II. SZÍN.
Szoba Leonato házában.
Péter Herczeg, Claudio, Bencze és Leonato.
HERCZEG.
Én csak addig maradok itt, míg házasságodat megkötjük, s aztán megyek Arragon felé.
Én csak addig maradok itt, míg házasságodat megkötjük, s aztán megyek Arragon felé.
CLAUDIO.
Ha megengedi, fölség, elkisérem addig.
Ha megengedi, fölség, elkisérem addig.
HERCZEG.
Nem, nem: olyan foltot ejtene ez nász-örömöd ragyogásán, mint ha a gyermeknek új köntöst mutatnak, de nem engedik neki fölvenni. Csak Bencze szives társaságát leszek bátor kikérni: mert ez a fiú a feje tetejétől talpa hegyéig csupa jókedv; kétszer-háromszor elmetszette Cupido nyilának húrját s az a kis hóhér még sem mert rá lőni. Szive vidáman cseng, mint a harang, s nyelve hozzá az ütő, mert a mit szive érez, nyelve kimondja.
Nem, nem: olyan foltot ejtene ez nász-örömöd ragyogásán, mint ha a gyermeknek új köntöst mutatnak, de nem engedik neki fölvenni. Csak Bencze szives társaságát leszek bátor kikérni: mert ez a fiú a feje tetejétől talpa hegyéig csupa jókedv; kétszer-háromszor elmetszette Cupido nyilának húrját s az a kis hóhér még sem mert rá lőni. Szive vidáman cseng, mint a harang, s nyelve hozzá az ütő, mert a mit szive érez, nyelve kimondja.
BENCZE.
Uraim, nem az vagyok már, a ki voltam.
Uraim, nem az vagyok már, a ki voltam.
LEONATO.
Én is azt mondom; úgy látszik, szomorúbb vagy.
Én is azt mondom; úgy látszik, szomorúbb vagy.
CLAUDIO.
Azt hiszem, szerelmes.
Azt hiszem, szerelmes.
HERCZEG.
Mennydörgettét, nincs ő benne egy csepp vér sem, a mit a szerelem meg tudna illetni. Ha szomorú, hát nincs pénze.
Mennydörgettét, nincs ő benne egy csepp vér sem, a mit a szerelem meg tudna illetni. Ha szomorú, hát nincs pénze.
BENCZE.
Fáj a fogam.
Fáj a fogam.
HERCZEG.
Hisz azt kihúzzák.
Hisz azt kihúzzák.
BENCZE.
Kössék föl!
Kössék föl!
CLAUDIO.
Hohó! előbb kössék, azután húzzák.
Hohó! előbb kössék, azután húzzák.
HERCZEG.
Eh! így megsohajtozni egy kis fogfájásért!
Eh! így megsohajtozni egy kis fogfájásért!
LEONATO.
Mikor egy csepp nedv vagy egy piczi féreg az egész.
Mikor egy csepp nedv vagy egy piczi féreg az egész.
BENCZE.
Könnyen tűri mindenki a bajt, míg nem érzi.
Könnyen tűri mindenki a bajt, míg nem érzi.
CLAUDIO.
Én mégis azt mondom, hogy szerelmes.
Én mégis azt mondom, hogy szerelmes.
HERCZEG.
Nem szerelmes biz ő, ha csak azokba az idegen öltözetekbe nem, a miket magára szed: például ma hollandi, holnap franczia; vagy két ország divatjában is egyszerre: a mellénytől lefelé német, csupa bugyogó; és csípőtől fölfelé galléros spanyol. Ha csak ebbe a bolondságba nem szerelmes (úgy látszik, hogy az), a szerelembe ugyan nem bolond, mint te akarod ráfogni.
Nem szerelmes biz ő, ha csak azokba az idegen öltözetekbe nem, a miket magára szed: például ma hollandi, holnap franczia; vagy két ország divatjában is egyszerre: a mellénytől lefelé német, csupa bugyogó; és csípőtől fölfelé galléros spanyol. Ha csak ebbe a bolondságba nem szerelmes (úgy látszik, hogy az), a szerelembe ugyan nem bolond, mint te akarod ráfogni.
CLAUDIO.
Ha ez nem szerelmes, a régi jeleknek sem lehet hitelt adni. Hiszen minden reggel megkeféli a kalapját: mit jelentene ez?
Ha ez nem szerelmes, a régi jeleknek sem lehet hitelt adni. Hiszen minden reggel megkeféli a kalapját: mit jelentene ez?
HERCZEG.
Látta-e valaki a borbélynál?
Látta-e valaki a borbélynál?
CLAUDIO.
Nem; de a borbélylegényt láttuk nála, és állának egykori dísze azóta lapdába van tömve.
Nem; de a borbélylegényt láttuk nála, és állának egykori dísze azóta lapdába van tömve.
LEONATO.
Valóban fiatalabb, mint volt, levétette a szakálát.
Valóban fiatalabb, mint volt, levétette a szakálát.
HERCZEG.
Aztán illattal öntözi magát: nem érzik-e ebből is valami?
Aztán illattal öntözi magát: nem érzik-e ebből is valami?
CLAUDIO.
Az érzik ki belőle, szerelem lesz belőle.
Az érzik ki belőle, szerelem lesz belőle.
HERCZEG.
Legnagyobb bizonyíték a búmélasága.
Legnagyobb bizonyíték a búmélasága.
CLAUDIO.
Aztán szokta-e ő valaha így kifenni az arczát?
Aztán szokta-e ő valaha így kifenni az arczát?
HERCZEG.
Vagy így kikenni magát? Ezt bizony a világ nem hagyja szó nélkül.
Vagy így kikenni magát? Ezt bizony a világ nem hagyja szó nélkül.
CLAUDIO.
Hát csapongó kedve! az meg egy koboz húrjába bújt és most csavarra jár.
Hát csapongó kedve! az meg egy koboz húrjába bújt és most csavarra jár.
HERCZEG.
És szomorú regét mond róla. Végre is, szerelmes biz ő.
És szomorú regét mond róla. Végre is, szerelmes biz ő.
CLAUDIO.
Én tudom, hogy ki szereti.
Én tudom, hogy ki szereti.
HERCZEG.
Azt én is szeretném tudni: fogadok rá, hogy a ki szereti, nem ismeri.
Azt én is szeretném tudni: fogadok rá, hogy a ki szereti, nem ismeri.
CLAUDIO.
De bizony, még a rossz tulajdonait is; és mind ennek daczára meghal érte.
De bizony, még a rossz tulajdonait is; és mind ennek daczára meghal érte.
HERCZEG.
Akkor kiterítik, arczczal fölfelé.
Akkor kiterítik, arczczal fölfelé.
BENCZE.
Erre bizony nem fájna a fogam. (Leonatóhoz.) Uram bátyám, jöjjön velem egy kissé: megtanultam nyolcz-kilencz okos szót, azt szeretném elmondani, hanem e vessző-lovagoknak nem szükség hallaniok.
Erre bizony nem fájna a fogam. (Leonatóhoz.) Uram bátyám, jöjjön velem egy kissé: megtanultam nyolcz-kilencz okos szót, azt szeretném elmondani, hanem e vessző-lovagoknak nem szükség hallaniok.
| (Bencze és Leonato el.) |
HERCZEG.
Fogadok, hogy Beátriszt kéri meg tőle.
Fogadok, hogy Beátriszt kéri meg tőle.
CLAUDIO.
Bizonyosan. Héro és Margit azóta elvégezték szerepöket Beátriszszal, s akkor a két morgó medve nem harapja meg egymást, ha találkoznak.
János jő.
Bizonyosan. Héro és Margit azóta elvégezték szerepöket Beátriszszal, s akkor a két morgó medve nem harapja meg egymást, ha találkoznak.
János jő.
JÁNOS.
Fölséges bátyám, fogadja üdvözletem’.
Fölséges bátyám, fogadja üdvözletem’.
HERCZEG.
Jó estét, öcsém.
Jó estét, öcsém.
JÁNOS.
Ha ideje engedi, szólani óhajtok vele.
Ha ideje engedi, szólani óhajtok vele.
HERCZEG.
Négy szem közt?
Négy szem közt?
JÁNOS.
Ha úgy tetszik! egyébiránt Claudio gróf hallhatja, mert őt illeti, a mit mondani akarok.
Ha úgy tetszik! egyébiránt Claudio gróf hallhatja, mert őt illeti, a mit mondani akarok.
HERCZEG.
Nos, mi az?
Nos, mi az?
JÁNOS (Claudióhoz).
Ön holnap szándékozik megesküdni?
Ön holnap szándékozik megesküdni?
HERCZEG.
A mint te is tudod.
A mint te is tudod.
JÁNOS.
Bizony nem tudom, ha ő megtudja, a mit én tudok.
Bizony nem tudom, ha ő megtudja, a mit én tudok.
CLAUDIO.
Ha valami akadály van, kérem, fedezze föl.
Ha valami akadály van, kérem, fedezze föl.
JÁNOS.
Meglehet, ön azt hiszi, hogy én nem vagyok jó embere; ez majd kiderül utóbb, s jobbat fog tartani rólam, mostani tettem után. A mi bátyámat illeti, ő, úgy tudom, kegyeli önt és jó indulatú szivvel segítette létrehozni tervezett házasságát. Bizonyára füstbe ment terv, kárba veszett fáradság.
Meglehet, ön azt hiszi, hogy én nem vagyok jó embere; ez majd kiderül utóbb, s jobbat fog tartani rólam, mostani tettem után. A mi bátyámat illeti, ő, úgy tudom, kegyeli önt és jó indulatú szivvel segítette létrehozni tervezett házasságát. Bizonyára füstbe ment terv, kárba veszett fáradság.
HERCZEG.
Miért, mi a baj?
Miért, mi a baj?
JÁNOS.
Azért jöttem, hogy ezt megmondjam; tehát rövidre fogva a szót (mert már is soká beszélünk róla) az a kisasszony hűtelen.
Azért jöttem, hogy ezt megmondjam; tehát rövidre fogva a szót (mert már is soká beszélünk róla) az a kisasszony hűtelen.
CLAUDIO.
Ki? Héro?
Ki? Héro?
JÁNOS.
Épenségesen az. Leonato Hérója, az ön Hérója, egész világ Hérója.
Épenségesen az. Leonato Hérója, az ön Hérója, egész világ Hérója.
CLAUDIO.
Hűtelen?
Hűtelen?
JÁNOS.
Ez a szó nagyon is jó arra, hogy aljasságát lefesse: bátran mondhatom, hogy ő maga rosszabb; gondoljon ön rosszabb czímet, én rögtön bele illesztem azt a leányt. Ne csodálkozzák, míg további bizonyítékot nem lát: jöjjön velem az éjjel, megláthatja, hogy járnak be ablakán épen az esküvő előtti éjszakán; ha aztán akkor is szereti, vegye el holnap; de jobban megilleti becsületét, hogy szándékát megmásítsa.
Ez a szó nagyon is jó arra, hogy aljasságát lefesse: bátran mondhatom, hogy ő maga rosszabb; gondoljon ön rosszabb czímet, én rögtön bele illesztem azt a leányt. Ne csodálkozzák, míg további bizonyítékot nem lát: jöjjön velem az éjjel, megláthatja, hogy járnak be ablakán épen az esküvő előtti éjszakán; ha aztán akkor is szereti, vegye el holnap; de jobban megilleti becsületét, hogy szándékát megmásítsa.
CLAUDIO.
Igaz lehetne ez?
Igaz lehetne ez?
HERCZEG.
Én nem akarom hinni.
Én nem akarom hinni.
JÁNOS.
Ha nem meri hinni, a mit lát, majd ne vallja meg, a mit tud. Ha velem jönnek, én mutatok annyit, a mi elég; s mikor aztán többet láttak és többet hallottak, cselekedjenek ahhoz képest.
Ha nem meri hinni, a mit lát, majd ne vallja meg, a mit tud. Ha velem jönnek, én mutatok annyit, a mi elég; s mikor aztán többet láttak és többet hallottak, cselekedjenek ahhoz képest.
CLAUDIO.
Ha valóban látok valamit az éjjel, én holnap nem esküszöm meg vele; a násznép előtt szégyenítem meg, mely esküvőnkre összegyűl.
Ha valóban látok valamit az éjjel, én holnap nem esküszöm meg vele; a násznép előtt szégyenítem meg, mely esküvőnkre összegyűl.
HERCZEG.
És én, a mint az eljegyzésben segítettelek, veled leszek meggyalázásában is.
És én, a mint az eljegyzésben segítettelek, veled leszek meggyalázásában is.
JÁNOS.
Nem becsmérlem tovább, míg önök is tanúim nem lesznek: várjanak békén éjfélig, s a jövendő hadd mutassa meg magát.
Nem becsmérlem tovább, míg önök is tanúim nem lesznek: várjanak békén éjfélig, s a jövendő hadd mutassa meg magát.
HERCZEG.
Oh ellenünk fordúlt nap!
Oh ellenünk fordúlt nap!
CLAUDIO.
Oh váratlanul jött szerencsétlenség!
Oh váratlanul jött szerencsétlenség!
JÁNOS.
Oh jókor elhárított csapás! ezt fogják önök mondani, ha látták, a mi rájok vár.
Oh jókor elhárított csapás! ezt fogják önök mondani, ha látták, a mi rájok vár.
