IV. SZÍN.
Szoba Leonato házában.
Héro, Margit és Ursula.
HÉRO.
Édes Ursula, ébreszd föl Beátriszt és kérd meg, hogy keljen föl.
Édes Ursula, ébreszd föl Beátriszt és kérd meg, hogy keljen föl.
URSULA.
Megyek, kisasszony.
Megyek, kisasszony.
HÉRO.
Kérd, hogy jöjjön ide.
Kérd, hogy jöjjön ide.
URSULA.
| Igenis. | (Ursula el.) |
MARGIT.
Én úgy gondolom, hogy a másik galléra jobban állna.
Én úgy gondolom, hogy a másik galléra jobban állna.
HÉRO.
Nem, nem, édes Margitom, én ezt akarom föltenni.
Nem, nem, édes Margitom, én ezt akarom föltenni.
MARGIT.
Pedig bizony-bizony nem olyan jó; fogadom, hogy Beátrisz kisasszony is azt mondja.
Pedig bizony-bizony nem olyan jó; fogadom, hogy Beátrisz kisasszony is azt mondja.
HÉRO.
Beátrisz balga és te is az vagy. Nekem másik nem kell, csak ez.
Beátrisz balga és te is az vagy. Nekem másik nem kell, csak ez.
MARGIT.
Az új fejdíszét rendkivül szeretem, csak a haja volna hozzá kissé barnább. A ruhája pedig különösen szép szabású. Én láttam a milánói herczegnő ruháját, a mit oly nagyon magasztalnak.
Az új fejdíszét rendkivül szeretem, csak a haja volna hozzá kissé barnább. A ruhája pedig különösen szép szabású. Én láttam a milánói herczegnő ruháját, a mit oly nagyon magasztalnak.
HÉRO.
Oh az remek, azt mondják.
Oh az remek, azt mondják.
MARGIT.
A, biz Isten, csak hálóköntös az önéhez: csupa arany, csupa himzés, áttörve ezüsttel, megrakva gyöngygyel, alsó újja, felső újja, körűl a fodra; az egész kékkel díszítve; de mi a finom, simúló, kecses, kitűnő szabást illeti, az öné megér tíz olyat.
A, biz Isten, csak hálóköntös az önéhez: csupa arany, csupa himzés, áttörve ezüsttel, megrakva gyöngygyel, alsó újja, felső újja, körűl a fodra; az egész kékkel díszítve; de mi a finom, simúló, kecses, kitűnő szabást illeti, az öné megér tíz olyat.
HÉRO.
Adja isten, hogy jó kedvvel viselhessem, mert a szivem rendkivül nehéz.
Adja isten, hogy jó kedvvel viselhessem, mert a szivem rendkivül nehéz.
MARGIT.
Nehezebb is lesz, ha a nász terheli.
Nehezebb is lesz, ha a nász terheli.
HÉRO.
Pfi, nem szégyenled magad’?
Pfi, nem szégyenled magad’?
MARGIT.
Miért, kisasszony? hogy tiszességesen beszélek? Nem tisztességes-e a nász még a koldusnál is? Jegyese nem tisztességes-e nász nélkül is? Talán azt akarta volna, hogy „férj”-et mondjak? Rossz magyarázat nem csavarhatja el az igaz beszédet. Én nem sértek senkit. Van-e abban valami sértés: „Nehezebb, ha nász terheli?” Nincs, biz abban nincs, csak az igazi férj legyen és az igazi feleség; máskép, az igazi, nem nehéz, hanem könynyelmű. Kérdezze meg Beátrisz kisasszonytól, itt jön.
Beátrisz jő.
Miért, kisasszony? hogy tiszességesen beszélek? Nem tisztességes-e a nász még a koldusnál is? Jegyese nem tisztességes-e nász nélkül is? Talán azt akarta volna, hogy „férj”-et mondjak? Rossz magyarázat nem csavarhatja el az igaz beszédet. Én nem sértek senkit. Van-e abban valami sértés: „Nehezebb, ha nász terheli?” Nincs, biz abban nincs, csak az igazi férj legyen és az igazi feleség; máskép, az igazi, nem nehéz, hanem könynyelmű. Kérdezze meg Beátrisz kisasszonytól, itt jön.
Beátrisz jő.
HÉRO.
Jó reggelt, Beátrisz.
Jó reggelt, Beátrisz.
BEÁTRISZ.
Jó reggelt, édes húgom.
Jó reggelt, édes húgom.
HÉRO.
Nos, mi ez? miért beszélsz ilyen méla hangon?
Nos, mi ez? miért beszélsz ilyen méla hangon?
BEÁTRISZ.
Kiestem a vígabb hangból.
Kiestem a vígabb hangból.
MARGIT.
Kiesett, mert beleesett: „A szerelem sötét verem, benne vagyok, beleestem.” Dalolja, majd tánczolok hozzá.
Kiesett, mert beleesett: „A szerelem sötét verem, benne vagyok, beleestem.” Dalolja, majd tánczolok hozzá.
BEÁTRISZ.
De kész volnál beletánczolni. (Héróhoz.) Mindjárt öt óra, húgom: ideje, hogy készen volnál. Én igazán beteg vagyok.
De kész volnál beletánczolni. (Héróhoz.) Mindjárt öt óra, húgom: ideje, hogy készen volnál. Én igazán beteg vagyok.
MARGIT.
Mije fáj? mire fáj?
Mije fáj? mire fáj?
BEÁTRISZ.
Elég, ha fáj.
Elég, ha fáj.
MARGIT.
Talán renegát lett a férfigyülölőből? Akkor az éjszaki csillagban sem bizhatik többé a hajós.
Talán renegát lett a férfigyülölőből? Akkor az éjszaki csillagban sem bizhatik többé a hajós.
BEÁTRISZ.
Hogy érted ezt?
Hogy érted ezt?
MARGIT.
Sehogy, sehogy. Adja meg az Isten minden szivnek, amit kiván!
Sehogy, sehogy. Adja meg az Isten minden szivnek, amit kiván!
HÉRO.
Ezt a keztyűt a gróf küldte: az illata kitűnő.
Ezt a keztyűt a gróf küldte: az illata kitűnő.
BEÁTRISZ.
Én nem érzem, náthám van, meg vagyok hűlve.
Én nem érzem, náthám van, meg vagyok hűlve.
MARGIT.
Meg ám, de nem a férfiak iránt.
Meg ám, de nem a férfiak iránt.
BEÁTRISZ.
Uram, teremtőm! Mióta adtad magad’ így a szójátékra?
Uram, teremtőm! Mióta adtad magad’ így a szójátékra?
MARGIT.
Mióta ön egészen felhagyott vele. Talán nem jól áll?
Mióta ön egészen felhagyott vele. Talán nem jól áll?
BEÁTRISZ.
Igen rikító. Főkötő kellene hozzá. – De én igazán beteg vagyok.
Igen rikító. Főkötő kellene hozzá. – De én igazán beteg vagyok.
MARGIT.
Vegyen lepárolt Carduus Benedictus kórót, s tegye a szivéhez: ez az egyetlen enyhítő a bajára.
Vegyen lepárolt Carduus Benedictus kórót, s tegye a szivéhez: ez az egyetlen enyhítő a bajára.
HÉRO.
Ez megint tövis Beátrisznak.
Ez megint tövis Beátrisznak.
BEÁTRISZ.
Benedictus! Miért Benedictus? mi lappang e Benedictus alatt?
Benedictus! Miért Benedictus? mi lappang e Benedictus alatt?
MARGIT.
Ej, dehogy lappang, nem lappang az alatt semmi: nem egyéb, mint ezerjó tövis. Talán azt gondolja, hogy szerelmesnek gondolom; pedig nem vagyok bolond olyat gondolni, a mit tudok; sőt igazán, ha a lelkemet kigondolkoznám, sem tudnám gondolni, hogy ön szerelmes, vagy szerelmes tudna lenni. De hiszen Bencze úr is ilyen volt, s mégis, most ő is csak férfi lett; esküdözött, hogy meg nem házasodik soha, s mégis most már, vadsága daczára, megeszi az ételét morgás nélkül. Én nem tudom, megváltozhatik-e ön is; de nekem úgy tetszik, hogy a szeme olyanformán kezd állani, mint más leányé.
Ej, dehogy lappang, nem lappang az alatt semmi: nem egyéb, mint ezerjó tövis. Talán azt gondolja, hogy szerelmesnek gondolom; pedig nem vagyok bolond olyat gondolni, a mit tudok; sőt igazán, ha a lelkemet kigondolkoznám, sem tudnám gondolni, hogy ön szerelmes, vagy szerelmes tudna lenni. De hiszen Bencze úr is ilyen volt, s mégis, most ő is csak férfi lett; esküdözött, hogy meg nem házasodik soha, s mégis most már, vadsága daczára, megeszi az ételét morgás nélkül. Én nem tudom, megváltozhatik-e ön is; de nekem úgy tetszik, hogy a szeme olyanformán kezd állani, mint más leányé.
BEÁTRISZ.
Ejh, de nyargal a nyelved?
Ejh, de nyargal a nyelved?
MARGIT.
Nem jár rossz úton.
Nem jár rossz úton.
Ursula jő.
URSULA.
Kisasszony, vonuljon a szobájába: a herczeg, a gróf, Bencze úr, János úr és a városnak minden lovagja eljöttek, hogy kegyedet templomba kisérjék.
Kisasszony, vonuljon a szobájába: a herczeg, a gróf, Bencze úr, János úr és a városnak minden lovagja eljöttek, hogy kegyedet templomba kisérjék.
HÉRO.
| Segítsenek öltözni, kedves rokon, jó Margitom, jó Ursulám | (Mind el.) |
