II. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Utcza a fogház előtt.
A Herczeg, szerzetesképen, jő; utána Könyök, a Bohócz és Tisztek.
KÖNYÖK.
Dejszen, ha nem tesztek róla s a férfi- meg nőszemélyeket erővel veszitek és áruljátok, mint a lábas jószágot, oda jutunk, hogy az egész világ megzabál a sok zabitól.
HERCZEG.
Uram fia, micsoda portéka ez?
BOHÓCZ.
Soh’sincs többé víg világ, amióta a két uzsora közűl a vigabbikat elnyomták, a rosszabbiknak meg törvényes úton meleg mentét határoztak, hogy meg ne fázzék: rókamállal beszegett és báránynyal béllelt mentét, annak jeléül, hogy mivel a ravaszság gazdagabb, mint az ártatlanság, tehát gallérnak való.
KÖNYÖK.
Jerünk csak, ficzkó. – Isten áldjon, jó páter és fráter.
HERCZEG.
Téged is, jó fráter és páter. Mit vétett neked ez az ember?
KÖNYÖK.
Biz az, uram, a törvénynek vétett; aztán, uram, még tolvajnak is tartjuk, uram, mert valami furcsa zárnyitót találtunk nála, melyet már be is küldtünk a helytartónak.
HERCZEG.
Pirulj, fiú: kerítő, gaz kerítő!
Te abbul élsz, hogy másokat a rosszban
Elősegítesz. Vedd csak fontolóra,
Mi rút, e rút bűn által tömni bendőt
S ruházni hátat. Szólj magadhoz így:
Az ő czudar, baromi gerjeikből
Iszom, eszem, öltözködöm, meg élek.
Hiheted-é, hogy élet a te élted
Ily büdös alapon? – Javulj, javulj…
BOHÓCZ.
Valami részben csakugyan büdös az, uram; de azért, uram, mégis bebizonyíthatnám –
HERCZEG.
Ha bűnre bizonyítványt nyújt az ördög,
Övének bizonyulsz. Börtönbe véle:
Ily durva állatot, saját javára,
Fenyítni és oktatni kell.
KÖNYÖK.
A helytartó elé kell vezetni, uram; az már megintette. A helytartó nem szenvedheti a kurafit: ha ez kerítő, és eleibe kerűl, jó volna egy mértföldnyire félrekerülnie parancsa elől.
HERCZEG.
Bár volna mind az, mi némelyik színből:
Hibátul ment, hibája ment a színtől!
KÖNYÖK.
Nyaka úgy fog járni, mint a te derekad uram: kötelet kap.
BOHÓCZ.
Vigaszt orontok; kezest kiáltok. Ez az úr itt nekem barátom.
Lucio jő.
LUCIO.
No, nemes Pompejus, hogy vagyunk? Mit látok, Caesar kerekeihez vagy kötözve? Diadalban hurczolnak? Hát nem akadnak immár pygmalioni alakok, újdon készült asszonyok, a végre, hogy kezöket az ember zsebibe bocsássák s markolva húzzák ki? No mit felelsz, hé? Mit szólsz ehhez a nótához, dologhoz és modorhoz? Vagy feleleted tán az utolsó esőbe fullt, hé? Mit szólsz, vén banya? Olyan világ van-e, mint azelőtt, ember? Micsodás a folyása? Szomorú és kevésbeszédű, vagy miféle? Mi a csinja-binja?
HERCZEG.
Egyre csak ez járja, és egyre gonoszabbúl?
LUCIO.
Hát hogy van az én drága falatom, az asszonyod? Kerít-e még, he?
BOHÓCZ.
Biz, uram, neki nincs többé besózni való húsa, és maga is a sós kádba jutott.
LUCIO.
Helyesen, úgy illik, úgy kell lenni: mindig friss leány és besózott kerítőné. Ez a múlhatatlan következés; így kell lenni. Hát te fogságba mégy, Pompejus?
BOHÓCZ.
Biz oda, uram.
LUCIO.
Kutyabaj, Pompejus. Isten veled. Csak eredj; mondd, én küldtelek oda. Hát adós vagy, Pompejus, vagy mi?
KÖNYÖK.
