I. SZÍN.
Csarnok Angelo házában.
Angelo, Escalus, Bíró, a Porkoláb, Tisztek s Egyebek jönnek.
ANGELO.
Ne légyen a törvény madárijesztő,
Ragadozók riasztására tűzve,
De ha megszokták változatlan képét,
Szállóhely, és nem rém nekik.
Ne légyen a törvény madárijesztő,
Ragadozók riasztására tűzve,
De ha megszokták változatlan képét,
Szállóhely, és nem rém nekik.
ESCALUS.
Hát élesek, s messünk is, csak ne sújtsunk,
Zúzzunk agyon. Hajh, oly nemes az apja
Ez úrfinak, kit meg szeretnék menteni.
És tudod-é, nagyságos úr (a kit
Oly szigorúnak tartok az erényben),
Vajjon, saját vonzalmaid hevében,
Idő ha kedvez helynek, hely a vágynak,
Avagy, ha véred elszánt lüktetése
Elérheti szándékod sikerét,
Nem vétkezendel, olykor életedben,
Ép abban, a mért őt most elitéled,
Magadra híván föl a törvényt –?
| Legyünk |
Zúzzunk agyon. Hajh, oly nemes az apja
Ez úrfinak, kit meg szeretnék menteni.
És tudod-é, nagyságos úr (a kit
Oly szigorúnak tartok az erényben),
Vajjon, saját vonzalmaid hevében,
Idő ha kedvez helynek, hely a vágynak,
Avagy, ha véred elszánt lüktetése
Elérheti szándékod sikerét,
Nem vétkezendel, olykor életedben,
Ép abban, a mért őt most elitéled,
Magadra híván föl a törvényt –?
ANGELO.
Más megkisértetnünk, oh Escalus,
Meg más elesnünk. Azt nem tagadom,
Hogy a birák közt, rab fölött itélvén,
Egy-kettő bűnösb tolvaj, mint a kit
Vallatnak. A kit meglát az igazság,
Azt megragadja: bánja is a törvény,
Hogy tolvaj ítél a tolvaj fölött!
Így, drágakőt lelvén, lehajlunk érte,
Mert látjuk; ámde, a mit meg nem látunk,
Rá tapodunk s nem gondolunk vele.
Vétkét ne mentsd azzal, hogy nekem is
Lehettek ily hibáim; mondjad inkább,
Ha én, ki elitélem, szintúgy vétkezem,
Saját itéletem szabjon halált rám
S ne mentsen semmi. Meg kell halnia.
Más megkisértetnünk, oh Escalus,
Meg más elesnünk. Azt nem tagadom,
Hogy a birák közt, rab fölött itélvén,
Egy-kettő bűnösb tolvaj, mint a kit
Vallatnak. A kit meglát az igazság,
Azt megragadja: bánja is a törvény,
Hogy tolvaj ítél a tolvaj fölött!
Így, drágakőt lelvén, lehajlunk érte,
Mert látjuk; ámde, a mit meg nem látunk,
Rá tapodunk s nem gondolunk vele.
Vétkét ne mentsd azzal, hogy nekem is
Lehettek ily hibáim; mondjad inkább,
Ha én, ki elitélem, szintúgy vétkezem,
Saját itéletem szabjon halált rám
S ne mentsen semmi. Meg kell halnia.
ESCALUS.
Mint bölcseséged rendeli.
Mint bölcseséged rendeli.
ANGELO.
| Hol a foglyár? |
PORKOLÁB.
Itt, nagy uram.
Itt, nagy uram.
ANGELO.
Ki fogod végeztetni Claudiót.
Vígy néki gyóntatót, készüljön el,
| Holnap reggel kilenczkor |
Vígy néki gyóntatót, készüljön el,
| Mivel zarándoklása véget ér. | (A Porkoláb el.) |
ESCALUS.
Mind néki, mind nekünk bocsásson meg az Úr!
Ki jó, és elbukik, ki rossz, és boldogúl;
Ki bűntövis közt fut s nem számol a törvénynek,
Kit meg csupán csak egy hibáért elitélnek.
Könyök és Tisztek, Habarczot és a Bohóczot vezetve jönnek.
Mind néki, mind nekünk bocsásson meg az Úr!
Ki jó, és elbukik, ki rossz, és boldogúl;
Ki bűntövis közt fut s nem számol a törvénynek,
Kit meg csupán csak egy hibáért elitélnek.
Könyök és Tisztek, Habarczot és a Bohóczot vezetve jönnek.
KÖNYÖK.
Jertek; ide velök. Ha ez jóravaló nép a közjóban, a ki nem tesz egyebet, csak közházakban éli visszaéléseit, úgy nem ismerek törvényt. Ide velök.
Jertek; ide velök. Ha ez jóravaló nép a közjóban, a ki nem tesz egyebet, csak közházakban éli visszaéléseit, úgy nem ismerek törvényt. Ide velök.
ANGELO.
Hát téged kinek hínak és mi a bajod?
Hát téged kinek hínak és mi a bajod?
KÖNYÖK.
Kérem alásan nagyságodat, én a szegény herczeg biztosa vagyok és Könyöknek hínak; a törvényre könyöklök, uram; s íme két ismeretes benefactort vezetek nagyságod elé.
Kérem alásan nagyságodat, én a szegény herczeg biztosa vagyok és Könyöknek hínak; a törvényre könyöklök, uram; s íme két ismeretes benefactort vezetek nagyságod elé.
ANGELO.
Benefactort! No jó. Hát miféle bene factorok? nem malefactorok?
Benefactort! No jó. Hát miféle bene factorok? nem malefactorok?
KÖNYÖK.
Kérem alásan nagyságodat, biz én nem igen tudom, mifélék; de abban bizonyos vagyok, hogy pontos gazemberek és végkép kifogyott belőlök a jó keresztyén ember tartozó profanatiója.
Kérem alásan nagyságodat, biz én nem igen tudom, mifélék; de abban bizonyos vagyok, hogy pontos gazemberek és végkép kifogyott belőlök a jó keresztyén ember tartozó profanatiója.
ESCALUS.
Jól adja. Ez már bölcs tisztviselő.
Jól adja. Ez már bölcs tisztviselő.
ANGELO.
Nosza, hát kicsodák ezek? Könyöknek hínak: miért nem szólsz, Könyök?
Nosza, hát kicsodák ezek? Könyöknek hínak: miért nem szólsz, Könyök?
BOHÓCZ.
Nem szólhat, uram; elvesztette a fonalat – lyukas könyökén.
Nem szólhat, uram; elvesztette a fonalat – lyukas könyökén.
ANGELO.
Mi vagy te?
Mi vagy te?
KÖNYÖK.
Ez, uram? Csapos, uram; féligmeddig kerítő; egy rossz asszonynál szolgál, uram, kinek házát, mint mondják, lerombolták a külvárosban, most meg fürdőházat tart, de a mely igazi fertőház is.
Ez, uram? Csapos, uram; féligmeddig kerítő; egy rossz asszonynál szolgál, uram, kinek házát, mint mondják, lerombolták a külvárosban, most meg fürdőházat tart, de a mely igazi fertőház is.
ESCALUS.
Hogy tudod ezt?
Hogy tudod ezt?
KÖNYÖK.
A feleségem, uram – isten és nagyságod előtt detestálom –
A feleségem, uram – isten és nagyságod előtt detestálom –
ESCALUS.
Hogy-hogy! a feleséged –?
Hogy-hogy! a feleséged –?
KÖNYÖK.
Úgy van, uram, és a ki hálistennek becsületes nő –
Úgy van, uram, és a ki hálistennek becsületes nő –
ESCALUS.
És azért detestálod?
És azért detestálod?
KÖNYÖK.
Azt mondom, uram, magam is detestálom úgy, mint ő, hogy ha ez a ház nem kerítőház, kár élnie, mert az semmirevaló ház.
Azt mondom, uram, magam is detestálom úgy, mint ő, hogy ha ez a ház nem kerítőház, kár élnie, mert az semmirevaló ház.
ESCALUS.
Hogy tudod azt hé, biztos?
Hogy tudod azt hé, biztos?
KÖNYÖK.
Hát a feleségemtől, uram; a ki ha cardinális természetű volna, ott ugyan fajtalanságra, házasságtörésre s minden rondaságra accusálták volna.
Hát a feleségemtől, uram; a ki ha cardinális természetű volna, ott ugyan fajtalanságra, házasságtörésre s minden rondaságra accusálták volna.
ESCALUS.
Ki seducálta volna? az az asszony?
