengerre, nem,
A szárazon halok meg…
Czudar nóta; temetési éneknek való. Sebaj, itt a vigasztaló. (Iszik.)
A gazda s a hadnagy, a Jancsi meg én
Jártunk bíz a lányok után;
Marcsán, Zsuzsin, Örzsin, a szőke Pörén,
De egy se kapott a Katán.
Mert egy se kapott a Katán.
Mert nyelve, mint ég tüze dörgött,
Minden szava: „Vigyen az ördög!”
Hajósra nem is hederít vala rá,
De szabója, hol viszkete, megvakará.
Hát veszsz meg s vigyen az ördög!
Czudar nóta biz ez is. De itt van a vígasztaló.
(Iszik.)
CALIBAN.
Ne gyötörj, jaj!
Ne gyötörj, jaj!
HÖRPENCS.
Mi volt ez? Ördögök járnak itt? vagy vad emberekkel, indusokkal ijegetnek? Hohó! nem azért menekűltem meg a vízbehalástól, hogy most a ti négy lábatoktól megijedjek: mert meg van írva: Okos ember meg nem ijed semmitől, a mi négy lábon jár. S azt hiszem, Hörpencsről még senki sem tagadta, hogy okos ember.
Mi volt ez? Ördögök járnak itt? vagy vad emberekkel, indusokkal ijegetnek? Hohó! nem azért menekűltem meg a vízbehalástól, hogy most a ti négy lábatoktól megijedjek: mert meg van írva: Okos ember meg nem ijed semmitől, a mi négy lábon jár. S azt hiszem, Hörpencsről még senki sem tagadta, hogy okos ember.
CALIBAN.
A szellemek gyötörnek, jajajaj!
A szellemek gyötörnek, jajajaj!
HÖRPENCS.
Ez valami szigetbeli négylábú szörny. Úgy veszem észre, hascsikarása van. De hogy az ördögbe tanulhatta meg a nyelvünket? Segítek rajta, ha csak azért is, hogy ha lábra tehetném s megszelidíthetném, magammal vinném Nápolyba: ennél szebb ajándék sem lenne akármi császárnak, a ki valaha borjubőr talpon járt!
Ez valami szigetbeli négylábú szörny. Úgy veszem észre, hascsikarása van. De hogy az ördögbe tanulhatta meg a nyelvünket? Segítek rajta, ha csak azért is, hogy ha lábra tehetném s megszelidíthetném, magammal vinném Nápolyba: ennél szebb ajándék sem lenne akármi császárnak, a ki valaha borjubőr talpon járt!
CALIBAN.
Kérlek, ne gyötörj! máskor jobban sietek a fahordással.
Kérlek, ne gyötörj! máskor jobban sietek a fahordással.
HÖRPENCS.
Most van rajta a roham, félre beszél. Szopjon csak egy kortyot a butykosomból, ha még bort nem ivott, aligha el nem űzi róla a nehézséget. Ha meggyógyíthatom s megszelidíthetem, nem vesz kárba a fáradságom: a ki megveszi, megfizeti az árát, még pedig busásan.
Most van rajta a roham, félre beszél. Szopjon csak egy kortyot a butykosomból, ha még bort nem ivott, aligha el nem űzi róla a nehézséget. Ha meggyógyíthatom s megszelidíthetem, nem vesz kárba a fáradságom: a ki megveszi, megfizeti az árát, még pedig busásan.
CALIBAN.
Még eddig nem bántasz erősen; de most kezded, érzem a reszketéseden. Most hajt Prospero.
Még eddig nem bántasz erősen; de most kezded, érzem a reszketéseden. Most hajt Prospero.
HÖRPENCS.
Gyere no, gyere; tátsd ki a szádat: ettől elmulik a reszketegséged, meglásd. Senki sem tudhatja, ki a jó barátja. No még egyszer, tátsd ki a szádat.
Gyere no, gyere; tátsd ki a szádat: ettől elmulik a reszketegséged, meglásd. Senki sem tudhatja, ki a jó barátja. No még egyszer, tátsd ki a szádat.
KURJANCS.
E hangot ismerem. Hisz ez – De, uram, bocsá, ő a vízbe fult s ezek ördögök. Uram, irgalmazz!
E hangot ismerem. Hisz ez – De, uram, bocsá, ő a vízbe fult s ezek ördögök. Uram, irgalmazz!
HÖRPENCS.
Négy lába, két hangja. Takaros szörny! Az első hangja dicsérni fogja barátját, de a hátulsó hangja majd szidja és becsmérli. Ha ez egész butykosom rámegy is, Meggyógyítom a nyavalyást. – Nesze! – Ámen! a többit a mások szádba csepegtetem.
Négy lába, két hangja. Takaros szörny! Az első hangja dicsérni fogja barátját, de a hátulsó hangja majd szidja és becsmérli. Ha ez egész butykosom rámegy is, Meggyógyítom a nyavalyást. – Nesze! – Ámen! a többit a mások szádba csepegtetem.
KURJANCS.
Hörpencs!
Hörpencs!
HÖRPENCS.
