III. SZÍN.
Más része a parknak.
Biron jő papirral kezében.
BIRON.
A király szarvasokra vadász, én magamat vettem üldözőbe; ők ragadományért nyilat szurkoznak, én nyilván szurkon ragadtam: szurkon, mi bepiszkol. Piszkol? Mily szennyes szó. Jó, bubánat, ereszkedjél le, a mint mondják, hogy mondá a bolond, s a mint mondom én is, a bolond. Jól bizonyítasz, élcz. Istenemre, e szerelem oly veszett, mint Ajax: ez juhokat mészárolt le, az engem gyilkol, a birkát. Ismét helyes bizonylat tőlem. Nem akarok szeretni; akaszszanak el, ha fogok; hitemre, nem fogok szeretni. Ó, de a szeme! Szeme-fényére! nem szeretem őt, csak a szeme miatt! Igen, csak a két szeme miatt. Jó, egyebet sem teszek a világon, csak hazudom; hazudom mind halálig. Az égre, szerelmes vagyok, és ez tanított meg verselni és mélázni, s íme, itt van egy része versemnek, s itt van mélaságom is. Hála Isten, egyik sonettem már kezei közt van: a rüpők vitte, a bolond küldte, a szép hölgy vette. Kedves rüpők, kedvesebb bolond, legkedvesebb szép hölgy! A mindenségre, ennyit sem törődném vele, ha a másik három is ennyire volna. Itt jön az egyik, papirral kezében; hogy az Isten áldaná meg egy kis nyögdécseléssel.
Király jön papirral kezében.
A király szarvasokra vadász, én magamat vettem üldözőbe; ők ragadományért nyilat szurkoznak, én nyilván szurkon ragadtam: szurkon, mi bepiszkol. Piszkol? Mily szennyes szó. Jó, bubánat, ereszkedjél le, a mint mondják, hogy mondá a bolond, s a mint mondom én is, a bolond. Jól bizonyítasz, élcz. Istenemre, e szerelem oly veszett, mint Ajax: ez juhokat mészárolt le, az engem gyilkol, a birkát. Ismét helyes bizonylat tőlem. Nem akarok szeretni; akaszszanak el, ha fogok; hitemre, nem fogok szeretni. Ó, de a szeme! Szeme-fényére! nem szeretem őt, csak a szeme miatt! Igen, csak a két szeme miatt. Jó, egyebet sem teszek a világon, csak hazudom; hazudom mind halálig. Az égre, szerelmes vagyok, és ez tanított meg verselni és mélázni, s íme, itt van egy része versemnek, s itt van mélaságom is. Hála Isten, egyik sonettem már kezei közt van: a rüpők vitte, a bolond küldte, a szép hölgy vette. Kedves rüpők, kedvesebb bolond, legkedvesebb szép hölgy! A mindenségre, ennyit sem törődném vele, ha a másik három is ennyire volna. Itt jön az egyik, papirral kezében; hogy az Isten áldaná meg egy kis nyögdécseléssel.
| (Fára kapaszkodik.) |
KIRÁLY.
Ó jaj!
Ó jaj!
BIRON (félre).
Az égre, meg van lőve. Csak rajta, édes Cupidóm; találva van madárlövő nyilvessződ által balbordái alatt. Biz Isten titkok!
Az égre, meg van lőve. Csak rajta, édes Cupidóm; találva van madárlövő nyilvessződ által balbordái alatt. Biz Isten titkok!
)
KIRÁLY (olvas).
„Friss harmatgyöngyöt rózsáról a nap
Oly édesen nem csókol, mint szemed,
Ha szép sugára hozzám látogat,
Arczámról éji harmatgyöngy-szemet;
Sem az ezüst hold félig oly dicsőn
A tenger szűz ölén át nem ragyog,
Mint arczád’ tükrözi e könyözön:
Te fénylesz minden cseppben, mit sirok;
Minden csöpp mintegy díszszekéren hord,
S gőggel robogsz el kínaim felett.
Tekintsd e kínforrást, szánd e nyomort,
Mely búmban hirdeti szépségedet.
De te önző vagy, bús könyüm csupán
Tükör neked, s vágysz omlása után:
Királyi hölgy, fenséges bájodat
Nem mondja szó, gondolja gondolat.”
Hogy tudja meg kínom? Leejtem e
Papirt. Gally, född el bűnömet. Ki e? (Félre vonúl.)
Longaville jön papirral kezében.
(Félre.) Mit, Longaville? olvasva? Hallga fül!
„Friss harmatgyöngyöt rózsáról a nap
Oly édesen nem csókol, mint szemed,
Ha szép sugára hozzám látogat,
Arczámról éji harmatgyöngy-szemet;
Sem az ezüst hold félig oly dicsőn
A tenger szűz ölén át nem ragyog,
Mint arczád’ tükrözi e könyözön:
Te fénylesz minden cseppben, mit sirok;
Minden csöpp mintegy díszszekéren hord,
S gőggel robogsz el kínaim felett.
Tekintsd e kínforrást, szánd e nyomort,
Mely búmban hirdeti szépségedet.