Ki seducálta volna? az az asszony?
KÖNYÖK.
Az, uram, Nyüviné asszony; de ő az úrfinak a szeme közé köpött, úgy nekiállott.
Az, uram, Nyüviné asszony; de ő az úrfinak a szeme közé köpött, úgy nekiállott.
BOHÓCZ.
Uram, kérem alásan, az nincs úgy.
Uram, kérem alásan, az nincs úgy.
KÖNYÖK.
Bizonyítsd be itt e gézengúzok előtt, te tisztességes férfiú, bizonyítsd be.
Bizonyítsd be itt e gézengúzok előtt, te tisztességes férfiú, bizonyítsd be.
ESCALUS (Angelohoz).
Hallod, hogy elforgatja?
Hallod, hogy elforgatja?
BOHÓCZ.
Mikor oda jött, uram, viselős volt és – követem alásan – megkívánta a főtt szilvát. Csak két szem volt a háznál, uram, az pedig abban a valóságos praesidens időben úgyszólván egy gyümölcsös tányéron állott, valami háromgarasos tányéron; nagyságtok láttak afféle tányérokat; nem chinai tányérok, de igen jó tányérok.
Mikor oda jött, uram, viselős volt és – követem alásan – megkívánta a főtt szilvát. Csak két szem volt a háznál, uram, az pedig abban a valóságos praesidens időben úgyszólván egy gyümölcsös tányéron állott, valami háromgarasos tányéron; nagyságtok láttak afféle tányérokat; nem chinai tányérok, de igen jó tányérok.
ESCALUS.
Halljuk tovább; a tányér nem ide való.
Halljuk tovább; a tányér nem ide való.
BOHÓCZ.
Nem biz az, uram, másutt vették; ebben igaza van. De a dologra. Hát ez a Könyökné asszony, mondom, viselős lévén, mondom, és nagyon vastag, mondom, és megkívánván a szilvát, mondom, és csak két szem lévén a tányéron, mondom, mert Habarcz uram, ez a tulajdon ember itt, a többit megette, és, mondom, igen becsületesen meg is fizette. – Hiszen Habarcz uram tudja, hogy három garast vissza sem tudtam adni.
Nem biz az, uram, másutt vették; ebben igaza van. De a dologra. Hát ez a Könyökné asszony, mondom, viselős lévén, mondom, és nagyon vastag, mondom, és megkívánván a szilvát, mondom, és csak két szem lévén a tányéron, mondom, mert Habarcz uram, ez a tulajdon ember itt, a többit megette, és, mondom, igen becsületesen meg is fizette. – Hiszen Habarcz uram tudja, hogy három garast vissza sem tudtam adni.
HABARCZ.
Csakugyan nem.
Csakugyan nem.
BOHÓCZ.
No jó. Hát arra nem emlékszik, hogy ugyanakkor a fönnevezett szilva magvait roppangatta?
No jó. Hát arra nem emlékszik, hogy ugyanakkor a fönnevezett szilva magvait roppangatta?
HABARCZ.
De igen, azt is tettem.
De igen, azt is tettem.
BOHÓCZ.
No jó. Meg arra is fog emlékezni, a mit akkor beszéltem, hogy ez meg amaz csak úgy gyógyúlt ki a tudvalevő bajból, hogy, mondok, erős diétát tartott.
No jó. Meg arra is fog emlékezni, a mit akkor beszéltem, hogy ez meg amaz csak úgy gyógyúlt ki a tudvalevő bajból, hogy, mondok, erős diétát tartott.
HABARCZ.
Mindez való igaz.
Mindez való igaz.
BOHÓCZ.
No hát!
No hát!
ESCALUS.
Tovább. Unalmas bolond vagy. A dologra. – Mit csináltak a Könyök feleségével, hogy panaszra van oka? Mit csináltak vele, gyerünk arra.
Tovább. Unalmas bolond vagy. A dologra. – Mit csináltak a Könyök feleségével, hogy panaszra van oka? Mit csináltak vele, gyerünk arra.
BOHÓCZ.
Nagyságod még nem mehet rá.
Nagyságod még nem mehet rá.
ESCALUS.
Nem is úgy értem.
Nem is úgy értem.
BOHÓCZ.
De rájön, nagyságos úr, ha megengedi. Tessék csak íme Habarcz uramat megnézni: nyolcszáz forint évi jövedelme van, s atyja mindszent napján halt meg. – Nemde, mindszent napján, Habarcz uram?
De rájön, nagyságos úr, ha megengedi. Tessék csak íme Habarcz uramat megnézni: nyolcszáz forint évi jövedelme van, s atyja mindszent napján halt meg. – Nemde, mindszent napján, Habarcz uram?
HABARCZ.
Mindszentnap este.
Mindszentnap este.
BOHÓCZ.
No jó. Eddig, azt hiszem, igaz. Mondom, uram, alacsony széken ült; a szőlős szobában, a hol úgy szeret ülni az úr; nemde?
No jó. Eddig, azt hiszem, igaz. Mondom, uram, alacsony széken ült; a szőlős szobában, a hol úgy szeret ülni az úr; nemde?
HABARCZ.
Szeretek, mert nyílt szoba, és telente jó.
Szeretek, mert nyílt szoba, és telente jó.
BOHÓCZ.
No hát! Remélem, itt kiderűl az igazság.
No hát! Remélem, itt kiderűl az igazság.
ANGELO.
Hisz ez tovább tart, mint egy muszka éj,
Midőn a leghosszabb. Én távozom,
És rád hagyom ez ügy kihallgatását,
Remélve, lesz okod mind megcsapatni.
Hisz ez tovább tart, mint egy muszka éj,
Midőn a leghosszabb. Én távozom,
És rád hagyom ez ügy kihallgatását,
Remélve, lesz okod mind megcsapatni.
ESCALUS.
Gondolom én is. Aláz’szolgája nagysádnak. (Angelo el.) No most gyerünk tovább. Mit csináltak a Könyök feleségével, még egyszer?
Gondolom én is. Aláz’szolgája nagysádnak. (Angelo el.) No most gyerünk tovább. Mit csináltak a Könyök feleségével, még egyszer?
BOHÓCZ.
Egyszer, uram? Egyszer nem csináltak vele semmit.
Egyszer, uram? Egyszer nem csináltak vele semmit.
KÖNYÖK.
Kérlek, uram, kérdezd meg tőle, mit csinált ez az ember feleségemmel?
Kérlek, uram, kérdezd meg tőle, mit csinált ez az ember feleségemmel?
BOHÓCZ.
Kérem nagysádat, kérdezze meg tőlem.
Kérem nagysádat, kérdezze meg tőlem.
ESCALUS.
Hát mit csinált vele ez az úr?
Hát mit csinált vele ez az úr?
BOHÓCZ.
Kérem, uram, tekintsen ez úrnak képébe. – Habarcz jó uram, tekintsen ő nagyságára; jót akarok vele. Vizsgálja-e nagyságod a képét?
Kérem, uram, tekintsen ez úrnak képébe. – Habarcz jó uram, tekintsen ő nagyságára; jót akarok vele. Vizsgálja-e nagyságod a képét?
ESCALUS.
Vizsgálom.
Vizsgálom.
BOHÓCZ.
De, kérem, vizsgálja meg jól.
De, kérem, vizsgálja meg jól.
ESCALUS.
Jól van, jól.
Jól van, jól.
BOHÓCZ.
Lát-e képében valami rosszat?
Lát-e képében valami rosszat?
ESCALUS.
Nem én.
Nem én.
BOHÓCZ.
Kész vagyok a szentírásra supponálni, hogy képe a legrosszabb rajta. No jó: ha képe a legrosszabb rajta, hogyan csinálhatott Habarcz uram valami rosszat a biztos feleségével? Ezt szeretném tudni nagyságodtól.
Kész vagyok a szentírásra supponálni, hogy képe a legrosszabb rajta. No jó: ha képe a legrosszabb rajta, hogyan csinálhatott Habarcz uram valami rosszat a biztos feleségével? Ezt szeretném tudni nagyságodtól.
ESCALUS.
Igaza van. Biztos, mit mondasz ehhez?
Igaza van. Biztos, mit mondasz ehhez?
KÖNYÖK.
Először is, ha nagyságod megengedi, a ház respectált ház; továbbá, ez itt respectált legény és asszonya respectált nő.
Először is, ha nagyságod megengedi, a ház respectált ház; továbbá, ez itt respectált legény és asszonya respectált nő.
BOHÓCZ.
Száradjon el a kezem, nagyságos úr, ha az ő felesége bármelyikünknél nem respectáltabb.