A másik szád nevemen szólít? Könyörülő Isten, ez ördög, nem szörny. Itt hagyom, nincs kedvem az ördöggel koczingatni.
A másik szád nevemen szólít? Könyörülő Isten, ez ördög, nem szörny. Itt hagyom, nincs kedvem az ördöggel koczingatni.
KURJANCS.
Hörpencs! ha Hörpencs vagy: nyulj hozzám, szólj hozzám, mert én Kurjancs vagyok; ne félj tőlem! a jó barátod Kurjancs.
Hörpencs! ha Hörpencs vagy: nyulj hozzám, szólj hozzám, mert én Kurjancs vagyok; ne félj tőlem! a jó barátod Kurjancs.
HÖRPENCS.
Ha Kurjancs vagy: bujj elé! majd kihuzlak a vékonyabbik lábadnál fogva: ha valamelyik a Kurjancs lábszára, a vékonyabbik az. – Csakugyan tetőtől-talpig Kurjancs vagy. Hogy ennek az idétlennek a hulladéka lettél! – Hát ez Kurjancsokat ürül?
Ha Kurjancs vagy: bujj elé! majd kihuzlak a vékonyabbik lábadnál fogva: ha valamelyik a Kurjancs lábszára, a vékonyabbik az. – Csakugyan tetőtől-talpig Kurjancs vagy. Hogy ennek az idétlennek a hulladéka lettél! – Hát ez Kurjancsokat ürül?
KURJANCS.
Azt hittem, mennykő csapta agyon. Hát téged nem hörpentett be a tenger, Hörpencs? Remélem, te sem hörpentettél belőle fuladásig. Kifujta magát a vihar? A vihar elől bújtam ennek a döglött idétlennek a lebernyege alá. Hát csakugyan élsz, Hörpencs? Oh Hörpencs! két nápolyi mégis megmenekűlt!
Azt hittem, mennykő csapta agyon. Hát téged nem hörpentett be a tenger, Hörpencs? Remélem, te sem hörpentettél belőle fuladásig. Kifujta magát a vihar? A vihar elől bújtam ennek a döglött idétlennek a lebernyege alá. Hát csakugyan élsz, Hörpencs? Oh Hörpencs! két nápolyi mégis megmenekűlt!
HÖRPENCS.
Kérlek, ne forgass oly erősen, a gyomrom nincs egészen helyén.
Kérlek, ne forgass oly erősen, a gyomrom nincs egészen helyén.
CALIBAN.
Csinos fiúk, hahogy nem szellemek.
Letérdelek előtte.
Csinos fiúk, hahogy nem szellemek.
Letérdelek előtte.
HÖRPENCS.
De hát te hogy menekűltél, hogy jöttél ide? Esküdj meg e butykosra: hogy jöttél ide? Én egy boros hordón menekűltem, melyet a hajósok kidobtak a hajóból. E butykosra mondom, melyet fahéjból magam fabrikáltam, mióta szárazra jutottam.
De hát te hogy menekűltél, hogy jöttél ide? Esküdj meg e butykosra: hogy jöttél ide? Én egy boros hordón menekűltem, melyet a hajósok kidobtak a hajóból. E butykosra mondom, melyet fahéjból magam fabrikáltam, mióta szárazra jutottam.
CALIBAN.
Megesküszöm e butykosra, hogy hű alattvalód leszek, mert italod nem földi ital.
Megesküszöm e butykosra, hogy hű alattvalód leszek, mert italod nem földi ital.
HÖRPENCS (Kurjancshoz).
Esküdj meg no, hogy menekűltél.
Esküdj meg no, hogy menekűltél.
KURJANCS.
Kiúsztam, ecsém, mint egy kácsa. Tudok úszni, mint egy kácsa, esküszöm.
Kiúsztam, ecsém, mint egy kácsa. Tudok úszni, mint egy kácsa, esküszöm.
HÖRPENCS.
Ne, csókold meg e bibliát. Ha úgy tudsz is úszni, mint egy kácsa, oly bamba vagy, mint egy liba.
Ne, csókold meg e bibliát. Ha úgy tudsz is úszni, mint egy kácsa, oly bamba vagy, mint egy liba.
KURJANCS.
Oh Hörpencs, van-e még ebből?
Oh Hörpencs, van-e még ebből?
HÖRPENCS.
Egy egész hordóval, ecsém. Pinczém egy szikla-üreg a tengerparton, oda dugtam el a boromat. – No hát, idétlen, ráz-e még?
Egy egész hordóval, ecsém. Pinczém egy szikla-üreg a tengerparton, oda dugtam el a boromat. – No hát, idétlen, ráz-e még?
CALIBAN.
Nem égből estél-e le?
Nem égből estél-e le?
HÖRPENCS.
De, a holdból. Én voltam a holdbeli ember, a magam idejében.
De, a holdból. Én voltam a holdbeli ember, a magam idejében.
CALIBAN.
Á! láttalak ott s imádlak: mutatott
Kisasszonyom, s kutyádat, s bokrodat!
