II. SZÍN.
Más szoba ugyanott.
A Porkoláb és egy Inas jönnek.
INAS.
Kihallgatása volt; azonnal itt lesz.
Jelentelek.
Kihallgatása volt; azonnal itt lesz.
Jelentelek.
PORKOLÁB.
Tedd, kérlek. (Inas el.) Megtudom
Akaratát; engedni fog talán.
Úgyszólva csak álomban vétkezett;
Minden nem és kor izleli e bűnt:
S ő haljon érte!
Angelo jő.
Tedd, kérlek. (Inas el.) Megtudom
Akaratát; engedni fog talán.
Úgyszólva csak álomban vétkezett;
Minden nem és kor izleli e bűnt:
S ő haljon érte!
Angelo jő.
ANGELO.
| Porkoláb, mi kell? |
PORKOLÁB.
Meg kell-e holnap halni Claudionak?
Meg kell-e holnap halni Claudionak?
ANGELO.
Nem mondtam-é, hogy meg? nincs-é parancsod?
Mit kérded újra?
Nem mondtam-é, hogy meg? nincs-é parancsod?
Mit kérded újra?
PORKOLÁB.
Kerüljem. Én – ha nincsen ellenedre –
Láttam birákat, kivégzés után,
Itéletök’ megbánni.
| Hogy a hirtelenkedést |
Láttam birákat, kivégzés után,
Itéletök’ megbánni.
ANGELO.
Töltsd bé hivatalod’, vagy mondj le róla,
S meg lészsz kimélve majd.
| Hagyjad azt rám. |
S meg lészsz kimélve majd.
PORKOLÁB.
S mit tegyek a vajúdó Juliával?
Órája már igen közel.
| Uram, bocsánat! – |
Órája már igen közel.
ANGELO.
Kényelmesebb szállásra, de siess.
Az Inas jön.
| Helyezd őt |
Az Inas jön.
INAS.
Az elitéltnek húga van kivül,
Nagysádhoz óhajt jutni.
Az elitéltnek húga van kivül,
Nagysádhoz óhajt jutni.
ANGELO.
| Húga is van? |
PORKOLÁB.
Van, jó uram: erényes hölgy nagyon,
Apácza készűl lenni nem sokára,
Ha még nem az.
Van, jó uram: erényes hölgy nagyon,
Apácza készűl lenni nem sokára,
Ha még nem az.
ANGELO.
Azt a paráznát távolítsad el;
És kapjon, a mi kell, csakhogy ne bőven;
Így rendelem.
Lucio és Izabella jönnek.
| Jól van, bocsásd be őt. |
| (Az Inas el.) |
És kapjon, a mi kell, csakhogy ne bőven;
Így rendelem.
Lucio és Izabella jönnek.
PORKOLÁB.
Üdvözlöm nagyságodat.
Üdvözlöm nagyságodat.
| (Menni készül.) |
ANGELO.
Megállj te még. (Izabellához.) Üdvöz légy. Mit kivánsz?
Megállj te még. (Izabellához.) Üdvöz légy. Mit kivánsz?
IZABELLA.
Én bánatos kérelmező vagyok:
Hallgasson meg nagysád.
Én bánatos kérelmező vagyok:
Hallgasson meg nagysád.
ANGELO.
| Mit kérsz tehát? |
IZABELLA.
Egy bűnt utálok mindenek fölött,
S minden fölött óhajtom bünhödését:
Azt nem szeretném védni, ámde kell;
Nem kéne védnem, ámde akarásom
Küzd nem akarásommal.
Egy bűnt utálok mindenek fölött,
S minden fölött óhajtom bünhödését:
Azt nem szeretném védni, ámde kell;
Nem kéne védnem, ámde akarásom
Küzd nem akarásommal.
ANGELO.
| Mi az ügy? |
IZABELLA.
Bátyám halálra lőn itélve: kérem
Nagyságodat, itélje el hibáját,
Ne őt magát.
Bátyám halálra lőn itélve: kérem
Nagyságodat, itélje el hibáját,
Ne őt magát.
PORKOLÁB (félre).
Ég adja, hogy megindítsd!
Ég adja, hogy megindítsd!
ANGELO.
Itéljem el hibáját, s ne a tettest?
A hiba el van már a tett előtt.
Csak semmi lenne tisztem, büntetést ha
Szabnék hibákra, mint a könyvben áll,
S a tettes elmehetne.
Itéljem el hibáját, s ne a tettest?
A hiba el van már a tett előtt.
Csak semmi lenne tisztem, büntetést ha
Szabnék hibákra, mint a könyvben áll,
S a tettes elmehetne.
IZABELLA.
De szigorú! – Bátyám csak volt tehát. –
| Igazságos törvény, |
| Isten veled! | (Menni készül.) |
LUCIO (Izabellához).
Ne hagyd el: vissza; sürgesd;
Térdelj elébe, függedj köntösébe.
Nagyon hideg vagy; ha egy tűre volna
Szükséged, lanyhábban nem kérhetéd.
Rajta, ha mondom.
Ne hagyd el: vissza; sürgesd;
Térdelj elébe, függedj köntösébe.
Nagyon hideg vagy; ha egy tűre volna
Szükséged, lanyhábban nem kérhetéd.
Rajta, ha mondom.
IZABELLA.
| Meg kell halnia? |
ANGELO.
Hölgy, semmi mentség.
Hölgy, semmi mentség.
IZABELLA.
Hiszem, sem ég, sem ember nem busulna.
| Ha kegyelmet adnál, |
ANGELO.
Nem akarok.
Nem akarok.
IZABELLA.
| S tehetnéd, ha akarnád? |
ANGELO.
Nem tehetem, a mit nem akarok.
Nem tehetem, a mit nem akarok.
IZABELLA.
De megtehetnéd-é, hogy a világnak
Nem ártanál, ha szíved úgy megesnék,
Miként enyim?
De megtehetnéd-é, hogy a világnak
Nem ártanál, ha szíved úgy megesnék,
Miként enyim?
ANGELO.
| El van itélve; késő. |
LUCIO (Izabellához).
Nagyon hideg vagy.
Nagyon hideg vagy.
IZABELLA.
Késő? Dehogy! Hiszen ha mondok egy szót,
Azt visszavonhatom. Győződj’ meg arról,
Hogy bármi dísz, mely a nagyok sajátja,
Király koronája, vagy helyettes kardja,
A hadvezéri bot, birói öltöny,
Félannyira sem ékesíti őket,
Mint a kegyelem.
Ha ő neked van, te pedig neki:
Buknál te is, mint ő; de ő nem volna
Oly szigorú, mint te.
Késő? Dehogy! Hiszen ha mondok egy szót,
Azt visszavonhatom. Győződj’ meg arról,
Hogy bármi dísz, mely a nagyok sajátja,
Király koronája, vagy helyettes kardja,
A hadvezéri bot, birói öltöny,
Félannyira sem ékesíti őket,
Mint a kegyelem.
Ha ő neked van, te pedig neki:
Buknál te is, mint ő; de ő nem volna
Oly szigorú, mint te.
ANGELO.
| Menj, kérlek. |
IZABELLA.
Az ég nekem adná hatalmadat,
S te Izabel volnál! Így lenne-é? Nem.
Megmondanám, mi az, birónak lenni,
És mi, fogolynak.
| Oh bár |
S te Izabel volnál! Így lenne-é? Nem.
Megmondanám, mi az, birónak lenni,
És mi, fogolynak.
LUCIO (félre).
Erire tapint.
Erire tapint.
ANGELO.
Bátyád a törvény által kárhozott,
S csak vesztegeted a szót.
Bátyád a törvény által kárhozott,
S csak vesztegeted a szót.
IZABELLA.