De te önző vagy, bús könyüm csupán
Tükör neked, s vágysz omlása után:
Királyi hölgy, fenséges bájodat
Nem mondja szó, gondolja gondolat.”
Hogy tudja meg kínom? Leejtem e
Papirt. Gally, född el bűnömet. Ki e? (Félre vonúl.)
Longaville jön papirral kezében.
(Félre.) Mit, Longaville? olvasva? Hallga fül!
BIRON (félre).
A két bolondhoz harmadik kerül.
A két bolondhoz harmadik kerül.
LONGAVILLE.
Ó jaj nekem, ó jaj, esküt szegék!
Ó jaj nekem, ó jaj, esküt szegék!
BIRON (félre).
Hozza a hithagyott saját itéletét.
Hozza a hithagyott saját itéletét.
KIRÁLY (félre).
Remélj, szivem, ím bűntársad akadt.
Remélj, szivem, ím bűntársad akadt.
BIRON (félre).
Iszák örül, ha láthat társakat.
Iszák örül, ha láthat társakat.
LONGAVILLE.
Először is hitet hát én szegek?
Először is hitet hát én szegek?
BIRON (félre).
Nyugodj’ meg, én még kettőt ismerek;
S ámbár a társaságban zárkövül te állsz,
Mégis triumviratus csak, a mit csinálsz,
És állvány az a szerelem vesztőhelyén,
Hová akasztani hurczoljuk az erényt.
Nyugodj’ meg, én még kettőt ismerek;
S ámbár a társaságban zárkövül te állsz,
Mégis triumviratus csak, a mit csinálsz,
És állvány az a szerelem vesztőhelyén,
Hová akasztani hurczoljuk az erényt.
LONGAVILLE.
A vers merev, tán meg sem indulsz rajta,
Ó Mária, szerelmem foglalatja!
Írok prózát, eltépem verseim’.
A vers merev, tán meg sem indulsz rajta,
Ó Mária, szerelmem foglalatja!
Írok prózát, eltépem verseim’.
BIRON (félre).
Ó Ámor nadrágján zsinór a rim:
Ne rontsd el toilettejét.
Ó Ámor nadrágján zsinór a rim:
Ne rontsd el toilettejét.
LONGAVILLE.
(Olvassa.) „Nem-e beszédes mennyei szemed,
Mely ellen okkal győzni nem lehet,
Csábíta rá megszegnem eskümet?
S ki fog büntetni érted tört hitet?!
„Megtagadnám a földi nőt; de nem
Vele, ki istennő vagy, tégedet.
Esküm földi; te égi szerelem
Vagy, s bűnömet szépíti nyert kegyed.
„Az eskü lég s a lég csak illa köd;
Te, szép napom, sugárod’ rá sütöd,
S köd-esküm szerte száll, hozzád lebeg.
„Nem én hibám, ha fogadást török.
S ha töröm is; ám balga mért legyek,
Ha esküt szegve édent nyerhetek!”
| Jó lesz ez? |
Mely ellen okkal győzni nem lehet,
Csábíta rá megszegnem eskümet?
S ki fog büntetni érted tört hitet?!
„Megtagadnám a földi nőt; de nem
Vele, ki istennő vagy, tégedet.
Esküm földi; te égi szerelem
Vagy, s bűnömet szépíti nyert kegyed.
„Az eskü lég s a lég csak illa köd;
Te, szép napom, sugárod’ rá sütöd,
S köd-esküm szerte száll, hozzád lebeg.
„Nem én hibám, ha fogadást török.
S ha töröm is; ám balga mért legyek,
Ha esküt szegve édent nyerhetek!”
BIRON (félre).
Ó buja vér, ha test istenség számba mén!
Pogányság ez: egy zöld libácska égi lény!
Rossz út, rossz út: térítsétek meg, ó egek!
Dumaine papirral kezében jő.
Ó buja vér, ha test istenség számba mén!
Pogányság ez: egy zöld libácska égi lény!
Rossz út, rossz út: térítsétek meg, ó egek!
Dumaine papirral kezében jő.
LONGAVILLE.
Ki által küldjem el? – Társ közeleg!
Ki által küldjem el? – Társ közeleg!
| (Félre vonúl.) |
BIRON (félre).
Ez kész bujósdi, régi jó gyerek-
Játék; és én kis istenként ülök
Itt fön, titkolt hóbortjokon mosolygva.
Egy új zsák a malomba: kell-e több?
Veled, Dumaine, egy nyárson négy szalonka.
Ez kész bujósdi, régi jó gyerek-
Játék; és én kis istenként ülök
Itt fön, titkolt hóbortjokon mosolygva.
Egy új zsák a malomba: kell-e több?
Veled, Dumaine, egy nyárson négy szalonka.
DUMAINE.
Ó égi szép Katinka!
Ó égi szép Katinka!
BIRON (félre).
Ó lenfutó bolond!
Ó lenfutó bolond!
DUMAINE.
Az égre! földi szem csudája vagy!
Az égre! földi szem csudája vagy!
BIRON (félre).
Hazudsz, a földre! ő is csak agyag!
Hazudsz, a földre! ő is csak agyag!
DUMAINE.
Ambra hajadnak ambra csak az árnya.
Ambra hajadnak ambra csak az árnya.
BIRON (félre).
Helyes, helyes: egy ambra színü kánya.
Helyes, helyes: egy ambra színü kánya.
DUMAINE.
Oly karcsu, mint a czédrus.
Oly karcsu, mint a czédrus.
BIRON (félre).
Hisz válla viselős!
| Hallga csak, |
DUMAINE.
| Szép, mint a nap! |
BIRON (félre).
Igen, de melyen a nap nem ragyog.
Igen, de melyen a nap nem ragyog.
DUMAINE.
Ó volnál az enyim!
Ó volnál az enyim!
LONGAVILLE (félre).
S ő az enyim!
S ő az enyim!
KIRÁLY (félre).
S enyim a magamé, jó népeim!
S enyim a magamé, jó népeim!
BIRON (félre).
S enyim is! Amen. Jámbor óhajok!
S enyim is! Amen. Jámbor óhajok!
DUMAINE.
Felejtenélek, ó de véremet
Láz gyötri, táplálván emlékedet.
Felejtenélek, ó de véremet
Láz gyötri, táplálván emlékedet.
BIRON (félre).
Véredbe’ láz? Ereszd ki, vágj eret!
De benne hagyni nemde édesebb?
Véredbe’ láz? Ereszd ki, vágj eret!
De benne hagyni nemde édesebb?
DUMAINE.
Ódámat még egyszer átolvasom.
Ódámat még egyszer átolvasom.
BIRON (félre).
A szív sofismáit még egyszer hallhatom.
A szív sofismáit még egyszer hallhatom.
DUMAINE.
„Szerelem hó, május hó
Szép napja, de gyászos, ó;
A szerelem akkor látott
Bársony kelyhü szép virágot;
Csalfa szellő játszott véle
S belopódzott szűz kelyhébe.
Szegény beteg szerető
Bár szellő lehetne ő;
S mond: szellő csókolná kelyhed’
S ülne benned győzedelmet!
Jaj, de kezem’ eskü tartja,
Szép szálad’ nem szakíthatja;
Pedig szegény ifjuság
Örömre, virágra vágy.
Bűnömnek hát te ne valljad,
Hogy esküm’ szegém miattad,
Kiért Zeusz esküt teszen
Rá, hogy Juno szerecsen,
Istenségét porba szórná,
Szűdön lenni halandóvá.”
Elküldöm ezt s hasonlót többet is,
Hadd lássa hű szivem gyötrelmeit.
Bár Biron, Longaville s a fejdelem
Így volna mind, a társaság velem
Feledtetné a szégyenjelt a képen:
Egy nem pirul, midőn közös a szégyen.
„Szerelem hó, május hó
Szép napja, de gyászos, ó;
A szerelem akkor látott
Bársony kelyhü szép virágot;
Csalfa szellő játszott véle
S belopódzott szűz kelyhébe.
Szegény beteg szerető
Bár szellő lehetne ő;
S mond: szellő csókolná kelyhed’
S ülne benned győzedelmet!
Jaj, de kezem’ eskü tartja,
Szép szálad’ nem szakíthatja;
Pedig szegény ifjuság
Örömre, virágra vágy.
Bűnömnek hát te ne valljad,
Hogy esküm’ szegém miattad,
Kiért Zeusz esküt teszen
Rá, hogy Juno szerecsen,
Istenségét porba szórná,
Szűdön lenni halandóvá.”
Elküldöm ezt s hasonlót többet is,
Hadd lássa hű szivem gyötrelmeit.
Bár Biron, Longaville s a fejdelem
Így volna mind, a társaság velem
Feledtetné a szégyenjelt a képen:
Egy nem pirul, midőn közös a szégyen.
LONGAVILLE (előlép).
Szerelmedben nincs szeretet, Dumaine,
Hogy társakul kívánsz gyötrelmiben.
Ám sápadozz, én nem győznék pirulni,
Ha meglepnének így bűnöm tanúi.
Szerelmedben nincs szeretet, Dumaine,
Hogy társakul kívánsz gyötrelmiben.
Ám sápadozz, én nem győznék pirulni,
Ha meglepnének így bűnöm tanúi.
KIRÁLY (előlép).
Pirulj hát, mert az eset egy, s te őt
Szidod, a félig csak oly vétkezőt,
Minő te vagy, kit Mária hevít,
Dicséretét zengvén sonettjeid.
Avagy kebledre mért fonád kezed’,
Ha nem, hogy fékezd zajgó szivedet?
Ama bokor árnyából néztelek,
S szégyen pirultam én, helyettetek.
Bűnverseket hallék elnyögni itt,
Párolgó sóhajt, vad szerelmi kínt:
„Ah” mond az egy; a másik „ó-t” kiált;
„Haja arany”; s ismét: „szeme kristály!”
(Longavillehoz.) Te hitszegésedért édent keressz.
(Dumainehez.) Te Jupiterrel is esküt szegetsz.
Mit szól majd Biron, hogyha látja itt
Az oly hévvel tett eskü romjait?
Hogy fogja élczét, gúnyát köszörülni,
Hogy fog nevetni, ujjongni, örülni!
El nem fogadnám minden kincsekért,
Hogy engem gáncsolhasson ily bünért.
Pirulj hát, mert az eset egy, s te őt
Szidod, a félig csak oly vétkezőt,
Minő te vagy, kit Mária hevít,
Dicséretét zengvén sonettjeid.
Avagy kebledre mért fonád kezed’,
Ha nem, hogy fékezd zajgó szivedet?
Ama bokor árnyából néztelek,
S szégyen pirultam én, helyettetek.
Bűnverseket hallék elnyögni itt,
Párolgó sóhajt, vad szerelmi kínt:
„Ah” mond az egy; a másik „ó-t” kiált;
„Haja arany”; s ismét: „szeme kristály!”
(Longavillehoz.) Te hitszegésedért édent keressz.
(Dumainehez.) Te Jupiterrel is esküt szegetsz.
Mit szól majd Biron, hogyha látja itt
Az oly hévvel tett eskü romjait?
Hogy fogja élczét, gúnyát köszörülni,
Hogy fog nevetni, ujjongni, örülni!
El nem fogadnám minden kincsekért,
Hogy engem gáncsolhasson ily bünért.
BIRON.
Le most! Az álnokot hadd büntetem!
Bocsánatot kérek, jó herczegem!
Ez árvákat mi joggal gáncsolhat’d
Saját bűnöd, a szerelem miatt?
Avagy nem volt szemed kocsi? Nem-e
Volt könyed egy herczegnő tüköre?
Nem szegsz hitet te, mert az rút dolog,
S oly dalt nem is zengnek – csak lantosok!
Nem szégyen ez? Neked, s neked, nem szégyen
Mindhármatoknak? Te ennek szemében
Találsz szálkát, tiédben a király,
Holott mindében egy gerenda áll.
Nem én! soha bohóbb jelenetet,
Mint e nyögés-, bú- és sohajsereg.
S én néztem ó! szörnyü türelmesen,
Szunyoggá egy király miként leszen,
Hogy hajtja Hercules a kis csigát,
Bölcs Salamon hogy zeng ledér danát,
Nesztor hogy űz gyermekjátékokat,
S hitvány tréfán zord Timon hogy mulat!
Mondd, jó Dumaine, hol rejtezik keserved?
Szólj Longaville, hol a tied? Jó herczeg,
Hol búd? Kebled homályába merült?
Gyertyát ide!
Le most! Az álnokot hadd büntetem!
| (Leszáll a fáról.) |
Ez árvákat mi joggal gáncsolhat’d
Saját bűnöd, a szerelem miatt?
Avagy nem volt szemed kocsi? Nem-e
Volt könyed egy herczegnő tüköre?
Nem szegsz hitet te, mert az rút dolog,
S oly dalt nem is zengnek – csak lantosok!
Nem szégyen ez? Neked, s neked, nem szégyen
Mindhármatoknak? Te ennek szemében
Találsz szálkát, tiédben a király,
Holott mindében egy gerenda áll.
Nem én! soha bohóbb jelenetet,
Mint e nyögés-, bú- és sohajsereg.
S én néztem ó! szörnyü türelmesen,
Szunyoggá egy király miként leszen,
Hogy hajtja Hercules a kis csigát,
Bölcs Salamon hogy zeng ledér danát,
Nesztor hogy űz gyermekjátékokat,
S hitvány tréfán zord Timon hogy mulat!
Mondd, jó Dumaine, hol rejtezik keserved?
Szólj Longaville, hol a tied? Jó herczeg,
Hol búd? Kebled homályába merült?
Gyertyát ide!
KIRÁLY.
A tréfa keserü!
Így kelle-e minket kijátszanod?
A tréfa keserü!
Így kelle-e minket kijátszanod?
BIRON.
Nem ti, uram, kijátszva én vagyok!
Az egy hű, én, ki azt hivé, hogy bűn,
Fogadott esküt meg nem tartni hűn.
Csak én vagyok, társulván veletek,
Ti férfiképű ingatag emberek.
Ki látott engem írni verseket?
Ki nyögni lányért, vagy csak perczeket
Eltölteni hiún tükör előtt?
Ajk, arcz, kar, kéz, kebel, láb, szem, szemöld
Ismert-e dalnokául, vagy az orr
S a száj, a báj –?
Nem ti, uram, kijátszva én vagyok!
Az egy hű, én, ki azt hivé, hogy bűn,
Fogadott esküt meg nem tartni hűn.
Csak én vagyok, társulván veletek,
Ti férfiképű ingatag emberek.
Ki látott engem írni verseket?
Ki nyögni lányért, vagy csak perczeket
Eltölteni hiún tükör előtt?
Ajk, arcz, kar, kéz, kebel, láb, szem, szemöld
Ismert-e dalnokául, vagy az orr
S a száj, a báj –?
