IV. SZÍN.
Szoba Pázsi házában.
Fenton és Pázsi Anna jőnek.
FENTON.
Atyádnak hajlamát meg nem nyerem.
Ne is utalj már hozzá, édesem.
Atyádnak hajlamát meg nem nyerem.
Ne is utalj már hozzá, édesem.
ANNA.
De mit tegyünk?
De mit tegyünk?
FENTON.
Ellenveti, hogy én urnak születtem,
S állásomat megrontván kiadásom,
Kincsével óhajtom gyógyítni azt.
De még más torlaszt is gördít elém;
Vad társaságom’ s feslett multamat,
És mondja, hogy lehetlen az, hogy én
Másért szeresselek, mint pénzedért.
| Légy a magad ura. |
S állásomat megrontván kiadásom,
Kincsével óhajtom gyógyítni azt.
De még más torlaszt is gördít elém;
Vad társaságom’ s feslett multamat,
És mondja, hogy lehetlen az, hogy én
Másért szeresselek, mint pénzedért.
ANNA.
Lehet, hogy tán igaza van.
Lehet, hogy tán igaza van.
FENTON.
Nincs, ugy segéljen mindenkor az ég!
Bár – s ezt bevallom – elsőbb is atyád
Vagyonja késztete szerelmedért
Esengnem; ámde az alatt arany
Érmeknél több értékünek lelélek,
Többnek nehéz zacskónyi összegeknél;
S valódi én-ed kincse az, a mit
Imádok most.
Nincs, ugy segéljen mindenkor az ég!
Bár – s ezt bevallom – elsőbb is atyád
Vagyonja késztete szerelmedért
Esengnem; ámde az alatt arany
Érmeknél több értékünek lelélek,
Többnek nehéz zacskónyi összegeknél;
S valódi én-ed kincse az, a mit
Imádok most.
ANNA.
Oh édes Fenton úr,
Keresd atyám kegyét, keresd, uram,
Szünetlen; és ha alkalom- s szerény
Kéréssel czélt nem érsz: figyelj ide.
Silány, Nyurga és Fürgéné jőnek.
Oh édes Fenton úr,
Keresd atyám kegyét, keresd, uram,
Szünetlen; és ha alkalom- s szerény
Kéréssel czélt nem érsz: figyelj ide.
| (Titkon beszélnek.) |
SILÁNY.
Szakaszd félbe fecsegésöket, Fürgéné, öcsém hadd szóljon magáért.
Szakaszd félbe fecsegésöket, Fürgéné, öcsém hadd szóljon magáért.
NYURGA.
Akár tüled, akár hozzád: de kiviszem a dülőre.
Akár tüled, akár hozzád: de kiviszem a dülőre.
SILÁNY.
Ne ijedj meg.
Ne ijedj meg.
NYURGA.
Nem, ő nem is ijeszt meg: azon nem aggódom, csakhogy félek.
Nem, ő nem is ijeszt meg: azon nem aggódom, csakhogy félek.
FÜRGÉNÉ.
Hallja-e: nyurga úr óhajtana néhány szót önnel szólani.
Hallja-e: nyurga úr óhajtana néhány szót önnel szólani.
ANNA.
Jővök mindjárt. – Ezt választá atyám:
Oh mily világát a silány hibáknak
Tesz széppé évenkinti háromszáz font.
Jővök mindjárt. – Ezt választá atyám:
Oh mily világát a silány hibáknak
Tesz széppé évenkinti háromszáz font.
FÜRGÉNÉ.
Hát, hogy van, jó Fenton úr? Kérem egy szóra!
Hát, hogy van, jó Fenton úr? Kérem egy szóra!
SILÁNY.
Jön; rajta most, öcsém. Oh fiu, neked volt ám atyád!
Jön; rajta most, öcsém. Oh fiu, neked volt ám atyád!
NYURGA.
Nekem volt ám atyám, Anna kisasszony: nagybátyám mondhat önnek róla csíntalan dolgokat. Kérlek, bátyám, mondd el Anna kisasszonynak azt a csinyt, hogyan lopott ki atyám két ludat az ólból, mondd el, jó bátyám.
