III. SZÍN.
HABNÉ.
Hej Jancsi! hej Róbert!
Hej Jancsi! hej Róbert!
PÁZSINÉ.
Gyorsan, gyorsan! – A ruhás kosár megvan?
Gyorsan, gyorsan! – A ruhás kosár megvan?
HABNÉ.
Meghiszem azt. Hej Róbert, mondom!
Szolgák jőnek kosárral.
Meghiszem azt. Hej Róbert, mondom!
Szolgák jőnek kosárral.
PÁZSINÉ.
Jertek, jertek, jertek!
Jertek, jertek, jertek!
HABNÉ.
Ide, tegyétek le.
Ide, tegyétek le.
PÁZSINÉ.
Add ki nekik a rendeletet. Röviden kell végeznünk.
Add ki nekik a rendeletet. Röviden kell végeznünk.
HABNÉ.
Jancsi és Róbert, csak úgy mint előbb mondtam, tartsátok ide közel magatokat a serfőzőben, s ha hangosan kiáltalak benneteket, jőjetek elő (minden várakozás vagy késlekedés nélkül), emeljétek e kosarat vállatokra; ha ez meglesz, czipeljétek el gyorsan a fehéritő tájára a Datchet-réten s üritsétek az iszapos csatornába, a hol a Temzébe foly.
Jancsi és Róbert, csak úgy mint előbb mondtam, tartsátok ide közel magatokat a serfőzőben, s ha hangosan kiáltalak benneteket, jőjetek elő (minden várakozás vagy késlekedés nélkül), emeljétek e kosarat vállatokra; ha ez meglesz, czipeljétek el gyorsan a fehéritő tájára a Datchet-réten s üritsétek az iszapos csatornába, a hol a Temzébe foly.
PÁZSINÉ.
Megteszitek?
Megteszitek?
HABNÉ.
| Én már megmondtam nekik elűlről hátulról; nincs szükségök több utasitásra. Menjetek s jőjetek, ha hivlak. | (Szolgák el.) |
PÁZSINÉ.
Itt jön a kis Robin.
Robin jön.
Itt jön a kis Robin.
Robin jön.
HABNÉ.
Nos, nos, kis fia karvalyom, mi jót hozasz?
Nos, nos, kis fia karvalyom, mi jót hozasz?
ROBIN.
Uram, sir John, bejött hátulsó kapudon, asszonyom, s óhajt veled találkozni.
Uram, sir John, bejött hátulsó kapudon, asszonyom, s óhajt veled találkozni.
PÁZSINÉ.
No kis szédibabám, hivünk voltál-e?
No kis szédibabám, hivünk voltál-e?
ROBIN.
Az én, akár megesküdjem rá: gazdám mit sem tud itt létedről s örökös szabadsággal fenyegetett, ha neked szólok a dologról, mert esküdözik, hogy kiad rajtam.
Az én, akár megesküdjem rá: gazdám mit sem tud itt létedről s örökös szabadsággal fenyegetett, ha neked szólok a dologról, mert esküdözik, hogy kiad rajtam.
PÁZSINÉ.
Jó fiu vagy: titoktartásodat szabóddá teszem s csináljon számodra uj dolmányt s nadrágot. Most megyek s elrejtőzöm.
Jó fiu vagy: titoktartásodat szabóddá teszem s csináljon számodra uj dolmányt s nadrágot. Most megyek s elrejtőzöm.
HABNÉ.
Ugy, ugy! Menj, mondd gazdádnak, hogy egyedül vagyok. Pázsiné, ne feledd a jelszót!
Ugy, ugy! Menj, mondd gazdádnak, hogy egyedül vagyok. Pázsiné, ne feledd a jelszót!
| (Robin el.) |
PÁZSINÉ.
Ne busulj, s ha el nem találom, kifütyülhetsz.
Ne busulj, s ha el nem találom, kifütyülhetsz.
HABNÉ.
Jó, menj hát; majd lehütsük ezt az egészségtelen levest, ezt a vastag vizenyős tököt, majd megtanitsuk, hogyan nézzen galambot kányának.
Falstaff jön.
Jó, menj hát; majd lehütsük ezt az egészségtelen levest, ezt a vastag vizenyős tököt, majd megtanitsuk, hogyan nézzen galambot kányának.
Falstaff jön.
FALSTAFF.