Kerítő.
LUCIO.
Jó, hát csak zárjátok be. Ha a kerítőnek börtön jár, neki joga van hozzá: ő kétségtelenűl kerítő, még pedig hajdankori; már úgy született. Isten veled, jó Pompejus; tisztelem a fogházat, Pompejus. Belőled most megint jó gazda lesz, Pompejus: őrizni fogod a házat.
BOHÓCZ.
Remélem, uraságod kezeskedni fog értem.
LUCIO.
De már azt csakugyan nem teszem, Pompejus; az nem divat. Inkább azt kérem, Pompejus, hogy hosszabbra nyújtsák rabságodat: ha nem tűröd békén, annak az az oka, hogy sok benned a tűz. Isten veled, hű Pompejus. – Adj Isten, barát.
HERCZEG.
Fogadj Isten.
LUCIO.
Hát a kis Brigit pirosítja még magát, hé, Pompejus?
KÖNYÖK.
Jerünk csak, ficzkó, jerünk.
BOHÓCZ.
Hát aztán, nem kezeskedik értem?
LUCIO.
Sem aztán, sem most, Pompejus. – No barát, mi az újság oda kinn? Mi az újság?
KÖNYÖK.
Jerünk csak, ficzkó, jerünk.
LUCIO.
Eredj; a kutyaólba, Pompejus; eredj.
(Könyök, a Bohócz és Tisztek el.)
Mi újság a herczegről, barát?
HERCZEG.
Nem tudok semmit. Hát te tudsz valamit?
LUCIO.
Némelyek azt beszélik, hogy a muszka czárnál van; mások, hogy Rómában: hát te mit gondolsz, hol van?
HERCZEG.
Nem tudom, hol van; de bárhol van is, jót kívánok neki.
LUCIO.
Esztelen hóbortos egy csíny volt tőle, kilopózkodnia az országból s a kolduskodást bitorolnia, mikor nem arra született. Itt nem léte alatt Angelo úr ugyancsak herczegeskedik: zavarja a fajtalankodást.
HERCZEG.
Azt jól is teszi.
LUCIO.
Nem ártana neki, ha valamennyire szelidebb volna a bujaság iránt; kissé nagyon is kemény e részben, barát.
HERCZEG.
Igen elterjedt egy bűn, és csak szigor gyógyítja.
LUCIO.
Való igaz, hogy a bűnnek nagy az atyafisága, szép a rokonsága; de a míg evés-ivás meg nem szűnik, barát, lehetetlen azt végkép kiirtani. Azt mondják, ez az Angelo nem is származott a teremtés egyenes útján, férfi meg nő által. Igaz-e, mit gondolsz?
HERCZEG.
Hát hogy származott volna?
LUCIO.
Némelyek azt beszélik, hogy valami hableány ívásából; némelyek, hogy két tőkehaltól. Az bizonyos, hogy vizelete jéggé fagy, mikor kibocsátja; ezt tudom, hogy igaz. Az is áll, hogy ő nem egyéb nemző bábnál.
HERCZEG.
Tréfálsz, uram, és nem rágod meg a szót.
LUCIO.
Hát nem kegyetlenség tőle, valakit egy leppentyű fölpattanásaért megölni? Tette volna ezt a távollevő herczeg? Ez nemhogy fölakasztatta volna az embert akár száz zabgyerekért, inkább kosztot fizetett volna akár ezerért. Kissé maga is szerette ezt a mulatságot, értett a szolgálathoz, és ez oktatta őt könyörületre.
HERCZEG.
Sohasem hallottam, hogy a távollevő herczeg nők miatt valami rossz hírbe jött volna; nem volt efféle hajlandósága.
LUCIO.
Oh, uram! csalódol.
HERCZEG.
Nem lehet.
LUCIO.
Nem-e? Dehogy nem. Hát az az ötven esztendős koldus asszony! Annak egy-egy aranyat szokott a perselyébe csúsztatni. Voltak a herczegnek bogarai: iszogált is; ezt én mondom neked.
HERCZEG.
Bizony igazságtalan vagy iránta.
LUCIO.
