IV. SZÍN.
Szoba Angelo házánál.
Angelo és Escalus jönnek.
ESCALUS.
A hány levelet írt, egyik a másikat czáfolta.
A hány levelet írt, egyik a másikat czáfolta.
)
ANGELO.
Minél különbözőbben és képtelenebbűl. Tettei nagyon hasonlítanak az őrültséghez: kérjük az Istent, ne vegye el az eszét! Miért is kell őt a város kapui előtt fogadnunk s ott letennünk hivatalunkat?
Minél különbözőbben és képtelenebbűl. Tettei nagyon hasonlítanak az őrültséghez: kérjük az Istent, ne vegye el az eszét! Miért is kell őt a város kapui előtt fogadnunk s ott letennünk hivatalunkat?
ESCALUS.
Nem találom ki.
Nem találom ki.
ANGELO.
S miért kell egy órával bevonulása előtt kihirdetnünk, hogy a ki valami igazságtalanság orvoslását kívánja, az utczán terjeszsze föl kérelmét?
S miért kell egy órával bevonulása előtt kihirdetnünk, hogy a ki valami igazságtalanság orvoslását kívánja, az utczán terjeszsze föl kérelmét?
ESCALUS.
Erre azt adja okúl, hogy el akarja intézni a panaszokat s meg akar bennünket őrizni későbbi vádaskodásoktól, melyeknek aztán nem lesz érvényök ellenünk.
Erre azt adja okúl, hogy el akarja intézni a panaszokat s meg akar bennünket őrizni későbbi vádaskodásoktól, melyeknek aztán nem lesz érvényök ellenünk.
ANGELO.
Jól van; tehát csak hirdettesd ki, kérlek.
Reggel korán majd házadnál beszólok.
Tudasd azokkal is, kiket rang s hivatal
Elébe hívnak.
Jól van; tehát csak hirdettesd ki, kérlek.
Reggel korán majd házadnál beszólok.
Tudasd azokkal is, kiket rang s hivatal
Elébe hívnak.
ESCALUS.
| Meglesz. Isten áldjon. | (El.) |
ANGELO.
Jó éjszakát. –
Végkép kiforgat az a tett; buta
S meddő vagyok mindenben. Lány-megejtés!
S ép a kitűnő ember által, a ki
Sulyosbította ellene a törvényt! –
Hogy meggyalázna, ha gyöngéd szemérme
Hirdetni hagyná vesztett szűzességét!
De esze ráijeszt: tekintetem
Oly nagy hitelü, hogy egyes rágalom
Nem bántja, sőt csak szerzőjének árt.
Élhetne ő, ha szilaj ifjusága
Vészes boszút nem forralt volna majd,
Hogy meggyalázott élte van, kiváltva
Oly szégyen által. Vajha mégis élne!
A jó ha egyszer feledésbe megy,
Nincs semmi jól: kell, s nem kell – ugyanegy. (El.)
Jó éjszakát. –
Végkép kiforgat az a tett; buta
S meddő vagyok mindenben. Lány-megejtés!
S ép a kitűnő ember által, a ki
Sulyosbította ellene a törvényt! –
Hogy meggyalázna, ha gyöngéd szemérme
Hirdetni hagyná vesztett szűzességét!
De esze ráijeszt: tekintetem
Oly nagy hitelü, hogy egyes rágalom
Nem bántja, sőt csak szerzőjének árt.
Élhetne ő, ha szilaj ifjusága
Vészes boszút nem forralt volna majd,
Hogy meggyalázott élte van, kiváltva
Oly szégyen által. Vajha mégis élne!
A jó ha egyszer feledésbe megy,
Nincs semmi jól: kell, s nem kell – ugyanegy. (El.)