Elnyertem mennyei drágakövem’? Ah, most már meg is halhatok, mert eleget éltem: ez dicsvágyam czélja. Oh áldott óra!
Elnyertem mennyei drágakövem’? Ah, most már meg is halhatok, mert eleget éltem: ez dicsvágyam czélja. Oh áldott óra!
)
HABNÉ.
Oh édes John úr!
Oh édes John úr!
FALSTAFF.
Habné asszonyom! én nem tudok hizelegni, nem tudok fecsegni, Habné asszonyom. Hadd vétkezzem ím vágyamban: ohajtanám, hogy férjed halott volna, a legelőbbkelő urak előtt is kimondanám, hogy hölgyemmé tennélek.
Habné asszonyom! én nem tudok hizelegni, nem tudok fecsegni, Habné asszonyom. Hadd vétkezzem ím vágyamban: ohajtanám, hogy férjed halott volna, a legelőbbkelő urak előtt is kimondanám, hogy hölgyemmé tennélek.
HABNÉ.
Én, a kegyed hölgye, John úr! Oh jaj, siralmas egy hölgy válnék én belőlem.
Én, a kegyed hölgye, John úr! Oh jaj, siralmas egy hölgy válnék én belőlem.
FALSTAFF.
Mutasson ki még egy ilyent a franczia udvar! Szinte látom, hogyan versengene szemed a gyémánttal; szemöldököd épen a leghelyebb ívezetü szépséggel bir: ehhez illik a vitorlás fej-ék, vagy a hős fej-ék, vagy akármely velenczei szabásu fej-ék.
Mutasson ki még egy ilyent a franczia udvar! Szinte látom, hogyan versengene szemed a gyémánttal; szemöldököd épen a leghelyebb ívezetü szépséggel bir: ehhez illik a vitorlás fej-ék, vagy a hős fej-ék, vagy akármely velenczei szabásu fej-ék.
HABNÉ.
Egyszerű csipkés főkötő, John úr: egyéb sem illik szemöldökeimhez; ez is csak alig.
Egyszerű csipkés főkötő, John úr: egyéb sem illik szemöldökeimhez; ez is csak alig.
FALSTAFF.
Istenemre, zsarnok vagy, ha igy beszélsz. határozott udvarhölgy válnék belőled; és lábad szilárd állása kitünő mozgást adna járásodnak félkerek abroncsruhában. Látom, mi volnál, ha Fortuna ellenséged nem volna, mert a természet barátod: jer, te nem tagadhatod.
Istenemre, zsarnok vagy, ha igy beszélsz. határozott udvarhölgy válnék belőled; és lábad szilárd állása kitünő mozgást adna járásodnak félkerek abroncsruhában. Látom, mi volnál, ha Fortuna ellenséged nem volna, mert a természet barátod: jer, te nem tagadhatod.
HABNÉ.
Hidd meg, semmi ilyféle nem rejlik bennem.
Hidd meg, semmi ilyféle nem rejlik bennem.
FALSTAFF.
Mi tett engem beléd szerelmessé? Ez győzzön meg arról, hogy van benned valami különös. Jer, én nem tudok hizelegni; nem mondhatom, hogy ilyen vagy, meg olyan vagy, mint némely suttogó csitkenyebimbóféle, ki ugy jár, kel, mint férfiruhába bútt asszony, s olyan szaga van, mint Bucklersburynek pipitérszedéskor: ehhez nem értek; hanem szeretlek, senkit csak téged; és te meg is érdemled.
Mi tett engem beléd szerelmessé? Ez győzzön meg arról, hogy van benned valami különös. Jer, én nem tudok hizelegni; nem mondhatom, hogy ilyen vagy, meg olyan vagy, mint némely suttogó csitkenyebimbóféle, ki ugy jár, kel, mint férfiruhába bútt asszony, s olyan szaga van, mint Bucklersburynek pipitérszedéskor: ehhez nem értek; hanem szeretlek, senkit csak téged; és te meg is érdemled.
HABNÉ.
Ne csalj meg, uram! Félek, Pázsitnét szereted.
Ne csalj meg, uram! Félek, Pázsitnét szereted.
FALSTAFF.
Ép ugy mondhatnád, hogy szeretnék a Countergate körül járkálni, mi nekem oly gyűlöletes, mint az enyvfőzők füstje.
Ép ugy mondhatnád, hogy szeretnék a Countergate körül járkálni, mi nekem oly gyűlöletes, mint az enyvfőzők füstje.
