II. SZÍN.
Ugyanott.
Holofernes, sir Nathaniel és Balga jönnek.
NATHANIEL.
Igazán, valódi tisztességes egy vadászat ez, és foganatosítva a tiszta lelkiismeretnek az ő alapján.
Igazán, valódi tisztességes egy vadászat ez, és foganatosítva a tiszta lelkiismeretnek az ő alapján.
HOLOFERNES.
Az agancsos, a mint ezt tisztelendőséged tudja, vala in sanguine, java vérében; megérve, valamintséggel ama pogácsa-alma, a mely jelenleg rubinkőhöz hasonlón lebeg fülében a coelumnak, mennynek, égnek, légürnek; és azonnal lepottyana, valamint lepottyan a vaczkor, arczulatára a terrának, teleknek, talajnak, földnek.
Az agancsos, a mint ezt tisztelendőséged tudja, vala in sanguine, java vérében; megérve, valamintséggel ama pogácsa-alma, a mely jelenleg rubinkőhöz hasonlón lebeg fülében a coelumnak, mennynek, égnek, légürnek; és azonnal lepottyana, valamint lepottyan a vaczkor, arczulatára a terrának, teleknek, talajnak, földnek.
NATHANIEL.
Igazán, master Holofernes, az epitethonok nagy kellemetességgel váltakoznak; legalább is tudóshoz méltón; azonban, uram, biztosítlak, hogy a gim alighogy harmadfű vala.
Igazán, master Holofernes, az epitethonok nagy kellemetességgel váltakoznak; legalább is tudóshoz méltón; azonban, uram, biztosítlak, hogy a gim alighogy harmadfű vala.
HOLOFERNES.
Tisztelendő Nathaniel uram, haud credo.
Tisztelendő Nathaniel uram, haud credo.
BALGA.
Nem volt biz a haud credo, hanem szarvas volt.
Nem volt biz a haud credo, hanem szarvas volt.
HOLOFERNES.
Ó barbárszerü intimatio! és mégis némi nemü insinuatio; valamintségesképen mintha csak volna in via, az útján az explicatiónak; facere mintegy replicát; avagy hogy inkább ostentare, megmutatni mintegy az ő insinuatióját ezen zabolátlan, pallérozatlan, faragatlan, tanulatlan, avagy hogy inkább iskolázatlan, avagy hogy még inkább confirmálatlan mód után, melylyel az én haud credom helyett egy agancsost csempészett vala bé.
Ó barbárszerü intimatio! és mégis némi nemü insinuatio; valamintségesképen mintha csak volna in via, az útján az explicatiónak; facere mintegy replicát; avagy hogy inkább ostentare, megmutatni mintegy az ő insinuatióját ezen zabolátlan, pallérozatlan, faragatlan, tanulatlan, avagy hogy inkább iskolázatlan, avagy hogy még inkább confirmálatlan mód után, melylyel az én haud credom helyett egy agancsost csempészett vala bé.
BALGA.
Én csak a mellett maradok, hogy a gim nem volt haud credo, hanem szarvas.
Én csak a mellett maradok, hogy a gim nem volt haud credo, hanem szarvas.
HOLOFERNES.
Ó kétszer sült együgyüség! bis coctus! Ó tudatlanság, te monstrum, mily szörnyüséges a te ábrázatod!
Ó kétszer sült együgyüség! bis coctus! Ó tudatlanság, te monstrum, mily szörnyüséges a te ábrázatod!
NATHANIEL.
Uram, ő soha sem táplálkozik vala ama csemegével, a mely könyvekben szülemlik; ő úgy szólván nem igen eszik vala papirost, sem nem igen iszik vala téntát; az ő érteménye nincsen kitöltve; ő nem egyéb csak állat, és csupán durvább érzékei közvetítése által fogékony.
S az ily silány növényzet látása indítson köszönetre, hogy mi
(S ezt mi, kik érzünk, köszönjük is) inkább tudunk gyümölcsöt létre hozni,
Mert a mint rosszúl állna csacska, hiú, kérkedőnek lennem,
Úgy látván iskolában ülni ezt, rossz néven kéne vennem.
De omne bene, tartok én az egyszeri páterrel:
A záporárt kiállja sok, ki meg nem küzd a széllel.
Uram, ő soha sem táplálkozik vala ama csemegével, a mely könyvekben szülemlik; ő úgy szólván nem igen eszik vala papirost, sem nem igen iszik vala téntát; az ő érteménye nincsen kitöltve; ő nem egyéb csak állat, és csupán durvább érzékei közvetítése által fogékony.
