IV. SZÍN.
Szoba Leonato házában.
Leonato, Antonio, Bencze, Margit, Beátrisz, Ursula, a Szerzetes és Héro jönnek.
SZERZETES.
Nem mondtam-é, hogy ártatlan leányod?
Nem mondtam-é, hogy ártatlan leányod?
LEONATO.
A herczeg s Claudio is az, kik őt,
A mint tudod, tévedve vádolák;
Csak Margit egy kissé hibás, habár
Szándéka ellen tette ő is, a mint
A vallatásokból tisztán kitűnt.
A herczeg s Claudio is az, kik őt,
A mint tudod, tévedve vádolák;
Csak Margit egy kissé hibás, habár
Szándéka ellen tette ő is, a mint
A vallatásokból tisztán kitűnt.
ANTONIO.
No, csakhogy ily szépen ütött ki minden.
No, csakhogy ily szépen ütött ki minden.
BENCZE.
Örülök én is, mert hittel fogadtam,
Hogy érte Claudiót megszámoltatom.
Örülök én is, mert hittel fogadtam,
Hogy érte Claudiót megszámoltatom.
LEONATO.
Most, lányom, és ti nők mindannyian,
Vonúljatok be egy oldal-szobába,
S ha hívatunk, álarczba jöjjetek ki.
A herczeg s Claudio mostanra hozzám
Igérkezének. Légy készen, öcsém:
Te most az én leányom apja lészsz.
S nőül adod gróf Claudiónak őt.
Most, lányom, és ti nők mindannyian,
Vonúljatok be egy oldal-szobába,
S ha hívatunk, álarczba jöjjetek ki.
| (A nők elmennek.) |
Igérkezének. Légy készen, öcsém:
Te most az én leányom apja lészsz.
S nőül adod gróf Claudiónak őt.
ANTONIO.
Ne félj, szilárd orczával végrehajtom.
Ne félj, szilárd orczával végrehajtom.
BENCZE.
Jó szerzetes, talán fölkérem én is
Szolgálatát.
Jó szerzetes, talán fölkérem én is
Szolgálatát.
SZERZETES.
Hogyan, miben, uram?
Hogyan, miben, uram?
BENCZE.
Kössön vagy oldjon engem: így vagy úgy.
Uram, Leonato, nincs mit tagadnom,
A húga jó szemmel tekint reám.
Kössön vagy oldjon engem: így vagy úgy.
Uram, Leonato, nincs mit tagadnom,
A húga jó szemmel tekint reám.
LEONATO.
Lányom vezette úgy szemét, tudom.
Lányom vezette úgy szemét, tudom.
BENCZE.
Én is szerelmes szemmel nézem őt.
Én is szerelmes szemmel nézem őt.
LEONATO.
E nézet én tőlem meg Claudiótól
S a herczegtől ered. S mi szándoka?
E nézet én tőlem meg Claudiótól
S a herczegtől ered. S mi szándoka?
BENCZE.
Az ön felelete, uram, talányos;
De hogy mi szándokom? Hát szándokom
Megnyerni önnek a jó szándokát,
S illendő házasságra lépni még ma.
Ehhez kérem, jó szerzetes, segélyét.
Az ön felelete, uram, talányos;
De hogy mi szándokom? Hát szándokom
Megnyerni önnek a jó szándokát,
S illendő házasságra lépni még ma.
Ehhez kérem, jó szerzetes, segélyét.
LEONATO.
Szivem szerelmedé.
Szivem szerelmedé.
SZERZETES.
Im itt jön a herczeg és Claudio.
Péter Herczeg és Claudio Kisérettel jönnek.
| Segélyem is. |
Péter Herczeg és Claudio Kisérettel jönnek.
HERCZEG.
Jó reggelt e nemes gyülekezetnek.
Jó reggelt e nemes gyülekezetnek.
LEONATO.
Jó reggelt, herczeg úr; jó reggelt, Claudio:
Már vártunk önt. Tehát el van határ’zva,
Öcsém leányát nőül venni ma?
Jó reggelt, herczeg úr; jó reggelt, Claudio:
Már vártunk önt. Tehát el van határ’zva,
Öcsém leányát nőül venni ma?
CLAUDIO.
Szavamnak állok, ha szerecsen is.
Szavamnak állok, ha szerecsen is.
LEONATO.
No, hívd elő, öcsém: itt a pap is.
No, hívd elő, öcsém: itt a pap is.
| (Antonio el.) |
HERCZEG.
Jó reggelt, Bencze. Ej, no hát, mi baj,
Hogy arczod ily rettentő februári?
Egész fagyos, borús és felleges.
Jó reggelt, Bencze. Ej, no hát, mi baj,
Hogy arczod ily rettentő februári?
Egész fagyos, borús és felleges.
CLAUDIO.
Tán a bikán jár most is az esze.
Ne félj, szarvadra arany gombot teszünk.
S egész Európa majd bámulni fog,
Mint egykor Európa bámulta Zevszt,
Ki szerelemből ölte bika-mezt.
