II. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Utcza.
Lucio s a két Úrfi jönnek.
LUCIO.
Ha a herczeg, meg a többi herczeg ki nem egyez a magyar királylyal, hát akkor valamennyi herczeg nekiesik a királynak.
1. ÚRFI.
Az ég bocsássa ránk békéjét, de ne a magyar király békéjét.
2. ÚRFI.
Amen.
LUCIO.
Úgy végzed, mint az egyszeri ajtatos kalóz, ki a tíz parancsolattal szállott a tengerre, csakhogy egyet levakart a tábláról.
2. ÚRFI.
Hogy ne lopj?
LUCIO.
Azt kitörülte.
1. ÚRFI.
No mert ez a parancsolat a kapitányt meg a többit elparancsolta dolgától: ők lopni indultak. Nincs mindnyájunk között egy katona is, kinek az asztaláldásban ebéd előtt ez a békekérelem valami jól esnék.
2. ÚRFI.
Mégis egy katonától sem hallottam azt szidni.
LUCIO.
Meghiszem, mert bizonyosan soh’sem voltál oly helyen, a hol gratiast mondottak.
2. ÚRFI.
Nem-e? Legalább tizenkétszer.
1. ÚRFI.
Hogyan, versekben?
2. ÚRFI.
Akárhány versben, meg mindenféle nyelven.
1. ÚRFI.
És bizonyosan mindenféle valláson is.
LUCIO.
Hát miért ne? Gratias csak gratias, akárki mit mond, a minthogy például te magad csak istentelen gazember vagy, ha grácziát kapsz is.
1. ÚRFI.
Helyes; de te is egy végből vagy velem.
LUCIO.
Mint a bársony és fonája; te vagy a fonája.
1. ÚRFI.
Te meg a bársonya: csupa szín bársony, tömött bársony. Hanem én jobb szeretek angol darócz fonája lenni, semhogy megnyírjanak, mint téged, franczia bársonynak. No, úgy-e szívemből szólok?
LUCIO.
Látszik, hogy érzed, a mit beszélsz. Magad szája vallása szerint, ezentúl szívesen rád köszöntöm ugyan a poharat, de arról teljes világi életemben megfelejtkezem, hogy igyam utánad.
1. ÚRFI.
Mintha magamat mocskoltam volna, nemde?
2. ÚRFI.
Biz úgy, még pedig akár tisztátalan vagy, akár tiszta.
LUCIO.
Nini, ehol jön Enyhadó asszonyság!
1. ÚRFI.
Annyi betegséget szereztem hajléka alatt, hogy belekerűl nekem –
2. ÚRFI.
No mennyibe, kérlek?
LUCIO.
Találd ki.
2. ÚRFI.
Évi háromezer tallérba.
1. ÚRFI.
Hej, még többe.
LUCIO.
Még egy franczia koronába.
1. ÚRFI.
Te mind betegnek képzelsz; pedig merő tévedés: én tiszta vagyok.
LUCIO.
Csakhogy nem olyan tiszta, a mit egészségesnek mondanak; de olyan tiszta, a mi üres: a csontjaid üresek, az istentelenség lakomát csapott belőled.
Nyüviné jő.
1. ÚRFI.
Nos? a nyavalya melyik csípődbe szállott legmélyebben?
NYÜVINÉ.
Jó, jó; az imént fogtak el és vittek börtönbe valakit, a ki ötezer magokfélénél többet ért.
2. ÚRFI.
Ki az, kérlek?
NYÜVINÉ.
Biz az Claudio, uram; Claudio úrfi.
1. ÚRFI.
Claudio börtönben! Nem lehet.
NYÜVINÉ.
De úgy van, ha mondom: én láttam, mikor elfogták; láttam mikor elvitték; s a mi több, harmad napra lecsapják a fejit.
LUCIO.
Azt mindennyi bolondság után sem szeretném. Bizonyos vagy-e benne?
NYÜVINÉ.
Nagyon is bizonyos. Oka pedig az, hogy Julia kisasszony viselős lett tőle.
LUCIO.
Higyétek el, az lehet: megigérte volt, hogy két órával ezelőtt találkozik velem; pedig ő igéretét mindenkor pontosan meg szokta tartani.
2. ÚRFI.
A dolog, mint tudjátok, még azzal is nagyon összevág, a miről beszélgettünk.
1. ÚRFI.
De kiváltképen azzal, a mit kihirdettek.
LUCIO.
Jerünk: tudjuk meg, mi benne a való.
(Lucio és a két Úrfi el.)
NYÜVINÉ.
Hát csak így fogyasztják vendégeimet: kit a háború, kit az izzasztás, kit az akasztófa, kit a szegénység. – Nos? mi az újság?
A Bohócz jön.
BOHÓCZ.
Egy embert épen most vittek börtönbe.
NYÜVINÉ.
Ne beszélj! Mit csinált?
BOHÓCZ.
Egy lyányt.
NYÜVINÉ.
De hát mit vétett?
BOHÓCZ.
Pisztrángot fogdosott más patakjában.
NYÜVINÉ.
Tán valami leánynak gyermeke van tőle?
BOHÓCZ.
Nem a; hanem egy asszonynak van leánya tőle. Hát nem hallotta a hirdetést?
NYÜVINÉ.
Micsoda hirdetést, hé?
BOHÓCZ.
Azokat a külvárosi házakat Bécsben mind lerombolják.
NYÜVINÉ.
Hát a belvárosiakkal mi történik?
BOHÓCZ.
Azokat meghagyják magnak: nekik is végök lett volna, ha egy bölcs polgár meg nem menti.
NYÜVINÉ.
Hát külvárosi vendégházainkat mind lerombolják?
BOHÓCZ.
Földig, asszonyság.
NYÜVINÉ.
No bizony, fel is fordúl az ország fenekestűl! Hát énbelőlem mi lesz?
BOHÓCZ.
Ne féljen; jó ügyvédnek mindig akad védencze. Azért, hogy helyét változtatja, nem kell változtatnia mesterségét; én ezután is csaposa leszek. Bátorság! Magát kímélni fogják: maga csaknem elnyűtte szemét a szolgálatban; azért tekintettel lesznek iránta.
NYÜVINÉ.
Mi lesz már most, Csapos Tamás? – Álljunk félre.
BOHÓCZ.
Ehol jön Claudio úrfi, a porkoláb viszi a börtönbe; s ime Julia kisasszony is.
(Mindketten el.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem