II. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Szoba a fogházban.
A Porkoláb és Bohócz jönnek.
PORKOLÁB.
Jöszte csak, ficzkó. Le tudod-e csapni az ember fejét?
BOHÓCZ.
Ha legény, úgy le, uram; de ha nős, akkor ő nejének a feje, már pedig nő fejét világért se tudnám lecsapni.
PORKOLÁB.
Hallod-e, fiú, félre ne csapj, hanem felelj egyenesen. Holnap reggel Claudionak és Bernátnak meg kell halni; fogházi közbakónknak itt segédre van szüksége, hogy dolgát végezze: ha te vállalkozol segítségére, kimenekülsz bilincseidből; ha nem, egész rabsági idődet ki kell töltened, mikor pedig kiszabadúlsz, irgalmatlanúl megkorbácsolnak, mert közhírű kerítő voltál.
BOHÓCZ.
Uram, régesrégóta törvénytelen kerítő voltam; de már nem bánom, törvényes akasztó leszek. Örülni fogok, ha munkatársam egy kis oktatásban részesít.
PORKOLÁB.
Hejh, Rémes! Hol van Rémes?
Rémes jő.
RÉMES.
Hivtál uram?
PORKOLÁB.
Ficzkó, ez a legény itt segítségedre lesz holnap a kivégzésnél. Ha alkalmatosnak látod, szegődjél vele egész évre s hadd lakjék itt veled; ha nem, vedd hasznát ezúttal, aztán bocsásd el. Nem lehet panasza, hogy melletted veszít a tekintélyéből: kerítő volt.
RÉMES.
Kerítő, uram? Szégyen gyalázat! Még rossz hírbe keveri művészetünket.
PORKOLÁB.
Eredj; te is csak annyit nyomsz: egy pehely fölbillenti a mérleget.(El.)
BOHÓCZ.
Kérlek, uram, kegyes engedelmeddel – mert igazán, engedelmes képed van, csakhogy a szemed függedelmes – hát te művészetnek nevezed foglalatosságodat?
RÉMES.
Művészetnek hát.
BOHÓCZ.
A festészet, úgy hallottam, művészet; mivel pedig az én foglalatosságom tárgyai, a rimák, a festést gyakorolják, ez bizonyítja, hogy az én foglalatosságom művészet; hogy azonban micsoda művészet legyen az akasztás, ha fölakasztanak sem bírom elképzelni.
RÉMES.
Pedig művészet.
BOHÓCZ.
Mi okon?
RÉMES.
A becsületes ember öltője a tolvajra is ráillik.
BOHÓCZ.
Ha szűk is a tolvajnak, a becsületes ember elég bőnek tartja; ha bő is a tolvajnak, a tolvaj elég szűknek tartja: e szerint a becsületes ember öltője a tolvajra is ráillik.
A Porkoláb jő.
PORKOLÁB.
Hát megegyeztek?
BOHÓCZ.
Uram, beszegődöm hozzá; mert úgy találom, hogy a hóhérnak bűnbánóbb mestersége van, mint a kerítőnek: többször kér bocsánatot.
PORKOLÁB.
Te meg készítsd el a tőkét és bárdot holnap négy órára.
RÉMES.
Jöszte, kerítő; betanítlak mesterségembe; kövess.
BOHÓCZ.
Tanulni vágyom, mest’uram; és remélem, ha majd alkalmat nyújtasz, hogy magadnak tegyek szolgálatot, ügyesnek fogsz találni, mert igazán, uram, szívességedet barátilag vissza kell szolgálnom.
PORKOLÁB.
Hívjátok át Bernátot és Claudiot.
(A Bohócz és Rémes el.)
Ezt szánom; ama gyilkosért – habár
Édes testvérem volna – semmi kár.
Claudio jön.
Im, Claudio, halálitéleted:
Már öreg éjfél van most, s holnap nyolczkor
Te halhatatlanná lészsz. Hol van Bernát?
CLAUDIO.
Álomba’, mélyen, mint az ártatlan
Fáradság, melytől vándor teste zsibbad:
Nem ébred föl.
PORKOLÁB.
Ki tehet véle jót?
Eredj tehát s készülj. De csitt! mi nesz?
(Kívül zörgetnek.)
Az ég vigaszsza lelkedet.(Claudio el.)
Megyek no.
Ez kegyelem, remélem, vagy halasztás
Jó Claudionak.
A Herczeg, szerzetesképen, jő.
Üdvöz légy, atyám.
HERCZEG.
Az éj legüdvösb, legjobb szellemi
Környezzenek, jó porkoláb. Ki járt itt?
PORKOLÁB.
Miót’ az estharang elkonga, senki.
HERCZEG.
Izabella?
PORKOLÁB.
Nem.
HERCZEG.
Úgy nem sokára jönnek.
PORKOLÁB.
Hát Claudionak vígasz?
HERCZEG.
Kis remény.
PORKOLÁB.
Szigorú helytartó!
HERCZEG.
Nem a, nem a:
Ő példa által is hűn követi
Nagy igazságossága vonalát.
A mit hatalma másban megtorol,
Mindazt legyőzi szent tartózkodása
Magában is. Ha az, a mit fenyít,
Őt is csufitná, zsarnok volna akkor; (Kívül zörgetnek.)
De így, csak igazságos. – Ime jönnek. –
(A Porkoláb el.)
Szelíd egy porkoláb; ritkán találod
Edzett foglyárban az emberbarátot.(Zörgetnek.)
Mi az? Mi zaj! Siethet, a ki így
Döngetve sebzi a makacs kilincset.
A Porkoláb jő.
PORKOLÁB (kifelé szólva).
Hadd várjon ott, a mig a szolga fölkel,
Hogy bébocsássa; már hivattam őt.
HERCZEG.
Ellenparancsod nincs még arra nézve,
Hogy Claudionak holnap halni kell?
PORKOLÁB.
Nincs, nincs, uram.
HERCZEG.
Bármint közelg a hajnal,
Még reggelig többet fogsz hallani.
PORKOLÁB.
Tudsz valamit tán? Én csak azt hiszem, hogy
Ellenparancs nem jő: nincs arra példa;
Azonbelül birói székiről
Ellenkezőt jelentett Angelo
A népnek.
Követ jő.
Ő nagysága embere.
HERCZEG.
S ez hoz kegyelmet Claudionak.
KÖVET.
Uram küldi neked ezt az írást; továbbá meghagyja általam, hogy annak legcsekélyebb pontjától se térj el, akár az időre, akár a dologra, akár egyéb körülményre nézve. Jó reggelt; mert úgy veszem észre, szinte nappal van már.
PORKOLÁB.
Engedelmeskedem neki. (A Követ el.)
HERCZEG (félre).
Kegyelme ez: oly bűnön vétetett,
Mit a kegyelmező is elkövet.
Mily gyors a vétek, és mily eleven,
Ha születik méltóság öliben!
Bűnből eredt könyörnek semmi gátja,
S bűn kedviért a bűnös is barátja. –
Hát mi az újság?
PORKOLÁB.
A mint mondtam: Angelo úr, nyilván azt hive, hogy tisztemben hanyag vagyok, e szokatlan nógatással ébreget; a mi különös előttem, mert eddig még nem tette.
HERCZEG.
Kérlek, halljuk.
PORKOLÁB (olvas).
„Bármi ellenkezőt találsz is hallani, négy órakor végeztesd ki Claudiot, délután pedig Bernátot. Nagyobb biztosság okáért öt órára küldd el nekem Claudio fejét. Pontosan teljesítsed ezt, meggondolván, hogy több függ tőle, mint a mit ezúttal elmondhatok. El ne mulaszd tehát megtenni tisztedet, a mint hogy saját rovásodra felelsz róla.” – Uram, mit szólsz ehhez?
HERCZEG.
Ki az a Bernát, a kit délután kell kivégezni?
PORKOLÁB.
Cseh születés; de itt növekedett: kilencz éve rab.
HERCZEG.
Hogyan történt, hogy az elment herczeg vagy szabadon nem bocsáttatta, vagy ki nem végeztette? Azt hallottam, ő mindig így szokott cselekedni.
PORKOLÁB.
Rokonai egyre halasztásokat eszközöltek számára; gonosztette pedig, a mig Angelo úr nem vette át a kormányt, csakugyan nem is bizonyúlt rá teljesen.
HERCZEG.
Most már világos?
PORKOLÁB.
Egészen nyilvánvaló, és maga sem tagadja.
HERCZEG.
Töredelmesen viselte-e magát a fogságban? Látszik-e rajta, hogy meg van indulva?
PORKOLÁB.
Olyan ember, a kinek a halál nem borzalmasabb egy részeg álomnál; nem gondol, nem törődik semmivel, nem fél semmitől, a mi volt, van, vagy lesz: nem érzi halandóságát, pedig kétségbeejtőleg közel van halálához.
HERCZEG.
Oktatás kell neki.
PORKOLÁB.
Nem kell neki. Fogházbeli szabadsága mindenkor megvolt. Ha megengednék neki, hogy szökjék el, nem tenné. Napjában többször leiszsza magát, sőt több napig is holtrészeg. Elégszer felköltöttük őt, mintha vesztőhelyre vinnők, s látszólagos rendeletet mutattunk neki: mindezt föl sem vette.
HERCZEG.
Róla mindjárt szólok többet. A te homlokodra, porkoláb, becsületesség s állhatatosság van írva: ha nem igaz, a mit ott olvasok, régi tudományom cserben hagy; de bízván emberismeretemben, találomra nekimegyek. Claudio, kinek kivégzésére íme parancsod van, nem vétett nagyobbat a törvény ellen, mint Angelo, ki elítélte. Hogy erről világosan meggyőzhesselek, csak négynapi haladékot kérek, mire nézve azonnal, és pedig veszélyes szívességet kell tenned velem.
PORKOLÁB.
Mi legyen az, uram?
HERCZEG.
Halaszd el halálát.
PORKOLÁB.
Istenem, hogy tehetem azt, holott meg van szabva az óra, s kiadva a határozott rendelet, büntetés terhe alatt, hogy fejét Angelo szeme elé juttassam? Ha ettől csak egy hajszálnyira eltérnék, magam is úgy járnék, mint Claudio.
HERCZEG.
Szerzeti fogadásomra, kezeskedem érted. Ha utasításaim által akarod magadat vezéreltetni, ma reggel ezt a Bernátot végeztesd ki s az ő fejét küldd el Angelonak.
PORKOLÁB.
Angelo mindakettőt látta, s ráismerne arczára.
HERCZEG.
Oh, a halál nagy torzító, s a torzítást még magad is növelheted. Kopaszd meg fejét és kösd le szakállát; aztán mondjad, a vezeklő maga kívánta, hogy halála előtt megnyírják: tudod, ez közönséges szokás. Ha ebből bármi egyéb háramlik reád, hanemha köszönet és jó szerencse, a szentre, a kit szolgálok, életemmel állok ki ellene.
PORKOLÁB.
Bocsáss meg, jó atyám: esküm ellen van.
HERCZEG.
Kinek esküdtél: a herczegnek, vagy helytartójának?
PORKOLÁB.
A herczegnek és helyetteseinek.
HERCZEG.
Elhiszed, hogy nem vétettél, ha a herczeg igazolja eljárásod jogosságát?
PORKOLÁB.
De valószínű-e az?
HERCZEG.
Nem valószínű, de bizonyos. Mivel azonban látom, hogy félsz, hogy sem köntösöm, sem feddhetetlenségem, sem rábeszélésem könnyű szerrel meg nem hajlíthat, továbbmegyek, mint akartam, hogy minden félelmet kiirtsak belőled. Nézd, uram, ehol a herczeg kezeírása és pecsétje: nem kétkedem, hogy ismered írását, és pecsétje sem lesz idegen előtted.
PORKOLÁB.
Mindakettőt ismerem.
HERCZEG.
Ebben az van, hogy a herczeg visszatér: azonnal elolvashatod, ha tetszik, és meglátod, hogy két nap alatt itt lesz. Angelo ezt nem tudja, mert ő épen ma különös tartalmú leveleket kap: teszem, hogy a herczeg meghalt; teszem, hogy valami monostorba vonúlt; de véletlenűl semmi affélét, a mi igaz. Lám, a hajnalcsillag már ébreszti a juhászt. Ne álmélkodjál, hogyan lehet mindez; a nehéz is könnyű lesz ha tudja az ember. Hívd elő bakódat, és le a Bernát fejével: én azonnal meggyóntatom s előkészítem egy jobb világra. Még meg vagy döbbenve, hanem ez az írás teljesen biztosít. Jer; már szinte megvirradt.(Mindketten el.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem