III. SZÍN.
Ez a Leonato síremléke?
Ez, uram.
Sírba vitte álnok ármány
Hérót, a kit itt fed a hant;
De a szenvedések árán
Örök hírt nyert, halhatatlant:
A gyalázatban halt élet
A halálban dicsre éled.
(Fölszegzi a verset a síremlékre.) |
S dicsérd, ha nem élek én.
Zenét elő most, ünnepélyes gyászdalt!
Ének.
Éj-királynő, oh bocsánat,
Hogy megöltük szűzedet:
Ime gyászdal, tiszta bánat,
Sírja körűl gyászmenet.
Éjfél, halld sóhajunk’
Gyászosan, gyászosan!
Sírok, rendűljetek,
Holtak, ébredjetek,
Gyászosan, gyászosan!
És most jó éjt, drága hamvak!
Évenkint meglátogatlak.
Oltsátok el fáklyátokat. Derűl.
A farkas a zsákmányt végezte. Távol
Kelet sötétjén szürke fény terűl,
S a tiszta nap jő Phoebus kocsijával.
Mind elmehettek: Isten véletek.
Isten megáldja! kiki maga útján.
Gyerünk mi is, más ösvényen, előre;
Aztán Leonatóhoz, új esküvőre.
És hymen adjon jobb sorsot reánk,
Mint a miért most gyászszal áldozánk.
(Elmennek.) |