Nekem volt ám atyám, Anna kisasszony: nagybátyám mondhat önnek róla csíntalan dolgokat. Kérlek, bátyám, mondd el Anna kisasszonynak azt a csinyt, hogyan lopott ki atyám két ludat az ólból, mondd el, jó bátyám.
SILÁNY.
Anna kisasszony, öcsém szereti önt.
Anna kisasszony, öcsém szereti önt.
NYURGA.
Az már igaz, szeretem ugy, mint akármely asszonyt Gloucestershireben.
Az már igaz, szeretem ugy, mint akármely asszonyt Gloucestershireben.
SILÁNY.
Ugy fog tartani, mint valamely nemes asszonyságot.
Ugy fog tartani, mint valamely nemes asszonyságot.
NYURGA.
Az már igaz, tartom széltiben hosszában, a mennyiben egy földes úr rangján túl nem ér.
Az már igaz, tartom széltiben hosszában, a mennyiben egy földes úr rangján túl nem ér.
SILÁNY.
Száz ötven fontot fog kegyednek móringolni.
Száz ötven fontot fog kegyednek móringolni.
ANNA.
Jó Silány úr, hadd legyen ő maga a kérő.
Jó Silány úr, hadd legyen ő maga a kérő.
SILÁNY.
Valóban, köszönetem érte, köszönöm kegyednek e szép bátoritást. Öcsém, ő szólit. Elhagylak benneteket.
Valóban, köszönetem érte, köszönöm kegyednek e szép bátoritást. Öcsém, ő szólit. Elhagylak benneteket.
ANNA.
Nos, Nyurga úr!
Nos, Nyurga úr!
NYURGA.
Nos, jó Anna kisasszony?
Nos, jó Anna kisasszony?
ANNA.
Mi az akaratod?
Mi az akaratod?
NYURGA.
Akaratom? A háromát! Ez csinos tréfa, valóban. Én még nem tettem fel utolsó akaratomat, hála az égnek. Nem vagyok oly beteges teremtmény, legyen érte dicsőség az egeknek!
Akaratom? A háromát! Ez csinos tréfa, valóban. Én még nem tettem fel utolsó akaratomat, hála az égnek. Nem vagyok oly beteges teremtmény, legyen érte dicsőség az egeknek!
ANNA.
Ugy értem, hogy mit akar énvelem?
Ugy értem, hogy mit akar énvelem?
NYURGA.
Igazán, én részemről semmit vagy keveset veled. Atyád és nagybátyád inditották meg a dolgot: ha beüt, jó; ha nem, boldog, a ki részesül benne! Ezek megmondhatják, hányadán van a dolog. Jobban megmondhatják, mint én. Kérdezd meg csak atyádat, itt jő.
Pázsi és Pázsiné jőnek.
Igazán, én részemről semmit vagy keveset veled. Atyád és nagybátyád inditották meg a dolgot: ha beüt, jó; ha nem, boldog, a ki részesül benne! Ezek megmondhatják, hányadán van a dolog. Jobban megmondhatják, mint én. Kérdezd meg csak atyádat, itt jő.
Pázsi és Pázsiné jőnek.
PÁZSI.
Nos, Nyurga úr! – Szeresd őt, Anna lányom.
Hát Fenton úr itt vajjon mit keres?
Sértesz, uram, igy látogatva házam’.
Mondom, uram, lányom’ már eligértem.
Nos, Nyurga úr! – Szeresd őt, Anna lányom.
Hát Fenton úr itt vajjon mit keres?
Sértesz, uram, igy látogatva házam’.
Mondom, uram, lányom’ már eligértem.
FENTON.
Nem, nem, uram! Kérlek, türtesd magad’.
Nem, nem, uram! Kérlek, türtesd magad’.
PÁZSINÉ.
Jó Fenton úr, ne járj hát gyermekemhez.
Jó Fenton úr, ne járj hát gyermekemhez.
PÁZSI.
Nem illik hozzád.
Nem illik hozzád.
FENTON.
| Hallgass rám, uram! |
PÁZSI.
Nem, nem, jó Fenton úr!