Á! láttalak ott s imádlak: mutatott
Kisasszonyom, s kutyádat, s bokrodat!
HÖRPENCS.
Gyere, esküdjél erre. Csókold meg ezt a bibliát. Új tartalmat teszek mindjárt belé. – Esküdj.
Gyere, esküdjél erre. Csókold meg ezt a bibliát. Új tartalmat teszek mindjárt belé. – Esküdj.
KURJANCS.
Lelkemre mondom, szörnyű ostoba szörny! – A holdbeli ember! – Nagyon könnyen hívő szörny. Jót húztál, szörny, Isten bizony!
Lelkemre mondom, szörnyű ostoba szörny! – A holdbeli ember! – Nagyon könnyen hívő szörny. Jót húztál, szörny, Isten bizony!
CALIBAN.
Elviszlek minden termő részibe a
Szigetnek. Csókolom lábad s kezed.
Légy, kérlek, istenem!
Elviszlek minden termő részibe a
Szigetnek. Csókolom lábad s kezed.
Légy, kérlek, istenem!
KURJANCS.
Istenemre, nagyon hitetlen és iszákos szörny: ha istene elalszik, feje alól is kilopja a butykost.
Istenemre, nagyon hitetlen és iszákos szörny: ha istene elalszik, feje alól is kilopja a butykost.
CALIBAN.
Lábad’ nyalom; hűséget esküszöm.
Lábad’ nyalom; hűséget esküszöm.
HÖRPENCS.
Hát térdre, esküdjél!
Hát térdre, esküdjél!
KURJANCS.
Halálra nevetem magamat ezen a birkafejü szörnyen. Ugyan pimasz szörny! Kedvem volna jól elnáspángolni.
Halálra nevetem magamat ezen a birkafejü szörnyen. Ugyan pimasz szörny! Kedvem volna jól elnáspángolni.
HÖRPENCS.
No csókold meg!
No csókold meg!
KURJANCS.
Ha részeg nem volna, nyomorult.
Utálatos szörny!
Ha részeg nem volna, nyomorult.
Utálatos szörny!
CALIBAN.
Elviszlek a friss forráshoz, szedek
Málnát neked, halat fogok, s viszek
Fát, mennyi kell. Veszszen meg zsarnokom!
Nem hordok néki több fát; tégedet
Szolgállak eztán, oh csodatevő!
Elviszlek a friss forráshoz, szedek
Málnát neked, halat fogok, s viszek
Fát, mennyi kell. Veszszen meg zsarnokom!
Nem hordok néki több fát; tégedet
Szolgállak eztán, oh csodatevő!
KURJANCS.
Ugyan nevetséges szörny, hogy egy iszákos pinczért csudatevőnek néz.
Ugyan nevetséges szörny, hogy egy iszákos pinczért csudatevőnek néz.
CALIBAN.
Hadd viszlek, el, hol a vaczkor terem;
Körmömmel ások jó gombát neked;
Mutatok szarkafészket, s megtanítlak,
Hogy fogd meg a hiúzt. Jó mogyoró-
Cserjére viszlek, s sziklahasadékból
Sirályfiókát is szedek, ha kell.
Eljösz velem?
Hadd viszlek, el, hol a vaczkor terem;
Körmömmel ások jó gombát neked;
Mutatok szarkafészket, s megtanítlak,
Hogy fogd meg a hiúzt. Jó mogyoró-
Cserjére viszlek, s sziklahasadékból
Sirályfiókát is szedek, ha kell.
Eljösz velem?
HÖRPENCS.
Kérlek, csak vezess s ne karatyolj annyit. Kurjancs, a király egész kiséretével a tengerbe fuladván, mi reánk száll itt az egész örökség. – Nesze te, hozd a butykosomat. – Kurjancs pajtás, mindjárt újra töltjük.
Kérlek, csak vezess s ne karatyolj annyit. Kurjancs, a király egész kiséretével a tengerbe fuladván, mi reánk száll itt az egész örökség. – Nesze te, hozd a butykosomat. – Kurjancs pajtás, mindjárt újra töltjük.
CALIBAN (részegen dalol).
Fitty, gazda, fittyet hányok már neked!
Fitty, gazda, fittyet hányok már neked!
KURJANCS.
Részeg szörny, bőgő szörny!
Részeg szörny, bőgő szörny!
CALIBAN.
Nem halászok már neked,
Fát se vágok,
H’jába várod,
Nem mosom edényedet!
Ban, Ban, Ca-Caliban,
Mától új gazdája van,
Van, van Calibannak:
Keress más szolgát magadnak!
Szabadság, hejhó! hejhó, szabadság! szabadság, hejhó, szabadság!
Nem halászok már neked,
Fát se vágok,
H’jába várod,
Nem mosom edényedet!
Ban, Ban, Ca-Caliban,
Mától új gazdája van,
Van, van Calibannak:
Keress más szolgát magadnak!
Szabadság, hejhó! hejhó, szabadság! szabadság, hejhó, szabadság!
HÖRPENCS.
Derék szörny, csak vezess!
Derék szörny, csak vezess!
| (Mind el.) |
