I. SZÍN.
Egy templom belseje.
Péter herczeg, János, Leonato, Szerzetes, Claudio, Bencze, Héro, Beátrisz és többen.
LEONATO.
Csak röviden, tisztelendő Ferencz atyám, csupán az esketési szertartást; majd a különös oktatást elmondhatja azután.
Csak röviden, tisztelendő Ferencz atyám, csupán az esketési szertartást; majd a különös oktatást elmondhatja azután.
SZERZETES.
Érdemes ifjú, komoly szándékod nőül venni e leányzót, a ki jobbodon áll?
Érdemes ifjú, komoly szándékod nőül venni e leányzót, a ki jobbodon áll?
CLAUDIO.
Nem.
Nem.
)
LEONATO.
Mit? Úgy! Igaz! Nem a jobbján, csak a jobbja mellett. Természetes.
Mit? Úgy! Igaz! Nem a jobbján, csak a jobbja mellett. Természetes.
SZERZETES.
Derék hajadon, komoly szándékod férjhez menni ez ifjúhoz, a kinek jobbján állasz?
Derék hajadon, komoly szándékod férjhez menni ez ifjúhoz, a kinek jobbján állasz?
HÉRO.
Igen.
Igen.
SZERZETES.
Ha valaki közületek valamely akadályt tud e házasság ellen, fedezzétek föl igaz lelkiismeretetek szerint.
Ha valaki közületek valamely akadályt tud e házasság ellen, fedezzétek föl igaz lelkiismeretetek szerint.
CLAUDIO.
Tud-e kegyed valamint, Héro?
Tud-e kegyed valamint, Héro?
HÉRO.
Nem, uram, semmit.
Nem, uram, semmit.
SZERZETES.
Tud-e valamit a gróf úr?
Tud-e valamit a gróf úr?
LEONATO.
Bátran felelhetek helyette én: semmit!
Bátran felelhetek helyette én: semmit!
CLAUDIO.
Oh! milyen bátor némely ember! milyen bátran tesz valamit az ember! mit nem tesz az ember, nem tudva, hogy mit tesz! Ej, ha!
Oh! milyen bátor némely ember! milyen bátran tesz valamit az ember! mit nem tesz az ember, nem tudva, hogy mit tesz! Ej, ha!
BENCZE.
Te az indulatszókat gyakorlod? A nevetésre ezek azok, ha, ha! he, he!
Te az indulatszókat gyakorlod? A nevetésre ezek azok, ha, ha! he, he!
CLAUDIO.
Eh, félre most pap! Hallod-é, apa:
szorongás nélkül, tiszta szívvel adnád
E hajadont, leányodat, nekem?
Eh, félre most pap! Hallod-é, apa:
szorongás nélkül, tiszta szívvel adnád
E hajadont, leányodat, nekem?
LEONATO.
Olyan tisztán, mint nékem Isten adta.
Olyan tisztán, mint nékem Isten adta.
CLAUDIO.
S mit adjak érte én, minek becse
Megérje ezt a dús ajándokot?
S mit adjak érte én, minek becse
Megérje ezt a dús ajándokot?
HERCZEG.
Mást nem, ha csak őt vissza nem adod.
Mást nem, ha csak őt vissza nem adod.
CLAUDIO.
Fölséged a legszebb hálára oktat. –
Ne, apja lányod: fogd, vedd vissza hát:
Ne adj barátodnak rohadt narancsot:
Csak színe, máza ő a szűz-erénynek!
Nézd, mint irúl-pirúl itt szűz gyanánt:
Oh mily nemes valóság látszatával,
Hogy tudja a rút bűn magát takarni!
E felszökő vér, mint szemérmetes jel
Nem vall-e szűz erényt? Így látva őt,
Nem esküdnétek-é mindannyian
E küljelekre, hogy szűz? Hajh, nem az.
A kéjes ágy hevét isméri már:
Ez a pirúlás vétek, nem szemérem.
Fölséged a legszebb hálára oktat. –
Ne, apja lányod: fogd, vedd vissza hát:
Ne adj barátodnak rohadt narancsot:
Csak színe, máza ő a szűz-erénynek!
Nézd, mint irúl-pirúl itt szűz gyanánt:
Oh mily nemes valóság látszatával,
Hogy tudja a rút bűn magát takarni!
E felszökő vér, mint szemérmetes jel
Nem vall-e szűz erényt? Így látva őt,
Nem esküdnétek-é mindannyian
E küljelekre, hogy szűz? Hajh, nem az.
A kéjes ágy hevét isméri már:
Ez a pirúlás vétek, nem szemérem.
LEONATO.
Ejh, mit akarsz, uram?
Ejh, mit akarsz, uram?
CLAUDIO.
Nem kötni lelkem’ egy feslett személyhez.
| Nem venni őt el! |
LEONATO.
Oh, jó uram, ha tán próbára tetted,
S leküzdve a leányi ellenállást,
Szüzességét legyőzted…
Oh, jó uram, ha tán próbára tetted,
S leküzdve a leányi ellenállást,
Szüzességét legyőzted…
CLAUDIO.
Hová czélzasz: ha én ejtém meg őt,
Már, nemde, engem mint férjét ölelt,
S előleges bűnét ez mentheti?
Nem, Leonato:
Sohsem kisértém meg ledér szavakkal;
Mint bátya húgát, úgy illettem őt,
Szűz érzelemmel és szemérmesen.
| Jól tudom, |
Már, nemde, engem mint férjét ölelt,
S előleges bűnét ez mentheti?
Nem, Leonato:
Sohsem kisértém meg ledér szavakkal;
Mint bátya húgát, úgy illettem őt,
Szűz érzelemmel és szemérmesen.
HÉRO.
Mutattam-é én is mást ön iránt?
Mutattam-é én is mást ön iránt?
CLAUDIO.
Hah, tettető! Írásba adtam volna:
Előttem égből szállt Diána voltál,
Oly tiszta, mint bimbó feslés előtt;
De féktelenebb vagy véred hevében,
Mint Vénus, és azon korcs állatok,
Melyek vadúlt ösztönnel űzekednek.
Hah, tettető! Írásba adtam volna:
Előttem égből szállt Diána voltál,
Oly tiszta, mint bimbó feslés előtt;
De féktelenebb vagy véred hevében,
Mint Vénus, és azon korcs állatok,
Melyek vadúlt ösztönnel űzekednek.
HÉRO.
Uram, rosszúl van-é, hogy így csapong?
Uram, rosszúl van-é, hogy így csapong?
CLAUDIO.
Oh herczeg úr, szóljon.
Oh herczeg úr, szóljon.
HERCZEG.
Lesújtva állok, a ki közben-jártam.
Hogy egy rimához fűzzem jó barátom’.
| Mit szóljak én? |
Hogy egy rimához fűzzem jó barátom’.
LEONATO.
Oh, mondva volt ez, vagy csak álmodom?
Oh, mondva volt ez, vagy csak álmodom?
JÁNOS.
Mind mondva volt és mind való, uram.
Mind mondva volt és mind való, uram.
BENCZE.
Ez furcsa esküvő!
Ez furcsa esküvő!
HÉRO.
| Való! Oh Isten! |
CLAUDIO.
Leonato, nézz meg: én állok-é itt?
A herczeg-é ez? ez meg öcscse-é?
Ez Héro arcza? a szemünk mienk-é?
Leonato, nézz meg: én állok-é itt?
A herczeg-é ez? ez meg öcscse-é?
Ez Héro arcza? a szemünk mienk-é?
LEONATO.
Mind úgy van, az; de hát miért, uram?
Mind úgy van, az; de hát miért, uram?
CLAUDIO.
Hadd adjak egy kérdést lányodnak, és
Te, mint nemzője, atyja, birt hatalmad
Által parancsold, hogy hiven feleljen.
Hadd adjak egy kérdést lányodnak, és
Te, mint nemzője, atyja, birt hatalmad
Által parancsold, hogy hiven feleljen.
LEONATO.
Parancsolom: tedd azt, ha gyermekem vagy.
Parancsolom: tedd azt, ha gyermekem vagy.
HÉRO.
Oh Isten, irgalmazz, ily fakgatás!
Mi czélotok van e kínvallatással?
Oh Isten, irgalmazz, ily fakgatás!
Mi czélotok van e kínvallatással?
CLAUDIO.
Szóljon valót, a mint illik nevéhez.
Szóljon valót, a mint illik nevéhez.
HÉRO.
Nem Héro-é az? E neven ki ejthet
Foltot jogos vád által?
Nem Héro-é az? E neven ki ejthet
Foltot jogos vád által?
CLAUDIO.
Héro ejt foltot a Héro erényén. –
Miféle férifval beszélt, tizenkét
S egy óra közt az éjjel, ablakából?
Feleljen erre, hogy ha tiszta szűz!
| Ő maga, |
Miféle férifval beszélt, tizenkét
S egy óra közt az éjjel, ablakából?
Feleljen erre, hogy ha tiszta szűz!
HÉRO.
Én nem beszéltem akkor senkivel.
Én nem beszéltem akkor senkivel.
HERCZEG.
No úgy nem is vagy tiszta. – Leonato
Sajnos, hogy hallanod kell. Esküszöm,
Én és öcsém és e megcsalt nemes gróf
Láttuk, hallottuk őt az éjszaka
Beszélni ablakából egy suhanczczal,
Ki, mint egész szabad szájú lator,
Elmondta, hogy találkoztak galádul
Ezerszer is, titokban.
No úgy nem is vagy tiszta. – Leonato
Sajnos, hogy hallanod kell. Esküszöm,
Én és öcsém és e megcsalt nemes gróf
Láttuk, hallottuk őt az éjszaka
Beszélni ablakából egy suhanczczal,
Ki, mint egész szabad szájú lator,
Elmondta, hogy találkoztak galádul
Ezerszer is, titokban.
JÁNOS.
Említni sem lehet, se szólni róla.
Nem volt szavokban annyi a szemérem,
Hogy elmondhassuk durvaság ne’kül.
Sajnálom e kihágást, szép kisasszony.
| Fúj, uram, |
Nem volt szavokban annyi a szemérem,
Hogy elmondhassuk durvaság ne’kül.
Sajnálom e kihágást, szép kisasszony.
CLAUDIO.
Oh Héro, mily Héro lettél vala,
ha külső bájaidnak csak felét is
Szived s eszed foglalta volna el!
Élj boldogúl, legszebb, legszennyesebb! élj,
Te tiszta vétek s vétkes tisztaság!
Miattad kaput zárok a szerelemnek,
Pilláimon fog függni a gyanú,
Mely bármi bájt bűnné változtat át,
Hogy ne lehessen vonzó, kellemes.
Oh Héro, mily Héro lettél vala,
ha külső bájaidnak csak felét is
Szived s eszed foglalta volna el!
Élj boldogúl, legszebb, legszennyesebb! élj,
Te tiszta vétek s vétkes tisztaság!
Miattad kaput zárok a szerelemnek,
Pilláimon fog függni a gyanú,
Mely bármi bájt bűnné változtat át,
Hogy ne lehessen vonzó, kellemes.
LEONATO.
Nincs tőrötöknek számomra hegye?
Nincs tőrötöknek számomra hegye?
BEÁTRISZ.
Húgom, mi lelt? Ah! ime összeomlik.
Húgom, mi lelt? Ah! ime összeomlik.
| (Héro elájul.) |
JÁNOS.
Gyertek, jerünk. A bűn napfényre jötte
Elnyomta lelkét.
Gyertek, jerünk. A bűn napfényre jötte
Elnyomta lelkét.
| (Péter Herczeg, János és Claudio el.) |
BENCZE.
| Hogy van a kisasszony? |
BEÁTRISZ.
Talán meg is halt. Bácsi, jaj, segítség! –
Héro, no, Héro! – Bácsi! – Bencze úr!
Talán meg is halt. Bácsi, jaj, segítség! –
Héro, no, Héro! – Bácsi! – Bencze úr!
LEONATO.
Oh sors, ne vedd le a súlyos kezed’!
Halál a legjobb fátyol szégyenére,
Mit csak kivánhatok.
Oh sors, ne vedd le a súlyos kezed’!
Halál a legjobb fátyol szégyenére,
Mit csak kivánhatok.
BEÁTRISZ.
Hogy vagy, kedves Héro?
Hogy vagy, kedves Héro?
SZERZETES.
Kisasszony, csendesen.
Kisasszony, csendesen.
LEONATO.
| Még föltekintesz? |
SZERZETES.
Igen: miért ne tekintene föl?
Igen: miért ne tekintene föl?
LEONATO.
Mért? Nem kiált-e minden földi tárgy
Szégyent reá? Hát nem tudja-é tagadni
A bűnt, mi vérében van bélyegezve?
Héro, ne éledj, föl ne nyisd szemed’!
Ha gondolnám, hogy meg nem halsz azonnal,
Hogy életed erősebb szégyenednél:
Magam szegném, átkom nyomában, élted’.
Zug’lódtam-é, hogy nincs, csak egy leányom?
Gáncsoltam-é a fukar természetet?
Oh, sok vagy egynek is! mért volt csak egy is!?
Miért valál olyan kedves szememnek?
Mért valál olyan kedves szememnek?
Mért nem fogadtam föl kegyes kezekkel
Egy koldús fajzatát, kapum küszöbjén?
Ha azt gyalázat foltja szégyenítné,
Azt mondanám: „Egy íze sem enyim,
S szenny idegen ágyékból ered!”
De, oh enyim: szerette és dicsért
És nagyratartott lányom; annyira
Enyim, hogy ahhoz mérve, én magam
Nem vagyok magamé! Oh elbukott
A tinta-posványban, hogy tengereknek
Kevés az árja őt tisztára mosni,
Kevés a sója már üdén megóvni
Rohadni kezdő húsát.
Mért? Nem kiált-e minden földi tárgy
Szégyent reá? Hát nem tudja-é tagadni
A bűnt, mi vérében van bélyegezve?
Héro, ne éledj, föl ne nyisd szemed’!
Ha gondolnám, hogy meg nem halsz azonnal,
Hogy életed erősebb szégyenednél:
Magam szegném, átkom nyomában, élted’.
Zug’lódtam-é, hogy nincs, csak egy leányom?
Gáncsoltam-é a fukar természetet?
Oh, sok vagy egynek is! mért volt csak egy is!?
Miért valál olyan kedves szememnek?
Mért valál olyan kedves szememnek?
Mért nem fogadtam föl kegyes kezekkel
Egy koldús fajzatát, kapum küszöbjén?
Ha azt gyalázat foltja szégyenítné,
Azt mondanám: „Egy íze sem enyim,
S szenny idegen ágyékból ered!”
De, oh enyim: szerette és dicsért
És nagyratartott lányom; annyira
Enyim, hogy ahhoz mérve, én magam
Nem vagyok magamé! Oh elbukott
A tinta-posványban, hogy tengereknek
Kevés az árja őt tisztára mosni,
Kevés a sója már üdén megóvni
Rohadni kezdő húsát.
BENCZE.
Uram. Csodálat lep meg engem is,
De nem tudok reá mit mondani.
| Csillapúlj, |
De nem tudok reá mit mondani.
BEÁTRISZ.
Oh, húgom ellen mindez rágalom.
Oh, húgom ellen mindez rágalom.
BENCZE.
Ön egy szobában hált vele az éjjel?
Ön egy szobában hált vele az éjjel?
BEÁTRISZ.
Nem, most az egyszer nem; de tegnapig.
Tizenkét hónap óta, minden éjjel.
Nem, most az egyszer nem; de tegnapig.
Tizenkét hónap óta, minden éjjel.
LEONATO.
Bizonyság, új bizonyság. Még erősb lett
Az, a mit úgy is vas-kapocs szorít.
Hazudna-é a herczeg s Claudio,
Ki úgy szerette őt, hogy itt midőn
Elmondta szennyét, könynyel mosta azt.
El, el! hadd haljon itt.
Bizonyság, új bizonyság. Még erősb lett
Az, a mit úgy is vas-kapocs szorít.
Hazudna-é a herczeg s Claudio,
Ki úgy szerette őt, hogy itt midőn
Elmondta szennyét, könynyel mosta azt.
El, el! hadd haljon itt.
SZERZETES.
Azért maradtam eddig hallgatag,
S engedtem útat a bal fordulatnak,
Mert e leányt figyeltem: láttam, a mint
Arczát a pír ezerszer elfutotta,
S a szűzi szégyen angyal-tisztasága
Ezerszer űzte vissza a pirúlást.
Szemébe tűz gyúlt, melyben összeégjen
A tévedés, mit szűzisége ellen
A herczegék vallottak. Mondj bolondnak;
Ne adj tapasztalásomnak hitelt,
Mely könyvek oktatását észlelés
Által pecsétli meg; ne higy koromnak,
Tisztemnek, állásom szentséginek:
Ha e leány nem bűntelen lakol
Valami szörnyű tévedés miatt.
| Hallgass meg engem. |
S engedtem útat a bal fordulatnak,
Mert e leányt figyeltem: láttam, a mint
Arczát a pír ezerszer elfutotta,
S a szűzi szégyen angyal-tisztasága
Ezerszer űzte vissza a pirúlást.
Szemébe tűz gyúlt, melyben összeégjen
A tévedés, mit szűzisége ellen
A herczegék vallottak. Mondj bolondnak;
Ne adj tapasztalásomnak hitelt,
Mely könyvek oktatását észlelés
Által pecsétli meg; ne higy koromnak,
Tisztemnek, állásom szentséginek:
Ha e leány nem bűntelen lakol
Valami szörnyű tévedés miatt.
LEONATO.
Barát, az nem lehet
Látod, maradt még benne annyi jóság,
Hogy nem tetézi vétkes kárhozatját
A hitszegés bűnével: nem tagadja.
Miért akarnád mentséggel fedezni
Azt, a mi itt áll pusztán, meztelen?
Barát, az nem lehet
Látod, maradt még benne annyi jóság,
Hogy nem tetézi vétkes kárhozatját
A hitszegés bűnével: nem tagadja.
Miért akarnád mentséggel fedezni
Azt, a mi itt áll pusztán, meztelen?
SZERZETES.
Kivel vádolják önt, kedves kisasszony?
Kivel vádolják önt, kedves kisasszony?
HÉRO.
Azok tudják, a ki vádolnak, én nem.
Ha élő férfit jobban ismerek,
Mint szűzi tisztaságom engedi,
Ne nyerjen egy bűnöm se megbocsátást.
Oh, én atyám, ha kiderűl, hogy én
Illetlen órán férfival beszéltem,
Vagy bárkivel szót válték tagnap éjjel:
Taszíts ki, gyűlölj és kínozz halálra.
Azok tudják, a ki vádolnak, én nem.
Ha élő férfit jobban ismerek,
Mint szűzi tisztaságom engedi,
Ne nyerjen egy bűnöm se megbocsátást.
Oh, én atyám, ha kiderűl, hogy én
Illetlen órán férfival beszéltem,
Vagy bárkivel szót válték tagnap éjjel:
Taszíts ki, gyűlölj és kínozz halálra.
SZERZETES.
Szörnyen csalódhattak a herczegék.
Szörnyen csalódhattak a herczegék.
BENCZE.
Kettőjök a becsület netovábbja,
S ha bölcseségök félre van vezetve,
A fattyu János herczeg műve az,
Kinek rossz lelke csak gazságon áskál.
Kettőjök a becsület netovábbja,
S ha bölcseségök félre van vezetve,
A fattyu János herczeg műve az,
Kinek rossz lelke csak gazságon áskál.
LEONATO.
Én nem tudom. Ha, mit mondtak, való,
Széttépem a leányt; ha rágalom,
Megbánja még a legbüszkébbikök.
Idő nem szárította úgy ki vérem’,
Se a kor meg nem ette úgy velőmet,
Se sors el nem rabolta módomat,
Se sok csapás nem űzte szét barátim’:
De még megérzik, engem fölriasztva,
Hogy lesz erő az inban, terv az észben,
Képesség módban és bőség barátban,
Számolni még velök.
Én nem tudom. Ha, mit mondtak, való,
Széttépem a leányt; ha rágalom,
Megbánja még a legbüszkébbikök.
Idő nem szárította úgy ki vérem’,
Se a kor meg nem ette úgy velőmet,
Se sors el nem rabolta módomat,
Se sok csapás nem űzte szét barátim’:
De még megérzik, engem fölriasztva,
Hogy lesz erő az inban, terv az észben,
Képesség módban és bőség barátban,
Számolni még velök.
SZERZETES.
Kövesd ez ügyben a tanácsomat
Hérót a herczegék holtként hagyák itt:
Tartsd egy időig titkon zárva őt;
Hirdesd ki, hogy valósággal meg is halt;
Mutass külsőleg is nagy gyászolást;
Akaszsz családod ős emlékkövére
Gyászverseket; tégy minden készülődést,
Mi egy temetkezéshez tartozik.
| Megállj, figyelj: |
Hérót a herczegék holtként hagyák itt:
Tartsd egy időig titkon zárva őt;
Hirdesd ki, hogy valósággal meg is halt;
Mutass külsőleg is nagy gyászolást;
Akaszsz családod ős emlékkövére
Gyászverseket; tégy minden készülődést,
Mi egy temetkezéshez tartozik.
LEONATO.
Miért? mi lesz belőle? mit jelent az?
Miért? mi lesz belőle? mit jelent az?
SZERZETES.
Hát (jól kivíve) a rágalmakat
Bánatra változtatja: már ez is jó;
De nem ezért tünődöm e cselen;
Nagyobb eredményt is szül e vajúdás:
Ha Héro, színleg, halva fog feküdni,
Egy perczczel aztán, hogy vádoltatott,
Siratni, szánni, mentegetni fogja
Mind a ki hallja: mert az mindig úgy van:
A meglevőt nem szoktuk megbecsűlni,
Míg birtokunkban van; de elveszítve,
Még toldjuk a becsét; akkor lelünk
Oly érdemet, mi benne föl se tünt,
Míg a mienk volt. Így jár Claudio:
Ha hallja, hogy vádjára Héro meghalt,
Az élet eszményképe majd be fog
Ábrándja közzé édesen lopózni;
A lányka életének minden íze
Drágább alakban tűnik föl neki;
Szebb, meghatóbban, életteljesebben
Fog állni lelki szemei előtt,
Mint élve volt, s ő akkor bánkodik
(Ha volt valóban szenvedély szivében);
Ohajtja, bár ne vádolta volna,
Noha igaznak tartja vádjait. –
Tégy így tehát, s hidd el, hogy a jövendő
Jobban kikeríti a sikert,
Mint azt előre én lefesthetem.
S ha minden más eredmény meghiúsul,
Már a halálnak puszta föltevése
Elfojtja a gyalázat hirdetését.
S ha jól nem üt ki, rejtsd el lányodat,
A mint sebzett becsületéhez illik,
Valami zárkozott szerzetbe, távol
Minden szemektől, nyelvtől, rágalomtól.
Hát (jól kivíve) a rágalmakat
Bánatra változtatja: már ez is jó;
De nem ezért tünődöm e cselen;
Nagyobb eredményt is szül e vajúdás:
Ha Héro, színleg, halva fog feküdni,
Egy perczczel aztán, hogy vádoltatott,
Siratni, szánni, mentegetni fogja
Mind a ki hallja: mert az mindig úgy van:
A meglevőt nem szoktuk megbecsűlni,
Míg birtokunkban van; de elveszítve,
Még toldjuk a becsét; akkor lelünk
Oly érdemet, mi benne föl se tünt,
Míg a mienk volt. Így jár Claudio:
Ha hallja, hogy vádjára Héro meghalt,
Az élet eszményképe majd be fog
Ábrándja közzé édesen lopózni;
A lányka életének minden íze
Drágább alakban tűnik föl neki;
Szebb, meghatóbban, életteljesebben
Fog állni lelki szemei előtt,
Mint élve volt, s ő akkor bánkodik
(Ha volt valóban szenvedély szivében);
Ohajtja, bár ne vádolta volna,
Noha igaznak tartja vádjait. –
Tégy így tehát, s hidd el, hogy a jövendő
Jobban kikeríti a sikert,
Mint azt előre én lefesthetem.
S ha minden más eredmény meghiúsul,
Már a halálnak puszta föltevése
Elfojtja a gyalázat hirdetését.
S ha jól nem üt ki, rejtsd el lányodat,
A mint sebzett becsületéhez illik,
Valami zárkozott szerzetbe, távol
Minden szemektől, nyelvtől, rágalomtól.
BENCZE.
Kövesse, bátyám, e barát tanácsát;
S én, bár barátság s belső vonzalom köt,
Mint tudja, a herczeghez s Claudióhoz,
Olyan titokban, híven közbe-járok,
Mint a saját testével lelke járhat.
Becsületemre.
Kövesse, bátyám, e barát tanácsát;
S én, bár barátság s belső vonzalom köt,
Mint tudja, a herczeghez s Claudióhoz,
Olyan titokban, híven közbe-járok,
Mint a saját testével lelke járhat.
Becsületemre.
LEONATO.
Jó, tehát vezessen
A bánat árja közt e kis fonál.
Jó, tehát vezessen
A bánat árja közt e kis fonál.
SZERZETES.
Tehát megegyez. Rajta hát, reméljen.
Erős bajon erős szer, nem segít más. –
Kisasszony, haljon meg, hogy újra éljen!
E nász csak elhaladt: tűrés, kitartás!
Tehát megegyez. Rajta hát, reméljen.
Erős bajon erős szer, nem segít más. –
Kisasszony, haljon meg, hogy újra éljen!
E nász csak elhaladt: tűrés, kitartás!
| (A Szerzetes, Héro és Leonato el.) |
BENCZE.
Beátrisz kisasszony, ön folytonosan sír?
Beátrisz kisasszony, ön folytonosan sír?
BEÁTRISZ.
Igen, és tovább is sírni fogok.
Igen, és tovább is sírni fogok.
BENCZE.
Ohajtom, hogy ne.
Ohajtom, hogy ne.
BEÁTRISZ.
Nincs igaza: ez nekem jól esik.
Nincs igaza: ez nekem jól esik.
BENCZE.
Igazán, azt hiszem, hogy szép rokonát csak bántalmazták.
Igazán, azt hiszem, hogy szép rokonát csak bántalmazták.
BEÁTRISZ.
Oh, hogy lekötelezne az, a ki igazságot szerezne neki!
Oh, hogy lekötelezne az, a ki igazságot szerezne neki!
BENCZE.
Volna-e út ilyen barátságot tanúsítani?
Volna-e út ilyen barátságot tanúsítani?
BEÁTRISZ.
Igen egyenes út, de nincs ilyen barát.
Igen egyenes út, de nincs ilyen barát.
BENCZE.
Megteheti-e férfi?
Megteheti-e férfi?
BEÁTRISZ.
Férfi feladata, de nem az öné.
Férfi feladata, de nem az öné.
BENCZE.
A világon semmit sem szeretek úgy, mint önt. Nem különös ez?
A világon semmit sem szeretek úgy, mint önt. Nem különös ez?
BEÁTRISZ.
Olyan különös, mint a – nem tudom mi. Én is csak úgy mondhatnám, hogy semmit sem szeretek úgy, mint önt; de ne higye: pedig nem hazudok; nem vallok semmit, nem is tagadok semmit. – Nagyon búsulok a húgomért.
Olyan különös, mint a – nem tudom mi. Én is csak úgy mondhatnám, hogy semmit sem szeretek úgy, mint önt; de ne higye: pedig nem hazudok; nem vallok semmit, nem is tagadok semmit. – Nagyon búsulok a húgomért.
BENCZE.
Istenemre, Beátrisz, te szeretsz engem.
Istenemre, Beátrisz, te szeretsz engem.
BEÁTRISZ.
Ne esküdjék, megbánja.
Ne esküdjék, megbánja.
BENCZE.
Esküszöm, hogy szeretsz; az bánja meg, a ki tagadni meri, hogy szeretlek. parancsolj: megteszek érted akármit.
Esküszöm, hogy szeretsz; az bánja meg, a ki tagadni meri, hogy szeretlek. parancsolj: megteszek érted akármit.
BEÁTRISZ.
Ölje meg Claudiót.
Ölje meg Claudiót.
BENCZE.
Hah! nem a széles világért!
Hah! nem a széles világért!
BEÁTRISZ.
Engem öl meg, ha megtagadja. Isten önnel!
Engem öl meg, ha megtagadja. Isten önnel!
BENCZE.
Maradjon, édes Beátrisz.
Maradjon, édes Beátrisz.
BEÁTRISZ.
Már elmentem, bár itt vagyok. Önben egy szikra szerelem sincs. Kérem, bocsásson.
Már elmentem, bár itt vagyok. Önben egy szikra szerelem sincs. Kérem, bocsásson.
BENCZE.
Beátrisz!…
Beátrisz!…
BEÁTRISZ.
Igazán, menni akarok.
Igazán, menni akarok.
BENCZE.
Előbb béküljünk meg.
Előbb béküljünk meg.
BEÁTRISZ.
Könnyebb békülni velem, mint megvívni ellenségemmel.
Könnyebb békülni velem, mint megvívni ellenségemmel.
BENCZE.
Claudio ellenséged?
Claudio ellenséged?
BEÁTRISZ.
Hét nem tetőtől talpig gazember-e az, a ki legyalázta, rágalmazta, megbecstelenítette rokonomat? Oh, bár férfi volnék! Ime: kezén hordozza őt, míg a kézfogóig jutnak, s akkor nyilvános váddal, meztelen rágalommal, kérlelhetlen gazsággal… Oh Istenem, bár férfi volnék! a piacz közepén enném meg a szivét.
Hét nem tetőtől talpig gazember-e az, a ki legyalázta, rágalmazta, megbecstelenítette rokonomat? Oh, bár férfi volnék! Ime: kezén hordozza őt, míg a kézfogóig jutnak, s akkor nyilvános váddal, meztelen rágalommal, kérlelhetlen gazsággal… Oh Istenem, bár férfi volnék! a piacz közepén enném meg a szivét.
BENCZE.
Hallgasson meg, Beátrisz…
Hallgasson meg, Beátrisz…
BEÁTRISZ.
Férfival beszélt az ablakából: szép beszéd.
Férfival beszélt az ablakából: szép beszéd.
BENCZE.
De, Beátrisz!…
De, Beátrisz!…
BEÁTRISZ.
Édes Hérom! – Megsértik, gyalázzák, megsemmisítik.
Édes Hérom! – Megsértik, gyalázzák, megsemmisítik.
BENCZE.
Beát…
Beát…
BEÁTRISZ.
Herczegek és grófok! Bizonyosan, herczegi tanúskodás, szépséges gróf, mézes-mázos udvarló, bizonyosan. Oh, bár férfi lehetnék érette! vagy volna egy barátom, a ki férfi lenne érettem! De a férfiasság udvarlásra olvadt, a bátorság bókokra, s a férfiak csupa nyelvvé változtak, csak szépet tesznek: mai nap az már vitéz, mint Herkules, a ki nagyokat mond s megesküszik rá. Engem férfivá nem tehet a vágy: azért, mint nőt, megöl a bú.
Herczegek és grófok! Bizonyosan, herczegi tanúskodás, szépséges gróf, mézes-mázos udvarló, bizonyosan. Oh, bár férfi lehetnék érette! vagy volna egy barátom, a ki férfi lenne érettem! De a férfiasság udvarlásra olvadt, a bátorság bókokra, s a férfiak csupa nyelvvé változtak, csak szépet tesznek: mai nap az már vitéz, mint Herkules, a ki nagyokat mond s megesküszik rá. Engem férfivá nem tehet a vágy: azért, mint nőt, megöl a bú.
BENCZE.
Maradj, kedves Beátrisz. Ime a kezem, esküszöm reá, hogy szeretlek.
Maradj, kedves Beátrisz. Ime a kezem, esküszöm reá, hogy szeretlek.
BEÁTRISZ.
Használja hát szerelmemért másképen, mint hogy esküszik reá.
Használja hát szerelmemért másképen, mint hogy esküszik reá.
BENCZE.
Lelkéből gondolja ön, hogy gróf Claudio rágalmazta Hérót?
Lelkéből gondolja ön, hogy gróf Claudio rágalmazta Hérót?
BEÁTRISZ.
Igen, olyan bizonyosan, mint a hogy lelkem vagy gondolatom van.
Igen, olyan bizonyosan, mint a hogy lelkem vagy gondolatom van.
BENCZE.
Elég! Mindenre kész vagyok: kihívom őt. Engedje kezét megcsókolnom, s aztán indulok. E kézre esküszöm, Claudio drágán fog nekem számot adni. A mint hall felőlem, úgy vélekedjék rólam. Menjen, vigasztalja húgát; nekem azt kell beszélnem, hogy Héro meghalt. Isten önnel.
Elég! Mindenre kész vagyok: kihívom őt. Engedje kezét megcsókolnom, s aztán indulok. E kézre esküszöm, Claudio drágán fog nekem számot adni. A mint hall felőlem, úgy vélekedjék rólam. Menjen, vigasztalja húgát; nekem azt kell beszélnem, hogy Héro meghalt. Isten önnel.
| (El.) |