Uram, én bejáratos voltam hozzá. Óvatos legény volt ám a herczeg; s én hiszem, hogy mostani elvonulása okát is tudom.
HERCZEG.
Ugyan, kérlek, mi lehet az?
LUCIO.
Bocsánat, ez titok, mit nem szabad a számon kiszalasztanom. De azt értésedre adhatom, úgy-e, hogy az ország nagyobb része a herczeget bölcs embernek tartotta.
HERCZEG.
Bölcs embernek? Hiszen szó sincs róla, hogy nem az volt.
LUCIO.
Merő felületes, tudatlan, jelentéktelen egy ficzkó.
HERCZEG.
Ezt vagy irígységből mondod, vagy bolondságból, vagy tévedésből: ha bizonyságra szorúlna, életének egész folyama és az ügyek, melyeket kormányozott, kedvezőbben szólnának felőle. Ám tanúskodjék róla csak az, a mit ő maga tanúsított, s az irígyek meglátják benne a tudóst, államférfit és katonát. Ennélfogva tapasztalatlanúl beszélsz; vagy pedig, ha több az ismereted, nagyon elhomályosítja rosszakaratod.
LUCIO.
Ismerem őt, uram, és szeretem.
HERCZEG.
Szeretet helyesb ismerettel beszél, ismeret meg nagyobb szeretettel.
LUCIO.
Dejszen, uram, tudom én, a mit tudok.
HERCZEG.
Alig hiszem, mert nem tudod, mit beszélsz. Ha azonban a herczeg valamikor visszatér – a miért imádkozunk – szeretném, hogy megfelelnél őelőtte: ha becsületesen beszéltél, bátorságod lesz azt védelmezni. Köteles vagyok erre téged fölhivni; kérlek hát, mi a neved?
LUCIO.
Nevem Lucio, uram, a herczeg jól ismer.
HERCZEG.
Még jobban fog ismerni, uram, ha megérem, hogy neki hírt adhatok rólad.
LUCIO.
Nem félek tőled.
HERCZEG.
Oh, te azt reméled, hogy vissza nem tér többé, vagy pedig nagyon ártalmatlan ellenfélnek képzelsz engem. Igaz is, hogy keveset árthatok neked: te mindezt ismét elesküszöd.
LUCIO.
Inkább akaszszanak föl. Csalódol bennem, barát. De hagyjuk már ezt. Nem tudod, meghal-e holnap Claudio, vagy nem?
HERCZEG.
Miért halna meg, uram?
LUCIO.
Miért? Hogy egy palaczkot tölcsérrel megtöltött. Szeretném, ha a herczeg, a kiről szólunk, visszatért volna. Ez a tehetetlen kormányzó, öntartóztatás által, meg akarja népteleníteni a tartományt; már a verebek sem fészkelhetnek háza ereszében, mivel buják. A herczeg ellenben a sötétség műveit sötétben hagyná és sohasem hozná napfényre. Bár csak itthon volna már! Lám, ezt a Claudiot elítélték, hogy szíjat oldott. Isten veled, jó barát; imádkozzál értem. A herczeg, újra mondom, pénteken is szerette a húst. Már most idejét múlta; mégis, azt mondom, a fekete kenyér- és foghagymaszagú koldus asszonynyal is szóba állana. Mondd, hogy ezt én mondtam. Isten veled.(El.)
HERCZEG.
Gáncstól hatal’m s nagyság sem menekűl;
A szín erényt is sebzi hát megűl
A rágalom. Nincs föld erős királya,
Rossz nyelv epéjinek ki utját állja. –
De ki jön itt?
Escalus, a Porkoláb, Nyüviné s Tisztek jönnek.
ESCALUS.
Vigyétek; börtönbe vele.
NYÜVINÉ.
Jó uram, légy hozzám jó! Nagyságodat könyörületes embernek tartják. Jó uram!
ESCALUS.
Kétszeres, háromszoros megintés után is mindig ugyanaz a rosszalkodás? Ez még az irgalmat is káromlásra és zsarnokoskodásra indítaná.
PORKOLÁB.
Álló tizenegy év óta kerít, nagyságod engedelmével.
NYÜVINÉ.