Tán a bikán jár most is az esze.
Ne félj, szarvadra arany gombot teszünk.
S egész Európa majd bámulni fog,
Mint egykor Európa bámulta Zevszt,
Ki szerelemből ölte bika-mezt.
BENCZE.
Zevsz, mint bika, jól bömbölt a hamis:
Ily bika tört apád aklába is,
És lopva ilyen borjút nemze ott,
Mint te, mert bőgését te is tudod.
Antonio visszajő a leálarczozott nőkkel.
Zevsz, mint bika, jól bömbölt a hamis:
Ily bika tört apád aklába is,
És lopva ilyen borjút nemze ott,
Mint te, mert bőgését te is tudod.
Antonio visszajő a leálarczozott nőkkel.
CLAUDIO (Benczéhez).
Majd számolunk! Most másra számolok.
(Antonióhoz.) Melyik kisasszonyhoz kell szólanom?
Majd számolunk! Most másra számolok.
(Antonióhoz.) Melyik kisasszonyhoz kell szólanom?
ANTONIO.
Im itt van: én örökre átadom.
Im itt van: én örökre átadom.
CLAUDIO.
No úgy enyim. Szép hölgy, hagyd látnom arczod’.
No úgy enyim. Szép hölgy, hagyd látnom arczod’.
LEONATO.
Azt nem szabad, míg meg nem esküszöl,
Lelkész előtt, hogy őt nőül veszed.
Azt nem szabad, míg meg nem esküszöl,
Lelkész előtt, hogy őt nőül veszed.
CLAUDIO.
Add hát kezed’, s e szent lelkész előtt
Férjed vagyok s leszek, ha elfogadsz.
Add hát kezed’, s e szent lelkész előtt
Férjed vagyok s leszek, ha elfogadsz.
HÉRO (leveszi álarczát).
Midőn még éltem, másik nőd valék;
Midőn szerettél, másik férjem voltál.
Midőn még éltem, másik nőd valék;
Midőn szerettél, másik férjem voltál.
CLAUDIO.
Egy másik Héro?
Egy másik Héro?
HÉRO.
Egy Hérót a szégyen megölt, én élek,
S amily igaz, hogy élek, szűz vagyok.
| Az, bizonynyal az. |
S amily igaz, hogy élek, szűz vagyok.
HERCZEG.
Az első Héro! Héro, a ki meghalt.
Az első Héro! Héro, a ki meghalt.
HÉRO.
Meghalt, uram, de csak míg szennye élt.
Meghalt, uram, de csak míg szennye élt.
SZERZETES.
Mind e csodálkozást megfejtem én;
Ha a szent szertartást bevégezők,
Majd elbeszélem szép Héro halálát.
Addig barátkozzatok e csodával.
És most jerünk a kápolnába által.
Mind e csodálkozást megfejtem én;
Ha a szent szertartást bevégezők,
Majd elbeszélem szép Héro halálát.
Addig barátkozzatok e csodával.
És most jerünk a kápolnába által.
BENCZE.
Lassan, megállj, papom. – Hol van Beátrisz?
Lassan, megállj, papom. – Hol van Beátrisz?
BEÁTRISZ.
E névre én értek. (Leveszi álarczát.) Mit akar ön?
E névre én értek. (Leveszi álarczát.) Mit akar ön?
BENCZE.
Szeretsz-e?
Szeretsz-e?
BEÁTRISZ.
| No, nem túl a józan észen. |
BENCZE.
Ejh, akkor a bátyád, a herczeg s Claudio
Csalódtak: azt esküdték, hogy szeretsz.
Ejh, akkor a bátyád, a herczeg s Claudio
Csalódtak: azt esküdték, hogy szeretsz.
BEÁTRISZ.
Szeret ön?
Szeret ön?
BENCZE.
| Eh, nem túl a józan észen. |
BEÁTRISZ.
No akkor a húgom, Ursula s Margit
Csalódtak: azt esküdték, hogy szeret.
No akkor a húgom, Ursula s Margit
Csalódtak: azt esküdték, hogy szeret.
BENCZE.
Megesküdtek, hogy ön beteg utánam.
Megesküdtek, hogy ön beteg utánam.
BEÁTRISZ.
Megesküdtek, hogy ön félholt utánam.
Megesküdtek, hogy ön félholt utánam.
BENCZE.
Szó sincs ilyesről. – Nos, hát nem szeretsz?
Szó sincs ilyesről. – Nos, hát nem szeretsz?
BEÁTRISZ.
Nem én, nem, csak hű viszonzás fejében.
Nem én, nem, csak hű viszonzás fejében.
LEONATO.
Ej, húgom, én tudom, hogy szereted.
Ej, húgom, én tudom, hogy szereted.
CLAUDIO.
S én esküszöm, hogy Bencze szereti:
Mert itt az írás, a saját kezével,
Egy sánta vers, saját mokány agyából,
Dicsőítvén Beátriszt.
S én esküszöm, hogy Bencze szereti:
Mert itt az írás, a saját kezével,
Egy sánta vers, saját mokány agyából,
Dicsőítvén Beátriszt.
)
HÉRO.
Mit húgom írt: zsebéből loptuk el,
Szerelemmel teli Bencze iránt.
| Itt a másik, |
Szerelemmel teli Bencze iránt.
BENCZE.
Igazi csuda! Saját kezünk a saját szivünk ellen. – Jer, elveszlek; de a fényes napra mondom, csupa merő szánalomból.
Igazi csuda! Saját kezünk a saját szivünk ellen. – Jer, elveszlek; de a fényes napra mondom, csupa merő szánalomból.
BEÁTRISZ.
No, nem tagadom meg a kérelmét; de a nap fényére mondom, csak a nagy unszolásnak engedek, és egyrészt azért, hogy megmentsem életét, mert azt mondják, hogy egészen eleped ön.
No, nem tagadom meg a kérelmét; de a nap fényére mondom, csak a nagy unszolásnak engedek, és egyrészt azért, hogy megmentsem életét, mert azt mondják, hogy egészen eleped ön.
BENCZE.
Csitt! Betapasztom a szádat.
Csitt! Betapasztom a szádat.
| (Megcsókolja.) |
HERCZEG.
Hogy vagy, Bencze? Megházasodott Bence!
Hogy vagy, Bencze? Megházasodott Bence!
BENCZE.
Mondok valamit, herczegem. Egy egész kollegium élczgyártó sem tudna engem most kiszurkálni a jó kedvemből. Azt gondolja, törődöm a szatirával vagy epigrammokkal? Nem én: hiszen ha az embert ötletekkel meg lehetne verni, senki sem találna magán egy ép foltot. Egy szó, mint száz: ha nekem kedvem van házasodni, nem gondolok azzal, milyen kedve telik benne a világnak. Tehát soha se szurkáljatok azért, a mit eddig ellene beszéltem, mert az ember változandó. Többet nem mondok. – Veled pedig, Claudio, azt gondoltam, meg fogok verekedni; de miután olyanformán áll, hogy rokonok leszünk, élj békében, megveretlenül, és szeresd a húgom asszonyt.
Mondok valamit, herczegem. Egy egész kollegium élczgyártó sem tudna engem most kiszurkálni a jó kedvemből. Azt gondolja, törődöm a szatirával vagy epigrammokkal? Nem én: hiszen ha az embert ötletekkel meg lehetne verni, senki sem találna magán egy ép foltot. Egy szó, mint száz: ha nekem kedvem van házasodni, nem gondolok azzal, milyen kedve telik benne a világnak. Tehát soha se szurkáljatok azért, a mit eddig ellene beszéltem, mert az ember változandó. Többet nem mondok. – Veled pedig, Claudio, azt gondoltam, meg fogok verekedni; de miután olyanformán áll, hogy rokonok leszünk, élj békében, megveretlenül, és szeresd a húgom asszonyt.
CLAUDIO.
Már-már reméltem, hogy elhagyod Beátriszt, és én e miatt kipáholhatlak ez egy életből; de miután páros életre tértél, ismét páratlan ember vagy: csak magad ne hidd páratlannak magadat, mert akkor a húgomasszony kénytelen lesz szorosan szemmel tartani.
Már-már reméltem, hogy elhagyod Beátriszt, és én e miatt kipáholhatlak ez egy életből; de miután páros életre tértél, ismét páratlan ember vagy: csak magad ne hidd páratlannak magadat, mert akkor a húgomasszony kénytelen lesz szorosan szemmel tartani.
BENCZE.
Pszt, maradjunk jó barátok. – Tánczoljunk egyet az esküvő előtt, hogy megkönnyüljön a szivünk és a feleségünk czipője.
Pszt, maradjunk jó barátok. – Tánczoljunk egyet az esküvő előtt, hogy megkönnyüljön a szivünk és a feleségünk czipője.
LEONATO.
Majd tánczolunk azután.
Majd tánczolunk azután.
BENCZE.
Előre is, uram: rajta, kezdd rá, zene! – Herczeg, ne búsúljon; szerezzen feleséget: nincs a világon olyan kedves kormány, mint a papucskormány.
Előre is, uram: rajta, kezdd rá, zene! – Herczeg, ne búsúljon; szerezzen feleséget: nincs a világon olyan kedves kormány, mint a papucskormány.
| Egy Hirnök jő. |
HIRNÖK.
Fölséges úr, öcscsét, Jánost elfogták
És visszahozták fegyverek között.
Fölséges úr, öcscsét, Jánost elfogták
És visszahozták fegyverek között.
BENCZE.
Rá se gondoljon reggelig; majd tanácsolok én derék büntetést neki. – Húzd rá, zenész!
Rá se gondoljon reggelig; majd tanácsolok én derék büntetést neki. – Húzd rá, zenész!
| (Táncz. Mind el.) |