S az ily silány növényzet látása indítson köszönetre, hogy mi
(S ezt mi, kik érzünk, köszönjük is) inkább tudunk gyümölcsöt létre hozni,
Mert a mint rosszúl állna csacska, hiú, kérkedőnek lennem,
Úgy látván iskolában ülni ezt, rossz néven kéne vennem.
De omne bene, tartok én az egyszeri páterrel:
A záporárt kiállja sok, ki meg nem küzd a széllel.
BALGA.
Ti írástudók vagytok, van-e elég elmésségtek e mese megfejtésére:
Ti írástudók vagytok, van-e elég elmésségtek e mese megfejtésére:
| Káin születésekor egy hónapos volt már, |
| És mái napiglan is négy hetén túl nem jár. |
HOLOFERNES.
Dictynna, jó Balga barátom, Dictynna.
Dictynna, jó Balga barátom, Dictynna.
NATHANIEL.
Az egyik nevezete Phoebének, Lunának, a holdnak.
Az egyik nevezete Phoebének, Lunának, a holdnak.
HOLOFERNES.
Négy hetes volt a hold, mikor Káin se volt vénebb,
De öt hetes akkor se lett, mikor Káin vén lett.
És az allusio megállja a cserét.
Négy hetes volt a hold, mikor Káin se volt vénebb,
De öt hetes akkor se lett, mikor Káin vén lett.
És az allusio megállja a cserét.
BALGA.
Igazán ám, való igaz, a collusio megállja a cserét.
Igazán ám, való igaz, a collusio megállja a cserét.
HOLOFERNES.
Az ég gyarapítsa meg a te capacitásodat: én azt mondom, hogy az allusio megállja a cserét.
Az ég gyarapítsa meg a te capacitásodat: én azt mondom, hogy az allusio megállja a cserét.
BALGA.
Én meg azt mondom, hogy a pollutio állja meg a cserét, mert azért, hogy a hold semmivel sem vénebb egy hónaposnál; meg még azonkívül azt is mondom, hogy biz az szarvas volt, a mit a herczegnő lőtt.
Én meg azt mondom, hogy a pollutio állja meg a cserét, mert azért, hogy a hold semmivel sem vénebb egy hónaposnál; meg még azonkívül azt is mondom, hogy biz az szarvas volt, a mit a herczegnő lőtt.
HOLOFERNES.
Tisztelendő Nathaniel uram, nem-e óhajtana hallani egy extemporizált epitaphiumot amaz agancsosnak az ő halálára? És eme tudatlan iránt való különös kedvezményből a herczegnő agancsosát szarvasnak fogom nevezni.
Tisztelendő Nathaniel uram, nem-e óhajtana hallani egy extemporizált epitaphiumot amaz agancsosnak az ő halálára? És eme tudatlan iránt való különös kedvezményből a herczegnő agancsosát szarvasnak fogom nevezni.
NATHANIEL.
Perge, jó Holofernes, Perge, jó mester uram, ha önnek tetszik eme scurrilitásnak megvetni az ő végét.
Perge, jó Holofernes, Perge, jó mester uram, ha önnek tetszik eme scurrilitásnak megvetni az ő végét.
HOLOFERNES.
Néminemüképen affectálni fogom az alliteratiót, mert ez könnyedségre mutat.
„Sebes szarvast, szép szőrüt, szúrt le szép szemü lövész;
Sebes szarvas, de nem sebes, míg nem sebzé lövés.
Csikasz csahol: tégy gimhez „L”t s gim(me)l ront ki erdőbül.
De bár gimmel vagy egyedül: a nép rivalgva csődül.
S bár gim a gim: ötven gimet teszen mégis az egy (gye) L,
S így száz gimet csinál egy gimből, hogyha tetszik, két L.”
Néminemüképen affectálni fogom az alliteratiót, mert ez könnyedségre mutat.
„Sebes szarvast, szép szőrüt, szúrt le szép szemü lövész;
Sebes szarvas, de nem sebes, míg nem sebzé lövés.
Csikasz csahol: tégy gimhez „L”t s gim(me)l ront ki erdőbül.
De bár gimmel vagy egyedül: a nép rivalgva csődül.
S bár gim a gim: ötven gimet teszen mégis az egy (gye) L,
S így száz gimet csinál egy gimből, hogyha tetszik, két L.”
NATHANIEL.
Ó ritka tálentom!
Ó ritka tálentom!
BALGA.