KIRÁLY.
Így fut az or, nem ki becsületes!
| Megállj! Hová, botor? |
BIRON.
Bűnöd’ kerülöm. Szerelmes, ereszsz!
Kobak és Jutka jönnek.
Bűnöd’ kerülöm. Szerelmes, ereszsz!
Kobak és Jutka jönnek.
KOBAK.
Királyom, üdv!
Királyom, üdv!
KIRÁLY.
| Fiam, mi jót hozasz? |
KOBAK.
Egy némely árulást.
Egy némely árulást.
KIRÁLY.
| S hol vetted azt? |
KOBAK.
Nem mondhatnám, hogy árt –
Nem mondhatnám, hogy árt –
KIRÁLY.
Úgy békén hagyhat’d véle a határt.
| Nos, ha nem árt, |
JUTKA.
Kérem, nagyságod, olvastassa át,
A pap gyanított benne árulást.
Kérem, nagyságod, olvastassa át,
A pap gyanított benne árulást.
KIRÁLY.
Biron, olvasd el. (Biron olvassa.) S te kitől kapád?
Biron, olvasd el. (Biron olvassa.) S te kitől kapád?
JUTKA.
Kobaktól.
Kobaktól.
KIRÁLY.
S kitől te?
S kitől te?
KOBAK.
Don Armádiától, don Armádiától.
Don Armádiától, don Armádiától.
KIRÁLY.
Mi az? Mi baj? Mi készt rá összetépned?
Mi az? Mi baj? Mi készt rá összetépned?
BIRON.
Uram, csak tréfa, félned nincs mitől.
Uram, csak tréfa, félned nincs mitől.
LONGAVILLE.
Olvassuk el! Mi izgathatta föl?
Olvassuk el! Mi izgathatta föl?
DUMAINE (felszedi a darabkákat).
Biron írása s rá neve jegyezve.
Biron írása s rá neve jegyezve.
BIRON.
Rossz fattyu! (Kobakhoz.) Mért születtél szégyenemre!
Bűnös vagyok, uram, elismerem!
Rossz fattyu! (Kobakhoz.) Mért születtél szégyenemre!
Bűnös vagyok, uram, elismerem!
KIRÁLY.
Mit?
Mit?
BIRON.
Ez, ez, te, herczeg, s én, szerelmi zseb-
Metszők vagyunk, és sorsunk érdemelt,
S még ez nem mind. – De küldd el ezeket.
| Teljes a bohók száma velem. |
Metszők vagyunk, és sorsunk érdemelt,
S még ez nem mind. – De küldd el ezeket.
DUMAINE.
A szám most teljes.
A szám most teljes.
BIRON.
S e giliczék nem mennek?
| Az! a négy betelt! |
KIRÁLY (Kobakhoz).
| Hordd magad’! |
KOBAK.
A hűség megy s az árulás marad.
A hűség megy s az árulás marad.
| (Kobak és Jutka el.) |
BIRON.
Ölelkezzünk, szerelmes jó urak,
Kik hűk valánk, minő vér s hús lehet!
Az ég derül, az ár apad, dagad:
Ifjú vér nem tart ó törvényeket.
A lét-ok ellen fel nem kelhetünk:
Meg volt az írva, hogy esküt szegünk.
Ölelkezzünk, szerelmes jó urak,
Kik hűk valánk, minő vér s hús lehet!
Az ég derül, az ár apad, dagad:
Ifjú vér nem tart ó törvényeket.
A lét-ok ellen fel nem kelhetünk:
Meg volt az írva, hogy esküt szegünk.
KIRÁLY.
Szerelmi versid’ tépted el előbb?
Szerelmi versid’ tépted el előbb?
BIRON.
Még kérded! Mondd, ki az, ki látva őt,
Le nem borul mint India nyers fia,
Midőn az első hajnalpir fakad,
Káprázva hajt fejet és ajaka
Ihletten csókolja a szent talajt –?
Mely sastekintetü szem oly merész,
Hogy, kápráztatva fényén, nem vakul,
Midőn szép homloka napjába néz?
Még kérded! Mondd, ki az, ki látva őt,
Le nem borul mint India nyers fia,
Midőn az első hajnalpir fakad,
Káprázva hajt fejet és ajaka
Ihletten csókolja a szent talajt –?
Mely sastekintetü szem oly merész,
Hogy, kápráztatva fényén, nem vakul,
Midőn szép homloka napjába néz?
KIRÁLY.
Mi őrült hévnek estél rabjaul?
Az én szerelmem hold, mit a tied
Udvarló, sápadt csillagként követ.
Mi őrült hévnek estél rabjaul?
Az én szerelmem hold, mit a tied
Udvarló, sápadt csillagként követ.
BIRON.
Úgy Biron nem vagyok, szemem se szem,
Szerelmemért a nap éjjé leszen.
Minden tökély színe arczát körűl-
Ragyogja, mint vásári kirakat,
Hol sok szép rész egy bájjá tömörül,
S a gáncs maga nem lelhet gáncsokat.