HABNÉ.
Jó, az ég látja mennyire szeretem önt, s ön is fogja látni egy napon.
Jó, az ég látja mennyire szeretem önt, s ön is fogja látni egy napon.
FALSTAFF.
Csak maradj ennél, mert meg fogom érdemelni.
Csak maradj ennél, mert meg fogom érdemelni.
HABNÉ.
Be kell vallanom, hogy már is megérdemli, különben nem szeretném.
Be kell vallanom, hogy már is megérdemli, különben nem szeretném.
ROBIN (kün).
Habné asszonyom, Habné asszonyom! Pázsiné van az ajtónál izzadva és fujtatva s vadul tekintve, s erővel önnel akar rögtön beszélni.
Habné asszonyom, Habné asszonyom! Pázsiné van az ajtónál izzadva és fujtatva s vadul tekintve, s erővel önnel akar rögtön beszélni.
FALSTAFF.
Engem nem szabad látnia. – Majd a szőnyeggel betakarózom.
Engem nem szabad látnia. – Majd a szőnyeggel betakarózom.
HABNÉ.
Pázsiné és Robin jőnek.
Mi baj, mi baj?
| Kérlek, takarózzál csak be, szörnyü pletykás egy asszony. | (Falstaff betakarózik.) |
Mi baj, mi baj?
PÁZSINÉ.
Oh Habné asszonyom, mit tett kegyed? Meggyalázták, megrontották, semmivé tették mindörökre.
Oh Habné asszonyom, mit tett kegyed? Meggyalázták, megrontották, semmivé tették mindörökre.
HABNÉ.
Mi baj, jó Pázsiné asszonyom?
Mi baj, jó Pázsiné asszonyom?
PÁZSINÉ.
Ó szörnyü nap, Habné asszonyom, melyen kegyed férjének becsületes ember létére is okot adott gyanura.
Ó szörnyü nap, Habné asszonyom, melyen kegyed férjének becsületes ember létére is okot adott gyanura.
HABNÉ.
Gyanura? miféle okot?
Gyanura? miféle okot?
PÁZSINÉ.
Gyanura? miféle okot? Ki vele! Óh, hogy csalódtam önben!
Gyanura? miféle okot? Ki vele! Óh, hogy csalódtam önben!
HABNÉ.
Jaj nekem. Mi baj?
Jaj nekem. Mi baj?
PÁZSINÉ.
Asszonyom, férjed erre tart Windsor minden hivatalnokával, hogy egy urat keressen, ki, mint ő mondja, itt van a házban a te tudtoddal, hogy gonosz hasznát vegye az ő távollétének. Semmivé vagy téve.
Asszonyom, férjed erre tart Windsor minden hivatalnokával, hogy egy urat keressen, ki, mint ő mondja, itt van a házban a te tudtoddal, hogy gonosz hasznát vegye az ő távollétének. Semmivé vagy téve.
HABNÉ.
Remélem, nincs igy a dolog.
Remélem, nincs igy a dolog.
PÁZSINÉ.
Kérjed az Istent, hogy ugy legyen, hogy ne legyen itt olyan férfi; hanem semmisem bizonyosbb, mint hogy férjed jőn, nyomán fele Windsorral, hogy keressen ilyenfélét. Én előre siettem, hogy értesitselek. ha büntelennek érzed magad’, nagyon fogok rajta örülni; hanem ha van itt ilyennemü jó barátod, ugy távolitsd el. Ne rémülj meg, szedd össze minden eszedet; védd meg jó hirnevedet, vagy mondj Isten hozzád-ot a jó életnek mindenkorra.
Kérjed az Istent, hogy ugy legyen, hogy ne legyen itt olyan férfi; hanem semmisem bizonyosbb, mint hogy férjed jőn, nyomán fele Windsorral, hogy keressen ilyenfélét. Én előre siettem, hogy értesitselek. ha büntelennek érzed magad’, nagyon fogok rajta örülni; hanem ha van itt ilyennemü jó barátod, ugy távolitsd el. Ne rémülj meg, szedd össze minden eszedet; védd meg jó hirnevedet, vagy mondj Isten hozzád-ot a jó életnek mindenkorra.
HABNÉ.
Mit tegyek? Van itt egy úr, igen kedves barátom, és én nem féltem magamat ugy a szégyentől, mint őt a veszélytől. Száz fontnál jobb szeretném ha kün volna a házból.
Mit tegyek? Van itt egy úr, igen kedves barátom, és én nem féltem magamat ugy a szégyentől, mint őt a veszélytől. Száz fontnál jobb szeretném ha kün volna a házból.
PÁZSINÉ.
Szégyen gyalázat! Mire való az a „Jobb szeretném” és „Jobb szeretném?” Férjed itt van közel. Gondolkozzál valami szöktetési módról. Itt a házban nem rejtheted őt el. – Oh, hogyan megcsalt ön engem! Lásd, itt van egy kosár: ha különben becsületes termettel bir, bele búhat, s rá vethetünk szennyes ruhát, mintha szapura vinnők; vagy, épen a fehérités ideje levén, küldd el két legényed által a Datchet-rétre.
Szégyen gyalázat! Mire való az a „Jobb szeretném” és „Jobb szeretném?” Férjed itt van közel. Gondolkozzál valami szöktetési módról. Itt a házban nem rejtheted őt el. – Oh, hogyan megcsalt ön engem! Lásd, itt van egy kosár: ha különben becsületes termettel bir, bele búhat, s rá vethetünk szennyes ruhát, mintha szapura vinnők; vagy, épen a fehérités ideje levén, küldd el két legényed által a Datchet-rétre.
HABNÉ.
Sokkal vastagabb, semhogy beleférne.
Falstaff visszajő.
Sokkal vastagabb, semhogy beleférne.
Falstaff visszajő.
FALSTAFF.
Hadd lám, hadd lám! Oh, hadd lám! Belebuvok, belebuvok. – Kövesd barátnéd tanácsát, belebuvok.
Hadd lám, hadd lám! Oh, hadd lám! Belebuvok, belebuvok. – Kövesd barátnéd tanácsát, belebuvok.
PÁZSINÉ.
Mit! Falstaff John úr! Ezek a kegyed levelei, lovag?
Mit! Falstaff John úr! Ezek a kegyed levelei, lovag?
FALSTAFF.
Szeretlek: segíts el innen; hadd bujjak bele. Többé soha sem fogok…
(A kosárba buvik; befödik szennyes ruhával.)
Szeretlek: segíts el innen; hadd bujjak bele. Többé soha sem fogok…
(A kosárba buvik; befödik szennyes ruhával.)
PÁZSINÉ.
Segitsd betakarni gazdádat, fiu. Hivd legényeidet, Habné asszonyom. Csalfa lovag te!
Segitsd betakarni gazdádat, fiu. Hivd legényeidet, Habné asszonyom. Csalfa lovag te!
HABNÉ.
Hej Jancsi, Róbert, Jancsi! (Robin el.)
Szolgák jőnek.
Jertek, vegyétek e ruhát, gyorsan. Hol a rúd? Lám, hogy totyogtok! Vigyétek a mosónéhoz a Datchetrétre. Gyorsan, menjetek!
Hab, Pázsi, Cajus és Hugo jőnek.
Hej Jancsi, Róbert, Jancsi! (Robin el.)
Szolgák jőnek.
Jertek, vegyétek e ruhát, gyorsan. Hol a rúd? Lám, hogy totyogtok! Vigyétek a mosónéhoz a Datchetrétre. Gyorsan, menjetek!
Hab, Pázsi, Cajus és Hugo jőnek.
HAB.
Kérlek, jőjetek közelebb: ha ok nélkül gyanakszom, ám gunyoljatok ki, hadd legyek csúftokul, megérdemlem. No, no, hová viszitek?
Kérlek, jőjetek közelebb: ha ok nélkül gyanakszom, ám gunyoljatok ki, hadd legyek csúftokul, megérdemlem. No, no, hová viszitek?
SZOLGÁK.
Hát a mosónéhoz.
Hát a mosónéhoz.
HABNÉ.
No, mi közöd hozzá, hova viszik? Legjobb lesz, ha a szapulóbaknak is te viseled gondját.
No, mi közöd hozzá, hova viszik? Legjobb lesz, ha a szapulóbaknak is te viseled gondját.
HAB.
Bak! Bár tisztára moshatnám magam’ a baktól. Bak, bak, bak? Igen, bak; biztositlak, s még hozzá a legjobbkor; de kipiszkáljuk. (Szolgák elmennek a kosárral.) Urak, nekem egy álmom volt az éjjel; megmondom, mit álmodtam. Itt, im, kulcsaimmal járjátok be szobáimat, keressétek, kutassátok, fürkészszétek ki; fogadni mernék, felhajszoljuk a rókát. Hadd álljam el mindenek felett ezt az utat. Igy no, most hadd jőjön!
Bak! Bár tisztára moshatnám magam’ a baktól. Bak, bak, bak? Igen, bak; biztositlak, s még hozzá a legjobbkor; de kipiszkáljuk. (Szolgák elmennek a kosárral.) Urak, nekem egy álmom volt az éjjel; megmondom, mit álmodtam. Itt, im, kulcsaimmal járjátok be szobáimat, keressétek, kutassátok, fürkészszétek ki; fogadni mernék, felhajszoljuk a rókát. Hadd álljam el mindenek felett ezt az utat. Igy no, most hadd jőjön!
PÁZSI.
Jó Hab uram, nyugodjál meg; fölötte sérted önnön magadat.
Jó Hab uram, nyugodjál meg; fölötte sérted önnön magadat.
HAB.
| Igaz, Pázsi uram. – Fel, uraim. Lássatok tréfát: kövessetek, uraim. | (Elmegy.) |
EVANS.
Ikazi fandasztikus humor és féltékenység.
Ikazi fandasztikus humor és féltékenység.
CAJUS.
’itemre: ez nem meg van a franczia módzsa. Francziahországban nem féltékeny vannak az emberek.
’itemre: ez nem meg van a franczia módzsa. Francziahországban nem féltékeny vannak az emberek.
PÁZSI.
| No kövessük, uraim: lássuk a végét annak a kutatásnak. | (Pázsi, Evans, Cajus elmennek.) |
PÁZSINÉ.
Nem kétszerezi-e ez a felséges mulatságot?
Nem kétszerezi-e ez a felséges mulatságot?
HABNÉ.
Nem tudom, mi tetszik benne nekem jobban, férjem csalódása-e vagy John úr?
Nem tudom, mi tetszik benne nekem jobban, férjem csalódása-e vagy John úr?
PÁZSINÉ.
Minő zavarban lehetett, midőn férjed azt kérdezte, hogy mi van a kosárban?
Minő zavarban lehetett, midőn férjed azt kérdezte, hogy mi van a kosárban?
HABNÉ.
Félig-meddig tartok tőle, hogy jól esik neki a fürdő, s igy, ha belelódítják a vizbe, még jótétemény lesz rá nézve.
Félig-meddig tartok tőle, hogy jól esik neki a fürdő, s igy, ha belelódítják a vizbe, még jótétemény lesz rá nézve.
PÁZSINÉ.
Akaszszák fel a feslett gazt! Bár minden ily fajta hasonló galibába jutna!
Akaszszák fel a feslett gazt! Bár minden ily fajta hasonló galibába jutna!
HABNÉ.
Azt hiszem, férjemnek különös gyanuja van Falstaff ittléte iránt, mert máig soha se láttam őt ennyire féltékenynek.
Azt hiszem, férjemnek különös gyanuja van Falstaff ittléte iránt, mert máig soha se láttam őt ennyire féltékenynek.
PÁZSINÉ.
Majd gondolok ki egy kis tervet, hogy ezt megtudjam s még több csínyt is kövessünk el Falstaffal. Szerelmesdi nyavalája aligha enged még e szernek.
Majd gondolok ki egy kis tervet, hogy ezt megtudjam s még több csínyt is kövessünk el Falstaffal. Szerelmesdi nyavalája aligha enged még e szernek.
HABNÉ.
Ne küldjük el azt a hóbortos banyát, Fürgénét hozzá, hogy kimentse vizbe dobatását s adjon neki uj reményt, hogy más büntetésre csaljuk?
Ne küldjük el azt a hóbortos banyát, Fürgénét hozzá, hogy kimentse vizbe dobatását s adjon neki uj reményt, hogy más büntetésre csaljuk?
PÁZSINÉ.
De el! Holnap nyolcz órára rendelje meg, hogy megbékitsük.
Hab, Pázsi, Cajus és Hugo visszajőnek.
De el! Holnap nyolcz órára rendelje meg, hogy megbékitsük.
Hab, Pázsi, Cajus és Hugo visszajőnek.
HAB.
Nem találhatom. Lehet, hogy avval dicsekedett a lovag, mit el nem érhetett.
Nem találhatom. Lehet, hogy avval dicsekedett a lovag, mit el nem érhetett.
