IV. SZÍN.
Szoba Dr. Cajus házában.
Fürgéné, Simplicius és Kóficz jőnek.
FÜRGÉNÉ.
Hej Kóficz János! kérlek, menj az ablakhoz, nézz ki, nem látod-e jönni gazdámat, Cajus doctor urat; mert igazán, ha jön, és valakit itt talál a házban, lesz akkor drága dolga a jó Isten türelmének és a királyi angol nyelvnek.
Hej Kóficz János! kérlek, menj az ablakhoz, nézz ki, nem látod-e jönni gazdámat, Cajus doctor urat; mert igazán, ha jön, és valakit itt talál a házban, lesz akkor drága dolga a jó Isten türelmének és a királyi angol nyelvnek.
KÓFICZ.
| Majd megvigyázom. | (Elmegy.) |
FÜRGÉNÉ.
Menj s lesz érte estére égett borunk, igazán, ha majd a kőszén parázsa elalvóban lesz. Becsületes, szófogadó kedves egy fiú, a milyen cselédet az ember csak kivánhat házába; és biztosítlak, nem szószaporitó, se nem izgágás; legnagyobb hibája az, hogy igen ráadta magát az imádságra; e dologban néminemüképen csökönyös; hanem hát kinek nincs hibája? De hagyjuk ezt. Azt mondod, hogy a neved Simplicius Péter?
Menj s lesz érte estére égett borunk, igazán, ha majd a kőszén parázsa elalvóban lesz. Becsületes, szófogadó kedves egy fiú, a milyen cselédet az ember csak kivánhat házába; és biztosítlak, nem szószaporitó, se nem izgágás; legnagyobb hibája az, hogy igen ráadta magát az imádságra; e dologban néminemüképen csökönyös; hanem hát kinek nincs hibája? De hagyjuk ezt. Azt mondod, hogy a neved Simplicius Péter?
SIMPLICIUS.
Jobb hiján, az.
Jobb hiján, az.
FÜRGÉNÉ.
És Nyurga urfi a gazdád?
És Nyurga urfi a gazdád?
SIMPLICIUS.
Igenis, az.
Igenis, az.
FÜRGÉNÉ.
Nem nagy körszakált visel, a milyen a keztyüs vakaró kése szokott lenni.
Nem nagy körszakált visel, a milyen a keztyüs vakaró kése szokott lenni.
SIMPLICIUS.
Igenis ne, őneki csak egy piczurka kis arcza van, egy csipet szőke szakállal, olyan Kain-szinű szakállal.
Igenis ne, őneki csak egy piczurka kis arcza van, egy csipet szőke szakállal, olyan Kain-szinű szakállal.
FÜRGÉNÉ.
Nem olyan lágy kedvü ember?
Nem olyan lágy kedvü ember?
SIMPLICIUS.
De igenis az; hanem azért olyan kemény kezü ember, a milyent csak találhatni az én fejem és az ő feje között: megverekedett egy állatcsőszszel.
De igenis az; hanem azért olyan kemény kezü ember, a milyent csak találhatni az én fejem és az ő feje között: megverekedett egy állatcsőszszel.
FÜRGÉNÉ.
Mit mondasz? Oh, kell rá emlékeznem. Nem-e – úgy szólván – magasan hordja fejét, és úgy neki feszül, ha jár?
Mit mondasz? Oh, kell rá emlékeznem. Nem-e – úgy szólván – magasan hordja fejét, és úgy neki feszül, ha jár?
SIMPLICIUS.
De igenis, neki feszül.
De igenis, neki feszül.
FÜRGÉNÉ.
Jól van; az ég ne küldjön Pázsi Annának rosszabb szerencsét. Mondd meg tisztelendő Evans úrnak, megteszem gazdád ügyében, a mi tőlem telik. Anna jó leány és én kivánom –
Jól van; az ég ne küldjön Pázsi Annának rosszabb szerencsét. Mondd meg tisztelendő Evans úrnak, megteszem gazdád ügyében, a mi tőlem telik. Anna jó leány és én kivánom –
Kóficz visszajő.