Dicsérjem bár a legvirágosb nyelvvel;
Szolgai nyelv, ő nem szorult reád!
Dicsérje kalmár, mit vásárra rendel:
Silány maradsz, ha őt magasztalád!
Száz télnyomott válláról vén barát,
Ha csak szemébe néz, ötvent levet;
Ujjászüli a szépség agg korát
S bölcsővel látja el mankó helyett.
E szépség nap: mindenre fényt derít.
Úgy Biron nem vagyok, szemem se szem,
Szerelmemért a nap éjjé leszen.
Minden tökély színe arczát körűl-
Ragyogja, mint vásári kirakat,
Hol sok szép rész egy bájjá tömörül,
S a gáncs maga nem lelhet gáncsokat.
Dicsérjem bár a legvirágosb nyelvvel;
Szolgai nyelv, ő nem szorult reád!
Dicsérje kalmár, mit vásárra rendel:
Silány maradsz, ha őt magasztalád!
Száz télnyomott válláról vén barát,
Ha csak szemébe néz, ötvent levet;
Ujjászüli a szépség agg korát
S bölcsővel látja el mankó helyett.
E szépség nap: mindenre fényt derít.
KIRÁLY.
Az égre! ében fekete szerelmed!
Az égre! ében fekete szerelmed!
BIRON.
Ó égi fa, mely hordod színeit!
Ó üdv, uram, ily fából asszonyt lelned!
Van eskü? – Hol a könyv? Hadd esküszöm,
Hogy a legszebb is rút, ha csak szeme
A nézésben leczkét nem tőle vőn.
Nem is szép arcz, mely nem ily fekete!
Ó égi fa, mely hordod színeit!
Ó üdv, uram, ily fából asszonyt lelned!
Van eskü? – Hol a könyv? Hadd esküszöm,
Hogy a legszebb is rút, ha csak szeme
A nézésben leczkét nem tőle vőn.
Nem is szép arcz, mely nem ily fekete!
KIRÁLY.
Badarság, hisz ez a pokol szine!
Ilyen az éjszaka, ilyen a börtön;
A szépség fénye csak az ég disze.
Badarság, hisz ez a pokol szine!
Ilyen az éjszaka, ilyen a börtön;
A szépség fénye csak az ég disze.
BIRON.
Gyakran kisért angyal képében ördög.
Azért van éj szerelmem homlokán,
Mert gyászol, hogy ál- s festett haj s negély
Szerelmest kábít csalfaság nyomán.
Születvén ő, világos lett az éj,
S kegyétől függ már a napi divat;
Természetes vér festék számba megy:
Azért pirost, kerülve gáncsokat,
Haja szerint barnára föstenek.
Gyakran kisért angyal képében ördög.
Azért van éj szerelmem homlokán,
Mert gyászol, hogy ál- s festett haj s negély
Szerelmest kábít csalfaság nyomán.
Születvén ő, világos lett az éj,
S kegyétől függ már a napi divat;
Természetes vér festék számba megy:
Azért pirost, kerülve gáncsokat,
Haja szerint barnára föstenek.
DUMAINE.
Kéményseprők érette feketék.
Kéményseprők érette feketék.
LONGAVILLE.
Szénégetők ezentúl bájosak.
Szénégetők ezentúl bájosak.
KIRÁLY.
A szerecsen büszkén hordja szinét.
A szerecsen büszkén hordja szinét.
DUMAINE.
Nem kell már gyertya: éjjelünk a nap.
Nem kell már gyertya: éjjelünk a nap.
BIRON.
S kedvesitek az esőt kerülik,
Nehogy lemossa arczuk szép szinét.
S kedvesitek az esőt kerülik,
Nehogy lemossa arczuk szép szinét.
KIRÁLY.
Jobb volna a tiédnek, mint nekik:
Mert nála szebb, ki nem mosdott ma még.
Jobb volna a tiédnek, mint nekik:
Mert nála szebb, ki nem mosdott ma még.
BIRON.
Nem tágítok, nem, itélet napjáig.
Nem tágítok, nem, itélet napjáig.
KIRÁLY.
Ott sem rémít ördög sem ennyire!
Ott sem rémít ördög sem ennyire!
DUMAINE.
Silány kelmét csigáztak-e ily árig?
Silány kelmét csigáztak-e ily árig?
LONGAVILLE.
Szerelmed ím: csizmámon arczszine.
Szerelmed ím: csizmámon arczszine.
BIRON.
Rakjad ki bár szemeddel az utat,
Finom lábának az is durva kő.
Rakjad ki bár szemeddel az utat,
Finom lábának az is durva kő.
DUMAINE.
Ó pfuj! akkor majd olyasmit mutat
Az útnak, mintha járnánk fejtetőn.
Ó pfuj! akkor majd olyasmit mutat
Az útnak, mintha járnánk fejtetőn.
KIRÁLY.
Elég! Nem-e mindnyájan szeretünk?
Elég! Nem-e mindnyájan szeretünk?
BIRON.
S hitet szegünk: semmi se bizonyosb.
S hitet szegünk: semmi se bizonyosb.
KIRÁLY.
Hagyjuk vitánk’. Szerelmünk s tört hitünk,
Biron, kisértsd meg igazolni most.
Hagyjuk vitánk’. Szerelmünk s tört hitünk,
Biron, kisértsd meg igazolni most.
DUMAINE.
Igen, igen: czirógassuk bajunk’.
Igen, igen: czirógassuk bajunk’.
LONGAVILLE.
Teendőinkre példákat idézz:
Az ördögön így csellel kifogunk.
Teendőinkre példákat idézz:
Az ördögön így csellel kifogunk.
DUMAINE.
A sebre irt!
A sebre irt!
BIRON.
Fel hát, szerelmi hősök, kardra most!
Fontoljátok meg, mit fogadtatok:
Tanulni, bőjtölni s nem látni nőt.
Nyilt lázadás az ifjuság királyi
Hatalma ellen ez! Ki tud böjtölni,
Urak? Ah, ifju erre gyomrotok,
S a túlszigor betegséget okoz;
S midőn tanulni esküvétek, akkor
Tagadtátok meg már a könyveket.
Tudsz ábrándozni fürkészve, betüzve?
És te, uram, és te, s te, hol hivéd
Tanulmányod fenségét föltalálni
Egy szép asszonynak szép arczán kivül?
S én nő szeméből vontam el a tant:
| Csak győzze még az ész! |
Fontoljátok meg, mit fogadtatok:
Tanulni, bőjtölni s nem látni nőt.
Nyilt lázadás az ifjuság királyi
Hatalma ellen ez! Ki tud böjtölni,
Urak? Ah, ifju erre gyomrotok,
S a túlszigor betegséget okoz;
S midőn tanulni esküvétek, akkor
Tagadtátok meg már a könyveket.
Tudsz ábrándozni fürkészve, betüzve?
És te, uram, és te, s te, hol hivéd
Tanulmányod fenségét föltalálni
Egy szép asszonynak szép arczán kivül?
S én nő szeméből vontam el a tant:
Ez az alap, a könyv, az egyetem,
Honnan Prometheus szikrája fakad.
A vérbe fojtja fürgébb szelleminket
Az örökös okoskodás, miként
A vándor izmait zsibbasztja a
Mozgás s felette hosszu útazás.
Avval, hogy nőt csak látni sem akartok,
Lemondtatok a szem használatáról,
S vele a tanulásról, eskütök
Szülő okáról: mert hol van a könyv,
Mely szépre úgy tanít, mint lány szeme?
Rajtunk a tudomány csak függelék;
Bárhol vagyunk, velünk van tudományunk;
S így, hogyha hölgy szemében tükrözünk,
Nem látjuk-e a tudományt is ott?
Ah, ím: tanulni esküvénk, urak,
És megtagadtuk véle könyveinket.
Hivéd-e te, vagy te, vagy te, uram,
Hogy tunya tanulásban feltalálsz
Oly égő verseket, minőkre ím
Tanítának bennünk’ szép nőszemek?
Más lomha tudomány butítja csak
Fejünk’, s mint hasztalan munkásokat,
Silány eredménynyel fizet az ősz.
Ám hölgy szeméből tanúlt szerelem
Nem kedveli az agynak börtönét;
Hanem gyorsan, mint felzudult elem
Rohan át, mint a gondolat, minden
Érzéken, érzését kettőzve meg,
Túl a tisztén, túl a hivatalán:
Élesb látást nyer általa a szem;
Szerelmes szeme fényén megvakul
A sas; a gyönge hang, mit elszalaszt
A félénk tolvaj is, fülébe hat;
Tapintata érzékenyebb, mint a
Csigának gyönge szarva; nyelve az
Izlés dolgában túltesz Bacchuson;
Erőben Herculesként küzdve küzd
A Hesperidák szép almáiért;
Ravasz, mint Sphinx; édes és zengzetes,
Mint Phöbusnak hajával húrzott lantja:
Szavának isteni bájhangzata
Édes szenderbe dallja az eget.
Költő ne bántsa tollát, míg szerelmi
Sohajt tintájába nem vegyített:
Mert így dalára lelkesül a vad,
S a zsarnok szivében érzés fakad.
S e tant én nők szeméből vontam el,
A hol Prometheusz szikrája ragyog,
Ez a könyv, művészet, az egyetem,
Mely tartja s táplálja a nagy világot,
S akárminek is csak ez ád tökélyt.
Azért bolond, ki nő ellen tesz esküt,
S bolond, a ki megtartja esküjét.
A bölcseségért, mit szeret mindenki;
Szerelemért, mi mindenkit szeret;
A férf’jakért, a nők szülő okáért,
S nőkért, kik által lesznek férfiak:
Eskünk’ elvetve, tartsuk meg magunk’,
Mert mi veszünk el, eskünk’ tartva meg.
Hisz vallásosság ily esküszegés,
Mert a törvény rendel szeretetet:
S ki választ el szerelmet szeretettől?
Honnan Prometheus szikrája fakad.
A vérbe fojtja fürgébb szelleminket
Az örökös okoskodás, miként
A vándor izmait zsibbasztja a
Mozgás s felette hosszu útazás.
Avval, hogy nőt csak látni sem akartok,
Lemondtatok a szem használatáról,
S vele a tanulásról, eskütök
Szülő okáról: mert hol van a könyv,
Mely szépre úgy tanít, mint lány szeme?
Rajtunk a tudomány csak függelék;
Bárhol vagyunk, velünk van tudományunk;
S így, hogyha hölgy szemében tükrözünk,
Nem látjuk-e a tudományt is ott?
Ah, ím: tanulni esküvénk, urak,
És megtagadtuk véle könyveinket.
Hivéd-e te, vagy te, vagy te, uram,
Hogy tunya tanulásban feltalálsz
Oly égő verseket, minőkre ím
Tanítának bennünk’ szép nőszemek?
Más lomha tudomány butítja csak
Fejünk’, s mint hasztalan munkásokat,
Silány eredménynyel fizet az ősz.
Ám hölgy szeméből tanúlt szerelem
Nem kedveli az agynak börtönét;
Hanem gyorsan, mint felzudult elem
Rohan át, mint a gondolat, minden
Érzéken, érzését kettőzve meg,
Túl a tisztén, túl a hivatalán:
Élesb látást nyer általa a szem;
Szerelmes szeme fényén megvakul
A sas; a gyönge hang, mit elszalaszt
A félénk tolvaj is, fülébe hat;
Tapintata érzékenyebb, mint a
Csigának gyönge szarva; nyelve az
Izlés dolgában túltesz Bacchuson;
Erőben Herculesként küzdve küzd
A Hesperidák szép almáiért;
Ravasz, mint Sphinx; édes és zengzetes,
Mint Phöbusnak hajával húrzott lantja:
Szavának isteni bájhangzata
Édes szenderbe dallja az eget.
Költő ne bántsa tollát, míg szerelmi
Sohajt tintájába nem vegyített:
Mert így dalára lelkesül a vad,
S a zsarnok szivében érzés fakad.
S e tant én nők szeméből vontam el,
A hol Prometheusz szikrája ragyog,
Ez a könyv, művészet, az egyetem,
Mely tartja s táplálja a nagy világot,
S akárminek is csak ez ád tökélyt.
Azért bolond, ki nő ellen tesz esküt,
S bolond, a ki megtartja esküjét.
A bölcseségért, mit szeret mindenki;
Szerelemért, mi mindenkit szeret;
A férf’jakért, a nők szülő okáért,
S nőkért, kik által lesznek férfiak:
Eskünk’ elvetve, tartsuk meg magunk’,
Mert mi veszünk el, eskünk’ tartva meg.
Hisz vallásosság ily esküszegés,
Mert a törvény rendel szeretetet:
S ki választ el szerelmet szeretettől?
KIRÁLY.
Szent Ámor hát, és harczra most, fiúk!
Szent Ámor hát, és harczra most, fiúk!
BIRON.
Fel a zászlókkal! Rajta, uraim!
Zavarjuk! Le velök! De jól vigyázzunk,
Hogy a csatában jó állást vegyünk.
Fel a zászlókkal! Rajta, uraim!
Zavarjuk! Le velök! De jól vigyázzunk,
Hogy a csatában jó állást vegyünk.
LONGAVILLE.
Mellőzve tréfát, szóljunk komolyan:
Megkérjük rögtön a frank hölgyeket?
Mellőzve tréfát, szóljunk komolyan:
Megkérjük rögtön a frank hölgyeket?
KIRÁLY.
S el is vegyük! Azért is sátraikban
Rendezzünk némi játékot nekik.
S el is vegyük! Azért is sátraikban
Rendezzünk némi játékot nekik.
BIRON.
Először a parkból ide vezessük,
Aztán, szép hölgye hó karán, kiki
Haza felé. Majd délután vidor
Mulatságban nyujtsunk vigasztalást
Nekik, minőt enged rövid időnk.
Előzze meg kedv, táncz, zene s vig óra
Szerelmünket, útján virágot szórva.
Először a parkból ide vezessük,
Aztán, szép hölgye hó karán, kiki
Haza felé. Majd délután vidor
Mulatságban nyujtsunk vigasztalást
Nekik, minőt enged rövid időnk.
Előzze meg kedv, táncz, zene s vig óra
Szerelmünket, útján virágot szórva.
KIRÁLY.
Fel, fel! Időnk! ne töltsük hasztalan,
Értékesítsük a kicsit, mi van.
Fel, fel! Időnk! ne töltsük hasztalan,
Értékesítsük a kicsit, mi van.
BIRON.
Allons! Pipacs után nem búza nő,
S az igazság mértéke mindig egy:
Esküszegőt lakoltat lenge nő,
Rézpénzedért nem jár jobb kincs neked.
Allons! Pipacs után nem búza nő,
S az igazság mértéke mindig egy:
Esküszegőt lakoltat lenge nő,
Rézpénzedért nem jár jobb kincs neked.
| (Mind el.) |