Hisz egykor minden lélek kárhozott volt;
S a ki leginkább bűntethette, az
Váltotta meg. Mi lenne vaj belőled,
Ha ő, a legfőbb bíró, úgy itélne
Fölötted, a mint vagy? Gondold meg ezt,
S a kegyelem megéled ajkadon,
Mint újszülött!
| Jaj nekem! |
S a ki leginkább bűntethette, az
Váltotta meg. Mi lenne vaj belőled,
Ha ő, a legfőbb bíró, úgy itélne
Fölötted, a mint vagy? Gondold meg ezt,
S a kegyelem megéled ajkadon,
Mint újszülött!
ANGELO.
Hogy őt nem én, de a törvény itéli el.
Bár volna rokonom, öcsém, fiam,
Így lenne: holnap meg kell halnia.
| Nyugodj’ meg, szép leány, |
Bár volna rokonom, öcsém, fiam,
Így lenne: holnap meg kell halnia.
IZABELLA.
Holnap? Mi rögtön! Oh kiméld, kiméld!
Nincs készen a halálra. A baromfit
Csak idején vágjuk le a konyhára:
S Istent kevésbbé tisztelnők, miként
Durva magunkat? Vedd föl, jó uram:
Hát ki lakolt e vétekért halállal?
S be hányan elkövették!
Holnap? Mi rögtön! Oh kiméld, kiméld!
Nincs készen a halálra. A baromfit
Csak idején vágjuk le a konyhára:
S Istent kevésbbé tisztelnők, miként
Durva magunkat? Vedd föl, jó uram:
Hát ki lakolt e vétekért halállal?
S be hányan elkövették!
LUCIO (félre).
| Jól beszél. |
ANGELO.
Nem volt a törvény halva, csak aludt:
S e rosszat ők nem merték volna tenni,
Ha a parancs legelső megszegője
Számol vala. Most a törvény fölébredt:
Bejegyzi, a mi történt, s jós gyanánt
Tükörben látja, mely jövő bünök
(Újak, vagy elnézésből újra nemzett
És így tovább ki költ, megszült bűnök)
Immár ne öröklődjenek nyomonkint,
De meg sem éledvén, kiveszszenek.
Nem volt a törvény halva, csak aludt:
S e rosszat ők nem merték volna tenni,
Ha a parancs legelső megszegője
Számol vala. Most a törvény fölébredt:
Bejegyzi, a mi történt, s jós gyanánt
Tükörben látja, mely jövő bünök
(Újak, vagy elnézésből újra nemzett
És így tovább ki költ, megszült bűnök)
Immár ne öröklődjenek nyomonkint,
De meg sem éledvén, kiveszszenek.
IZABELLA.
Légy mégis irgalmas!
Légy mégis irgalmas!
ANGELO.
Vagyok leginkább az: irgalmazok azoknak,
Kiket a megbocsátott vétek egykor
Sérthetne; rajta meg törvényt teszek, s ő,
Lakolva vétkeért, nem véthet ismét.
Elég; neki holnap halni kell; nyugodj’ meg.
| Mint igazságos |
Kiket a megbocsátott vétek egykor
Sérthetne; rajta meg törvényt teszek, s ő,
Lakolva vétkeért, nem véthet ismét.
Elég; neki holnap halni kell; nyugodj’ meg.
IZABELLA.
Neked kell hát először így itélned,
S neki először így szenvedni. Oh!
Fölséges, bírni óriás erővel,
De zsarnoki, használni óriásul.
Neked kell hát először így itélned,
S neki először így szenvedni. Oh!
Fölséges, bírni óriás erővel,
De zsarnoki, használni óriásul.
LUCIO (félre).
Jól mondja.
Jól mondja.
IZABELLA.
Döröghetnének, őt folyvást zavarnák,
Mert minden apró, hitvány tiszt, egét
Dörgésre használná, mind csak dörögne.
Kegyelmes ég!
Te kénes, éles mennyköveddel inkább
Hasítsz hasíthatatlan, görcsös tölgyfát,
Mint gyönge myrtust; és a gőgös ember
(Kicsiny, rövid tekintélylyel diszítve,
És legkevésbbé tudva – mi legbizonyosb –
Üveg valóját) a nagy ég előtt
Dühös majomként úgy hóbortozik, hogy
Az angyalok sírnak, – de min vesénkkel
Halandókká nevetnék magokat.
| Nagyjaink, ha Jupiterként |
Mert minden apró, hitvány tiszt, egét
Dörgésre használná, mind csak dörögne.
Kegyelmes ég!
Te kénes, éles mennyköveddel inkább
Hasítsz hasíthatatlan, görcsös tölgyfát,
Mint gyönge myrtust; és a gőgös ember
(Kicsiny, rövid tekintélylyel diszítve,
És legkevésbbé tudva – mi legbizonyosb –
Üveg valóját) a nagy ég előtt
Dühös majomként úgy hóbortozik, hogy
Az angyalok sírnak, – de min vesénkkel
Halandókká nevetnék magokat.
LUCIO (Izabellához).
Csak rajta, rajta, lány! Engedni fog;
Már hajlik; látom.
Csak rajta, rajta, lány! Engedni fog;
Már hajlik; látom.
)
PORKOLÁB (félre).
Bár nyerné meg őt!
Bár nyerné meg őt!
IZABELLA.
Mást nem lehet magunkkal összemérnünk;
Nagy játszhatik szentekkel, s tréfa nála,
Mi a kicsinynél már szentségtörés.
Mást nem lehet magunkkal összemérnünk;
Nagy játszhatik szentekkel, s tréfa nála,
Mi a kicsinynél már szentségtörés.
LUCIO (Izabellához).
Jól van, leány; folytasd tovább is így.
Jól van, leány; folytasd tovább is így.
IZABELLA.
A mi a hadnagy úrnál csak boszús szó,
Az léha káromlás a közlegénynél.
A mi a hadnagy úrnál csak boszús szó,
Az léha káromlás a közlegénynél.
LUCIO (félre).
Ezt is tudod hát? Csak tovább.
Ezt is tudod hát? Csak tovább.
ANGELO.
Mért zúdítod rám e mondásokat?
Mért zúdítod rám e mondásokat?
IZABELLA.
Mert a hatalomnak – téved bár, miként más –
Saját magában orvossága van, mely
A bűn sebét hegeszti. Szállj magadba;
Koczogtass ott, s kérdezd meg szívedet,
Bátyám hibája nincs-e benne: s ha szintaz
Természeti gyöngéje, mint övé,
Ne hangoztasson nyelveden halált
Fejére.
Mert a hatalomnak – téved bár, miként más –
Saját magában orvossága van, mely
A bűn sebét hegeszti. Szállj magadba;
Koczogtass ott, s kérdezd meg szívedet,
Bátyám hibája nincs-e benne: s ha szintaz
Természeti gyöngéje, mint övé,
Ne hangoztasson nyelveden halált
Fejére.
ANGELO (félre).
Szól, s szavának lelke által
Lelkem termékenyűl. (Izabellához) Isten veled.
Szól, s szavának lelke által
Lelkem termékenyűl. (Izabellához) Isten veled.
IZABELLA.
Fordulj meg, édes jó uram!
Fordulj meg, édes jó uram!
ANGELO.
Meggondolom. – Jer holnap újra hozzám.
Meggondolom. – Jer holnap újra hozzám.
IZABELLA.
Megvesztegetlek, meglásd. Jó uram,
Fordulj meg!
Megvesztegetlek, meglásd. Jó uram,
Fordulj meg!
ANGELO.
| Engemet megvesztegetsz? |
IZABELLA.
Meg, oly ajándékokkal, a melyekben
Az éggel osztozol.
Meg, oly ajándékokkal, a melyekben
Az éggel osztozol.
LUCIO (félre).
Majd elrontád a dolgot.
Majd elrontád a dolgot.
IZABELLA.
Nem becstelen pénzekkel szín aranyból,
Nem is kövekkel, melyek képzelet szerint
Drágák vagy olcsók; de igaz imával,
Mely ég felé száll és belé hatol
Napkelt’ előtt: megőrzött lelkü, bőjtös
Lányok imáival, mik szívöket
Minden világitól elforditották.
Nem becstelen pénzekkel szín aranyból,
Nem is kövekkel, melyek képzelet szerint
Drágák vagy olcsók; de igaz imával,
Mely ég felé száll és belé hatol
Napkelt’ előtt: megőrzött lelkü, bőjtös
Lányok imáival, mik szívöket
Minden világitól elforditották.
ANGELO.
Jó. Jöszte holnap.
Jó. Jöszte holnap.
LUCIO (Izabellához).
| Úgy, úgy. Jól van. El most! |
IZABELLA.
Az Isten tartsa meg nagysádat.
Az Isten tartsa meg nagysádat.
ANGELO (félre).
Mert oly kisértés útján járdalok,
Melyet imával kell bevágni.
| Ámen! |
Melyet imával kell bevágni.
IZABELLA.
Hánykor jöhetek?
| Holnap |
ANGELO.
| Bármikor délelőtt. |
IZABELLA.
Őrizze meg az ég nagyságodat.
Őrizze meg az ég nagyságodat.
| (Lucio, Izabella s a Porkoláb el.) |
ANGELO.
Tetőled! épen erényedtől! –
Mi ez? Az ő hibája, vagy enyim?
Ki bűnösb: a kisértő, vagy kisértett?
Nem ő! Hisz ő nem is kisért; de én,
Ki a napon fekvén ibolya mellett,
Miként a dög, nem úgy, mint a virág,
A jótevő melegben rothadok.
Hogyan lehet, hogy nő, ha tisztes, inkább
Megejti érzékünket a ledérnél?
Van puszta föld elég, s mégis a szentélyt
Rontsuk le, sátort állítván bününknek?
Oh szégyen! Angelo, mit tészsz? mi vagy?
Rútul kivánod épen olyanért,
Mi által ő jó? – Oh hagyd élni bátyját!
Orzásra van a tolvaj szabadítva,
Midőn a bíró is lop. Szeretem hát,
Hogy újra vágyok hallani szavát
S legelni szép szemén? Mit álmodom?!
Oh ravasz ellen, hogy megfogd a szentet,
Szentekkel maszlagozod horgodat!
Legvészesebb kisértés, mely erény
Szerelme által ösztönöz a bűnre.
Szűm’ eddig meg nem indíthatta kéjhölgy
Természet s mesterség kettős büvével;
S végkép legyőz e szűz. – Eddig, ha láttam
Tetőled! épen erényedtől! –
Mi ez? Az ő hibája, vagy enyim?
Ki bűnösb: a kisértő, vagy kisértett?
Nem ő! Hisz ő nem is kisért; de én,
Ki a napon fekvén ibolya mellett,
Miként a dög, nem úgy, mint a virág,
A jótevő melegben rothadok.
Hogyan lehet, hogy nő, ha tisztes, inkább
Megejti érzékünket a ledérnél?
Van puszta föld elég, s mégis a szentélyt
Rontsuk le, sátort állítván bününknek?
Oh szégyen! Angelo, mit tészsz? mi vagy?
Rútul kivánod épen olyanért,
Mi által ő jó? – Oh hagyd élni bátyját!
Orzásra van a tolvaj szabadítva,
Midőn a bíró is lop. Szeretem hát,
Hogy újra vágyok hallani szavát
S legelni szép szemén? Mit álmodom?!
Oh ravasz ellen, hogy megfogd a szentet,
Szentekkel maszlagozod horgodat!
Legvészesebb kisértés, mely erény
Szerelme által ösztönöz a bűnre.
Szűm’ eddig meg nem indíthatta kéjhölgy
Természet s mesterség kettős büvével;
S végkép legyőz e szűz. – Eddig, ha láttam
| Szerelmes embert, gúnyosan csodáltam. | (El.) |
