I. SZÍN.
Szoba a fogházban.
A Herczeg, szerzetesképen, Claudio s a Porkoláb jönnek.
HERCZEG.
Tehát kegyelmet remélsz Angelotól?
Tehát kegyelmet remélsz Angelotól?
CLAUDIO.
A nyomorultnak nincs más gyógyszere,
Csak a remény.
Élni remélek, halni kész vagyok.
A nyomorultnak nincs más gyógyszere,
Csak a remény.
Élni remélek, halni kész vagyok.
HERCZEG.
Készülj határozottan a halálra;
Halál, vagy élet, édesebb lesz úgy.
Szólj így az élethez: Ha elveszítlek,
Olyast veszítek, mit bolond akar csak
Megőrzeni. Lehellet vagy, függő az égbolt
Minden hatásától, mely e lakodra
Óránkint tör. Halál bolondja vagy:
Mert szökve, abban fáradsz, hogy kerüld,
S folyvást felé szaladsz. Nem vagy nemes:
Mert a mi kényelem csak jut neked,
Alsó eredetű. Bátor se vagy:
Mert egy szegény féreg lágy és szelid
Fulánkja rémít. Legfőbb nyugtod álom,
Gyakran hivod; mégis félsz a haláltól,
Mely szinte álom. Nem vagy tenmagad:
Mert porbul kelt ezer s ezernyi szem
Alkotja lényedet. Nem vagy szerencsés:
Mert a mid nincs, folyvást elnyerni vágysz;
S felejted, a mid van. Biztos se vagy:
Mert alkatod csodás jelekben változik,
A hold szerint. Ha gazdag vagy, szegény vagy:
Mert – mint szamár, ha ércz görnyeszti hátát –
Csak egy nap hordod súlyos kincsedet,
S megszabadít terhedtől a halál.
Barátod nincs: mert véred, mely apának
Szólít, saját ágyékod kifolyása,
Átkozza a köszvényt, csúzt és fekélyt, hogy
Korábban el nem visz. Se vén, se ifju, élted;
Csak déli szender, a mely mindakettőt
Álmodja: hiszen áldott ifjuságod
Mintegy kivénül s szélütött aggságtól
Kér alamizsnát; ha meg vén vagy és dús,
Ösztön, tehetség, tűz szépség oda,
S nem nyujthat a kincs élvet. – Hát mi az, mi
Élet nevet visel? – Ezer halált rejt
Az élet; mégis félünk a haláltól,
Mely minden bajt felold.
Készülj határozottan a halálra;
Halál, vagy élet, édesebb lesz úgy.
Szólj így az élethez: Ha elveszítlek,
Olyast veszítek, mit bolond akar csak
Megőrzeni. Lehellet vagy, függő az égbolt
Minden hatásától, mely e lakodra
Óránkint tör. Halál bolondja vagy:
Mert szökve, abban fáradsz, hogy kerüld,
S folyvást felé szaladsz. Nem vagy nemes:
Mert a mi kényelem csak jut neked,
Alsó eredetű. Bátor se vagy:
Mert egy szegény féreg lágy és szelid
Fulánkja rémít. Legfőbb nyugtod álom,
Gyakran hivod; mégis félsz a haláltól,
Mely szinte álom. Nem vagy tenmagad:
Mert porbul kelt ezer s ezernyi szem
Alkotja lényedet. Nem vagy szerencsés:
Mert a mid nincs, folyvást elnyerni vágysz;
S felejted, a mid van. Biztos se vagy:
Mert alkatod csodás jelekben változik,
A hold szerint. Ha gazdag vagy, szegény vagy:
Mert – mint szamár, ha ércz görnyeszti hátát –
Csak egy nap hordod súlyos kincsedet,
S megszabadít terhedtől a halál.
Barátod nincs: mert véred, mely apának
Szólít, saját ágyékod kifolyása,
Átkozza a köszvényt, csúzt és fekélyt, hogy
Korábban el nem visz. Se vén, se ifju, élted;
Csak déli szender, a mely mindakettőt
Álmodja: hiszen áldott ifjuságod
Mintegy kivénül s szélütött aggságtól
Kér alamizsnát; ha meg vén vagy és dús,
Ösztön, tehetség, tűz szépség oda,
S nem nyujthat a kincs élvet. – Hát mi az, mi
Élet nevet visel? – Ezer halált rejt
Az élet; mégis félünk a haláltól,
Mely minden bajt felold.
CLAUDIO.
Könyörgve éltet, keresek halált,
S halált keresve, lelek éltet. Jőjön!
| Alásan köszönöm. |
S halált keresve, lelek éltet. Jőjön!
IZABELLA (kívül).
Hejh! Adjon Isten minden jót!
Hejh! Adjon Isten minden jót!
PORKOLÁB.
Jer bé. A szép szó üdvözt érdemel.
| Ki az? |
HERCZEG.
Meglátogatlak ismét nem sokára,
Édes öcsém.
Meglátogatlak ismét nem sokára,
Édes öcsém.
CLAUDIO.
Köszönöm, szent atyám.
Izabella jő.
Köszönöm, szent atyám.
Izabella jő.
IZABELLA.
Egy kis beszédem volna Claudioval.
Egy kis beszédem volna Claudioval.
PORKOLÁB.
Légy üdvöz. Úrfi, nézd csak, itt a húgod.
Légy üdvöz. Úrfi, nézd csak, itt a húgod.
HERCZEG.
Egy szóra, porkoláb.
Egy szóra, porkoláb.
PORKOLÁB.
| Akár kettőre. |
HERCZEG.
Rejts el, a honnan meghallhassam őket.
Rejts el, a honnan meghallhassam őket.
| (A Herczeg és Porkoláb el.) |
CLAUDIO.
Mily vigaszod van, húgom?
Mily vigaszod van, húgom?
IZABELLA.
Minden vigasz: nagyon jó, igazán.
Angelo úrnak dolga van az égben
S gyors követének tégedet jelöl,
Hogy ott örök képviselője légy;
Azért siess, készülj föl a legjobban:
Már holnap indulsz.
| A minő |
Angelo úrnak dolga van az égben
S gyors követének tégedet jelöl,
Hogy ott örök képviselője légy;
Azért siess, készülj föl a legjobban:
Már holnap indulsz.
CLAUDIO.
| Nincs hát semmi mentség? |
IZABELLA.
Nincsen, csak olyan, mely, egy főt kiváltva,
Egy szívet megrepeszt.
Nincsen, csak olyan, mely, egy főt kiváltva,
Egy szívet megrepeszt.
CLAUDIO.
| Mégis tehát van? |
IZABELLA.
Van, bátya; megmaradhat életed.
Ördögi kegyelem van a biróban:
Ha kéred azt, megszabadítja élted’,
De holtodig megbékóz.
Van, bátya; megmaradhat életed.
Ördögi kegyelem van a biróban:
Ha kéred azt, megszabadítja élted’,
De holtodig megbékóz.
CLAUDIO.
| Örök rabság? |
IZABELLA.
Az, az! örök rabság: oly megszorítás,
Mely, volna bár széles világ tied,
Csak megszabott térhez köt.
Az, az! örök rabság: oly megszorítás,
Mely, volna bár széles világ tied,
Csak megszabott térhez köt.
CLAUDIO.
| De hogyan? |
IZABELLA.
Úgy, hogy – ha ráállsz – a becsűletet
Lehántod a törzsökről, melyet hordasz,
És csupaszon maradsz.
Úgy, hogy – ha ráállsz – a becsűletet
Lehántod a törzsökről, melyet hordasz,
És csupaszon maradsz.
CLAUDIO.
| Tudasd a dolgot. |
IZABELLA.
Oh Claudio, én féltlek; reszketek,
Hogy lázas élted’ őrzeni kivánod
S örök becsűletnél hat-hét telet
Nagyobbra tartasz. Vaj meg mersz-e halni?
Csak képzeletben oly rém a halál,
Különben egy eltiprott kis bogár
Ép oly nagy testi kínt vall, mint az órjás
Halála révén.
Oh Claudio, én féltlek; reszketek,
Hogy lázas élted’ őrzeni kivánod
S örök becsűletnél hat-hét telet
Nagyobbra tartasz. Vaj meg mersz-e halni?
Csak képzeletben oly rém a halál,
Különben egy eltiprott kis bogár
Ép oly nagy testi kínt vall, mint az órjás
Halála révén.
CLAUDIO.
Mért pirítsz meg így?
Gyöngéd virágtól kérem, azt hiszed,
A bátorságot? Hogyha meg kell halnom,
Ám jőjön a sötétség: mint arámat
Ölembe zárom.
Mért pirítsz meg így?
Gyöngéd virágtól kérem, azt hiszed,
A bátorságot? Hogyha meg kell halnom,
Ám jőjön a sötétség: mint arámat
Ölembe zárom.
IZABELLA.
Atyám sírjából szózat hangozott.
Úgy van, tenéked halnod kell: nemesb vagy,
Mintsem hogy aljas alkalmazkodással
Megtartsd az éltet. E képmutató úr,
Ki higgadt arczczal, meggondolt beszéddel
Az ifjúságra csap s a dőreséget
Lippenti, mint a sólyom: mégis ördög.
Bel mocska fölhányódva, pokolnyi mély
Posványt mutat.
| Ez bátyám szava; |
Úgy van, tenéked halnod kell: nemesb vagy,
Mintsem hogy aljas alkalmazkodással
Megtartsd az éltet. E képmutató úr,
Ki higgadt arczczal, meggondolt beszéddel
Az ifjúságra csap s a dőreséget
Lippenti, mint a sólyom: mégis ördög.
Bel mocska fölhányódva, pokolnyi mély
Posványt mutat.
CLAUDIO.
| Fejdelmi Angelo? |
IZABELLA.
Oh, pokol álnok bérruhája, épen
Fejdelmi csíkkal a legkárhozottabb
Testet ruházni. Képzeld, Claudio,
Ha szűzeségem’ néki áldozom,
Megszabadulsz.
Oh, pokol álnok bérruhája, épen
Fejdelmi csíkkal a legkárhozottabb
Testet ruházni. Képzeld, Claudio,
Ha szűzeségem’ néki áldozom,
Megszabadulsz.
CLAUDIO.
| Oh ég, az nem lehet! |
IZABELLA.
De! – Szapora vétkemért megengedi,
Hogy te tovább is vétkezzél. Az éjjel
Kén’ tennem azt, mit útálok nevezni,
Különben holnap meghalsz.
De! – Szapora vétkemért megengedi,
Hogy te tovább is vétkezzél. Az éjjel
Kén’ tennem azt, mit útálok nevezni,
Különben holnap meghalsz.
CLAUDIO.
| Azt ne tedd. |
IZABELLA.
Oh, ha csak életemről volna szó,
Oly könnyedén eldobnám, mint a tűt,
Mentésedért.
Oh, ha csak életemről volna szó,
Oly könnyedén eldobnám, mint a tűt,
Mentésedért.
CLAUDIO.
Köszönöm, drága húgom.
Köszönöm, drága húgom.
IZABELLA.
Légy, Claudio, kész holnap a halálra.
Légy, Claudio, kész holnap a halálra.
CLAUDIO.
Jó. – Hát van ösztön benne is, hogy így
Pofozza a törvényt, épen midőn
Erőszakolná? Úgy bíz az nem is bűn,
Vagy legkisebb a hét főbűn között.
Jó. – Hát van ösztön benne is, hogy így
Pofozza a törvényt, épen midőn
Erőszakolná? Úgy bíz az nem is bűn,
Vagy legkisebb a hét főbűn között.
IZABELLA.
A legkisebb? melyik?
A legkisebb? melyik?
CLAUDIO.
Méltó ha vón’, ő, oly bölcs létire,
Hogyan kivánna pillanatnyi csínyért
Örökösen bünhödni? – Oh hugom!
| Hisz büntetésre |
Hogyan kivánna pillanatnyi csínyért
Örökösen bünhödni? – Oh hugom!
IZABELLA.
Bátyám, mi lelt?
Bátyám, mi lelt?
)
CLAUDIO.
| Rettentő a halál. |
IZABELLA.
S gyülöletes az élet meggyalázva.
S gyülöletes az élet meggyalázva.
CLAUDIO.
Az. Ámde halni: ki tudja hova menni;
Hideg földben fekünni és rohadni;
E meleg, érzékeny, mozgó alak
Gyúrott göröngygyé válva; s a vigalmas
Lélek tűzárban uszva, vagy tömör
Bordájú, csípős jégvidékbe fagyva;
Elzárva láthatlan szelek közé
S fuvatva nem szünő erővel a
Lengő világ körül; gonoszbúl lenni, mint
A leggonoszb, kit lent ordítva gondol
A féktelen csapongó képzelet:
Mily iszonyú! A legsúlyosb s utáltabb
Világi élet, mit kor, fájdalom,
Fogság s nyomor ránk róhat, még menyország
Ahhoz, mit a halálban rettegünk.
Az. Ámde halni: ki tudja hova menni;
Hideg földben fekünni és rohadni;
E meleg, érzékeny, mozgó alak
Gyúrott göröngygyé válva; s a vigalmas
Lélek tűzárban uszva, vagy tömör
Bordájú, csípős jégvidékbe fagyva;
Elzárva láthatlan szelek közé
S fuvatva nem szünő erővel a
Lengő világ körül; gonoszbúl lenni, mint
A leggonoszb, kit lent ordítva gondol
A féktelen csapongó képzelet:
Mily iszonyú! A legsúlyosb s utáltabb
Világi élet, mit kor, fájdalom,
Fogság s nyomor ránk róhat, még menyország
Ahhoz, mit a halálban rettegünk.
IZABELLA.
Oh, jaj nekem!
Oh, jaj nekem!
CLAUDIO.
Ha vétkezel, megmentve bátyád éltéd,
Természet úgy felold e tett alól,
Hogy még erénynyé válik.
| Hagyj élnem, húgom édes, |
Természet úgy felold e tett alól,
Hogy még erénynyé válik.
IZABELLA.
Oh, gyáva hitlen! Oh, gaz nyomorult!
Te bűnöm által kívánsz lenni ember?
Nem förtelem, hugod gyalázatán
Cserélni éltet? Majd mit gondolok!
Ments’ ég, anyám kijátszta vón’ atyámat?
Mert vériből ily ferde fattyuhajtás
Nem származott. Azért se! mondom.
Halj! Veszsz! Ha csak egy bókot kéne tennem,
Hogy sorsodat föltartsam, folyni hagynám.
Ezer imát mondok halálodért,
Egy szót se mentésedre.
| Oh te állat! |
Te bűnöm által kívánsz lenni ember?
Nem förtelem, hugod gyalázatán
Cserélni éltet? Majd mit gondolok!
Ments’ ég, anyám kijátszta vón’ atyámat?
Mert vériből ily ferde fattyuhajtás
Nem származott. Azért se! mondom.
Halj! Veszsz! Ha csak egy bókot kéne tennem,
Hogy sorsodat föltartsam, folyni hagynám.
Ezer imát mondok halálodért,
Egy szót se mentésedre.
CLAUDIO.
Hallgass meg engem!
| Izabella, |
IZABELLA.
Bűnöd nem egy botlás, de üzlet; a kegy
Kerítőd lenne csak: legjobb, ha meghalsz
| Szégyen, szégyen, szégyen! |
Kerítőd lenne csak: legjobb, ha meghalsz
| Minél előbb. | (Indúl.) |
CLAUDIO.
Hallgass meg, Izabella!
A Herczeg jő.
Hallgass meg, Izabella!
A Herczeg jő.
HERCZEG.
Egy szóra kérlek, ifjú hölgy, csak egyre.
Egy szóra kérlek, ifjú hölgy, csak egyre.
IZABELLA.
Mit kívánsz?
Mit kívánsz?
HERCZEG.
Ha időt szakíthatnál magadnak, legitt egy kis beszédem lenne veled. Ha kívánatomat teljesíted, az saját javadra is lesz.
Ha időt szakíthatnál magadnak, legitt egy kis beszédem lenne veled. Ha kívánatomat teljesíted, az saját javadra is lesz.
IZABELLA.
Nincs fölösleges időm; maradásomat egyéb dolgoktól kell ellopnom; egy kis ideig azonban szolgálatodra állok.
Nincs fölösleges időm; maradásomat egyéb dolgoktól kell ellopnom; egy kis ideig azonban szolgálatodra állok.
HERCZEG (Claudiohoz, félre).
Fiam, én fél füllel hallottam, a mi közted és húgod között folyt. Angelonak soha esze ágában sem volt őt megrontani; csak megkisértette erényét, hogy a jellemek mivoltáról jobban ítélhessen. Húgod, igazi becsület lakozván benne, jámbor megtagadással válaszolt, mit ő nagy örömmel fogadott. Én gyóntatója vagyok Angelonak, és tudom, hogy ez való. Azért készülj halálra. Bátorságodat ne nyugtasd csalékony reményekkel. Holnap meg kell halnod. Eredj, Bocsátkozzál térdedre s készülj el.
Fiam, én fél füllel hallottam, a mi közted és húgod között folyt. Angelonak soha esze ágában sem volt őt megrontani; csak megkisértette erényét, hogy a jellemek mivoltáról jobban ítélhessen. Húgod, igazi becsület lakozván benne, jámbor megtagadással válaszolt, mit ő nagy örömmel fogadott. Én gyóntatója vagyok Angelonak, és tudom, hogy ez való. Azért készülj halálra. Bátorságodat ne nyugtasd csalékony reményekkel. Holnap meg kell halnod. Eredj, Bocsátkozzál térdedre s készülj el.
CLAUDIO.
Hadd kérjek húgomtól bocsánatot. Úgy nem szeretem már az életet, hogy könyörögni fogok, mentsenek meg tőle.
Hadd kérjek húgomtól bocsánatot. Úgy nem szeretem már az életet, hogy könyörögni fogok, mentsenek meg tőle.
HERCZEG.
Ebben maradj. Isten veled.
A Porkoláb jő.
Porkoláb, egy szóra.
Ebben maradj. Isten veled.
| (Claudio el.) |
Porkoláb, egy szóra.
PORKOLÁB.
Mit kívánsz, atyám?
Mit kívánsz, atyám?
HERCZEG.
Hogy a mint jöttél, menj is. Hagyj egy darabig e lánynyal. Indulatom és ruhám kezeskedik, hogy társaságomban nem esik baja.
Hogy a mint jöttél, menj is. Hagyj egy darabig e lánynyal. Indulatom és ruhám kezeskedik, hogy társaságomban nem esik baja.
PORKOLÁB.
| Isten neki. | (El.) |
HERCZEG.
A kéz, mely téged szépnek alkotott, jónak is alkotott: a jóság, mely a szépségnek olcsó, a szépséget rövid jóságúvá teszi; de jámborság, alkatod lelke, valója szépségét örökre megőrzi. A véletlen tudomásomra hozta, hogy Angelo körülfogott; és, ha gyarlóságunk nem mutatna példákat bukására, csodálkoznám rajta. Mitevő lészsz már, hogy ezt a kormányzót is kielégítsed, meg bátyádat is megmentsed?
A kéz, mely téged szépnek alkotott, jónak is alkotott: a jóság, mely a szépségnek olcsó, a szépséget rövid jóságúvá teszi; de jámborság, alkatod lelke, valója szépségét örökre megőrzi. A véletlen tudomásomra hozta, hogy Angelo körülfogott; és, ha gyarlóságunk nem mutatna példákat bukására, csodálkoznám rajta. Mitevő lészsz már, hogy ezt a kormányzót is kielégítsed, meg bátyádat is megmentsed?
IZABELLA.
Épen megyek neki válaszolni. Inkább haljon meg bátyám törvényesen, hogysem fiam szülessék törvénytelenűl. De oh, mennyire csalódik a jó herczeg Angeloban! Ha valaha visszatér és szólhatok vele: ha csak hangot bírok adni, följelentem, hogyan kormányozott.
Épen megyek neki válaszolni. Inkább haljon meg bátyám törvényesen, hogysem fiam szülessék törvénytelenűl. De oh, mennyire csalódik a jó herczeg Angeloban! Ha valaha visszatér és szólhatok vele: ha csak hangot bírok adni, följelentem, hogyan kormányozott.
HERCZEG.
Biz a nem lenne rossz; csakhogy a mint most áll a dolog, ő majd azzal menekül vádad elől, hogy csak próbára akart tenni. Azért hallgass tanácsaimra; szeretek jót tenni, s épen mód kínálkozik reá. Azt hiszem, tiszta becsülettel megteheted, hogy egy szegény megsértett hölgyet érdemlett jótéteményben részesíts, bátyádat a haragos törvény alól kiváltsad, saját jámbor személyedet be ne mocskold, a távollevő herczeget pedig nagyon megörvendeztesd, ha értesülni talál ez ügyről, a midőn visszatér.
Biz a nem lenne rossz; csakhogy a mint most áll a dolog, ő majd azzal menekül vádad elől, hogy csak próbára akart tenni. Azért hallgass tanácsaimra; szeretek jót tenni, s épen mód kínálkozik reá. Azt hiszem, tiszta becsülettel megteheted, hogy egy szegény megsértett hölgyet érdemlett jótéteményben részesíts, bátyádat a haragos törvény alól kiváltsad, saját jámbor személyedet be ne mocskold, a távollevő herczeget pedig nagyon megörvendeztesd, ha értesülni talál ez ügyről, a midőn visszatér.
IZABELLA.
Hadd halljam tovább. Van lelkem akármire, a mit igaz lelkem szerint rossznak nem nézek.
Hadd halljam tovább. Van lelkem akármire, a mit igaz lelkem szerint rossznak nem nézek.
HERCZEG.
Az erény bátor s a jóság soha sem fél. Nem hallottad-e Mariána hírét, kinek bátyja Frigyes, a jeles katona, tengeren veszett?
Az erény bátor s a jóság soha sem fél. Nem hallottad-e Mariána hírét, kinek bátyja Frigyes, a jeles katona, tengeren veszett?
IZABELLA.
Hallottam a hölgyről, és dicsérettel említették nevét.
Hallottam a hölgyről, és dicsérettel említették nevét.
HERCZEG.
Őt kellett volna ennek az Angelonak nőül vennie; esküszóval eljegyezte magának s a nász ki volt tűzve; a kötés meg az ünnepély határnapja közben Frigyes hajótörést szenvedett, s az elveszett hajón volt húga hozománya is. Csak képzeld, mily csapás volt ez a szegény kisasszonyra: elvesztette a nemes és híres bátyát, ki őt mindig oly forrón és testvérileg szerette; vele együtt vagyona java részét, hozományát; mindakettővel pedig elgyűrűzött férjét, ezt a jónak látszó Angelot.
Őt kellett volna ennek az Angelonak nőül vennie; esküszóval eljegyezte magának s a nász ki volt tűzve; a kötés meg az ünnepély határnapja közben Frigyes hajótörést szenvedett, s az elveszett hajón volt húga hozománya is. Csak képzeld, mily csapás volt ez a szegény kisasszonyra: elvesztette a nemes és híres bátyát, ki őt mindig oly forrón és testvérileg szerette; vele együtt vagyona java részét, hozományát; mindakettővel pedig elgyűrűzött férjét, ezt a jónak látszó Angelot.
IZABELLA.
Lehetséges-e? Angelo elhagyta?
Lehetséges-e? Angelo elhagyta?
HERCZEG.
Ott hagyta könyei közt és egyet sem törűlt le vigaszával; azon szín alatt, hogy valami becstelenséget fedezett föl benne, fogadásait teljesen visszavonta; szóval, a búbánatnak hagyta, melyben az még folyvást eped utána; maga pedig márvány az ő könyeinek: meglocsolják, de meg nem lágyítják.
Ott hagyta könyei közt és egyet sem törűlt le vigaszával; azon szín alatt, hogy valami becstelenséget fedezett föl benne, fogadásait teljesen visszavonta; szóval, a búbánatnak hagyta, melyben az még folyvást eped utána; maga pedig márvány az ő könyeinek: meglocsolják, de meg nem lágyítják.
IZABELLA.
Mily jótétemény volna a haláltól, ha ezt a szegény leányt kivenné a világból! Be gonoszság ez élettől, hogy ezt az embert élni hagyja! – De mi haszna lehet Mariánának az én bajomból?
Mily jótétemény volna a haláltól, ha ezt a szegény leányt kivenné a világból! Be gonoszság ez élettől, hogy ezt az embert élni hagyja! – De mi haszna lehet Mariánának az én bajomból?
HERCZEG.
Oly seb az, melyet könnyen begyógyíthatsz; és ha elvállalod orvoslását, bátyád is meg lesz mentve, meg téged sem ér gyalázat.
Oly seb az, melyet könnyen begyógyíthatsz; és ha elvállalod orvoslását, bátyád is meg lesz mentve, meg téged sem ér gyalázat.
IZABELLA.
Mutasd meg, hogyan, jó atyám.
Mutasd meg, hogyan, jó atyám.
HERCZEG.
A nevezett leányban még folyvást megvan első hajlandósága: Angelo igaztalan keménységének ugyan ki kellett volna oltania szerelmét, de mint a gát a folyamot, csak hevesebbé s szilajabbá tette. Menj Angelohoz: viszonozd követelését beleegyező engedékenységgel, s igérd meg neki, a mit kíván; csak kösd ki magadnak: először, hogy ne sokáig maradj nála, hogy azon idő alatt merő sötétség és hallgatás uralkodjék, meg, hogy a hely alkalmatos legyen. Ha erre rááll, minden meglesz: a sértett leányt ráveszszük, hogy e találkozást mozdítsa elő s menjen el helyetted; ha az összejövetel utóbb kiderűl, kárpótlásra kényteti Angelot; így tehát bátyád meg lesz mentve, becsületed bántatlan marad, szegény Mariána boldogúl, a gonosz helytartó pedig le lesz leplezve. A leányt eszelem s előkészítem Angelo merényére. Ha rászánod magadat a dolog végbevitelére, csalásod gáncsolásától megőriz a kettős jótétemény. Mit gondolsz?
A nevezett leányban még folyvást megvan első hajlandósága: Angelo igaztalan keménységének ugyan ki kellett volna oltania szerelmét, de mint a gát a folyamot, csak hevesebbé s szilajabbá tette. Menj Angelohoz: viszonozd követelését beleegyező engedékenységgel, s igérd meg neki, a mit kíván; csak kösd ki magadnak: először, hogy ne sokáig maradj nála, hogy azon idő alatt merő sötétség és hallgatás uralkodjék, meg, hogy a hely alkalmatos legyen. Ha erre rááll, minden meglesz: a sértett leányt ráveszszük, hogy e találkozást mozdítsa elő s menjen el helyetted; ha az összejövetel utóbb kiderűl, kárpótlásra kényteti Angelot; így tehát bátyád meg lesz mentve, becsületed bántatlan marad, szegény Mariána boldogúl, a gonosz helytartó pedig le lesz leplezve. A leányt eszelem s előkészítem Angelo merényére. Ha rászánod magadat a dolog végbevitelére, csalásod gáncsolásától megőriz a kettős jótétemény. Mit gondolsz?
IZABELLA.
Ennek elképzelése máris megelégedéssel tölt, és bízom benne, hogy a dolog a legszerencsésebben fog sikerűlni.
Ennek elképzelése máris megelégedéssel tölt, és bízom benne, hogy a dolog a legszerencsésebben fog sikerűlni.
HERCZEG.
Az főképen rajtad áll. Szaladj iziben Angelohoz, és ha ez éjjelre ágyába kér, bíztasd, hogy meglesz. Én azonnal a Szent-Lukácshoz megyek; ott lakik a szomorú Mariána, egy elárkolt majorban: ott tudakozódjál utánam, és siess Angeloval, hadd végezzünk hamar.
Az főképen rajtad áll. Szaladj iziben Angelohoz, és ha ez éjjelre ágyába kér, bíztasd, hogy meglesz. Én azonnal a Szent-Lukácshoz megyek; ott lakik a szomorú Mariána, egy elárkolt majorban: ott tudakozódjál utánam, és siess Angeloval, hadd végezzünk hamar.
IZABELLA.
| Köszönöm ezt a megvigasztalást. Isten veled, jó atyám. | (Mind a ketten el.) |