Uram, bizonyos Lucio adott föl. Letarti Kata lányasszonynak gyermeke lett tőle, még a herczeg korában; megigérte neki, hogy elveszi; a gyermek Fülöp-Jakab napján lesz tizenöt hónapos. Én tápláltam; most meg, ime, hogy bánik velem!
ESCALUS.
Az igen szabados legény; színünk elé kell idézni. – Ezt meg vigyétek a börtönbe: el; szót se többet. (Nyüviné s a Tisztek el.) Porkoláb, Angelo társam nem enged; Claudionak holnap meg kell halni. Szerezz neki papot s tégy meg minden üdvkészületet. Ha társam is úgy szánná, mint én, különb dolga volna.
PORKOLÁB.
Nagysád engedelmével, ez a barát már volt nála s oktatta a halál elviselésére.
ESCALUS.
Jó estét, jó atya.
HERCZEG.
Áldás és üdv reád.
ESCALUS.
Hova való vagy?
HERCZEG.
Nem e vidékre, bár most itt időzöm
Véletlenül: kegyes szerzetbeli vagyok;
Püspöki helyről, ő szentséginek
Külön ügyében, jöttem a minap.
ESCALUS.
Mi újság ott kinn a világban?
HERCZEG.
Semmi, csakhogy a jóság oly nagy lázba esett, hogy a halál által kell meggyógyulnia: csak azt kívánják, a mi új, s valami pályán megvénülni szintoly veszedelem, a milyen erény valami vállalatban kitartani. A gyér bizalom nem elég eleven arra, hogy a társaságok jól állhassanak; de a jótállás elég arra, hogy a pajtásságot elátkozzuk. A világ bölcsesége sokat vesződik e talánynyal. Ez az újság elég óság, de naponkint megújúl. Kérlek, uram, miféle természetű volt a herczeg?
ESCALUS.
Olyan, hogy mindenek fölött különösen magát törekedett megismerni.
HERCZEG.
Micsoda mulatságot szeretett?
ESCALUS.
Inkább mulatott, ha mást látott örülni, mintsem örült azon, a mivel őt akarták mulattatni: mindenben mértékletes egy úr. De hagyjuk őt viszontagságaira, fohászkodván, hogy javára legyenek; most pedig szeretném tudni, mily készültnek találod Claudiot. Hallom, meglátogattad.
HERCZEG.
Bevallja, hogy bírája nem mérte őt hamis mértékkel, sőt a törvény határozatának teljes készséggel hódol; gyarlósága oktatásaira hallgatva, alkotott ugyan magának némi csalóka életreményeket, melyeket azonban szép lassacskán meghiúsítottam, úgy hogy most már el van szánva a halálra.
ESCALUS.
Így mind az ég irányában szolgálatodat, mind a fogoly irányában hivatásod kellő tartozását teljesítetted. Én a szegény úrfiért fáradozva, szerénységem legszélső határaig mentem; de igazságszolgáltató társamat oly szígorúnak találtam, hogy kénytelen voltam neki megmondani, hogy ő csakugyan a megtestesűlt igazság.
HERCZEG.
Ha saját élete megfelel merev eljárásának, úgy ez jól illik hozzá; ha benne maga is hibázni talál, maga ítélte el magát.
ESCALUS.
Meglátogatom a foglyot. Isten veled.
HERCZEG.
Béke veled.
(Escalus és a Porkoláb el.)
Kinek pallos a kezén,
Legyen oly szent, mint kemény;
Benne példa látható,
Járva-kelve tiszta, jó;
Önön vétkét fontra téve,
Másokat is úgy itélve.
Szégyen rá, ki oly hibáér’,
Mely övé is, szörnyhalált mér!
Hármas szégyen Angelora,
Ha, bűnt írtva, ápolója!
Mit nem rejthet az szivében,
A ki angyal, kül szinében!
S a szín (teljes a gonoszba’),
A világnak bajt okozva,
Hitvány pókszál szerivel
Súlyost, erőst hogy bír el!
A bűn ellen cselt vetek.
A jegyes, kit megvetett,
Éjjel Angeloval hál:
Így az ált megcsalja ál,
Hamis lakol hamisúl
S régi kötés megujúl.(El.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem