IV. SZÍN.
Szoba Angelo házánál.
Angelo jön.
ANGELO.
Midőn imádkozom s elmélkedem,
Különfelé jár elmém és imám:
Üres szóm Istené, de képzetem
Nyelvemre nem figyel s függ Izabellán;
Szájamban Isten, mintha majszolnám nevét,
De szűmben a hatalmas, duzzadó rossz.
Az államügy, tanulmányomnak tárgya,
Miként a jó, mit sokszor olvasánk,
Most száraz és unalmas lett nekem;
Sőt tisztességem’, melyre – ne hallja senki! –
Oly büszke voltam, odadnám ráadással
A légben ingyen lengő semmi pelyhért.
Oh helyzet! oh rang! hányszor megriasztja
Tokod, ruhád a dőréket, s lenyűgzi
Álszíned a bölcsebb elméket is!
Vér, vér maradsz. Hijába irjuk ördög
Szavára: „angyal”; – nem az ő forgója!
Inas jő.
Ki az?
Midőn imádkozom s elmélkedem,
Különfelé jár elmém és imám:
Üres szóm Istené, de képzetem
Nyelvemre nem figyel s függ Izabellán;
Szájamban Isten, mintha majszolnám nevét,
De szűmben a hatalmas, duzzadó rossz.
Az államügy, tanulmányomnak tárgya,
Miként a jó, mit sokszor olvasánk,
Most száraz és unalmas lett nekem;
Sőt tisztességem’, melyre – ne hallja senki! –
Oly büszke voltam, odadnám ráadással
A légben ingyen lengő semmi pelyhért.
Oh helyzet! oh rang! hányszor megriasztja
Tokod, ruhád a dőréket, s lenyűgzi
Álszíned a bölcsebb elméket is!
Vér, vér maradsz. Hijába irjuk ördög
Szavára: „angyal”; – nem az ő forgója!
Inas jő.
Ki az?
INAS.
Bizonyos Izabel, apácza,
Ohajt bejönni nagysádhoz.
Bizonyos Izabel, apácza,
Ohajt bejönni nagysádhoz.
ANGELO.
Oh egek!
Mért zúdul a vér úgy szívem felé.
Jótehetlenné téve őt magát
S megfosztva lelkem minden erejét
Szükséges képességitől?
Így vesz körül ájultat balga raj,
Segítni jő mind, s elzárják a léget,
Melytől föléledhetne; így a köznép,
Óhajtva várt király alattvalója,
Elhagyja dolgát, s buzgó hódolattal
Feléje tódul, úgy, hogy sérelemnek
Látszik goromba nyájassága.
Izabella jő.
Nos, szép leány?
| Bocsásd be. |
| (Az Inas el.) |
Mért zúdul a vér úgy szívem felé.
Jótehetlenné téve őt magát
S megfosztva lelkem minden erejét
Szükséges képességitől?
Így vesz körül ájultat balga raj,
Segítni jő mind, s elzárják a léget,
Melytől föléledhetne; így a köznép,
Óhajtva várt király alattvalója,
Elhagyja dolgát, s buzgó hódolattal
Feléje tódul, úgy, hogy sérelemnek
Látszik goromba nyájassága.
Izabella jő.
Nos, szép leány?
IZABELLA.
Megtudni, jöttem.
| Uram, tetszésedet |
ANGELO.
Mint az, hogy kérdezed. Bátyád nem élhet.
| Jobban tetszenék, ha tudnád, |
IZABELLA.
Nem? – Isten áldja meg nagyságodat.
Nem? – Isten áldja meg nagyságodat.
| (Menni készül.) |
ANGELO.
Élhetne mégis, és tán oly sokáig,
Mint te, vagy én; de meg kell halnia.
Élhetne mégis, és tán oly sokáig,
Mint te, vagy én; de meg kell halnia.
IZABELLA.
Itéletednél fogva?
Itéletednél fogva?
ANGELO.
| Annál fogva. |
IZABELLA.
Kérlek, mikor? hogy hosszabb-rövidebb
Haladéka közben úgy elkészülhessen,
Hogy lelke kárt ne valljon.
Kérlek, mikor? hogy hosszabb-rövidebb
Haladéka közben úgy elkészülhessen,
Hogy lelke kárt ne valljon.
ANGELO.
Hah, csúnya bűn! Szintúgy lehetne annak
Bocsátni meg, ki a természetet
Megfosztja már kész lénytől, mint a szemtelen
Kéjencznek, a ki hamispénz gyanánt
Veri ki Isten képét; szintoly könnyü
Törvényes éltet törvénytelenűl
Megölni, mint tilos eszköz érczivel
Törvénytelent alkotni.
Hah, csúnya bűn! Szintúgy lehetne annak
Bocsátni meg, ki a természetet
Megfosztja már kész lénytől, mint a szemtelen
Kéjencznek, a ki hamispénz gyanánt
Veri ki Isten képét; szintoly könnyü
Törvényes éltet törvénytelenűl
Megölni, mint tilos eszköz érczivel
Törvénytelent alkotni.
IZABELLA.
Ez áll az égben, de nem itt a földön.
Ez áll az égben, de nem itt a földön.
ANGELO.
Te így beszélsz? No, mindjárt megszorítlak.
Mi kéne inkább: vagy bátyád, igaz
Törvény szerint, meghalna? vagy, mentéseűl,
Nem tiszta kéjnek adnád testedet,
Mint az, kit ő bemocskolt?
Te így beszélsz? No, mindjárt megszorítlak.
Mi kéne inkább: vagy bátyád, igaz
Törvény szerint, meghalna? vagy, mentéseűl,
Nem tiszta kéjnek adnád testedet,
Mint az, kit ő bemocskolt?
IZABELLA.
Odadnám testemet, mint lelkemet.
| Uram, inkább |
ANGELO.
Nem szólok én lelkedről. Kénytelen bűn
Számítva lesz csak, nem betudva.
Nem szólok én lelkedről. Kénytelen bűn
Számítva lesz csak, nem betudva.
IZABELLA.
| Mit szólsz? |
ANGELO.
Nem felelek erről; hisz szólnom lehet
Az ellen, a mit mondok. Erre válaszolj:
Én, a bejegyzett törvény szava most,
Kimondom a halált bátyád fejére:
Nem volna-é jóság a bűnben, a mely
Megmentené bátyádat?
Nem felelek erről; hisz szólnom lehet
Az ellen, a mit mondok. Erre válaszolj:
Én, a bejegyzett törvény szava most,
Kimondom a halált bátyád fejére:
Nem volna-é jóság a bűnben, a mely
Megmentené bátyádat?
IZABELLA.
Én a magam lelkére vállalom:
Az semmiképen sem lesz bűn, de jóság.
| Tedd meg azt; |
Az semmiképen sem lesz bűn, de jóság.
ANGELO.
Tedd meg tehát magad, lelkedre vévén:
Jóság a bűnt ellensúlyozni fogja.
Tedd meg tehát magad, lelkedre vévén:
Jóság a bűnt ellensúlyozni fogja.
IZABELLA.
Ha bűn, hogy élteért könyörgök: Isten,
Hagyd elviselnem! És ha bűn, hogy engem
Ha bűn, hogy élteért könyörgök: Isten,
Hagyd elviselnem! És ha bűn, hogy engem
| (Angelohoz.) |
Meghallgatsz, reggeli imám kikéri,
Legyen az én vétségimhez csatolva
S te róla ne felelj.
Legyen az én vétségimhez csatolva
S te róla ne felelj.
ANGELO.
Elméd enyímet nem kiséri: te tudatlan
Vagy hát, avagy ravaszkodol – mi nem jó.
| Nem úgy; figyelj rám. |
Vagy hát, avagy ravaszkodol – mi nem jó.
IZABELLA.
Legyek tudatlan, semmiben se jó,
Csak jámborúl tudjam, hogy nem vagyok jobb.
Legyek tudatlan, semmiben se jó,
Csak jámborúl tudjam, hogy nem vagyok jobb.
ANGELO.
Ily bölcseség fényesb akarna lenni,
Midőn magát becsmérli: fekete álarcz
Tízszerte hangosabban hirdeti
Az elfödött kecset, mint kecs, kitárva. –
De most vigyázz. Hogy teljesen megérts,
Majd vastagabban szólok: bátyád meghal.
Ily bölcseség fényesb akarna lenni,
Midőn magát becsmérli: fekete álarcz
Tízszerte hangosabban hirdeti
Az elfödött kecset, mint kecs, kitárva. –
De most vigyázz. Hogy teljesen megérts,
Majd vastagabban szólok: bátyád meghal.
IZABELLA.
Meg.
Meg.
ANGELO.
Ily büntetést kell szabni rá.
| Vétke olyan, hogy törvény szerint |
IZABELLA.
| Igaz. |
ANGELO.
Tedd föl, hogy nincs más mód megmenteni
(Alá nem írom ezt, sem egyebet,
Csak úgy hozom föl), mint, ha téged, húgát,
Valaki megkivánna, a ki nagy rang
Vagy béfolyása általa birónál
Bátyád’ kiszabadíthatná a mind
Kötelező törvény békóiból,
S nem volna földi mentség más, csak az,
Hogy tested kincseit e bizonyosnak
Engedjed át; vagy bátyád veszve van:
Mit cselekednél?
