III. SZÍN.
Páris. Terem a királyi palotában.
Bertram, Lafeu és Parolles jönnek.
LAFEU.
Azt szokták mondani, a csodák kora lejárt; s vannak is olyan bölcselőink, a kik a természet fölötti s kimagyarázhatatlan dolgokat egészen köznapiakká s megszokottakká teszik előttünk. Innen van aztán, hogy képzelt tudásunk bástyái mögé vonulva, játékot űzünk a rémekből, valahányszor ismeretlen félelemnek kellene alávetnünk magunkat.
Azt szokták mondani, a csodák kora lejárt; s vannak is olyan bölcselőink, a kik a természet fölötti s kimagyarázhatatlan dolgokat egészen köznapiakká s megszokottakká teszik előttünk. Innen van aztán, hogy képzelt tudásunk bástyái mögé vonulva, játékot űzünk a rémekből, valahányszor ismeretlen félelemnek kellene alávetnünk magunkat.
PAROLLES.
Valóban, ez a csodák legritkább példánya, melynél különösebb ez utóbbi időkben elő nem fordúlt.
Valóban, ez a csodák legritkább példánya, melynél különösebb ez utóbbi időkben elő nem fordúlt.
BERTRAM.
Csakugyan úgy van.
Csakugyan úgy van.
LAFEU.
Az orvosok már lemondtak…
Az orvosok már lemondtak…
PAROLLES.
Épen azt akartam mondani; le Galen, le Paracelsus.
Épen azt akartam mondani; le Galen, le Paracelsus.
LAFEU.
Le minden tudós tekintély…
Le minden tudós tekintély…
PAROLLES.
Igaz; épen azt mondám.
Igaz; épen azt mondám.
LAFEU.
Kik azt állíták: gyógyíthatlan.
Kik azt állíták: gyógyíthatlan.
PAROLLES.
Egy hajszálig úgy van; én is azt akartam mondani.
Egy hajszálig úgy van; én is azt akartam mondani.
LAFEU.
A segítség lehetetlen.
A segítség lehetetlen.
PAROLLES.
Igaz, mintha már egészen olyan lett volna, kinek…
Igaz, mintha már egészen olyan lett volna, kinek…
LAFEU.
Élete bizonytalan, halála biztos.
Élete bizonytalan, halála biztos.
PAROLLES.
Tökéletesen; egészen jól jegyzé meg ön; én is épen azt akartam mondani.
Tökéletesen; egészen jól jegyzé meg ön; én is épen azt akartam mondani.
LAFEU.
Bátran állíthatom, még ilyet nem hallott a világ.
Bátran állíthatom, még ilyet nem hallott a világ.
PAROLLES.
Valóban úgy van; ha írásban akarná olvasni, megtalálhatja abban a… Hogy is csak? mi is a neve?
Valóban úgy van; ha írásban akarná olvasni, megtalálhatja abban a… Hogy is csak? mi is a neve?
LAFEU.
Ég hatása, földi eszköz által.
Ég hatása, földi eszköz által.
)
PAROLLES.
Úgy úgy, azt akartam mondani; épen azt.
Úgy úgy, azt akartam mondani; épen azt.
LAFEU.
Hitemre, a delfin sem lehet fürgébb. Becsületemre, egész tisztelettel mondom.
Hitemre, a delfin sem lehet fürgébb. Becsületemre, egész tisztelettel mondom.
PAROLLES.
Igazán különös; nagyon különös; ez a dolognak eleje és veleje; s az olyannak egészen megátalkodott lelkünek kellene lennie, a ki el nem ismerné, hogy…
Igazán különös; nagyon különös; ez a dolognak eleje és veleje; s az olyannak egészen megátalkodott lelkünek kellene lennie, a ki el nem ismerné, hogy…
LAFEU.
Valósággal az ég keze működött.
Valósággal az ég keze működött.
PAROLLES.
Úgy van, én is ezt mondom.
Úgy van, én is ezt mondom.
LAFEU.
Egy oly gyönge…
Egy oly gyönge…
PAROLLES.
S esendő eszközben annyi erő, annyi hatalom, a melyet, a király meggyógyításán kívül, bizonyomra egyébre is használhatnának, úgymint…
S esendő eszközben annyi erő, annyi hatalom, a melyet, a király meggyógyításán kívül, bizonyomra egyébre is használhatnának, úgymint…
LAFEU.
Hogy mindnyájunkat hálára gerjeszszen.
Hogy mindnyájunkat hálára gerjeszszen.
PAROLLES.
Épen ezt akartam mondani; jó megjegyzés volt. Im, a király jön.
Király, Heléna és kiséret jönnek.
Épen ezt akartam mondani; jó megjegyzés volt. Im, a király jön.
Király, Heléna és kiséret jönnek.
LAFEU.
Lustick, mint a hollandiak mondják. Mától fogva még jobban szeretem a leányokat, a míg csak egyetlen fogam marad is ínyemben. Lelkemre, képesítve lenne rá, hogy galoppra szólítsa!
Lustick, mint a hollandiak mondják. Mától fogva még jobban szeretem a leányokat, a míg csak egyetlen fogam marad is ínyemben. Lelkemre, képesítve lenne rá, hogy galoppra szólítsa!
PAROLLES.
Mort du vinaigre! Nem Heléna-e?
Mort du vinaigre! Nem Heléna-e?
LAFEU.
Az égre, magam is azt gondolom.
Az égre, magam is azt gondolom.
KIRÁLY.
Ülj, megmentőm, ápoltad oldalához,
S melynek fogyott érzését visszaadtad,
Ez ép kezemből vedd másodszor is
Igért ajándokom megtartását,
A mely csak arra vár, hogy megnevezd.
Szép lányka, nézz körül: ezen nemes
Ifjak csoportja áll szolgálatomra,
A kik fölött királyképen hatalmam,
S atyjok gyanánt rendelkező jogom van.
Válaszsz: neked szabad választani,
Nekik nem visszautasítani.
| Eredj, és hívd elém a teljes udvart. | (A kiséret egy tagja el.) |
S melynek fogyott érzését visszaadtad,
Ez ép kezemből vedd másodszor is
Igért ajándokom megtartását,
A mely csak arra vár, hogy megnevezd.
| Több Nemes jön. |
Ifjak csoportja áll szolgálatomra,
A kik fölött királyképen hatalmam,
S atyjok gyanánt rendelkező jogom van.
Válaszsz: neked szabad választani,
Nekik nem visszautasítani.
HELÉNA.
Szép s drága kedvest nyerjetek megannyin
Amortól mind, egynek kivételével.
Szép s drága kedvest nyerjetek megannyin
Amortól mind, egynek kivételével.
LAFEU.
A nyírott farkú pejt nyergestül adnám
Oly csorbamentes száj s pehely szakálért,
Minők ez ifjaké.
A nyírott farkú pejt nyergestül adnám
Oly csorbamentes száj s pehely szakálért,
Minők ez ifjaké.
KIRÁLY.
Magas szüléktől származék nem egy.
| Nézz jól körül, |
HELÉNA.
Urak, királyurunkat
A menny kigyógyítatta általam.
Urak, királyurunkat
A menny kigyógyítatta általam.
MIND.
Igaz, s a mennynek légyen hála érted.
Igaz, s a mennynek légyen hála érted.
HELÉNA.
Én egyszerű leány vagyok csupán,
De legfőbb gazdagságom épen az,
Hogy egyszerűn lánynak mondhatom.
Ha megengeded, felség, rögtön bevégzem.
Két arczom ég, s pirulva azt susogják:
„Pirúlunk, hogy választasz; vessenek meg:
Fehér halál ül mindörökre ránk,
S piroslók többé nem leszünk soha.”
Én egyszerű leány vagyok csupán,
De legfőbb gazdagságom épen az,
Hogy egyszerűn lánynak mondhatom.
Ha megengeded, felség, rögtön bevégzem.
Két arczom ég, s pirulva azt susogják:
„Pirúlunk, hogy választasz; vessenek meg:
Fehér halál ül mindörökre ránk,
S piroslók többé nem leszünk soha.”
KIRÁLY.
Te csak válaszsz: ki rá nemmel felel,
Az én kegyelmemet taszítja el.
Te csak válaszsz: ki rá nemmel felel,
Az én kegyelmemet taszítja el.
HELÉNA.
Diána, most oltárod’ elhagyom,
S fejdelmi Amorhoz száll sóhajom.
– Uram, ha kérlek…
Diána, most oltárod’ elhagyom,
S fejdelmi Amorhoz száll sóhajom.
– Uram, ha kérlek…
1. NEMES.
| Kész szolgád vagyok. |
HELÉNA.
Fogadd hálám’, egyébről hallgatok.
Fogadd hálám’, egyébről hallgatok.
LAFEU.
Életem állna bár koczkán, mit én bánnám, ha a legsilányabb szemet vetném is, csak itt választás elé eshetném.
Életem állna bár koczkán, mit én bánnám, ha a legsilányabb szemet vetném is, csak itt választás elé eshetném.
HELÉNA.
A mely szemedből lángolón tekint,
Méltóságod már hallgatásra int:
Szerelmed üdve légyen húszszor annyi,
Minőt az én szegény szivem tud adni.
A mely szemedből lángolón tekint,
Méltóságod már hallgatásra int:
Szerelmed üdve légyen húszszor annyi,
Minőt az én szegény szivem tud adni.
2. NEMES.
Ezt is köszönném.
Ezt is köszönném.
HELÉNA.
Mind nyerd meg azt; és így, Isten veled.
| Mi csak üdv lehet, |
LAFEU.
Mind elutasítják? Ha az én fiaim volnának, megkorbácsoltatnám őket, vagy elküldeném a török szultánnak, hogy herélteket vágasson belőlök.
Mind elutasítják? Ha az én fiaim volnának, megkorbácsoltatnám őket, vagy elküldeném a török szultánnak, hogy herélteket vágasson belőlök.
HELÉNA.
Ne félj, hogy én tán jobbodat vegyem:
Szerezni bút távol legyen!
Vágyadnak üdv! S ha nőt vészsz valaha,
Nyerj sokkal szebb szerencsét általa.
Ne félj, hogy én tán jobbodat vegyem:
Szerezni bút távol legyen!
Vágyadnak üdv! S ha nőt vészsz valaha,
Nyerj sokkal szebb szerencsét általa.
LAFEU.
Ezek a ficzkók jégből vannak: nem kell egyiknek se. Bizonyosan angol bastardok, de francziáktól, nem, nem veszik származásokat.
Ezek a ficzkók jégből vannak: nem kell egyiknek se. Bizonyosan angol bastardok, de francziáktól, nem, nem veszik származásokat.
HELÉNA.
Sokkal nemesb, főbb, ifjabb vagy magad,
Semhogy ez én véremből nyerj fiat.
Sokkal nemesb, főbb, ifjabb vagy magad,
Semhogy ez én véremből nyerj fiat.
1. NEMES.
Szép lányka, én nem így gondolkozom.
Szép lányka, én nem így gondolkozom.
LAFEU.
Van még egy szőlőfürt; bizonyos vagyok felőle, hogy apád bort ivott; de ha te szamár nem vagy, tizennégy éves siheder legyek; ismerlek már tetőtől talpig.
Van még egy szőlőfürt; bizonyos vagyok felőle, hogy apád bort ivott; de ha te szamár nem vagy, tizennégy éves siheder legyek; ismerlek már tetőtől talpig.
HELÉNA (Bertramhoz).
Nem mondom: én kérlek; de átadom,
Míg élek, önmagam’ s szolgálatom’.
Te légy parancsolóm: e férfi az!
Nem mondom: én kérlek; de átadom,
Míg élek, önmagam’ s szolgálatom’.
Te légy parancsolóm: e férfi az!
KIRÁLY.
Így, ifjú Bertram, vedd, ő a te nőd.
Így, ifjú Bertram, vedd, ő a te nőd.
BERTRAM.
Az én nőm, felség? Esdekelve kérem,
Legyen szabad tanácsot ilyen ügyben
Saját szememtől kérnem.
Az én nőm, felség? Esdekelve kérem,
Legyen szabad tanácsot ilyen ügyben
Saját szememtől kérnem.
KIRÁLY.
Hogy mit tőn értem?
| S elfeledted, |
)
BERTRAM.
De nem tudom, hogy nőmül mért vegyem.
| Nem, felséges úr; |
KIRÁLY.
Tudod, hogy kórágyamból felsegített.
Tudod, hogy kórágyamból felsegített.
BERTRAM.
Következés-e, hogy most énnekem
Kell abba esnem, mert te fölkelél?
Jól ismerem: atyám nevelteté.
Az én nőm egy szegény orvos leánya;
Inkább gyalázat sújtson mindörökre.
Következés-e, hogy most énnekem
Kell abba esnem, mert te fölkelél?
Jól ismerem: atyám nevelteté.
Az én nőm egy szegény orvos leánya;
Inkább gyalázat sújtson mindörökre.
KIRÁLY.
Csak a czím az, mit megvetsz benne, s ezt
Én adhatok. Vérünk – mily különös! –
Egygyé vegyitve, súlyra, szín- s melegre
Különbséget fel nem mutatna, s mégis
Különbözőnek tartjuk. Hogyha megvan
E lányba’ minden jó (kivéve azt,
Mit megvetsz, hogy szegény orvos leánya),
Névért veted meg a jót: ezt ne tedd.
Hol jó eredt, a hely alacsony volt tán,
De díszt nyer a jót tévő tette folytán;
A míg a nagy czím, s véle semmi jó,
Vízkóros dicsőségnek mondható.
A jó, czím nélkül is jó, s rossz a rossz;
Méltányolást belső értéke hoz,
S nem czíme. E leány elméje, bája
Örökül a természettől szállt reája,
S ez ékesit; míg szégyenét aratja,
Ki magát erény fiának mondogatja
S atyjához nem hasonló. Díszt erényeink
Csak úgy szereznek, hogyha a miéink
S nem őseinké. Szolgalény a szó,
Hazug felirattá alázható
Egyik síron, míg elnémúl amott,
Hol bús-feledten nyugszik a halott,
Ki tiszteletre méltó. Nos tehát?
Ha meg tudod szeretni őt magát,
A többit én adom: ő s az erény
Egyek; rangot, vagyont majd nyújtok én.
Csak a czím az, mit megvetsz benne, s ezt
Én adhatok. Vérünk – mily különös! –
Egygyé vegyitve, súlyra, szín- s melegre
Különbséget fel nem mutatna, s mégis
Különbözőnek tartjuk. Hogyha megvan
E lányba’ minden jó (kivéve azt,
Mit megvetsz, hogy szegény orvos leánya),
Névért veted meg a jót: ezt ne tedd.
Hol jó eredt, a hely alacsony volt tán,
De díszt nyer a jót tévő tette folytán;
A míg a nagy czím, s véle semmi jó,
Vízkóros dicsőségnek mondható.
A jó, czím nélkül is jó, s rossz a rossz;
Méltányolást belső értéke hoz,
S nem czíme. E leány elméje, bája
Örökül a természettől szállt reája,
S ez ékesit; míg szégyenét aratja,
Ki magát erény fiának mondogatja
S atyjához nem hasonló. Díszt erényeink
Csak úgy szereznek, hogyha a miéink
S nem őseinké. Szolgalény a szó,
Hazug felirattá alázható
Egyik síron, míg elnémúl amott,
Hol bús-feledten nyugszik a halott,
Ki tiszteletre méltó. Nos tehát?
Ha meg tudod szeretni őt magát,
A többit én adom: ő s az erény
Egyek; rangot, vagyont majd nyújtok én.
BERTRAM.
Lehetlen az, s még csak meg sem kisérlem.
Lehetlen az, s még csak meg sem kisérlem.
KIRÁLY.
Magadnak árt, ha tagadást kisérlesz.
Magadnak árt, ha tagadást kisérlesz.
HELÉNA.
Örülök, királyom, hogy kigyógyulál;
A többiről ne szóljunk.
Örülök, királyom, hogy kigyógyulál;
A többiről ne szóljunk.
KIRÁLY.
Becsületem van itt zálogban: ezt
Kiváltandó, hatalmamhoz nyulok.
Jöjj, vedd kezét, lenéző büszke gyermek,
Méltatlan ilyen drága adományra,
Ki rút kicsinyléseddel elveted
Az én kegyelmemet s az ő becsét;
Ki nem is sejted, ha egyszer mink helyeztük
Magunkat az ő könnyű mérlegébe:
Tied a tetőig száll; ki nem tudod,
Hogy mink számodra ott ültethetünk
dicsőséget, hol ezt tetszik nevelnünk.
Szállítsd le gőgödet s légy engedelmes
Kivánatunknak, mely javadra munkás.
Ne higy daczodnak, s teljesítsd azonnal
Saját szerencsédért a tartozást,
Mit tenni tiszted és jogom kivánnak;
S ha késel: én örökre eltaszítlak
Kegyemtől, a tudatlan ifjuság
Tévelygésébe és vak vesztibe,
S az igazság nevében rád bocsátom
Egész boszúmat s gyűlölésemet
Könyörtelen. Szólj, válaszod’ kivánom.
Becsületem van itt zálogban: ezt
Kiváltandó, hatalmamhoz nyulok.
Jöjj, vedd kezét, lenéző büszke gyermek,
Méltatlan ilyen drága adományra,
Ki rút kicsinyléseddel elveted
Az én kegyelmemet s az ő becsét;
Ki nem is sejted, ha egyszer mink helyeztük
Magunkat az ő könnyű mérlegébe:
Tied a tetőig száll; ki nem tudod,
Hogy mink számodra ott ültethetünk
dicsőséget, hol ezt tetszik nevelnünk.
Szállítsd le gőgödet s légy engedelmes
Kivánatunknak, mely javadra munkás.
Ne higy daczodnak, s teljesítsd azonnal
Saját szerencsédért a tartozást,
Mit tenni tiszted és jogom kivánnak;
S ha késel: én örökre eltaszítlak
Kegyemtől, a tudatlan ifjuság
Tévelygésébe és vak vesztibe,
S az igazság nevében rád bocsátom
Egész boszúmat s gyűlölésemet
Könyörtelen. Szólj, válaszod’ kivánom.
BERTRAM.
Felség, bocsánat: tetszésednek én
Alávetem szeszélyemet. Belátván,
Parancsszavadra mily gazdag dicsőség
S új alkotás kel: úgy találom én,
Hogy a ki nem rég büszke képzetemnek
Alacsony volt, most, királyomtól dicsérten,
Olyan nemes lőn, mintha származása
Szerezte volna rangját.
Felség, bocsánat: tetszésednek én
Alávetem szeszélyemet. Belátván,
Parancsszavadra mily gazdag dicsőség
S új alkotás kel: úgy találom én,
Hogy a ki nem rég büszke képzetemnek
Alacsony volt, most, királyomtól dicsérten,
Olyan nemes lőn, mintha származása
Szerezte volna rangját.
KIRÁLY.
S mondd néki, hogy tied: oly hozományt
Ajánlok én, mely a te birtokoddal
egyenlő vagy nagyobb még.
| Vedd kezét hát, |
Ajánlok én, mely a te birtokoddal
egyenlő vagy nagyobb még.
BERTRAM.
| Nyújtsd kezed’. |
KIRÁLY.
A jó szerencse s a királyi kegy
Mosolygjanak le szivetek frigyére,
S mely összefűz: a szertartást azonnal
– Rögtön megírt szerződéstek nyomában –
Ma este tartjuk meg, de a vigalmat,
Távollevő barátainkra várván,
Későbbre hagyjuk. A mint szereted,
Az mondja meg: jó-e vagy sem, szived.
A jó szerencse s a királyi kegy
Mosolygjanak le szivetek frigyére,
S mely összefűz: a szertartást azonnal
– Rögtön megírt szerződéstek nyomában –
Ma este tartjuk meg, de a vigalmat,
Távollevő barátainkra várván,
Későbbre hagyjuk. A mint szereted,
Az mondja meg: jó-e vagy sem, szived.
| (Király, Bertram, Heléna, urak s kiséret el.) |
LAFEU.
Hallja-e, monsieur, egy szóra.
Hallja-e, monsieur, egy szóra.
PAROLLES.
Parancsoljon, uram.
Parancsoljon, uram.
LAFEU.
Az ön ura és gazdája igen helyesen cselekedett, hogy szavát visszavonta.
Az ön ura és gazdája igen helyesen cselekedett, hogy szavát visszavonta.
PAROLLES.
Szavát visszavonta? Az én uram? az én gazdám?
Szavát visszavonta? Az én uram? az én gazdám?
LAFEU.
Az hát. Nem beszélt nyelven szólok talán?
Az hát. Nem beszélt nyelven szólok talán?
PAROLLES.
S pedig olyan sértő nyelven, a melyet véres következmények nélkül nem lehet megérteni. Az én uram?
S pedig olyan sértő nyelven, a melyet véres következmények nélkül nem lehet megérteni. Az én uram?
LAFEU.
Nem tartozik ön Rousillon grófnak kiséretéhez?
Nem tartozik ön Rousillon grófnak kiséretéhez?
PAROLLES.
Bármely gróféhoz; minden gróféhoz, a kit csak embernek neveznek.
Bármely gróféhoz; minden gróféhoz, a kit csak embernek neveznek.
LAFEU.
A kit csak gróf emberének neveznek; a grófnak ura egészen mást jelent.
A kit csak gróf emberének neveznek; a grófnak ura egészen mást jelent.
PAROLLES.
Ön nagyon öreg, uram; elégedjék meg ezzel, ön nagyon öreg.
Ön nagyon öreg, uram; elégedjék meg ezzel, ön nagyon öreg.
LAFEU.
Annyit mondhatok, ficzkó, hogy férfinak tartom magamat, a mely czímre a kor téged sohase fog rásegíteni.
Annyit mondhatok, ficzkó, hogy férfinak tartom magamat, a mely czímre a kor téged sohase fog rásegíteni.
PAROLLES.
A mit nagyon könnyen meg szabad tennem, azt nem szabad megtennem.
A mit nagyon könnyen meg szabad tennem, azt nem szabad megtennem.
LAFEU.
Miután kétszer ültünk együtt a vendégasztalnál, még eléggé okos ficzkónak tartottalak; meglehetős szelet csaptál útazásaidból: még ez csak ment; de a vitorlák és lobogók ott körülötted számos ízben figyelmeztettek, hogy nem lehetsz valami megrakott hajó. Most már kitaláltalak, s ha újra elvesztlek, nem sajnálom: nem vagy egyébre méltó, mint hogy az ember megpillantson; de még erre is alig vagy érdemes.
Miután kétszer ültünk együtt a vendégasztalnál, még eléggé okos ficzkónak tartottalak; meglehetős szelet csaptál útazásaidból: még ez csak ment; de a vitorlák és lobogók ott körülötted számos ízben figyelmeztettek, hogy nem lehetsz valami megrakott hajó. Most már kitaláltalak, s ha újra elvesztlek, nem sajnálom: nem vagy egyébre méltó, mint hogy az ember megpillantson; de még erre is alig vagy érdemes.
PAROLLES.
Ne viselnéd csak magadon a hajdankor szabadalmát.
Ne viselnéd csak magadon a hajdankor szabadalmát.
LAFEU.
Ne törd magad olyan nagyon, különben magad sietteted ítéletedet; s ha igen, akkor Isten légyen kegyelmes néked, szegény tyúkocskának! S így, kedves rács-ablakom, Isten veled; semmi szükségem rá, hogy tábláidat kinyissam, így is keresztűl láttam rajtad. Nyújts kezet.
Ne törd magad olyan nagyon, különben magad sietteted ítéletedet; s ha igen, akkor Isten légyen kegyelmes néked, szegény tyúkocskának! S így, kedves rács-ablakom, Isten veled; semmi szükségem rá, hogy tábláidat kinyissam, így is keresztűl láttam rajtad. Nyújts kezet.
PAROLLES.
Uram, ön a legbántalmazóbb illedelmetlenséget tanúsítja irányomban.
Uram, ön a legbántalmazóbb illedelmetlenséget tanúsítja irányomban.
LAFEU.
Azt én, egész szívemből, te pedig egészen méltó vagy rá.
Azt én, egész szívemből, te pedig egészen méltó vagy rá.
PAROLLES.
Ezt nem érdemeltem, uram.
Ezt nem érdemeltem, uram.
LAFEU.
Dehogy is nem: meg te az utolsó drachmáig; s ne félj, egy porczikát sem akarok tőled elvonni belőle.
Dehogy is nem: meg te az utolsó drachmáig; s ne félj, egy porczikát sem akarok tőled elvonni belőle.
PAROLLES.
Jó, én okosabb leszek.
Jó, én okosabb leszek.
LAFEU.
Tedd meg azt, s pedig minél előbb, mihelyt lehetséges, mert eddig egészen az ellenkezőnek szagát éreztem rajtad. Ha majd egyszer saját övkötőddel kötöznek meg és jól elhusángolnak, akkor fogod igazán megtudni, mennyiben büszkélkedhetel összeköttetéseiddel. Kedvem van az ismeretséget folytatni véled, vagy is jobban mondva, tudomással bírni rólad, hogy ha majd egyszer pórúl jársz, elmondhassam: ismerem ezt az embert.
Tedd meg azt, s pedig minél előbb, mihelyt lehetséges, mert eddig egészen az ellenkezőnek szagát éreztem rajtad. Ha majd egyszer saját övkötőddel kötöznek meg és jól elhusángolnak, akkor fogod igazán megtudni, mennyiben büszkélkedhetel összeköttetéseiddel. Kedvem van az ismeretséget folytatni véled, vagy is jobban mondva, tudomással bírni rólad, hogy ha majd egyszer pórúl jársz, elmondhassam: ismerem ezt az embert.
PAROLLES.
Uram, ön a legkiállhatatlanabb sértegetést követi el.
Uram, ön a legkiállhatatlanabb sértegetést követi el.
LAFEU.
| Azt szeretném, bár a pokol kínja lenne ez néked, az én csekély képességem pedig mindörökre tartana; de már én képtelen vagyok, kivéve arra, a mit veled tenni öregkorom még meghagyott. | (El.) |
PAROLLES.
Jó, csak fiad legyen, a ki ezt a gyalázatot levegye rólam, te goromba, vén, szennyes, goromba ember! Jó, türelmesnek kell lennem; a tekintélyt nem lehet bilincsre verni. Ha valami szép szerével hozzá férhetek, lelkemre mondom, megverem, ha kétszerte, háromszorta oly nemes volna is. Kora nem fog könyörületességre indítani, nem annyira se, mint egy… Megverem, csak összejöhessek vele még valaha!
Lafeu visszajön.
Jó, csak fiad legyen, a ki ezt a gyalázatot levegye rólam, te goromba, vén, szennyes, goromba ember! Jó, türelmesnek kell lennem; a tekintélyt nem lehet bilincsre verni. Ha valami szép szerével hozzá férhetek, lelkemre mondom, megverem, ha kétszerte, háromszorta oly nemes volna is. Kora nem fog könyörületességre indítani, nem annyira se, mint egy… Megverem, csak összejöhessek vele még valaha!
Lafeu visszajön.
LAFEU.
Ficzkó, gazdád és urad megházasodott; újságot mondok neked: most már van asszonyod is.
Ficzkó, gazdád és urad megházasodott; újságot mondok neked: most már van asszonyod is.
PAROLLES.
Minden tartózkodást félretéve, kérnem kell nagyságodat, mérsékelje magát a sértegetésben: ő az én jó gazdám, a kinek pedig szolgálok, az amott fenn az én uram.
Minden tartózkodást félretéve, kérnem kell nagyságodat, mérsékelje magát a sértegetésben: ő az én jó gazdám, a kinek pedig szolgálok, az amott fenn az én uram.
LAFEU.
Kicsoda? Isten?
Kicsoda? Isten?
PAROLLES.
Igen uram.
Igen uram.
LAFEU.
Urad neked az ördög! Mit szalagozod fel magadat oly divatosan? Nadrágot akarsz csinálni zubbonyújjadból? Teszik ezt más cselédek? Jobb lenne, ha alfeledet tennéd oda az orrod helyére. Lelkemre mondom: csak két órával lennék fiatalabb, elpáholnálak. Te általános botrányúl látszol énnekem, a kit mindenkinek el kell döngetnie. Azt hiszem, a végett teremtettél, hogy az emberek rajtad gyakorolják erejöket.
Urad neked az ördög! Mit szalagozod fel magadat oly divatosan? Nadrágot akarsz csinálni zubbonyújjadból? Teszik ezt más cselédek? Jobb lenne, ha alfeledet tennéd oda az orrod helyére. Lelkemre mondom: csak két órával lennék fiatalabb, elpáholnálak. Te általános botrányúl látszol énnekem, a kit mindenkinek el kell döngetnie. Azt hiszem, a végett teremtettél, hogy az emberek rajtad gyakorolják erejöket.
PAROLLES.
Ez igen durva és méltatlan eljárás, uram.
Ez igen durva és méltatlan eljárás, uram.
LAFEU.
| Hagyja, barátocskám: magát elverték Olaszországban, mert kicsípett egy magot a gránátalmából; maga csavargó s nem útazó. Urakhoz s előkelő egyéniségekhez sokkal szemtelenebbűl dörzsölődik, mint származásának vagy erényének méltósága felhatalmazná. Nem méltó egyéb névre, mint hogy bitangnak nevezzem. Itt hagyom. | (El.) |
PAROLLES.
Jól van, nagyon jól; úgy, jól van nagyon! Csak hadd maradjon rejtve még.
Bertram jön.
Jól van, nagyon jól; úgy, jól van nagyon! Csak hadd maradjon rejtve még.
Bertram jön.
BERTRAM.
Elveszve, mindörökre tönkre téve!
Elveszve, mindörökre tönkre téve!
PAROLLES.
Mi a baj, drága lelkem?
Mi a baj, drága lelkem?
BERTRAM.
Oh, én Parolles-om, nőt kötöttek én rám!
El a toszkán harczba! Véle nászt, soha!
Oh, én Parolles-om, nőt kötöttek én rám!
El a toszkán harczba! Véle nászt, soha!
PAROLLES.
Eb lakja Frankhont, mely méltatlan arra,
Hogy férfiláb tapossa: harczba el!
Eb lakja Frankhont, mely méltatlan arra,
Hogy férfiláb tapossa: harczba el!
BERTRAM.
Im egy levél anyámtól; nem tudom,
Mi a tartalma.
Im egy levél anyámtól; nem tudom,
Mi a tartalma.
PAROLLES.
Nos, majd megtudod.
El most a harczba, harczba el, fiam!
Becsületét dobozba rejti az,
Ki hon cziczukáját dédelgeti,
S a hős erőt ennek két karja közt
Fogyasztja, melylyel Mars szilaj lovának
Hevét s szökésit kén fékeznie.
Más tájra! Frankhon ól, a melybe’ mink
Gebék vagyunk: azért a harczba el!
Nos, majd megtudod.
El most a harczba, harczba el, fiam!
Becsületét dobozba rejti az,
Ki hon cziczukáját dédelgeti,
S a hős erőt ennek két karja közt
Fogyasztja, melylyel Mars szilaj lovának
Hevét s szökésit kén fékeznie.
Más tájra! Frankhon ól, a melybe’ mink
Gebék vagyunk: azért a harczba el!
BERTRAM.
Úgy légyen, úgy. Anyámhoz küldöm őt,
Tudatva, hogy mi űz el, hogy szivemből
Utálom; a királynak megirom,
Mit szóval el nem mondhatok. Ma nyújtott
Adománya képessé tesz harczra szállnom
Nemesek közé. A harcz játék lesz annak,
Ki mögött setét ház s gyűlölt nő maradnak.
Úgy légyen, úgy. Anyámhoz küldöm őt,
Tudatva, hogy mi űz el, hogy szivemből
Utálom; a királynak megirom,
Mit szóval el nem mondhatok. Ma nyújtott
Adománya képessé tesz harczra szállnom
Nemesek közé. A harcz játék lesz annak,
Ki mögött setét ház s gyűlölt nő maradnak.
PAROLLES.
S hiszed, hogy e szeszély megáll szilárdan?
S hiszed, hogy e szeszély megáll szilárdan?
BERTRAM.
Kisérj szobámba, jöszte s adj tanácsot.
Azonnal küldöm. Holnap én csatára,
S ám menjen ő magános bánatára!
Kisérj szobámba, jöszte s adj tanácsot.
Azonnal küldöm. Holnap én csatára,
S ám menjen ő magános bánatára!
PAROLLES.
Süvölt a lapda s ugrik. Furcsa végzet:
Be se végzed a nászt s az már majd kivégzett.
Azért el, el! hagyd itt! csatába vígan!
Megronta a király; de csitt, ez így van.
Süvölt a lapda s ugrik. Furcsa végzet:
Be se végzed a nászt s az már majd kivégzett.
Azért el, el! hagyd itt! csatába vígan!
Megronta a király; de csitt, ez így van.
| (Mindketten el.) |