KÓFICZ.
Jaj, ki vele! Itt jön urunk.
Jaj, ki vele! Itt jön urunk.
FÜRGÉNÉ.
Végünk van. Fuss ide be, jó fiú, menj ebbe a benyilóba. (Simplicius a fülkébe megy.) Nem marad sokáig itthon. – Hej, Kóficz János, Jankó, hallod-e, mondom, Jankó! Menj Jankó, menj, láss uram után; félek, hogy valami baja van, hogy nem jő baza. „Le és fel és le és fel és le” stb. (Dalol.)
Dr. Cajus jő.
Végünk van. Fuss ide be, jó fiú, menj ebbe a benyilóba. (Simplicius a fülkébe megy.) Nem marad sokáig itthon. – Hej, Kóficz János, Jankó, hallod-e, mondom, Jankó! Menj Jankó, menj, láss uram után; félek, hogy valami baja van, hogy nem jő baza. „Le és fel és le és fel és le” stb. (Dalol.)
Dr. Cajus jő.
CAJUS.
Micsoda, Dalolsz? Én nem kiállhatom ily zsinat. Kérlék ’ozz ki nekem az enyim closetból un boitier vert: szelencze, edzs zöld szelencze: érted, mit mondtam én; edzs zöld szelencze.
Micsoda, Dalolsz? Én nem kiállhatom ily zsinat. Kérlék ’ozz ki nekem az enyim closetból un boitier vert: szelencze, edzs zöld szelencze: érted, mit mondtam én; edzs zöld szelencze.
FÜRGÉNÉ.
Igen bizony kihozom. (Félre.) Hála Isten, hogy nem maga megy be; ha megtalálta volna azt a fiatal embert, lett volna hadd el hadd.
Igen bizony kihozom. (Félre.) Hála Isten, hogy nem maga megy be; ha megtalálta volna azt a fiatal embert, lett volna hadd el hadd.
CAJUS.
Fi, fi, fi, fi! ma foi, il fait chaud. Je m’en vais á la cour, – la grande affaire.
Fi, fi, fi, fi! ma foi, il fait chaud. Je m’en vais á la cour, – la grande affaire.
FÜRGÉNÉ.
Ez az, uram?
Ez az, uram?
CAJUS.
Oui, mettez le au mon táska; depechez, ’amar! Hol van a Kófisz hinas?
Oui, mettez le au mon táska; depechez, ’amar! Hol van a Kófisz hinas?
FÜRGÉNÉ.
Hej Jankó, Kóficz János!
Hej Jankó, Kóficz János!
KÓFICZ.
Itt vagyok, uram.
Itt vagyok, uram.
CAJUS.
Te vadzs Kófisz Zsankó, te vadzs Kófisz Zsakab; zsöszte, vedd a tied vitőr, és kövess nyomba a hudvarba.
Te vadzs Kófisz Zsankó, te vadzs Kófisz Zsakab; zsöszte, vedd a tied vitőr, és kövess nyomba a hudvarba.
KÓFICZ.
Készen van már, uram, itt van az ambituson.
Készen van már, uram, itt van az ambituson.
CAJUS.
’itemre, sokat késem. Láncz’ordta! Qu’ ai j’ oublié? Closetomban van bizonyos ’erba simplex; eztetet nem szeretném a világért sem ’adzsni ott.
’itemre, sokat késem. Láncz’ordta! Qu’ ai j’ oublié? Closetomban van bizonyos ’erba simplex; eztetet nem szeretném a világért sem ’adzsni ott.
FÜRGÉNÉ (félre).
Jaj nekem, most megtalálja azt a fiatal embert ott, s kész a veszedelem.
Jaj nekem, most megtalálja azt a fiatal embert ott, s kész a veszedelem.
CAJUS.
Oh diable, diable. Mi van enyim closetban?’ unczfut! larron! (Kilöki Simpliciust.) Kófisz, enyim vitőrt!
Oh diable, diable. Mi van enyim closetban?’ unczfut! larron! (Kilöki Simpliciust.) Kófisz, enyim vitőrt!
FÜRGÉNÉ.
Jó uram, csillapodjék.
Jó uram, csillapodjék.
CAJUS.
Mért sillapodjék?
Mért sillapodjék?
FÜRGÉNÉ.
Ez a fiatal ember becsületes ember.
Ez a fiatal ember becsületes ember.
CAJUS.
Mit megsinál becsületes fiatal ember enyim closetben? Az nem becsületes ember van, a ki zsön az enyim closetba.
Mit megsinál becsületes fiatal ember enyim closetben? Az nem becsületes ember van, a ki zsön az enyim closetba.
FÜRGÉNÉ.
Kérem, uram, ne legyen olyan phlegmatikus; tudja meg az igazat, ő tisztelendő Hugo úrtól hozott nekem üzenetet.
Kérem, uram, ne legyen olyan phlegmatikus; tudja meg az igazat, ő tisztelendő Hugo úrtól hozott nekem üzenetet.
CAJUS.
’elyes!
’elyes!
SIMPLICIUS.
Az, igenis, hogy fölkérjem –
Az, igenis, hogy fölkérjem –
FÜRGÉNÉ.
Kérlek, hallgass.
Kérlek, hallgass.
CAJUS.
’allgas a tied nyelv; mondd a tied mondóka.
’allgas a tied nyelv; mondd a tied mondóka.
SIMPLICIUS.
Hogy felkérjem ezt a tisztes asszonyságot, hogy szóljon egy jót szót uram érdekében Pázsi Anna kisasszonynál házasságának okáért.
Hogy felkérjem ezt a tisztes asszonyságot, hogy szóljon egy jót szót uram érdekében Pázsi Anna kisasszonynál házasságának okáért.
FÜRGÉNÉ.
Ez az egész, igazán az; de ments Isten, hogy kezemet a tüzbe tegyem; semmi szükségem rá.
Ez az egész, igazán az; de ments Isten, hogy kezemet a tüzbe tegyem; semmi szükségem rá.
CAJUS.
Tisztelendő ’ugo küldte téged? Kófisz, adzs ki papier! Vártam edzs kisike!
Tisztelendő ’ugo küldte téged? Kófisz, adzs ki papier! Vártam edzs kisike!
FÜRGÉNÉ.
Hála Isten, hogy olyan nyugodt. Ha úgy Isten igazában meghatotta volna, láthattad volna, milyen házsártos és melancholikus. Hanem mindazonáltal is, fiam, megteszem gazdádért, a mi jót tehetek; és a dolognak igazi bibéje csak az, hogy a franczia doctor, az én uram – csak uramnak hivom, mert ládd, háztartását én viszem, én mosok rá, szapulok, sütök, surolok, készitek ételt, italt, vetem az ágyat, mindent magam végzek –
Hála Isten, hogy olyan nyugodt. Ha úgy Isten igazában meghatotta volna, láthattad volna, milyen házsártos és melancholikus. Hanem mindazonáltal is, fiam, megteszem gazdádért, a mi jót tehetek; és a dolognak igazi bibéje csak az, hogy a franczia doctor, az én uram – csak uramnak hivom, mert ládd, háztartását én viszem, én mosok rá, szapulok, sütök, surolok, készitek ételt, italt, vetem az ágyat, mindent magam végzek –
SIMPLICIUS.
Szörnyü teher, igy másnak keze lába lenni.
Szörnyü teher, igy másnak keze lába lenni.
FÜRGÉNÉ.
Te is tudod már ezt? Fogadom, még szörnyünek fogod találni: és azután korán talpon, későn almon; hanem mindazonáltal is, hogy megsugjam (mert fönszóval el nem merném mondani), gazdám maga is szerelmes Pázsi Annába; hanem mindazontáltal is a dologból – én ismerem Anna szándékát – a dologból se itt, se ott nem lesz semmi.
Te is tudod már ezt? Fogadom, még szörnyünek fogod találni: és azután korán talpon, későn almon; hanem mindazonáltal is, hogy megsugjam (mert fönszóval el nem merném mondani), gazdám maga is szerelmes Pázsi Annába; hanem mindazontáltal is a dologból – én ismerem Anna szándékát – a dologból se itt, se ott nem lesz semmi.
CAJUS.
Te fa Jankó, vidd e levél’ ugo hurnak: ’arcz és ’áboru: ki ’ivás. Fel ’asitom a hállat kertben az övé torkája, és megtanitok a rü’es pap Jackot tenni venni halattomban. Takarodzs, nem zsó, ’odzs itt maradzsál: ’arcz és ’áboru, levágok mindkettö az övé kő; ’arcz és ’áboru, nins lesz edzs kő neki meg dobni az övé ebet.
Te fa Jankó, vidd e levél’ ugo hurnak: ’arcz és ’áboru: ki ’ivás. Fel ’asitom a hállat kertben az övé torkája, és megtanitok a rü’es pap Jackot tenni venni halattomban. Takarodzs, nem zsó, ’odzs itt maradzsál: ’arcz és ’áboru, levágok mindkettö az övé kő; ’arcz és ’áboru, nins lesz edzs kő neki meg dobni az övé ebet.
| (Simplicius elmegy.) |
FÜRGÉNÉ.
Jaj nekem, hiszen csak a barátjáért szól.
Jaj nekem, hiszen csak a barátjáért szól.
CAJUS.
Az mindedzs: nem te mondta, hodzs Pázsi Anna ledzsen a henyim magamé? ’arcz és ’áboru, megölök az a Pap Jack. Megrendeltem az enyim vendéglős de la Jarratiére, ’odzs összemérzse a mienk fedzsver. ’arcz és ’áboru, és nekemnek akarom Pázsi Anna.
Az mindedzs: nem te mondta, hodzs Pázsi Anna ledzsen a henyim magamé? ’arcz és ’áboru, megölök az a Pap Jack. Megrendeltem az enyim vendéglős de la Jarratiére, ’odzs összemérzse a mienk fedzsver. ’arcz és ’áboru, és nekemnek akarom Pázsi Anna.
FÜRGÉNÉ.
Uram, a lányka önt szereti, s mindennek jó vége lesz. Én uram Istenem, hagy pletykázzanak az emberek.
Uram, a lányka önt szereti, s mindennek jó vége lesz. Én uram Istenem, hagy pletykázzanak az emberek.
CAJUS.
| Kófisz, dzsersze velem a hudvarba. ’arcz és ’áboru, ’a nem lesz Pázsi Anna enyim számára, kiforditom henyim ’ázából a tied szekér rudzsa. Kófisz, kövess nyomba. | (Kajus, Kóficz elmennek.) |
FÜRGÉNÉ.
Légy te a magad szekerének rudján Pázsi Anna szamara. Mér ebben ismerem Annácska szándékát; nincs asszony Windsorban, a ki ebben úgy ismeri Anna szándékát, mint én ismerem, és hála az égnek, nem is tud a nyelvén úgy senki, mint én tudok.
Légy te a magad szekerének rudján Pázsi Anna szamara. Mér ebben ismerem Annácska szándékát; nincs asszony Windsorban, a ki ebben úgy ismeri Anna szándékát, mint én ismerem, és hála az égnek, nem is tud a nyelvén úgy senki, mint én tudok.
FENTON (Künn).
Hej, ki van ott ben?
Hej, ki van ott ben?
FÜRGÉNÉ.
Ki van ott? No! Jer közelebb, kérlek, a házhoz!
Fenton bejő.
Ki van ott? No! Jer közelebb, kérlek, a házhoz!
Fenton bejő.
FENTON.
Nos, jó asszony, hogy vagy?
Nos, jó asszony, hogy vagy?
FÜRGÉNÉ.
Annyival jobban, hogy tetszik jó uraságodnak utánam tudakozódnia.
Annyival jobban, hogy tetszik jó uraságodnak utánam tudakozódnia.
FENTON.
Mi ujság? Mit csinál a kedves Anna kisasszony?
Mi ujság? Mit csinál a kedves Anna kisasszony?
FÜRGÉNÉ.
Valóban, uram, kedves az istenadta; és csinos és szemérmes; és nagyon jó szivvel van önhöz, ezt úgy mellesleg mondhatom önnek, hála legyen érte az egeknek.
Valóban, uram, kedves az istenadta; és csinos és szemérmes; és nagyon jó szivvel van önhöz, ezt úgy mellesleg mondhatom önnek, hála legyen érte az egeknek.
FENTON.
Mit gondolsz, jó vége lesz a dolognak? nem ütnek el kérésemtől?
Mit gondolsz, jó vége lesz a dolognak? nem ütnek el kérésemtől?
FÜRGÉNÉ.
Igazán, uram, minden annak a kezében van ott fön, hanem mindazonáltal is, Fenton úr, önt szereti, ez iránt akár könyvre megesküdjem. Nincs uraságodnak a szeme táján szőcsényje?
Igazán, uram, minden annak a kezében van ott fön, hanem mindazonáltal is, Fenton úr, önt szereti, ez iránt akár könyvre megesküdjem. Nincs uraságodnak a szeme táján szőcsényje?
FENTON.
De igen, van; mit akarsz vele?
De igen, van; mit akarsz vele?
FÜRGÉNÉ.
Jaj, annak egész meséje van. Szerelmes Istenem, az az Anna egészen ki van cserélve; de már azt detestálom, oly becsületes hajadon, a milyen csak valaha szegett meg kenyeret: – egy óráig is elfecsegtünk arról a szőcsényről; – soha sem nevetek többé, ha csak vele nem; hanem valóban; ő nagyon méláncholerikus és tépelődő. Hanem a mi önt illeti: – pompás! Csak rajta!
Jaj, annak egész meséje van. Szerelmes Istenem, az az Anna egészen ki van cserélve; de már azt detestálom, oly becsületes hajadon, a milyen csak valaha szegett meg kenyeret: – egy óráig is elfecsegtünk arról a szőcsényről; – soha sem nevetek többé, ha csak vele nem; hanem valóban; ő nagyon méláncholerikus és tépelődő. Hanem a mi önt illeti: – pompás! Csak rajta!
FENTON.
Jól van, még ma látni fogom őt. Várj, ime pénz, a számodra: szavadat engedd át az én érdekemnek. Ha előbb látod mint én, ajánlj neki.
Jól van, még ma látni fogom őt. Várj, ime pénz, a számodra: szavadat engedd át az én érdekemnek. Ha előbb látod mint én, ajánlj neki.
FÜRGÉNÉ.
Ajáljam-e? jaj, biz’ Isten hogy ne ajánlanám. De halljon uraságod még többet is tőlem a szőcsényről, majd a legközelebbi confidentiánkon, meg a többi kérőkről is.
Ajáljam-e? jaj, biz’ Isten hogy ne ajánlanám. De halljon uraságod még többet is tőlem a szőcsényről, majd a legközelebbi confidentiánkon, meg a többi kérőkről is.
FENTON.
Jól van. Isten veled; sietnem kell.
Jól van. Isten veled; sietnem kell.
| (Elmegy.) |
FÜRGÉNÉ.
| Isten vezérelje uraságodat. Igazán becsületes egy nemes ember; hanem hogy Anna nem szereti; mert én ismerem Anna szándékát, mint csak valaki ismerheti. – Mi a nyila! Mit felejtettem el? | (Elmegy.) |
