I. SZÍN.
Bohemia. A királyi palotában
Polixenes, Camillo jönnek.
POLIXENES.
Kérlek, jó Camillo, ne sürgess tovább. Beteg vagyok, ha tőled valamit meg kell tagadnom; de halálom, ha ezt megengedem.
Kérlek, jó Camillo, ne sürgess tovább. Beteg vagyok, ha tőled valamit meg kell tagadnom; de halálom, ha ezt megengedem.
CAMILLO.
Tizenöt éve, hogy hazámat nem láttam. Bár életem legnagyobb részét külföldön töltém, csontjaimat otthon szeretném nyugalomra tétetni. Aztán a bánkodó király, uram, érettem küldött; mély bánatának némi enyhítésére lehetek, legalább úgy képzelem. Ez második ösztönöm az útazásra.
Tizenöt éve, hogy hazámat nem láttam. Bár életem legnagyobb részét külföldön töltém, csontjaimat otthon szeretném nyugalomra tétetni. Aztán a bánkodó király, uram, érettem küldött; mély bánatának némi enyhítésére lehetek, legalább úgy képzelem. Ez második ösztönöm az útazásra.
POLIXENES.
Ha szeretsz, Camillo, ne törüld el minden eddigi jó szolgálatidat az által, hogy most elhagyj. Hogy nélkülözhetlenné váltál nekem, saját jóságod okozá; inkább ne is birtalak volna, mint hiányodat érezzem. Oly dolgokat indítál meg nálam, miket más kellőleg folytatni nem tud, s most vagy be kell végezned azokat, vagy elviszed magát a hasznot, mit eddig tettél; mit ha eléggé nem méltányoltam, – érdemen felűl soha sem is lehet, – ezután igyekszem hálásabb lenni hozzád, – s az én hasznom: minél több barátsággal halmozlak el. Amaz átkos országot, Szicziliát, kérlek ne is említsd többé, mert csak neve is ama bánkodó – mint mondod – és kibékült király emlékével gyötör, kinek elvesztett drága nejét s gyermekeit most is folyvást mint új csapást kell siratni. Szólj – mikor láttad fiamat Florizelt? királyok szintoly szerencsétlenek, ha gyermekök kevésbbé jeles, mint ha akkor vesztik el, midőn már kitűntették erényeiket.
Ha szeretsz, Camillo, ne törüld el minden eddigi jó szolgálatidat az által, hogy most elhagyj. Hogy nélkülözhetlenné váltál nekem, saját jóságod okozá; inkább ne is birtalak volna, mint hiányodat érezzem. Oly dolgokat indítál meg nálam, miket más kellőleg folytatni nem tud, s most vagy be kell végezned azokat, vagy elviszed magát a hasznot, mit eddig tettél; mit ha eléggé nem méltányoltam, – érdemen felűl soha sem is lehet, – ezután igyekszem hálásabb lenni hozzád, – s az én hasznom: minél több barátsággal halmozlak el. Amaz átkos országot, Szicziliát, kérlek ne is említsd többé, mert csak neve is ama bánkodó – mint mondod – és kibékült király emlékével gyötör, kinek elvesztett drága nejét s gyermekeit most is folyvást mint új csapást kell siratni. Szólj – mikor láttad fiamat Florizelt? királyok szintoly szerencsétlenek, ha gyermekök kevésbbé jeles, mint ha akkor vesztik el, midőn már kitűntették erényeiket.
CAMILLO.
Felség, három napja, hogy a herczeget nem láttam. Mi lehet kedvencz foglalkozása, nem tudom; de sajnálattal vettem észre, hogy közelebb igen visszavonúlt az udvartól, s hanyagabb herczegi időtöltéseiben, mint az előtt.
Felség, három napja, hogy a herczeget nem láttam. Mi lehet kedvencz foglalkozása, nem tudom; de sajnálattal vettem észre, hogy közelebb igen visszavonúlt az udvartól, s hanyagabb herczegi időtöltéseiben, mint az előtt.
POLIXENES.
Azt magam is aggodalommal nézem; úgy hogy szolgáim közt szemek vannak, melyek szűntelen kisérik őt elvonultságában. Ezektől tudom, hogy alig távozik egy egészen közönséges juhász házától; ki, mint mondják, semmiből, szomszédai előtt megfoghatatlan módon, igen nagy gazdagságra emelkedett.
Azt magam is aggodalommal nézem; úgy hogy szolgáim közt szemek vannak, melyek szűntelen kisérik őt elvonultságában. Ezektől tudom, hogy alig távozik egy egészen közönséges juhász házától; ki, mint mondják, semmiből, szomszédai előtt megfoghatatlan módon, igen nagy gazdagságra emelkedett.
CAMILLO.
Én is hallottam ez emberről, s azt is, hogy rendkívül szép leánya van. Híre nagyobb, mint minő oly kis kunyhóból eredhet.
Én is hallottam ez emberről, s azt is, hogy rendkívül szép leánya van. Híre nagyobb, mint minő oly kis kunyhóból eredhet.
POLIXENES.
Ez is értésemre van; s félek, ez a horog, mi őt oda tartja; kisérj el minket oda; ki létünket el nem árulva, ki fogjuk kérdezni a juhászt. Együgyüségétől, úgy hiszem, nem lesz nehéz fiam oda járásának okát kitudni. Kérlek, légy ebben segítségemre s tedd félre a Szicziliára gondolást.
Ez is értésemre van; s félek, ez a horog, mi őt oda tartja; kisérj el minket oda; ki létünket el nem árulva, ki fogjuk kérdezni a juhászt. Együgyüségétől, úgy hiszem, nem lesz nehéz fiam oda járásának okát kitudni. Kérlek, légy ebben segítségemre s tedd félre a Szicziliára gondolást.
CAMILLO.
Kész engedelmes vagyok parancsodnak.
Kész engedelmes vagyok parancsodnak.
POLIXENES.
| Kedves Camillóm! – Át kell öltöznünk. | (Elmennek.) |