PÁZSINÉ.
Hallod ezt?
Hallod ezt?
HABNÉ.
Te ugyan szépen bánsz velem, Hab; ugy-e bár?
Te ugyan szépen bánsz velem, Hab; ugy-e bár?
HAB.
Igen, szépen bánok…
Igen, szépen bánok…
HABNÉ.
Az ég tegyen jobbá gondolataidnál.
Az ég tegyen jobbá gondolataidnál.
HAB.
Amen!
Amen!
PÁZSINÉ.
Szörnyen sérti maga magát, Hab uram!
Szörnyen sérti maga magát, Hab uram!
HAB.
Igen, igen; tűrnöm kell.
Igen, igen; tűrnöm kell.
EVANS.
Ha fan falaki ebben a házpan és a szopákban és a látákban és a szegrényekben, ugy az ék pocsássa meg nekem pűneimet a fégitélet nabján.
Ha fan falaki ebben a házpan és a szopákban és a látákban és a szegrényekben, ugy az ék pocsássa meg nekem pűneimet a fégitélet nabján.
CAJUS.
’itemre, nekem sem; nem van itt senki sem.
’itemre, nekem sem; nem van itt senki sem.
PÁZSI.
Piha, Hab uram, nem szégyenli magát? Mely szellem, mely ördög sugallja e rémképeket önnek? El nem vállalnám az efféle nyavaját Windsor várának minden kincseért.
Piha, Hab uram, nem szégyenli magát? Mely szellem, mely ördög sugallja e rémképeket önnek? El nem vállalnám az efféle nyavaját Windsor várának minden kincseért.
HAB.
Az én hibám, Pázsi uram, én szenvedek miatta.
Az én hibám, Pázsi uram, én szenvedek miatta.
EVANS.
Ketyelmed szenfed a rossz lelkiizsmered mihád: a ketyelmet feleséke oly pecsületes egy asszony, a milyent csak gifánhadni ötezer és még hozzá öt szász köszött.
Ketyelmed szenfed a rossz lelkiizsmered mihád: a ketyelmet feleséke oly pecsületes egy asszony, a milyent csak gifánhadni ötezer és még hozzá öt szász köszött.
CAJUS.
’itemre, látok, becsületes hasszony.
’itemre, látok, becsületes hasszony.
HAB.
Jó; ebédet igértem önöknek: jerünk, jerünk, menjünk a parkba. Kérlek, bocsássatok meg; majd később elmondom, miért tettem. Jer, asszony, jer, Pázsiné asszonyom. Kérlek, bocsássatok meg; szivemből kérlek, bocsássatok meg.
Jó; ebédet igértem önöknek: jerünk, jerünk, menjünk a parkba. Kérlek, bocsássatok meg; majd később elmondom, miért tettem. Jer, asszony, jer, Pázsiné asszonyom. Kérlek, bocsássatok meg; szivemből kérlek, bocsássatok meg.
PÁZSI.
Menjünk, uraim; de lelkemre, el nem viszi szárazon. Meghivlak benneteket holnap reggel házamba reggelire; azután menjünk madárvadászatra együtt: pompás sólymom van a csepőtésre. Ne menjünk?
Menjünk, uraim; de lelkemre, el nem viszi szárazon. Meghivlak benneteket holnap reggel házamba reggelire; azután menjünk madárvadászatra együtt: pompás sólymom van a csepőtésre. Ne menjünk?
HAB.
Nekem mindegy.
Nekem mindegy.
EVANS.
Ha lesz ety, én letyek a dársaságban a keddő.
Ha lesz ety, én letyek a dársaságban a keddő.
CAJUS.
’a lesz edzs vadzs keddő, ledzsen a ’árom hén.
’a lesz edzs vadzs keddő, ledzsen a ’árom hén.
HAB.
Kérem, Pázsi uram, jőjön.
Kérem, Pázsi uram, jőjön.
EVANS.
Gérlek most, emlégesszetek mek holnap az én tetves ficzkómra, a fendéglősömre.
Gérlek most, emlégesszetek mek holnap az én tetves ficzkómra, a fendéglősömre.
CAJUS.
’itemre, ez zsó; tiszta henyim szivből.
’itemre, ez zsó; tiszta henyim szivből.
EVANS.
| Tetves egy lofak, a maka dréfájával és csufontárosságával. | (Elmennek.) |
