II. SZÍN.
Országút a juhász háza mellett.
Autolycus dalolva jő.
AUTOLYCUS.
Ha földbül a pimpó búni kezd, –
S hej! – völgybe a lányka siet,
Akkor tudom, immár tavasz lesz,
Kialudtuk már a telet.
Fehérlik a vászon a zöld füven,
S hej! – fák sudarán hogy zeng a dal
Csak viszket a nyeldeklőm nekem –
S a sör, – királyi ital!
Trilláz a pacsirta, fen, magason
S hej! – szarka, rigó hogy füttyengett!
Szeretőm a zöld erdőbe oson.
S zöld fű, bokor eltakar minket!
Florizel herczeget szolgáltam, s akkor bársonyban jártam. Most kitelt a szolgálatom, –
De falhoz verjem-é fejem? –
Jó holdvilág van éjjel,
Azért az útat meglelem,
Hogy is téveszteném el?
Ha annyi drótos vígan él
S jár kormoson el és le:
A sánta ördögtől se fél
Az ilyen magam féle!
Fehérneművel kereskedem; ha a tolvajszarka fészket rak, sok apróságot hord össze benne. Az apám Autolycusnak nevezett. Ő is, mint jó magam, Merkur uralkodása alatt születvén, szeretett holmi apróságokat fölszedegetni. – Koczkán s lányokon szereztem e batyút, s jövedelmi forrásom az ártatlan zsebmetszés. Akasztófa s főbeverés igen hatalmas dolgok nekem; veréstől, akasztástól borsózik a hátam. A mi a jövő életet illeti, annak gondját elalszom. – Ah, itt fordúl valami.
Ifjú juhász jő.
Ha földbül a pimpó búni kezd, –
S hej! – völgybe a lányka siet,
Akkor tudom, immár tavasz lesz,
Kialudtuk már a telet.
Fehérlik a vászon a zöld füven,
S hej! – fák sudarán hogy zeng a dal
Csak viszket a nyeldeklőm nekem –
S a sör, – királyi ital!
Trilláz a pacsirta, fen, magason
S hej! – szarka, rigó hogy füttyengett!
Szeretőm a zöld erdőbe oson.
S zöld fű, bokor eltakar minket!
Florizel herczeget szolgáltam, s akkor bársonyban jártam. Most kitelt a szolgálatom, –
De falhoz verjem-é fejem? –
Jó holdvilág van éjjel,
Azért az útat meglelem,
Hogy is téveszteném el?
Ha annyi drótos vígan él
S jár kormoson el és le:
A sánta ördögtől se fél
Az ilyen magam féle!
Fehérneművel kereskedem; ha a tolvajszarka fészket rak, sok apróságot hord össze benne. Az apám Autolycusnak nevezett. Ő is, mint jó magam, Merkur uralkodása alatt születvén, szeretett holmi apróságokat fölszedegetni. – Koczkán s lányokon szereztem e batyút, s jövedelmi forrásom az ártatlan zsebmetszés. Akasztófa s főbeverés igen hatalmas dolgok nekem; veréstől, akasztástól borsózik a hátam. A mi a jövő életet illeti, annak gondját elalszom. – Ah, itt fordúl valami.
Ifjú juhász jő.
IFJÚ JUHÁSZ.
Lássuk csak. Minden tizenegy ürü egy fertály mázsa. Minden fertálymázsa egy font s nehány shilling. Ha tizenötszázat nyírünk, – menynyi esik érte?
Lássuk csak. Minden tizenegy ürü egy fertály mázsa. Minden fertálymázsa egy font s nehány shilling. Ha tizenötszázat nyírünk, – menynyi esik érte?
AUTOLYCUS (félre).
Ha a hurok el nem szakad, enyém a madár.
Ha a hurok el nem szakad, enyém a madár.
IFJÚ JUHÁSZ.
Soha sem bírom az újjamon kiszámítni. Lássuk csak, mit kell vásárlanom a nyírés ünnepére? „Három font czukor; öt font aprószőlő; riskása.” De mit akar húgom a riskásával? No de az apám őt tette gazdasszonynyá – s ért is hozzá. Kötött nekem huszonnégy bokrétát a nyírők számára. Hármasával énekelnek, pedig pompásan! Az igaz, többnyire közép és mély hanguak; de egy puritanus is van köztök, a ki zsoltárokat fú, duda mellett. Kell még: sáfrány, megfesteni az almásbélest; szerecsendió virág; törökszilva, – nem, az nem, hanem szerecsendió?, hét darab; egy vagy két darab gyömbér, – de már ezt kikérem! Négy font szilva s ugyanannyi mazsolaszőlő.
Soha sem bírom az újjamon kiszámítni. Lássuk csak, mit kell vásárlanom a nyírés ünnepére? „Három font czukor; öt font aprószőlő; riskása.” De mit akar húgom a riskásával? No de az apám őt tette gazdasszonynyá – s ért is hozzá. Kötött nekem huszonnégy bokrétát a nyírők számára. Hármasával énekelnek, pedig pompásan! Az igaz, többnyire közép és mély hanguak; de egy puritanus is van köztök, a ki zsoltárokat fú, duda mellett. Kell még: sáfrány, megfesteni az almásbélest; szerecsendió virág; törökszilva, – nem, az nem, hanem szerecsendió?, hét darab; egy vagy két darab gyömbér, – de már ezt kikérem! Négy font szilva s ugyanannyi mazsolaszőlő.
AUTOLYCUS (földön fetrengve).
Oh! mért is születtem!
Oh! mért is születtem!
IFJÚ JUHÁSZ.
Az istenért!
Az istenért!
AUTOLYCUS.
Oh segítség, segítség! Tépd le rólam e rongyokat s azután ölj meg! ölj meg!
Oh segítség, segítség! Tépd le rólam e rongyokat s azután ölj meg! ölj meg!
IFJÚ JUHÁSZ.
Szegény ördög! Inkább még több rongyot kellene aggatni reá, mintsem ezt is letépni.
Szegény ördög! Inkább még több rongyot kellene aggatni reá, mintsem ezt is letépni.
AUTOLYCUS.
Oh uram! undorító voltuk inkább bánt, mint az ütlegek, melyeket kaptam, pedig hatalmasok voltak és egy millió!
Oh uram! undorító voltuk inkább bánt, mint az ütlegek, melyeket kaptam, pedig hatalmasok voltak és egy millió!
IFJÚ JUHÁSZ.
Szegény fejed! Millió ütleg, az már sok lehet!
Szegény fejed! Millió ütleg, az már sok lehet!
AUTOLYCUS.
Ki vagyok rabolva uram; meg vagyok verve. Pénzemet, ruhámat elszedték, úgy rakták rám ezeket az utálatos rongyokat.
Ki vagyok rabolva uram; meg vagyok verve. Pénzemet, ruhámat elszedték, úgy rakták rám ezeket az utálatos rongyokat.
IFJÚ JUHÁSZ.
Kicsoda? Lovas ember volt-e vagy gyalog?
Kicsoda? Lovas ember volt-e vagy gyalog?
AUTOLYCUS.
Gyalog, édes uram, gyalog.
Gyalog, édes uram, gyalog.
IFJÚ JUHÁSZ.
Bizonyára, gyalognak kellett lenni, a ruhák után ítélve, miket rajtad hagyott. Mert ha lovas ruhája ez, úgy meleg helyt kelle járnia! Nyújtsd csak a kezedet, hadd segítselek fel. Addsza kezed.
Bizonyára, gyalognak kellett lenni, a ruhák után ítélve, miket rajtad hagyott. Mert ha lovas ruhája ez, úgy meleg helyt kelle járnia! Nyújtsd csak a kezedet, hadd segítselek fel. Addsza kezed.
AUTOLYCUS.
Oh édes úr. Jaj! csak szépen, jaj!
Oh édes úr. Jaj! csak szépen, jaj!
IFJÚ JUHÁSZ.
Szegény ember!
Szegény ember!
AUTOLYCUS.
Oh édes úr. Csendesen, édes úr. Félek, uram, a lapoczkám kimarjúlt.
Oh édes úr. Csendesen, édes úr. Félek, uram, a lapoczkám kimarjúlt.
IFJÚ JUHÁSZ.
No, állhatsz-e a lábadon?
No, állhatsz-e a lábadon?
)
AUTOLYCUS.
Jaj, csak csendesen uram! (Kilopja az erszényét.) – Csendesen édes úr! Oh mily jó szolgálatot tettél nekem, uram!
Jaj, csak csendesen uram! (Kilopja az erszényét.) – Csendesen édes úr! Oh mily jó szolgálatot tettél nekem, uram!
IFJÚ JUHÁSZ.
Kell-e egy kevés pénz? Szívesen adok egypár garast.
Kell-e egy kevés pénz? Szívesen adok egypár garast.
AUTOLYCUS.
Ne, édes jó uram; ne, kérlek! Egy atyámfia van, ide alig három fertály mértföldnyire, – a kihez indúltam is; nála kapok pénzt s mindent valamire szükségem van. Pénzzel ne kínálj, uram! Kérlek, ne! szívemet szaggatja.
Ne, édes jó uram; ne, kérlek! Egy atyámfia van, ide alig három fertály mértföldnyire, – a kihez indúltam is; nála kapok pénzt s mindent valamire szükségem van. Pénzzel ne kínálj, uram! Kérlek, ne! szívemet szaggatja.
IFJÚ JUHÁSZ.
Milyen forma ficzkó volt, a ki megrabolt?
Milyen forma ficzkó volt, a ki megrabolt?
AUTOLYCUS.
A ficzkót láttam már, birbicscsel vásárokra szokott járni. Azelőtt a herczeg szolgálatában is állott. Azt meg nem mondhatom, micsoda erényeért, de annyi bizonyos, hogy elkorbácsolták az udvartól.
A ficzkót láttam már, birbicscsel vásárokra szokott járni. Azelőtt a herczeg szolgálatában is állott. Azt meg nem mondhatom, micsoda erényeért, de annyi bizonyos, hogy elkorbácsolták az udvartól.
IFJÚ JUHÁSZ.
Bűneért, akarod mondani. Az erényt nem korbácsolják el az udvartól, inkább kényeztetik, hogy ott marasztalják, s mégis mindig csak átmenőben van.
Bűneért, akarod mondani. Az erényt nem korbácsolják el az udvartól, inkább kényeztetik, hogy ott marasztalják, s mégis mindig csak átmenőben van.
AUTOLYCUS.
Bűneért, – úgy, úgy akartam mondani. Jól ismerem ezt a ficzkót. Azóta majomhordozó volt; aztán törvényszolga, poroszló. Azután bábujátékot mutogatott a tékozló fiúról; elvette egy üstfoltozó feleségét, s miután mindenféle hamis kereseten keresztűlmene, megállapodott, mint zsebvágó. Némelyek Autolycusnak hívják.
Bűneért, – úgy, úgy akartam mondani. Jól ismerem ezt a ficzkót. Azóta majomhordozó volt; aztán törvényszolga, poroszló. Azután bábujátékot mutogatott a tékozló fiúról; elvette egy üstfoltozó feleségét, s miután mindenféle hamis kereseten keresztűlmene, megállapodott, mint zsebvágó. Némelyek Autolycusnak hívják.
IFJÚ JUHÁSZ.
Ördög vigye! Tolvaj, lelkemre mondom, tolvaj. Vásárokon, búcsúkon, hajtóvadászatokon szokott csavarogni.
Ördög vigye! Tolvaj, lelkemre mondom, tolvaj. Vásárokon, búcsúkon, hajtóvadászatokon szokott csavarogni.
AUTOLYCUS.
Az, jó uram, az! Az a kötnivaló, ki engem e czudar rongyba dugott.
Az, jó uram, az! Az a kötnivaló, ki engem e czudar rongyba dugott.
IFJÚ JUHÁSZ.
Az országban sincs gyávább gazember nála; ha csak egy kevés bátorságot mutatsz s szemébe pöksz: elszaladt volna!
Az országban sincs gyávább gazember nála; ha csak egy kevés bátorságot mutatsz s szemébe pöksz: elszaladt volna!
AUTOLYCUS.
Meg kell vallanom, édes úr, nem vagyok valami vasgyúró. Kissé félénk szívű vagyok, s tudta, fogadom.
Meg kell vallanom, édes úr, nem vagyok valami vasgyúró. Kissé félénk szívű vagyok, s tudta, fogadom.
IFJÚ JUHÁSZ.
Hogy érzed most magad?
Hogy érzed most magad?
AUTOLYCUS.
Sokkal jobban, édes úr, mint ezelőtt. Állhatok s mehetek is már. Búcsút is veszek már s lassacskán majd elballagok atyámfiaihoz.
Sokkal jobban, édes úr, mint ezelőtt. Állhatok s mehetek is már. Búcsút is veszek már s lassacskán majd elballagok atyámfiaihoz.
IFJÚ JUHÁSZ.
Útba vezesselek-é?
Útba vezesselek-é?
AUTOLYCUS.
Nem, szép uram! nem, jó uram!
Nem, szép uram! nem, jó uram!
IFJÚ JUHÁSZ.
| Isten veled hát. Nekem mennem kell, fűszereket vásárolni a birkanyírésre. | (El.) |
AUTOLYCUS.
Jó szerencsével járj, édes úr! – Erszényed nem igen fogja kiadni a fűszervásárt. Majd a nyíréskor is megkereslek. Ha ebből a kutyaságból még egy másikat is ki nem hozok s a nyírőket juhokká nem teszem, – dobjanak ki s írják nevemet az erény könyvébe.
Csak föl, a hegy meredekén!
Csak föl, előre, föl!
Egész nap megy a víg legény.
Jó szerencsével járj, édes úr! – Erszényed nem igen fogja kiadni a fűszervásárt. Majd a nyíréskor is megkereslek. Ha ebből a kutyaságból még egy másikat is ki nem hozok s a nyírőket juhokká nem teszem, – dobjanak ki s írják nevemet az erény könyvébe.
Csak föl, a hegy meredekén!
Csak föl, előre, föl!
Egész nap megy a víg legény.
| A bús hamar kidől! | (El.) |