Ha a tálentom ritka, hát biz akkor híg tálentoma van ő kegyelmének.
Ha a tálentom ritka, hát biz akkor híg tálentoma van ő kegyelmének.
HOLOFERNES.
Te szent Simplicius! ez adományom nekem: hóborkás, kicsapongó szellemem, telve formákkal, idomokkal, alakzatokkal, tárgyakkal, ideákkal, fogalmakkal, tervezetekkel, forrongásokkal; fogantatának vala pedig mindezek elmémnek méhében, tápláltatának a pia maternek az ő testében és szülemlének a vajudó alkalommal. Ám ezen adomány abban jó csupán, a kiben kellendőséges éllel bír; és én hálát adok érte az egek urának.
Te szent Simplicius! ez adományom nekem: hóborkás, kicsapongó szellemem, telve formákkal, idomokkal, alakzatokkal, tárgyakkal, ideákkal, fogalmakkal, tervezetekkel, forrongásokkal; fogantatának vala pedig mindezek elmémnek méhében, tápláltatának a pia maternek az ő testében és szülemlének a vajudó alkalommal. Ám ezen adomány abban jó csupán, a kiben kellendőséges éllel bír; és én hálát adok érte az egek urának.
NATHANIEL.
Uram, dicsérem önért az Urat, és óhajtom, dicsérjék őt az én híveim is; a mivelhogy az ő figyermekeik jó pártfogóra akadtanak önben, és az ő leánygyermekeik szemlátomást gyaraposznak önnek alatta: ön kitűnő tagja a köztársaságnak.
Uram, dicsérem önért az Urat, és óhajtom, dicsérjék őt az én híveim is; a mivelhogy az ő figyermekeik jó pártfogóra akadtanak önben, és az ő leánygyermekeik szemlátomást gyaraposznak önnek alatta: ön kitűnő tagja a köztársaságnak.
HOLOFERNES.
Me hercle! csak legyen fiaiknak sütni valójok, a mi az instructiót illeti, abban hiba nem lesz; és a mennyiben lányaik hozzáférhetők, én bizony megteszem, a hogy telik. Denique, vir sapit, qui pauca loquitur. Egy asszonyi állat üdvözöl bennünket.
Jutka és Kobak jönnek.
Me hercle! csak legyen fiaiknak sütni valójok, a mi az instructiót illeti, abban hiba nem lesz; és a mennyiben lányaik hozzáférhetők, én bizony megteszem, a hogy telik. Denique, vir sapit, qui pauca loquitur. Egy asszonyi állat üdvözöl bennünket.
Jutka és Kobak jönnek.
JUTKA.
Jó reggelt, édes tisztölendő –
Jó reggelt, édes tisztölendő –
HOLOFERNES.
Édes tiszt-ölendő? Quasi ölendő édes tiszt!
Hát aztán ki az, kit megölni édes tiszt?
Édes tiszt-ölendő? Quasi ölendő édes tiszt!
Hát aztán ki az, kit megölni édes tiszt?
KOBAK.
Igazán, mester uram, az olyan dolog, a minek szörnyü hasonlatossága van egy disznóhoz.
Igazán, mester uram, az olyan dolog, a minek szörnyü hasonlatossága van egy disznóhoz.
HOLOFERNES.
A tiszteletből disznótort csavar! Igen jeles szikrája egy ily földhöz ragadt turfának, gübecsből elég tűznek, sörtvéstől elég gyöngynek: elmés és csinos.
A tiszteletből disznótort csavar! Igen jeles szikrája egy ily földhöz ragadt turfának, gübecsből elég tűznek, sörtvéstől elég gyöngynek: elmés és csinos.
JUTKA.
Édes tisztölendő uram, légy oly szíves, olvasd fel nekem ezt a levelet. Kobak hozta attól a Don Ármányostól; kérlek, olvasd el.
Édes tisztölendő uram, légy oly szíves, olvasd fel nekem ezt a levelet. Kobak hozta attól a Don Ármányostól; kérlek, olvasd el.
HOLOFERNES.
„Fauste precor gelida, quando pecus omne sub umbra Ruminat” – és a többi. Ó régi jó mantovai! Akár úgy beszéljek rólad, valamintségesen beszél az útazó Veneciáról:
Öreg mantovai, öreg mantovai! A ki téged meg nem ért, nem csuda ha nem szeret. Ut, re, sol, la, mifa. – Bocsánat, tisztelendő uram, mi légyen a tartalma, avagy is helyesebben, valamint Horatius is mondja: „Mit, lelkemre! versek?”
„Fauste precor gelida, quando pecus omne sub umbra Ruminat” – és a többi. Ó régi jó mantovai! Akár úgy beszéljek rólad, valamintségesen beszél az útazó Veneciáról:
| – – Vinegia, Vinegia, |
| Chi non te vede non te pregia. |
NATHANIEL.
Igen, uram, és pedig igazán tudományosak.
Igen, uram, és pedig igazán tudományosak.
)
HOLOFERNES.
Hadd hallok belőlök egy strófát, egy stanzát, egy fordát. Lege domine.
Hadd hallok belőlök egy strófát, egy stanzát, egy fordát. Lege domine.
NATHANIEL.
„Mi hitszegővé tesz, hogy esküdjem szerelmet?
Ah, csak szépségnek tett esküdet nem szeged meg.
Magához hűtelent hozzád hűnek kell lelned:
Tölgy volt e gond nekem, vékony vessző kezednek.
Tanulmányom czélt hágy s szemed’ választja könyvül,
Hol mind a kéj ragyog, mitől a szív megkönnyül;
Ha czél az ismeret, czélt érek ezt ismerve,
Mert igazán tudós csak dicséreted nyelve.
Mindenki oktalan, ki látva el nem ámul;
Rám nézt nincs büszkeség szép lelkednek báján túl.
A dörgés ajkadon s szemedben Zeus villáma
Szelíd tűz s bájzene, haragnak ellenállva.
Nem földi, égi lény, ne sértsen az ügyetlen,
Ki égi bájról zeng ily gyönge földi nyelven!”
„Mi hitszegővé tesz, hogy esküdjem szerelmet?
Ah, csak szépségnek tett esküdet nem szeged meg.
Magához hűtelent hozzád hűnek kell lelned:
Tölgy volt e gond nekem, vékony vessző kezednek.
Tanulmányom czélt hágy s szemed’ választja könyvül,
Hol mind a kéj ragyog, mitől a szív megkönnyül;
Ha czél az ismeret, czélt érek ezt ismerve,
Mert igazán tudós csak dicséreted nyelve.
Mindenki oktalan, ki látva el nem ámul;
Rám nézt nincs büszkeség szép lelkednek báján túl.
A dörgés ajkadon s szemedben Zeus villáma
Szelíd tűz s bájzene, haragnak ellenállva.
Nem földi, égi lény, ne sértsen az ügyetlen,
Ki égi bájról zeng ily gyönge földi nyelven!”
HOLOFERNES.
Ön nem veszi kellendő figyelembe az apostrofákat, azért elhibázza az accentust; hadd vizsgáljam csak által a canzonettát. Íme itt csak a numerus van kellőleg érvényességre emelve; de a mi az elegantiát illeti, a könnyüdedséget, a költészetnek az ő aranyos cadentiáját, mind ez caret. Ennek csak Ovidius Naso vala az ő embere. És mért Naso is, hanemha azért, a mivelhogy ő megorrontotta a képzelménynek az ő illatos virányait, az inventiónak az ő csattanós voltát? Imitari, ez annyi mint semmi: ezt teszi az eb az ő gazdájával, a majom az ő gondviselőjével, az iskolázott ló az ő lovászával. De hát, damosella, édes lányasszonykám, ez egyenest önhöz intézteték vala?
Ön nem veszi kellendő figyelembe az apostrofákat, azért elhibázza az accentust; hadd vizsgáljam csak által a canzonettát. Íme itt csak a numerus van kellőleg érvényességre emelve; de a mi az elegantiát illeti, a könnyüdedséget, a költészetnek az ő aranyos cadentiáját, mind ez caret. Ennek csak Ovidius Naso vala az ő embere. És mért Naso is, hanemha azért, a mivelhogy ő megorrontotta a képzelménynek az ő illatos virányait, az inventiónak az ő csattanós voltát? Imitari, ez annyi mint semmi: ezt teszi az eb az ő gazdájával, a majom az ő gondviselőjével, az iskolázott ló az ő lovászával. De hát, damosella, édes lányasszonykám, ez egyenest önhöz intézteték vala?
JUTKA.
Egyenesen, uram, valami Biron úrtól, az idegen király-kisasszony egyik hozzátartozójától.
Egyenesen, uram, valami Biron úrtól, az idegen király-kisasszony egyik hozzátartozójától.
HOLOFERNES.