Silány uram, jer; jer be, Nyurga úr.
Ismerve szándokom’, sértesz, uram.
Nem, nem, jó Fenton úr!
Silány uram, jer; jer be, Nyurga úr.
Ismerve szándokom’, sértesz, uram.
| (Pázsi, Silány, Nyurga el.) |
FÜRGÉNÉ.
Beszélj Pázsinével.
Beszélj Pázsinével.
FENTON.
Jó asszonyom, mivel leányodat
Oly gazdag szerelemmel szeretem,
Hátrálás helytt szerelmem zászlaját –
Gát, akadály és illem ellen is –
Kell hordanom: azért légy részemen.
Jó asszonyom, mivel leányodat
Oly gazdag szerelemmel szeretem,
Hátrálás helytt szerelmem zászlaját –
Gát, akadály és illem ellen is –
Kell hordanom: azért légy részemen.
ANNA.
Ne adj ama bolondnak, jó anyám.
Ne adj ama bolondnak, jó anyám.
PÁZSINÉ.
Nem is: én jobbat keresek neked.
Nem is: én jobbat keresek neked.
FÜRGÉNÉ.
Ez az én gazdám, a doctor úr.
Ez az én gazdám, a doctor úr.
ANNA.
Ah inkább élve nyakig ássanak le
És répával tekézzenek agyon.
Ah inkább élve nyakig ássanak le
És répával tekézzenek agyon.
PÁZSINÉ.
Jer, ne busulj. Jó Fenton úr, én önnek
Barátja nem leszek, sem ellensége.
Lányom’ megkérdem, hogyan szereti,
S a hogy találom, a szerint teszek.
Addig Isten veled, uram. Be kell
Mennünk, mert atyja megharagszik.
Jer, ne busulj. Jó Fenton úr, én önnek
Barátja nem leszek, sem ellensége.
Lányom’ megkérdem, hogyan szereti,
S a hogy találom, a szerint teszek.
Addig Isten veled, uram. Be kell
Mennünk, mert atyja megharagszik.
| (Pázsiné, Anna elmennek.) |
FENTON.
Isten veled! Annácskám, ég veled.
Isten veled! Annácskám, ég veled.
FÜRGÉNÉ.
Ez az én müvem, ím. – Mit, mondok, kegyed, gyermekét egy bolond nyakába akarja sózni vagy egy physicuséba? Nézze meg Fenton urat. – Ez az én müvem.
Ez az én müvem, ím. – Mit, mondok, kegyed, gyermekét egy bolond nyakába akarja sózni vagy egy physicuséba? Nézze meg Fenton urat. – Ez az én müvem.
FENTON.
Jó, köszönöm, és kérlek, még ez este
Jó, köszönöm, és kérlek, még ez este
| Add e gyürűt Annámnak. Ezt munkádért. | (Elmegy.) |
FÜRGÉNÉ.
No, az ég adjon neked jó szerencsét. Áldott egy szive van: tűznek, viznek nekimenne az asszonyféle az ily áldott szivért. hanem azt szeretném, ha Anna kisasszony gazdámé lenne; vagy hogy szeretném, ha Nyurga uré lenne; vagy, valóban, szeretném ha Fenton uré lenne. Megteszem, a mit tehetek, mind a háromért: mert megigértem és szavamnál nem akarok rosszabb lenni; hanem specifaci Fenton urért. De most más dologban kell eljárnom Falstaff urnál a két asszonykámtól: mily barom vagyok, hogy igy eltarisznyázom az időt.
No, az ég adjon neked jó szerencsét. Áldott egy szive van: tűznek, viznek nekimenne az asszonyféle az ily áldott szivért. hanem azt szeretném, ha Anna kisasszony gazdámé lenne; vagy hogy szeretném, ha Nyurga uré lenne; vagy, valóban, szeretném ha Fenton uré lenne. Megteszem, a mit tehetek, mind a háromért: mert megigértem és szavamnál nem akarok rosszabb lenni; hanem specifaci Fenton urért. De most más dologban kell eljárnom Falstaff urnál a két asszonykámtól: mily barom vagyok, hogy igy eltarisznyázom az időt.
