I. SZÍN.
Leonato kertje.
Héro, Margit és Ursula jönnek.
HÉRO.
Jó Margitom, szaladj csak a szobába,
Beátrisz a herczeggel s Claudióval
Ott társalognak: a mint megtalálod,
Súgd meg neki, hogy én és Ursula
Itt séta közben mind őt emlegetjük;
Mondd, hogy te is sokáig hallgatóztál
S kérd, hogy lopódzék e sürű lugosba,
Hol a folyondár, melyet a nap érlelt,
Kizárja a napot, mint a kegyencz,
Kit a király teremt s ki gőgösen
Szülő hatalma ellen fordul. Itt
Elbújva ő is mindent hallhat. Ezt
Bízom reád, ügyes légy, most eredj.
Jó Margitom, szaladj csak a szobába,
Beátrisz a herczeggel s Claudióval
Ott társalognak: a mint megtalálod,
Súgd meg neki, hogy én és Ursula
Itt séta közben mind őt emlegetjük;
Mondd, hogy te is sokáig hallgatóztál
S kérd, hogy lopódzék e sürű lugosba,
Hol a folyondár, melyet a nap érlelt,
Kizárja a napot, mint a kegyencz,
Kit a király teremt s ki gőgösen
Szülő hatalma ellen fordul. Itt
Elbújva ő is mindent hallhat. Ezt
Bízom reád, ügyes légy, most eredj.
MARGIT.
Biztos lehet, hogy rögtön elhozom.
Biztos lehet, hogy rögtön elhozom.
| (El.) |
HÉRO.
No, Ursulám, mikor kijön Beátrisz,
Míg itt föl és alá sétálgatunk,
Csak Bencze úr felől fogunk beszélni;
Ha én nevét említem, a te dolgod
Dicsérni úgy, mint még embert soha!
Én azt beszélem el, milyen szerelmes
Beatriszunkba: e csel ajzza föl
A kis Cupidónak csalárd nyilát,
Mely hallgatózva is sebez. No kezdjük.
Beátrisz jő hátul.
Mert nézd: Beátrisz, mint bíbicz, lopózik,
Földhöz lapúlva, hogy titkunk kilesse.
No, Ursulám, mikor kijön Beátrisz,
Míg itt föl és alá sétálgatunk,
Csak Bencze úr felől fogunk beszélni;
Ha én nevét említem, a te dolgod
Dicsérni úgy, mint még embert soha!
Én azt beszélem el, milyen szerelmes
Beatriszunkba: e csel ajzza föl
A kis Cupidónak csalárd nyilát,
Mely hallgatózva is sebez. No kezdjük.
Beátrisz jő hátul.
Mert nézd: Beátrisz, mint bíbicz, lopózik,
Földhöz lapúlva, hogy titkunk kilesse.
URSULA.
Szép látni a halat, horgászva, hogy vág
Ezüst habon arany szárnyával át
S hogy kapja el, mohón csal-ételét:
Így lessük itt Beátriszot, ki épen
Most búvik a folyondárok mögé.
Ne féljen, én mondókámat tudom.
Szép látni a halat, horgászva, hogy vág
Ezüst habon arany szárnyával át
S hogy kapja el, mohón csal-ételét:
Így lessük itt Beátriszot, ki épen
Most búvik a folyondárok mögé.
Ne féljen, én mondókámat tudom.
HÉRO.
Jerünk közel, hogy semmit el ne ejtsen
Édes csalételünkből a füle. – (Közelebb mennek a lugashoz.)
Nem, Ursulám, nem, ő nagyon kevély;
Én ismerem; kedélye oly szilaj, vad,
Mint bérczi sólyom.
Jerünk közel, hogy semmit el ne ejtsen
Édes csalételünkből a füle. – (Közelebb mennek a lugashoz.)
Nem, Ursulám, nem, ő nagyon kevély;
Én ismerem; kedélye oly szilaj, vad,
Mint bérczi sólyom.
URSULA.
Hogy Bencze úr olyan forrán imádja?
| Ugy, de biztos-e |
HÉRO.
Jegyesem mondja és a herczeg is.
Jegyesem mondja és a herczeg is.
URSULA.
S mondták-e, hogy Beátriszszal közölje?
S mondták-e, hogy Beátriszszal közölje?
HÉRO.
Kértek nagyon, hogy mondjam el neki;
De lebeszéltem őket, mert ha Benczét
Szeretik, akkor inkább hagyni kell
Küzködni őt e gyötrő érzelemmel,
És nem tudatni Beátriszszal soha.
Kértek nagyon, hogy mondjam el neki;
De lebeszéltem őket, mert ha Benczét
Szeretik, akkor inkább hagyni kell
Küzködni őt e gyötrő érzelemmel,
És nem tudatni Beátriszszal soha.
URSULA.
De hát miért? Nem érdemelne-é
Ez a levente ollyan bolgod ágyat,
A milyenen Beátrisz fog nyugodni?
De hát miért? Nem érdemelne-é
Ez a levente ollyan bolgod ágyat,
A milyenen Beátrisz fog nyugodni?
HÉRO.
Oh szerelemnek istene! Dehogy nem!
Megérdemel jobbat, mint bárki más.
De a természet nem formált soha
Olyan kemény anyagból női szívet,
Mint a Beátriszé: gúny, gőg czikázik
Szikrázva a szemében; megveti,
A mire csak tekint; úgy túlbecsűli
Saját eszét, hogy ahhoz mérve mindent
Fitymál, kicsínyel; ő szeretni nem tud,
Sem elfogadni bárminő alakban
Ily érzeményt: magát oly nagyra tartja.
Oh szerelemnek istene! Dehogy nem!
Megérdemel jobbat, mint bárki más.
De a természet nem formált soha
Olyan kemény anyagból női szívet,
Mint a Beátriszé: gúny, gőg czikázik
Szikrázva a szemében; megveti,
A mire csak tekint; úgy túlbecsűli
Saját eszét, hogy ahhoz mérve mindent
Fitymál, kicsínyel; ő szeretni nem tud,
Sem elfogadni bárminő alakban
Ily érzeményt: magát oly nagyra tartja.
URSULA.
Igaz, tudom. Bizony nem volna jó,
Ha sejtené a Bencze úr szerelmét:
Mert csúfot űzne aztán ezzel is.
Igaz, tudom. Bizony nem volna jó,
Ha sejtené a Bencze úr szerelmét:
Mert csúfot űzne aztán ezzel is.
HÉRO.
Természetes. Nincs férfi, bármilyen
Eszes, derék, ifjú, sugár növésű,
Hogy ő ne a visszájáról betűzze;
Ha arcza fínom: húgom-asszonyos,
Ha barna: a természet által ejtett
Torz tintafolt; ha szálas: dárdanyél;
Ha alacsony: kontár agát-szoborka;
Ha bőbeszédű: forgó szélkakas;
Ha hallgatag: fa-tuskó, szája-táti,
Mindenkit a fonák felére fordit,
S való erény sem éri nála el,
Mit egyszerű hűség megérdemel.
Természetes. Nincs férfi, bármilyen
Eszes, derék, ifjú, sugár növésű,
Hogy ő ne a visszájáról betűzze;
Ha arcza fínom: húgom-asszonyos,
Ha barna: a természet által ejtett
Torz tintafolt; ha szálas: dárdanyél;
Ha alacsony: kontár agát-szoborka;
Ha bőbeszédű: forgó szélkakas;
Ha hallgatag: fa-tuskó, szája-táti,
Mindenkit a fonák felére fordit,
S való erény sem éri nála el,
Mit egyszerű hűség megérdemel.
URSULA.
Ez a csufolkodás nem épp ajánló.
Ez a csufolkodás nem épp ajánló.
HÉRO.
Nem; ily csodálatos különcz modor, mint
Beátriszé, ajánló nem lehet
Hanem ki merné mondani neki?
Ha szólanék: szemtől-szembe kigúnyol,
Agyon-nevet, kiforgat enmagamból.
Tehát had’ égjen s mint az eltakart tűz
Emészsze Bencze még búban magát.
Jobb, ily halál, mint a gúny ölje meg,
Minél agyon-csiklandozás se rosszabb.
Nem; ily csodálatos különcz modor, mint
Beátriszé, ajánló nem lehet
Hanem ki merné mondani neki?
Ha szólanék: szemtől-szembe kigúnyol,
Agyon-nevet, kiforgat enmagamból.
Tehát had’ égjen s mint az eltakart tűz
Emészsze Bencze még búban magát.
Jobb, ily halál, mint a gúny ölje meg,
Minél agyon-csiklandozás se rosszabb.
URSULA.
Tán mégis értesítse s lássa, mit szól?
Tán mégis értesítse s lássa, mit szól?
HÉRO.
Nem én, nem: inkább Benczéhez megyek,
Annak tanácslom, nyomja el szerelmét;
Majd holmi ártatlan rágalmat is
Kigondolok s Beátriszot bemártom.
Mert meg se hiszszük ám, hogy meg lehet
Mérgezni egy rossz szóval a szerelmet.
Nem én, nem: inkább Benczéhez megyek,
Annak tanácslom, nyomja el szerelmét;
Majd holmi ártatlan rágalmat is
Kigondolok s Beátriszot bemártom.
Mert meg se hiszszük ám, hogy meg lehet
Mérgezni egy rossz szóval a szerelmet.
URSULA.
Oh, még se bántson így meg egy rokont:
Hisz, a ki oly elmés és gyors eszü,
Mint róla mondják, az még sem lehet
Oly oktalan, hogy így elútasítson
Ily ritka férfiút, mint Bencze úr.
Oh, még se bántson így meg egy rokont:
Hisz, a ki oly elmés és gyors eszü,
Mint róla mondják, az még sem lehet
Oly oktalan, hogy így elútasítson
Ily ritka férfiút, mint Bencze úr.
HÉRO.
Páratlan ember ő Itáliában,
Az én kedves Claudiómat kivéve.
Páratlan ember ő Itáliában,
Az én kedves Claudiómat kivéve.
URSULA.
Ha nem neheztel érte a kisasszony,
Kimondom a hitem’, hogy Bencze úr
Alakra, észre, férfi-érdemekre
Egész Itáliában a legelső.
Ha nem neheztel érte a kisasszony,
Kimondom a hitem’, hogy Bencze úr
Alakra, észre, férfi-érdemekre
Egész Itáliában a legelső.
HÉRO.
Kitünő híre van tagadhatatlan.
Kitünő híre van tagadhatatlan.
URSULA.
Előbb, mint kapta, már megérdemelte. –
Mikor van a kisasszony esküvője?
Előbb, mint kapta, már megérdemelte. –
Mikor van a kisasszony esküvője?
HÉRO.
Maholnap – holnap. Úgy, igaz, gyere:
Nézzük meg a ruháimat s tanácsolj,
Mi lenne holnap a legdíszesebb?
Maholnap – holnap. Úgy, igaz, gyere:
Nézzük meg a ruháimat s tanácsolj,
Mi lenne holnap a legdíszesebb?
URSULA (félre).
Lépen ragadt, megfogtuk, higye el.
Lépen ragadt, megfogtuk, higye el.
HÉRO (félre).
Hja a szerelem csak vakon botorkál,
Ámor hol nyíllal öl, hol tőrbe csal.
Hja a szerelem csak vakon botorkál,
Ámor hol nyíllal öl, hol tőrbe csal.
| (Héro és Ursula el.) |
BEÁTRISZ (előlépve).
Miért tüzel fülem? Való e az?
gúnyért, daczért mindenki így gyaláz?
Isten veled, kevélység, szűzi dacz!
Mögöttetek dicsőség nem tanyáz.
S te Bencze, csak szeress, én azt viszonzom:
Vad szívem hű kezednek meghajol.
Szeress: én nyájas összébbre vonzom
A szent kötelet, mely hozzád csatol.
Téged dicsér mindenki: ah, hiszen
Én azt mindenkinél jobban hiszem.
Miért tüzel fülem? Való e az?
gúnyért, daczért mindenki így gyaláz?
Isten veled, kevélység, szűzi dacz!
Mögöttetek dicsőség nem tanyáz.
S te Bencze, csak szeress, én azt viszonzom:
Vad szívem hű kezednek meghajol.
Szeress: én nyájas összébbre vonzom
A szent kötelet, mely hozzád csatol.
Téged dicsér mindenki: ah, hiszen
Én azt mindenkinél jobban hiszem.
| (El.) |
)