Hadd szemlélem csak meg a czímezetet:
„A leggyönyörübb Rózsa kisasszony hókezeihez!” Hadd lám most ismét ezen levélnek az ő tartalmát a megírott személyiséghez író félnek az ő nevezete végett: „Minden kigondolható ügyben nagysád kész szolgája Biron.” – Tisztelendő Nathaniel uram, ez a Biron egyike a király fogadalmas társainak, s íme az idegen fejedelmi hölgy kiséretének egyik tagjához levelet kohola, mely történetesen, avagy hogy a progressiónak az ő ösvényén eltéved vala. Tipegj és menj, édesem: téteményezd le ezen papirost a királynak az ő fejedelmi kezébe; valószínüleg nagy jelentőségü dolog. Ne tartóztasd magadat hajlongásoknak általa: felmentelek kötelességed alól: Isten veled.
Hadd szemlélem csak meg a czímezetet:
„A leggyönyörübb Rózsa kisasszony hókezeihez!” Hadd lám most ismét ezen levélnek az ő tartalmát a megírott személyiséghez író félnek az ő nevezete végett: „Minden kigondolható ügyben nagysád kész szolgája Biron.” – Tisztelendő Nathaniel uram, ez a Biron egyike a király fogadalmas társainak, s íme az idegen fejedelmi hölgy kiséretének egyik tagjához levelet kohola, mely történetesen, avagy hogy a progressiónak az ő ösvényén eltéved vala. Tipegj és menj, édesem: téteményezd le ezen papirost a királynak az ő fejedelmi kezébe; valószínüleg nagy jelentőségü dolog. Ne tartóztasd magadat hajlongásoknak általa: felmentelek kötelességed alól: Isten veled.
JUTKA.
Jó Kobak, gyere velem. Uram, Istennek ajánlom.
Jó Kobak, gyere velem. Uram, Istennek ajánlom.
KOBAK.
Megyek, galambom.
Megyek, galambom.
| (Kobak és Jutka elmennek.) |
NATHANIEL.
Uram, ön most az Istennek az ő félelmében cselekedik vala, igazán vallásosságosan, és valamintségesképen egyik szent atya mondja –
Uram, ön most az Istennek az ő félelmében cselekedik vala, igazán vallásosságosan, és valamintségesképen egyik szent atya mondja –
HOLOFERNES.
Uram, ne idézz nekem ama szent atyából: tartok a színgazdag színezéstől. De hogy visszatérjünk ama versekre: tetszettenek-e önnek, tisztelendő Nathaniel atyám?
Uram, ne idézz nekem ama szent atyából: tartok a színgazdag színezéstől. De hogy visszatérjünk ama versekre: tetszettenek-e önnek, tisztelendő Nathaniel atyám?
NATHANIEL.
Szörnyen tetszettenek, a pennának miatta.
Szörnyen tetszettenek, a pennának miatta.
HOLOFERNES.
Máma egyik pupillusom szüleinél fogom az ebédet elkölteni, a holott is, ha önnek tetszeni fog az asztalt egy grátiással megáldani, én kész vagyok különös privilegiumomnál fogva, melylyel az említett fiú vagy pupillus szüléi felruháztanak, tisztelendőséged benvenutoját magamra vállalni; és a holott is továbbá ezen verseket épenséggel ostobáknak, a poëticának, az elménczségnek és az inventio minden szaga nélkül szükölködőknek lenni fogom bebizonyítani. Kérem tisztelendőséged társaságát.
Máma egyik pupillusom szüleinél fogom az ebédet elkölteni, a holott is, ha önnek tetszeni fog az asztalt egy grátiással megáldani, én kész vagyok különös privilegiumomnál fogva, melylyel az említett fiú vagy pupillus szüléi felruháztanak, tisztelendőséged benvenutoját magamra vállalni; és a holott is továbbá ezen verseket épenséggel ostobáknak, a poëticának, az elménczségnek és az inventio minden szaga nélkül szükölködőknek lenni fogom bebizonyítani. Kérem tisztelendőséged társaságát.
NATHANIEL.
És én köszönetet mondok érte, mert a társaság (így szól a textus) az életnek az ő fűszerszáma.
És én köszönetet mondok érte, mert a társaság (így szól a textus) az életnek az ő fűszerszáma.
HOLOFERNES.
| És a textus bizonynyal igen csalhatatlanul is concludálja ezt. (Balgához.) Kegyelmedet is meghívom; és nehogy kegyelmed azt mondja nekem, hogy nem jön. Pauca verba! Menjünk! Az urak az ő vadászatukat élvezik; lássunk mi is a mi recreatiónknak utána. | (Elmennek.) |
