I. SZÍN.
Szoba Mariána házánál.
Mariána, pongyolán, ül, egy Fiú danol.
Dal.
Dal.
Félre, ajk, oh édesem,
Félre, édes hitszegő;
Félre, hajnalfényü szem,
Reggelt félrevezető:
De ti jertek, csókra csók,
Csókra csók,
Szívpecsétlők, szívcsalók,
Szívcsalók!
Félre, édes hitszegő;
Félre, hajnalfényü szem,
Reggelt félrevezető:
De ti jertek, csókra csók,
Csókra csók,
Szívpecsétlők, szívcsalók,
Szívcsalók!
)
MARIÁNA.
Hagyd el a dalt és távozzál sietve:
Itt jő a vígasz embere, ki szavával
A Herczeg, szerzetesképen, jő.
Uram, bocsánat; szinte azt óhajtom,
Hogy ne találtál volna zeneszónál;
De ments ki, kérlek, s hidd el, hogy igaz:
Nem örömömnek – búmnak élve az.
Hagyd el a dalt és távozzál sietve:
Itt jő a vígasz embere, ki szavával
| Gyakran csitítá zsémbes bánatom’. | (A Fiú el.) |
Uram, bocsánat; szinte azt óhajtom,
Hogy ne találtál volna zeneszónál;
De ments ki, kérlek, s hidd el, hogy igaz:
Nem örömömnek – búmnak élve az.
HERCZEG.
Jó; bár gyakorta a zene bűbája
Rosszat javít, de a jót megrongálja.
Kérlek, mondd meg, nem tudakozódott-e itt ma valaki utánam? Épen ilyenkorra igértem, hogy találkozom itt vele.
Jó; bár gyakorta a zene bűbája
Rosszat javít, de a jót megrongálja.
Kérlek, mondd meg, nem tudakozódott-e itt ma valaki utánam? Épen ilyenkorra igértem, hogy találkozom itt vele.
MARIÁNA.
Nem tudakozódott senki; pedig egész nap itt ültem.
Nem tudakozódott senki; pedig egész nap itt ültem.
HERCZEG.
Teljesen bízom szavadban. Épen most az ideje. Könyörgök, távozzál egy kicsit; lehet, hogy azonnal behílak valamiért, a mi javadra lesz.
Teljesen bízom szavadban. Épen most az ideje. Könyörgök, távozzál egy kicsit; lehet, hogy azonnal behílak valamiért, a mi javadra lesz.
MARIÁNA.
Örökké le vagyok neked kötelezve.
Izabella jő.
Örökké le vagyok neked kötelezve.
| (El.) |
HERCZEG.
Legszívesebben látlak s üdvözöllek.
Nos, hát mi újság jó helyettesünknél?
Legszívesebben látlak s üdvözöllek.
Nos, hát mi újság jó helyettesünknél?
IZABELLA.
Egy kertje van, kerítve téglafallal;
Nyugat felől szőlő támaszkodik rá;
És ama szőlő deszkás kapuját
Im, ez a vastagabb kulcs nyitja ki;
E másik egy kis ajtónak parancsol,
A mely a szőlőből a kertbe szolgál.
Ott, megigértem, hogy beszólok hozzá
A komor éjfél idején.
Egy kertje van, kerítve téglafallal;
Nyugat felől szőlő támaszkodik rá;
És ama szőlő deszkás kapuját
Im, ez a vastagabb kulcs nyitja ki;
E másik egy kis ajtónak parancsol,
A mely a szőlőből a kertbe szolgál.
Ott, megigértem, hogy beszólok hozzá
A komor éjfél idején.
HERCZEG.
Tudod-e majd találni az utat?
| De meg |
IZABELLA.
Azt pontosan s szorgosan megjegyeztem:
Susogva s vajmi bűnös buzgalommal
Jelölve mindent, kétszer megmutatta
Az útat.
Azt pontosan s szorgosan megjegyeztem:
Susogva s vajmi bűnös buzgalommal
Jelölve mindent, kétszer megmutatta
Az útat.
HERCZEG.
Egyéb jel nincs megállapítva,
Mire Mariánának vigyázni kell?
Egyéb jel nincs megállapítva,
Mire Mariánának vigyázni kell?
IZABELLA.
Nincs, csak, hogy ott sötétségben leszünk;
És értesítém őt, hogy nem sokáig
Mulathatok: mert, azt mondám neki,
Hogy engem egy szolgáló fog kisérni,
Ki várni fog reám, s ki azt hiszi,
Bátyám ügyében járok ott.
Nincs, csak, hogy ott sötétségben leszünk;
És értesítém őt, hogy nem sokáig
Mulathatok: mert, azt mondám neki,
Hogy engem egy szolgáló fog kisérni,
Ki várni fog reám, s ki azt hiszi,
Bátyám ügyében járok ott.
HERCZEG.
Még Mariánának nem szóltam erről
Egy szót se. – Hejh, kisasszony! jöszte be!
Mariána jő.
E hölgygyel ismerkedj’ meg, kérlek: ő jót
Jött tenni véled.
| Helyes. |
Egy szót se. – Hejh, kisasszony! jöszte be!
Mariána jő.
E hölgygyel ismerkedj’ meg, kérlek: ő jót
Jött tenni véled.
MARIÁNA.
| Én is azt kivánom. |
HERCZEG.
Hiszed-e, hogy becsüllek tégedet?
Hiszed-e, hogy becsüllek tégedet?
MARIÁNA.
Tudom tapasztalásból, szent atyám.
Tudom tapasztalásból, szent atyám.
HERCZEG.
Fogd meg tehát ezen társad kezét,
El fog neked beszélni valamit.
Én addig itt leszek. Ám siessetek;
A gőzös éj közelg.
Fogd meg tehát ezen társad kezét,
El fog neked beszélni valamit.
Én addig itt leszek. Ám siessetek;
A gőzös éj közelg.
MARIÁNA.
| Jerünk, ha tetszik. |
| (Mariána és Izabella el.) |
HERCZEG.
Oh rang, oh nagyság! millió csalárd szem
Függ rajtad; és könyvszámra jár a hír,
Hibásan és ellenkezőn nyomozva,
Hogy mit csinálsz; az élcz ezernyi csínye
Vad álma apaságát rád ruházza
S képzelmei közt ránczigál.
Mariána és Izabella jönnek.
Oh rang, oh nagyság! millió csalárd szem
Függ rajtad; és könyvszámra jár a hír,
Hibásan és ellenkezőn nyomozva,
Hogy mit csinálsz; az élcz ezernyi csínye
Vad álma apaságát rád ruházza
S képzelmei közt ránczigál.
Mariána és Izabella jönnek.
| No, rááll? |
IZABELLA.
Vállalkozik, atyám, ha te javallod.
Vállalkozik, atyám, ha te javallod.
HERCZEG.
Nem hogy javallom, sőt kivánom is.
Nem hogy javallom, sőt kivánom is.
IZABELLA.
Kevés az, a mit szólnod kell; csak akkor,
Ha távozol, mondd lágyan és alásan:
„Bátyámra gondolj most.”
Kevés az, a mit szólnod kell; csak akkor,
Ha távozol, mondd lágyan és alásan:
„Bátyámra gondolj most.”
MARIÁNA.
| Úgy lesz, ne félj. |
HERCZEG.
És te se félj, szép lányom, semmitől.
Régibb kötésnél fogva férjed ő:
Nem bűn tehát így összejönnötök.
Mert jogszerű igényed őreá
Szépíti a csalást. Már most jerünk:
És te se félj, szép lányom, semmitől.
Régibb kötésnél fogva férjed ő:
Nem bűn tehát így összejönnötök.
Mert jogszerű igényed őreá
Szépíti a csalást. Már most jerünk:
| Csak úgy fogunk aratni, ha vetünk. | (Mind el.) |
