II. SZÍN.
Rousillon. Szoba a grófi palotában.
Grófné s a Bohócz jönnek.
GRÓFNÉ.
Jöszte, ficzkó, hadd tapintsalak meg, hogyan állsz nevelés dolgában.
Jöszte, ficzkó, hadd tapintsalak meg, hogyan állsz nevelés dolgában.
BOHÓCZ.
Testemet kövérnek, lelkemet soványnak fogod találni. Tudom én jól, pálya csak az udvarnál nyílik az én számomra.
Testemet kövérnek, lelkemet soványnak fogod találni. Tudom én jól, pálya csak az udvarnál nyílik az én számomra.
GRÓFNÉ.
Az udvarnál! S ugyan minő helyet tartasz akkor tiszteletre méltónak, ha erről ily lenézőleg szólasz? Csak az udvarnál!
Az udvarnál! S ugyan minő helyet tartasz akkor tiszteletre méltónak, ha erről ily lenézőleg szólasz? Csak az udvarnál!
BOHÓCZ.
Bizonyára, méltóságos asszonyom, a kinek az Isten valami simaságot adott, az olyan könnyen boldogúl ezzel az udvarnál. A ki lábát nem tudja illedelmesen hátra rántani, süvegét lekapni, kezével csókot hinteni és semmit se mondani: annak nincs se keze, se lába, se szája, se süvegje, s az ilyen ficzkó, az igazat megvallva, nem is való az udvarhoz. De a mi engem illet, nekem van egy jó válaszom, mely mindenkinek megfelel.
Bizonyára, méltóságos asszonyom, a kinek az Isten valami simaságot adott, az olyan könnyen boldogúl ezzel az udvarnál. A ki lábát nem tudja illedelmesen hátra rántani, süvegét lekapni, kezével csókot hinteni és semmit se mondani: annak nincs se keze, se lába, se szája, se süvegje, s az ilyen ficzkó, az igazat megvallva, nem is való az udvarhoz. De a mi engem illet, nekem van egy jó válaszom, mely mindenkinek megfelel.
GRÓFNÉ.
Bizonyomra, ez ugyancsak remek válasz lehet, ha bármely kérdésre ráillik.
Bizonyomra, ez ugyancsak remek válasz lehet, ha bármely kérdésre ráillik.
BOHÓCZ.
Olyan az, mint a borbélyszék, a mely minden alfélnek alkalmas: a csúcsos alfélnek, a domború alfélnek, a vaskos alfélnek, egy szóval minden alfélnek.
Olyan az, mint a borbélyszék, a mely minden alfélnek alkalmas: a csúcsos alfélnek, a domború alfélnek, a vaskos alfélnek, egy szóval minden alfélnek.
GRÓFNÉ.
S minden kérdéshez illik ez a felelet?
S minden kérdéshez illik ez a felelet?
BOHÓCZ.
Úgy rá illik, mint az ügyvédnek a tallér, czifra lánynak a spanyol gallér, Pali újjára Juli gyűrűje, mint a forgács-fánk húshagyó keddre, a mórtáncz május elsejére, mint a szög a lyukba, mint csalott férjnek rakott szarva, mint zsémbes asszony mérges úrhoz, mint apácza ajka barát szájához, úgy, mint hurka a bélhez.
Úgy rá illik, mint az ügyvédnek a tallér, czifra lánynak a spanyol gallér, Pali újjára Juli gyűrűje, mint a forgács-fánk húshagyó keddre, a mórtáncz május elsejére, mint a szög a lyukba, mint csalott férjnek rakott szarva, mint zsémbes asszony mérges úrhoz, mint apácza ajka barát szájához, úgy, mint hurka a bélhez.
GRÓFNÉ.
S csakugyan van ilyen alkalmas válaszod minden kérdésre?
S csakugyan van ilyen alkalmas válaszod minden kérdésre?
BOHÓCZ.
A herczegtől kezdve le egész a kis bíróig, megfelel az minden ember kérdésére.
A herczegtől kezdve le egész a kis bíróig, megfelel az minden ember kérdésére.
GRÓFNÉ.
Roppant terjedelmű válasz lehet az, ha ráillik minden megszólításra.