Tedd föl, hogy nincs más mód megmenteni
(Alá nem írom ezt, sem egyebet,
Csak úgy hozom föl), mint, ha téged, húgát,
Valaki megkivánna, a ki nagy rang
Vagy béfolyása általa birónál
Bátyád’ kiszabadíthatná a mind
Kötelező törvény békóiból,
S nem volna földi mentség más, csak az,
Hogy tested kincseit e bizonyosnak
Engedjed át; vagy bátyád veszve van:
Mit cselekednél?
IZABELLA.
Annyit szegényért, mint enmagamért:
Ha rám szabatnék a halál, az éles
Vessző nyomát rubinként hordanám,
S halálra úgy vetkezném, mint az ágyba,
Midőn beteg koromban megkivántam;
De testemet gyalázatúl nem adnám.
Annyit szegényért, mint enmagamért:
Ha rám szabatnék a halál, az éles
Vessző nyomát rubinként hordanám,
S halálra úgy vetkezném, mint az ágyba,
Midőn beteg koromban megkivántam;
De testemet gyalázatúl nem adnám.
ANGELO.
Úgy meg kén’ halnia.
Úgy meg kén’ halnia.
IZABELLA.
Jobb, ha az ember bátyja meghal egyszer,
Semmint a húga – megmentése által –
Örökre haljon meg.
| Olcsóbb is így. |
Semmint a húga – megmentése által –
Örökre haljon meg.
ANGELO.
S nem volnál akkor szintolyan kegyetlen,
Mint az itélet, melyet úgy szidál?
S nem volnál akkor szintolyan kegyetlen,
Mint az itélet, melyet úgy szidál?
IZABELLA.
Mentő gyalázat meg szabad bocsánat
Más-más család: törvényes kegyelem
A rút kiváltásnak nem rokona.
Mentő gyalázat meg szabad bocsánat
Más-más család: törvényes kegyelem
A rút kiváltásnak nem rokona.
ANGELO.
Elébb a törvényt zsarnoknak hírelted,
S bátyád botlását inkább vígaságnak
Mondottad, és nem bűnnek.
Elébb a törvényt zsarnoknak hírelted,
S bátyád botlását inkább vígaságnak
Mondottad, és nem bűnnek.
IZABELLA.
Hogy megszerezzük azt, a mire vágyunk,
Gyakran nem úgy beszélünk, a hogy érzünk.
Így mentegettem, a mit gyűlölök,
Ő kedviért, kit forrón szeretek.
| Oh bocsánat! |
Gyakran nem úgy beszélünk, a hogy érzünk.
Így mentegettem, a mit gyűlölök,
Ő kedviért, kit forrón szeretek.
ANGELO.
Gyöngék vagyunk mind.
Gyöngék vagyunk mind.
IZABELLA.
Ha e gyöngeséget csak maga öröklé
S nincs társa benne.
| Haljon meg különben, |
S nincs társa benne.
ANGELO.
| Gyönge ám a nő is. |
IZABELLA.
Az: mint a tűkör, hol magát szemléli,
S mely oly hamar törik, mint képet ád.
Nő! – mentse ég! A férfi, vele élve,
Megrontja lényét. Mondj tízszer gyöngéknek:
Lágyak vagyunk, mint alkatunk, s hiszünk
Csalóka bényomásnak.
Az: mint a tűkör, hol magát szemléli,
S mely oly hamar törik, mint képet ád.
Nő! – mentse ég! A férfi, vele élve,
Megrontja lényét. Mondj tízszer gyöngéknek:
Lágyak vagyunk, mint alkatunk, s hiszünk
Csalóka bényomásnak.
ANGELO.
S e bizonyítvány folytán ten nemedről
(Mert mi se’ vagyunk, hiszen, oly erősek,
Hogy a hibák meg ne rázzák valónkat)
Merészkedem szavadon fogni téged.
Légy, a mi vagy: nő. Több ha vagy, nem az vagy,
Ha pedig az vagy (mit külső tanúid
Mind oly híven bevallanak), mutasd meg,
S öltsd fel a néked rendelt színeket.
| Meghiszem. |
(Mert mi se’ vagyunk, hiszen, oly erősek,
Hogy a hibák meg ne rázzák valónkat)
Merészkedem szavadon fogni téged.
Légy, a mi vagy: nő. Több ha vagy, nem az vagy,
Ha pedig az vagy (mit külső tanúid
Mind oly híven bevallanak), mutasd meg,
S öltsd fel a néked rendelt színeket.
IZABELLA.
Nyelvem csak egy van. Kérlek, jó uram,
Beszéld előbbi nyelvedet.
Nyelvem csak egy van. Kérlek, jó uram,
Beszéld előbbi nyelvedet.
ANGELO.
Értsd meg világosan: szeretlek.
Értsd meg világosan: szeretlek.
IZABELLA.
Bátyám szerette Juliát; s ezért,
Úgy mondod, meg kell halnia.
Bátyám szerette Juliát; s ezért,
Úgy mondod, meg kell halnia.
ANGELO.
Nem hal meg, Izabel, ha te szeretsz.
Nem hal meg, Izabel, ha te szeretsz.
IZABELLA.
Tudom, hatalmad föl van szabadítva
Kissé csunyábbnak látszani, mint a milyen,
Hogy másokat megfogjon.
Tudom, hatalmad föl van szabadítva
Kissé csunyábbnak látszani, mint a milyen,
Hogy másokat megfogjon.
ANGELO.
Szándékomat fejezi ki szavam.
| Hidd, becsűletemre, |
IZABELLA.
Hah! kis becsűlet olyan nagy hitelhez,
És vészhozó szándék! – Képmutatás! –
Hirdetni foglak, Angelo; vigyázz.
Bátyám kegyelmét írd alá legitt,
Vagy teli torkkal elkiáltom mindeneknek,
Micsoda ember vagy.
Hah! kis becsűlet olyan nagy hitelhez,
És vészhozó szándék! – Képmutatás! –
Hirdetni foglak, Angelo; vigyázz.
Bátyám kegyelmét írd alá legitt,
Vagy teli torkkal elkiáltom mindeneknek,
Micsoda ember vagy.
)
ANGELO.
Mocsoktalan nevem, szigoru éltem,
Tanuskodásom ellened s országos polczom
Elannyira túlnyomja vádadat,
Hogy a te hirlelésed elfulad
És rágalomnak érzik. Belevágtam,
S érzéki ménem fékét elbocsátom:
Hódolj erős vágyamnak; félre tégy
Minden vonogatást, fölös pirúlást,
Mely ellöki azt, mit óhajt; váltsd ki bátyád’,
Akaratomra hagyván testedet,
Különben ő nem csak, hogy halni fog,
De szívtelenséged lassú kinokkal
Késleli végét. Holnapig felelj;
Vagy, hajlamomra! mely most fő vezérem,
Zsarnok leszek. – Te meg szólj, a mit csak lehet:
| S ki hisz neked? |
Tanuskodásom ellened s országos polczom
Elannyira túlnyomja vádadat,
Hogy a te hirlelésed elfulad
És rágalomnak érzik. Belevágtam,
S érzéki ménem fékét elbocsátom:
Hódolj erős vágyamnak; félre tégy
Minden vonogatást, fölös pirúlást,
Mely ellöki azt, mit óhajt; váltsd ki bátyád’,
Akaratomra hagyván testedet,
Különben ő nem csak, hogy halni fog,
De szívtelenséged lassú kinokkal
Késleli végét. Holnapig felelj;
Vagy, hajlamomra! mely most fő vezérem,
Zsarnok leszek. – Te meg szólj, a mit csak lehet:
| Az én nem-igazam győz igazad felett. | (El.) |
IZABELLA.
Kinek panaszkodnám? Ha elbeszélném,
Ki hinne nékem? Oh veszélyes ajk!
Mely egyazon nyelvén egyszerre hordoz
Kárhoztatást s helyeslést; mely a törvényt
Akaratának bókoltatja; mely,
Kéjvágya horgán, jogtalant s jogost
Maga után vonszol. Megyek bátyámhoz:
Őt ugyan a vér ingere megejté,
De oly becsűletérző, hogy, ha volna
Husz feje husz vérpadra, leteendő,
Mint oda nyujtaná, mintsem huga
Testét ily undokság fertőzetébe
Hajlítaná.
Élj szűzen, Izabel, te pedig halj meg, bátya:
Bátyánál többet ér a szűzesség pártája.
Még elmondom neki, a mit Angelo kért,
Kinek panaszkodnám? Ha elbeszélném,
Ki hinne nékem? Oh veszélyes ajk!
Mely egyazon nyelvén egyszerre hordoz
Kárhoztatást s helyeslést; mely a törvényt
Akaratának bókoltatja; mely,
Kéjvágya horgán, jogtalant s jogost
Maga után vonszol. Megyek bátyámhoz:
Őt ugyan a vér ingere megejté,
De oly becsűletérző, hogy, ha volna
Husz feje husz vérpadra, leteendő,
Mint oda nyujtaná, mintsem huga
Testét ily undokság fertőzetébe
Hajlítaná.
Élj szűzen, Izabel, te pedig halj meg, bátya:
Bátyánál többet ér a szűzesség pártája.
Még elmondom neki, a mit Angelo kért,
| S halálra készítem, lelke nyugalmaért. | (El.) |