Száradjon el a kezem, nagyságos úr, ha az ő felesége bármelyikünknél nem respectáltabb.
KÖNYÖK.
Hazudsz, gazember; hazudsz, istentelen gazember. Nem volt még olyan idő, a mikor ő férfival, nővel vagy gyermekkel respectálva lett volna.
Hazudsz, gazember; hazudsz, istentelen gazember. Nem volt még olyan idő, a mikor ő férfival, nővel vagy gyermekkel respectálva lett volna.
BOHÓCZ.
Pedig, uram, még nem is volt megesküdve, már respectálva volt vele.
Pedig, uram, még nem is volt megesküdve, már respectálva volt vele.
ESCALUS.
Kicsoda itt a bölcsebb: az Igazság-e, vagy az Igaztalanság? – Való ez?
Kicsoda itt a bölcsebb: az Igazság-e, vagy az Igaztalanság? – Való ez?
KÖNYÖK.
Oh te akasztófáravaló! Oh te gazember! Oh te emberevő istentelen Hannibal! Én respectálva voltam vele, mikor még nem voltunk megesküdve? – Oh uram, ne nézz engem a szegény herczeg biztosának, ha akár én ővele, akár ő énvelem valaha respectálva volt. Bizonyítsd be ezt, te istentelen Hannibal, vagy pedig erőszakoskodási pöröm lesz veled.
Oh te akasztófáravaló! Oh te gazember! Oh te emberevő istentelen Hannibal! Én respectálva voltam vele, mikor még nem voltunk megesküdve? – Oh uram, ne nézz engem a szegény herczeg biztosának, ha akár én ővele, akár ő énvelem valaha respectálva volt. Bizonyítsd be ezt, te istentelen Hannibal, vagy pedig erőszakoskodási pöröm lesz veled.
ESCALUS.
Ha nyakon talál ütni, még rágalmazási pöröd is lehet.
Ha nyakon talál ütni, még rágalmazási pöröd is lehet.
KÖNYÖK.
No ezt köszönöm jó nagyságodnak. Mit parancsol nagysád, mit csináljak ez átalkodott gazemberrel?
No ezt köszönöm jó nagyságodnak. Mit parancsol nagysád, mit csináljak ez átalkodott gazemberrel?
ESCALUS.
Mivelhogy némi gonoszságok vannak benne, a miket ki szeretnél sütni, ha bírnál, hadd folytassa pályáját, a míg megtudod, mik azok.
Mivelhogy némi gonoszságok vannak benne, a miket ki szeretnél sütni, ha bírnál, hadd folytassa pályáját, a míg megtudod, mik azok.
KÖNYÖK.
No ezt köszönöm nagyságodnak. – No, te megátalkodott gazember, most már látod, mire jutottál: a pályát kell folytatnod. Most folytasd a pályát, semmirekellő.
No ezt köszönöm nagyságodnak. – No, te megátalkodott gazember, most már látod, mire jutottál: a pályát kell folytatnod. Most folytasd a pályát, semmirekellő.
ESCALUS.
Hol születtél, öcsém?
Hol születtél, öcsém?
HABARCZ.
Itt Bécsben, uram.
Itt Bécsben, uram.
ESCALUS.
Nyolcszáz forint az évi jövedelmed?
Nyolcszáz forint az évi jövedelmed?
)
HABARCZ.
Annyi, uram, ha megengedi.
Annyi, uram, ha megengedi.
ESCALUS.
No jó. – Hát neked mi a mesterséged?
No jó. – Hát neked mi a mesterséged?
BOHÓCZ.
Csapos vagyok, egy szegény özvegyasszony csaposa.
Csapos vagyok, egy szegény özvegyasszony csaposa.
ESCALUS.
Mi az asszonyod neve?
Mi az asszonyod neve?
BOHÓCZ.
Nyüviné.
Nyüviné.
ESCALUS.
Több férje volt egynél?
Több férje volt egynél?
BOHÓCZ.
Kilencz, uram; az utolsó Nyüvi vala.
Kilencz, uram; az utolsó Nyüvi vala.
ESCALUS.
Kilencz! – Ide csak, Habarcz uram. Nem szeretem, hogy csapos ismerőseid vannak, Habarcz uram: ők megcsapolnak, meghúznak, Habarcz uram, te meg fölhúzatod őket. Eredj, és ne halljam többé híredet.
Kilencz! – Ide csak, Habarcz uram. Nem szeretem, hogy csapos ismerőseid vannak, Habarcz uram: ők megcsapolnak, meghúznak, Habarcz uram, te meg fölhúzatod őket. Eredj, és ne halljam többé híredet.
HABARCZ.
Köszönöm, nagyságos úr. A mi engem illet, én sohasem is megyek sörházba, hacsak be nem húznak.
Köszönöm, nagyságos úr. A mi engem illet, én sohasem is megyek sörházba, hacsak be nem húznak.
ESCALUS.
Jól van; ne többet erről, Habarcz uram; Isten hírével. (Habarcz el.) Ide veled, csapos uram. Mi a neved, csapos?
Jól van; ne többet erről, Habarcz uram; Isten hírével. (Habarcz el.) Ide veled, csapos uram. Mi a neved, csapos?
BOHÓCZ.
Pompejus.
Pompejus.
ESCALUS.
Hát még?
Hát még?
BOHÓCZ.
Bugyogó, uram.
Bugyogó, uram.
ESCALUS.
Bugyogód csakugyan a legnagyobb, a mi rajtad van, úgy hogy baromi értelemben Nagy-Pompejus vagy. Pompejus, te féligmeddig kerítő vagy; hijába szépíted azzal, Pompejus, hogy csaposkodol. Igaz-e? No csak szólj igazat, annál jobb lesz neked.
Bugyogód csakugyan a legnagyobb, a mi rajtad van, úgy hogy baromi értelemben Nagy-Pompejus vagy. Pompejus, te féligmeddig kerítő vagy; hijába szépíted azzal, Pompejus, hogy csaposkodol. Igaz-e? No csak szólj igazat, annál jobb lesz neked.
BOHÓCZ.
Igazán, uram, szegény fiú vagyok, élni akarok.
Igazán, uram, szegény fiú vagyok, élni akarok.
ESCALUS.
Hogyan akarsz élni, Pompejus? kerítőképen? Mit gondolsz e mesterségről, Pompejus? törvényes mesterség az?
Hogyan akarsz élni, Pompejus? kerítőképen? Mit gondolsz e mesterségről, Pompejus? törvényes mesterség az?
BOHÓCZ.
Ha a törvény megengedi, uram.
Ha a törvény megengedi, uram.
ESCALUS.
De a törvény nem engedi meg, Pompejus; nem is lesz az megengedve Bécsben.
De a törvény nem engedi meg, Pompejus; nem is lesz az megengedve Bécsben.
BOHÓCZ.
Nagyságod a város valamennyi ifját ki akarja heréltetni?
Nagyságod a város valamennyi ifját ki akarja heréltetni?
ESCALUS.
Nem, Pompejus.
Nem, Pompejus.
BOHÓCZ.
Biz akkor, uram, az én alázatos véleményem szerint, akarózni fog nekik. Csak intézkedjék nagyságod a rimák és latrok iránt, úgy a kerítőktől nem szükség félnie.
Biz akkor, uram, az én alázatos véleményem szerint, akarózni fog nekik. Csak intézkedjék nagyságod a rimák és latrok iránt, úgy a kerítőktől nem szükség félnie.
ESCALUS.
Mondhatom is neked, hogy csinos intézkedések kezdődnek: csak nyakazás és akasztás.
Mondhatom is neked, hogy csinos intézkedések kezdődnek: csak nyakazás és akasztás.
BOHÓCZ.
Ha csak tíz éven át mind lenyakazzák és fölakasztják, a kik e részben vétenek, majd új fejek megrendelésében tölthetik kedvöket. Ha ez a törvény tíz évig tart Bécsben, a legszebb házat kibérlem benne, ölét egy garasával. Ha ezt megéri, mondja uram, hogy Pompejus megjövendölte.
Ha csak tíz éven át mind lenyakazzák és fölakasztják, a kik e részben vétenek, majd új fejek megrendelésében tölthetik kedvöket. Ha ez a törvény tíz évig tart Bécsben, a legszebb házat kibérlem benne, ölét egy garasával. Ha ezt megéri, mondja uram, hogy Pompejus megjövendölte.
ESCALUS.
Köszönöm, jó Pompejus. Viszonzom is jóslatodat; ide hallgass. Azt tanácslom neked, ne kerűlj megint színem elé, bármi panasz miatt is; se mostani szállásodon ne kapjanak: mert különben, Pompejus, visszaverlek sátorodig és ádáz Caesarod leszek. Őszintén szólva, Pompejus, megkorbácsoltatlak. Ezúttal pedig mehetsz Isten hírével, Pompejus.
Köszönöm, jó Pompejus. Viszonzom is jóslatodat; ide hallgass. Azt tanácslom neked, ne kerűlj megint színem elé, bármi panasz miatt is; se mostani szállásodon ne kapjanak: mert különben, Pompejus, visszaverlek sátorodig és ádáz Caesarod leszek. Őszintén szólva, Pompejus, megkorbácsoltatlak. Ezúttal pedig mehetsz Isten hírével, Pompejus.
BOHÓCZ.
Köszönöm nagyságod jó tanácsát, de csak úgy követem, a mint a test és szerencse jobban végezik.
Korbács nekem? Kocsis hadd verje a gebéjét;
Hős szív, ha megverik, nem hagyja mesterségét.
Köszönöm nagyságod jó tanácsát, de csak úgy követem, a mint a test és szerencse jobban végezik.
Korbács nekem? Kocsis hadd verje a gebéjét;
Hős szív, ha megverik, nem hagyja mesterségét.
| (El.) |
ESCALUS.
Ide veled, Könyök uram; ide, biztos uram.
Mióta biztoskodol?
Ide veled, Könyök uram; ide, biztos uram.
Mióta biztoskodol?
KÖNYÖK.
Hét éve meg egy fél, uram.
Hét éve meg egy fél, uram.
ESCALUS.
Hivatalbeli ügyességed után gondoltam, hogy már egy darab ideje folytatod. Hogy is mondtad, összesen hét éve?
Hivatalbeli ügyességed után gondoltam, hogy már egy darab ideje folytatod. Hogy is mondtad, összesen hét éve?
KÖNYÖK.
Meg egy fél, uram.
Meg egy fél, uram.
ESCALUS.
Hejh, be sokat vesződhettél. Méltatlanság, hogy oly sűrűn használnak. Hát nincsenek abban a várostizedben, a kik e hivatalt viselhetnék?
Hejh, be sokat vesződhettél. Méltatlanság, hogy oly sűrűn használnak. Hát nincsenek abban a várostizedben, a kik e hivatalt viselhetnék?
KÖNYÖK.
Biz, uram, kevésnek van esze ilyen dolgokhoz. Mihelyt őrájok kerűl a sor, örülnek, ha engem választhatnak a magok helyébe; én pedig elvállalom egy kis pénzért s végzem valamennyiért.
Biz, uram, kevésnek van esze ilyen dolgokhoz. Mihelyt őrájok kerűl a sor, örülnek, ha engem választhatnak a magok helyébe; én pedig elvállalom egy kis pénzért s végzem valamennyiért.
ESCALUS.
Láss utána, hogy elhozd nekem vagy hatnak, hétnek a nevét, a kik egyházatokban a legalkalmatosabbak.
Láss utána, hogy elhozd nekem vagy hatnak, hétnek a nevét, a kik egyházatokban a legalkalmatosabbak.
KÖNYÖK.
Nagyságod házához, uram?
Nagyságod házához, uram?
ESCALUS.
Házamhoz. Isten hírével. (Könyök el.)
Hány óra lehet?
Házamhoz. Isten hírével. (Könyök el.)
Hány óra lehet?
BÍRÓ.
Tizenegy, uram.
Tizenegy, uram.
ESCALUS.
Kérlek, jer hozzám ebédre.
Kérlek, jer hozzám ebédre.
BÍRÓ.
Alásan köszönöm.
Alásan köszönöm.
ESCALUS.
Én Claudio halálát fájlalom;
De semmi mentség.
Én Claudio halálát fájlalom;
De semmi mentség.
BÍRÓ.
Angelo szigorú.
Angelo szigorú.
ESCALUS.
Nem kegyelem a sűrű kegyelem,
És a bocsánat csak új bajt terem.
Mégis szegényt sajnálom. Semmi mentség.
| Szükséges is: |
És a bocsánat csak új bajt terem.
Mégis szegényt sajnálom. Semmi mentség.
| Jerünk, uram. | (Mind el.) |