Roppant terjedelmű válasz lehet az, ha ráillik minden megszólításra.
BOHÓCZ.
Bizony nem is épen csekélység, ha a bölcsek igazat akarnak róla mondani. Egyébiránt itt van, minden hozzátartozandóságával. Kérdezze csak, asszonyom, udvaroncz vagyok-e én? Nem fog ártani, ha valamit tanul.
Bizony nem is épen csekélység, ha a bölcsek igazat akarnak róla mondani. Egyébiránt itt van, minden hozzátartozandóságával. Kérdezze csak, asszonyom, udvaroncz vagyok-e én? Nem fog ártani, ha valamit tanul.
GRÓFNÉ.
Hogy megint fiatal legyek? Ha úgy lehetne! Elég bohó leszek hát kérdezni, azon reményben, hogy válaszod bölcsebbé tesz. Kérem, uram, udvaroncz ön?
Hogy megint fiatal legyek? Ha úgy lehetne! Elég bohó leszek hát kérdezni, azon reményben, hogy válaszod bölcsebbé tesz. Kérem, uram, udvaroncz ön?
BOHÓCZ.
Oh Istenem, uram. Ezt ugyan hamar elvégeztük. Tovább, tovább! száz ilyest.
Oh Istenem, uram. Ezt ugyan hamar elvégeztük. Tovább, tovább! száz ilyest.
GRÓFNÉ.
Uram, én szegény sorsú barátja vagyok önnek, ki önt igen szereti.
Uram, én szegény sorsú barátja vagyok önnek, ki önt igen szereti.
BOHÓCZ.
Oh Istenem, uram. – Sűrűbben, sűrűbben! ne kíméljen.
Oh Istenem, uram. – Sűrűbben, sűrűbben! ne kíméljen.
GRÓFNÉ.
Félek, uram, ön nem elégszik meg ily egyszerű eledellel.
Félek, uram, ön nem elégszik meg ily egyszerű eledellel.
BOHÓCZ.
Oh Istenem, uram. – Csak tovább, ha mondom.
Oh Istenem, uram. – Csak tovább, ha mondom.
GRÓFNÉ.
Önt a minap megkorbácsolták, ha jól tudom.
Önt a minap megkorbácsolták, ha jól tudom.
BOHÓCZ.
Oh Istenem, uram. – Ne kíméljen.
Oh Istenem, uram. – Ne kíméljen.
GRÓFNÉ.
Mikor megkorbácsoltak, akkor is azt kiáltottad: „Oh Istenem, uram?” meg azt, hogy: „Ne kíméljen?” S valóban, ez az „oh Istenem uram” nagyon hozzáillik a korbácsoláshoz. Igen helyesen tudnál válaszolni, ha a sor rá kerülne.
Mikor megkorbácsoltak, akkor is azt kiáltottad: „Oh Istenem, uram?” meg azt, hogy: „Ne kíméljen?” S valóban, ez az „oh Istenem uram” nagyon hozzáillik a korbácsoláshoz. Igen helyesen tudnál válaszolni, ha a sor rá kerülne.
BOHÓCZ.
Sohasem jártam rosszabbúl az én „oh Istenem uram”-mal. Csak látom én, van olyan dolog, a mely soká tarthat ugyan, de nem tart örökké.
Sohasem jártam rosszabbúl az én „oh Istenem uram”-mal. Csak látom én, van olyan dolog, a mely soká tarthat ugyan, de nem tart örökké.
GRÓFNÉ.
Elég. Dologra! Add Helénnek ezt,
És sürgesd, hogy rá tüstént válaszoljon.
Köszöntsd fiam’ s az ismerősöket.
Ez nem sok.
Elég. Dologra! Add Helénnek ezt,
És sürgesd, hogy rá tüstént válaszoljon.
Köszöntsd fiam’ s az ismerősöket.
Ez nem sok.
BOHÓCZ.
Ő nekik ne sok köszöntést?
Ő nekik ne sok köszöntést?
GRÓFNÉ.
Neked nem sok teendő; érted?
Neked nem sok teendő; érted?
BOHÓCZ.
Korábban ott leszek, mint lábaim.
| Értem; |
GRÓFNÉ.
| Jöjj vissza gyorsan. | (Mindketten el.) |
