I. SZÍN.
Ugyanott.
Ephesusi Antipholus, Ephesusi Dromio, Angelo és Boldizsár jönnek.
E. ANTIPHOLUS.
Mentsen ki, Angelo, mindannyiunkat:
Mert nőm perel, ha pontos nem vagyok:
Majd mondja, hogy boltjában késtem el,
Az ő nyak-ékét nézve, míg csinálták,
S hogy holnap azt el is hozandja hozzánk.
Ni e kölyök, ki rám akarta fogni,
Hogy ő beszélt velem, s megvertem őt,
Hogy rajta én ezer aranyt kerestem,
És megtagadtam nőmet, házamat.
No, részeges csap, most mondd, mit jelent ez.
Mentsen ki, Angelo, mindannyiunkat:
Mert nőm perel, ha pontos nem vagyok:
Majd mondja, hogy boltjában késtem el,
Az ő nyak-ékét nézve, míg csinálták,
S hogy holnap azt el is hozandja hozzánk.
Ni e kölyök, ki rám akarta fogni,
Hogy ő beszélt velem, s megvertem őt,
Hogy rajta én ezer aranyt kerestem,
És megtagadtam nőmet, házamat.
No, részeges csap, most mondd, mit jelent ez.
E. DROMIO.
Csak mondja, a mi tetszik; a mit tudok, tudom,
Hogy megvert a piaczon, nyomát megmutatom:
Ha pergament a bőröm, ütése tinta volna,
Saját kezevonása bizonyságomra szólna.
Csak mondja, a mi tetszik; a mit tudok, tudom,
Hogy megvert a piaczon, nyomát megmutatom:
Ha pergament a bőröm, ütése tinta volna,
Saját kezevonása bizonyságomra szólna.
E. ANTIPHOLUS.
Látom, kölyök, szamár vagy.
Látom, kölyök, szamár vagy.
E. DROMIO.
Hogy e sok ok nélküli verést elszenvedem;
Ha a verésre én is ki-kirugnék a hámból,
Respektálná szamarát és félne a patámtól.
| Biz’ annak tetszhetem. |
Ha a verésre én is ki-kirugnék a hámból,
Respektálná szamarát és félne a patámtól.
E. ANTIPHOLUS.
Mit búsul, Boldizsár úr? Vigan, bár nem tudom,
Lesz-e oly jó ebédünk, a mily szívvel adom.
Mit búsul, Boldizsár úr? Vigan, bár nem tudom,
Lesz-e oly jó ebédünk, a mily szívvel adom.
BOLDIZSÁR.
Legfőbb becsü előttem a szíves akarat.
Legfőbb becsü előttem a szíves akarat.
E. ANTIPHOLUS.
De e mellett megeszszük a húst is, vagy halat;
Egész tál szivességben sincs egy kövér falat.
De e mellett megeszszük a húst is, vagy halat;
Egész tál szivességben sincs egy kövér falat.
BOLDIZSÁR.
Hiszen, uram, jó étel akárhol kapható.
Hiszen, uram, jó étel akárhol kapható.
E. ANTIPHOLUS.
S jó fogadás még inkább, mert ez csak puszta szó.
S jó fogadás még inkább, mert ez csak puszta szó.
BOLDIZSÁR.
Kis étel, sok szivesség, ez a valódi lakma.
Kis étel, sok szivesség, ez a valódi lakma.
E. ANTIPHOLUS.
Úgy, ha a gazda fösvény, s a vendég jól van lakva.
De bár rövid ebéd lesz, kérem, fogadja jól:
Jobb ebédet találhat, de jobb szívvel sehol.
De ni! bezárva ajtóm. – Eredj, szólj, nyissa ki.
Úgy, ha a gazda fösvény, s a vendég jól van lakva.
De bár rövid ebéd lesz, kérem, fogadja jól:
Jobb ebédet találhat, de jobb szívvel sehol.
De ni! bezárva ajtóm. – Eredj, szólj, nyissa ki.
E. DROMIO.
Marcsa, Lucza, Brigitta, Julis, Czeczi, Kati!
Marcsa, Lucza, Brigitta, Julis, Czeczi, Kati!
S. DROMIO (belől).
Szamár, görhes ló, jött-ment, bolond, apádnak ökre!
Elmehetsz a kapunkból, vagy ülj le a küszöbre.
Boszorkánynyal komázol, hogy ily sokért kiabálsz,
Mikor egy is sok volna? Bizony jobb, ha odább állsz.
Szamár, görhes ló, jött-ment, bolond, apádnak ökre!
Elmehetsz a kapunkból, vagy ülj le a küszöbre.
Boszorkánynyal komázol, hogy ily sokért kiabálsz,
Mikor egy is sok volna? Bizony jobb, ha odább állsz.
E. DROMIO.
Ki lett a mi kapusunk? Hé, uram a kapun vár.
Ki lett a mi kapusunk? Hé, uram a kapun vár.
S. DROMIO (belől).
Hát mondd, hogy menjen innen, meghül, ha a kövön áll.
Hát mondd, hogy menjen innen, meghül, ha a kövön áll.
E. ANTIPHOLUS.
Hej, ki beszélsz odabenn? Nyisd ki, parancsolom.
Hej, ki beszélsz odabenn? Nyisd ki, parancsolom.
S. DROMIO (belől).
Hadd halljam, hogy miért? – majd aztán meggondolom.
Hadd halljam, hogy miért? – majd aztán meggondolom.
E. ANTIPHOLUS.
Miért, pimasz? Ebédért: reggel óta nem ettem.
Miért, pimasz? Ebédért: reggel óta nem ettem.
S. DROMIO (belől).
Biz itt nem is eszik ma; kendre nem terítettem.
Biz itt nem is eszik ma; kendre nem terítettem.
E. ANTIPHOLUS.
Kizársz saját lakomból? Ki vagy? mert főbe verlek!
Kizársz saját lakomból? Ki vagy? mert főbe verlek!
S. DROMIO (belől).
Becses nevem Dromio, kapus vagyok jelenleg.
Becses nevem Dromio, kapus vagyok jelenleg.
E. DROMIO.
Gazember, elraboltad hivatalom’ s nevem’,
Az egyikért csak szidtak, másikra nincs hitelem.
Ha csakugyan Dromio lettél volna ma már,
Tudom, inkább lettél voln’ főre névre szamár.
Gazember, elraboltad hivatalom’ s nevem’,
Az egyikért csak szidtak, másikra nincs hitelem.
Ha csakugyan Dromio lettél volna ma már,
Tudom, inkább lettél voln’ főre névre szamár.
LUCZA (belől).
Ki van az ajtón, Dromio? Mi az, miféle lárma?
Ki van az ajtón, Dromio? Mi az, miféle lárma?
E. DROMIO.
Lucza, ereszd be a gazdám’.
Lucza, ereszd be a gazdám’.
LUCZA (belől).
Mondd meg, hogy ezt izenem.
| Az ám, elkésett mára, |
E. DROMIO.
Tudod-é, hogy mondják: „Ostorhegyest futunk.”
| De hé, ha bejutunk – |
LUCZA (belől).
Hát te tovább tudod-e: „De elől kend fut ám.”
Hát te tovább tudod-e: „De elől kend fut ám.”
S. DROMIO.
Luczának hívnak téged? Jól tudsz heppegni ruczám.
Luczának hívnak téged? Jól tudsz heppegni ruczám.
E. ANTIPHOLUS.
Hallod-e hé? Remélem, beeresztesz galambom.
Hallod-e hé? Remélem, beeresztesz galambom.
LUCZA (belől).
Ép az van az eszemben.
Ép az van az eszemben.
S. DROMIO.
| Nem eresztjük, ha mondom. |
E. DROMIO.
Jöjjön, uram, segítsen; törjünk be, rontom-bontom.
Jöjjön, uram, segítsen; törjünk be, rontom-bontom.
E. ANTIPHOLUS.
Te perepúty, ereszsz be!
Te perepúty, ereszsz be!
LUCZA (belől).
| Miért, okot nem adnak? |
E. DROMIO.
Uram, verjük az ajtót.
Uram, verjük az ajtót.
LUCZA (belől).
| Csak rajta! fáj az annak. |
E. ANTIPHOLUS.
Ha betöröm az ajtót, megsiratod, tubám.
Ha betöröm az ajtót, megsiratod, tubám.
LUCZA (belől).
De ezen a kurtavas segíteni tud ám!
De ezen a kurtavas segíteni tud ám!
ADRIÁNA (belől).
Ki van kívül az ajtón, ki oly szörnyen zörög?
Ki van kívül az ajtón, ki oly szörnyen zörög?
S. DROMIO (belől).
Temérdek e városban a garázda kölyök.
Temérdek e városban a garázda kölyök.
E. ANTIPHOLUS.
Nőm, te vagy ott? Mért nem jövél korább?
Nőm, te vagy ott? Mért nem jövél korább?
ADRIÁNA (bedől).
Nőd, én, kölyök? Hohó, mehetsz odább.
Nőd, én, kölyök? Hohó, mehetsz odább.
E. DROMIO.
Hallja, úgy titulálják, mint azt az ostobát.
Hallja, úgy titulálják, mint azt az ostobát.
ANGELO.
No itt, uram, ebéd se’ szíves látás se’ vár ránk,
No itt, uram, ebéd se’ szíves látás se’ vár ránk,
BOLDIZSÁR.
Tanakodván melyik jobb, most koppanhat szemünk, szánk.
Tanakodván melyik jobb, most koppanhat szemünk, szánk.
E. DROMIO.
Még itt vannak, szóljon be, ha egy adj’ Istent kapnánk.
Még itt vannak, szóljon be, ha egy adj’ Istent kapnánk.
E. ANTIPHOLUS.
De mi bolond szél fú itt, hogy bezárják a kaput?
De mi bolond szél fú itt, hogy bezárják a kaput?
E. DROMIO.
Csak legalább melegebb voln’ uramon a kaput!
De itt kinn áll a fagyon; benn a jó sültet eszik.
Megbolondul az ember, ha így adják, veszik.
Csak legalább melegebb voln’ uramon a kaput!
De itt kinn áll a fagyon; benn a jó sültet eszik.
Megbolondul az ember, ha így adják, veszik.
E. ANTIPHOLUS.
Eredj csak, hozz valamit, törd be az ajtósarkot.
Eredj csak, hozz valamit, törd be az ajtósarkot.
S. DROMIO (belől).
Törj valami törhetőt, de betöröm a tarkód’.
Törj valami törhetőt, de betöröm a tarkód’.
E. DROMIO.
Hijába! ez nem ereszt, nem ez, se be, se ki,
Pedig ha ő kívánja, én eresztek neki.
Hijába! ez nem ereszt, nem ez, se be, se ki,
Pedig ha ő kívánja, én eresztek neki.
S. DROMIO (belől.)
Jaj, neveletlen pimasz. Fúj, rusnya eb, czoki!
Jaj, neveletlen pimasz. Fúj, rusnya eb, czoki!
E. DROMIO.
Hisz’ most is czo-kint vagyok. Ugyan kérlek, ereszsz már.
Hisz’ most is czo-kint vagyok. Ugyan kérlek, ereszsz már.
S. DROMIO (belől).
Majd ha madár tollatlan, barom meg bőretlen jár.
Majd ha madár tollatlan, barom meg bőretlen jár.
E. ANTIPHOLUS.
Jó, betörök. Fuss hamar egy gémért s kecskebakért.
Jó, betörök. Fuss hamar egy gémért s kecskebakért.
E. DROMIO.
Gémet, úgy-e tollatlant, úgy-e, uram, hogy azt ért?
Hozok tollatlan gémet, bőretlen kecskebakot.
No kölyök, ha betörünk, beverem a kobakod’.
Gémet, úgy-e tollatlant, úgy-e, uram, hogy azt ért?
Hozok tollatlan gémet, bőretlen kecskebakot.
No kölyök, ha betörünk, beverem a kobakod’.
E. ANTIPHOLUS.
Eredj, szaladj már, hozz feszítő gémet.
Eredj, szaladj már, hozz feszítő gémet.
BOLDIZSÁR.
Uram, legyen türelme: ó ne bántsa:
Saját jó híre ellen harczol itt,
És ezzel a gyanú körébe vonja
Nejének sértetlen becsületét.
Csak most az egyszer. – Hisz ismert erénye,
Kora, szemérme és a finom elme,
Kezes, hogy itt ok van, mit nem tudunk.
Biztos lehet, uram, hogy ő kimenti,
Mért zárva most előttünk a kapu.
Hajtson szavamra, jöjjön csendesen,
Ebédeljünk ma a Tigrisben együtt;
Estére egyedül térjen haza,
Megtudni e kizáratás okát.
Ha be akarna törni most erővel
E délidő jövő-menő zajában,
Közpletyka lenne nem soká belőle,
S mit a kiváncsi csőcselék gyanít,
Az ön mocsoktalan jó híre ellen,
Lassú tolakvással befészkelődnék,
S ha meghal ön, sírján is élni fogna;
Mert mint örökség él az ily gyalázat,
S hová beült, nem hagyja el a házat.
Uram, legyen türelme: ó ne bántsa:
Saját jó híre ellen harczol itt,
És ezzel a gyanú körébe vonja
Nejének sértetlen becsületét.
Csak most az egyszer. – Hisz ismert erénye,
Kora, szemérme és a finom elme,
Kezes, hogy itt ok van, mit nem tudunk.
Biztos lehet, uram, hogy ő kimenti,
Mért zárva most előttünk a kapu.
Hajtson szavamra, jöjjön csendesen,
Ebédeljünk ma a Tigrisben együtt;
Estére egyedül térjen haza,
Megtudni e kizáratás okát.
Ha be akarna törni most erővel
E délidő jövő-menő zajában,
Közpletyka lenne nem soká belőle,
S mit a kiváncsi csőcselék gyanít,
Az ön mocsoktalan jó híre ellen,
Lassú tolakvással befészkelődnék,
S ha meghal ön, sírján is élni fogna;
Mert mint örökség él az ily gyalázat,
S hová beült, nem hagyja el a házat.
E. ANTIPHOLUS.
Győzött, uram, csendesen távozom,
S habár nem is jó kedvből, víg leszek.
Ismerek én egy fürge, csacska lyányt –
Elmés, ügyes, vad és mégis nemes –
Együnk ma ott; e lánynyal engemet
Nőm (bár alap nélkül, azt mondhatom)
Gyakorta fakgatott féltékenyen:
Menjünk ebédre hozzá. – Angelo úr,
A lánczot, eddig készen van, tudom,
Majd hozza el a Sündisznóba, kérem,
Mert ott leszünk. Én azt gazdasszonyunknak
(Bár semmiért, csak nőmet megtorolni)
Ajándokul adom. Kérem, siessen.
Ha már saját lakásom kitagad,
Másutt kopogtatok, tán béfogad.
Győzött, uram, csendesen távozom,
S habár nem is jó kedvből, víg leszek.
Ismerek én egy fürge, csacska lyányt –
Elmés, ügyes, vad és mégis nemes –
Együnk ma ott; e lánynyal engemet
Nőm (bár alap nélkül, azt mondhatom)
Gyakorta fakgatott féltékenyen:
Menjünk ebédre hozzá. – Angelo úr,
A lánczot, eddig készen van, tudom,
Majd hozza el a Sündisznóba, kérem,
Mert ott leszünk. Én azt gazdasszonyunknak
(Bár semmiért, csak nőmet megtorolni)
Ajándokul adom. Kérem, siessen.
Ha már saját lakásom kitagad,
Másutt kopogtatok, tán béfogad.
ANGELO.
Hát ott leszek, úgy pár óra körül.
Hát ott leszek, úgy pár óra körül.
E. ANTIPHOLUS.
Jó, jó. E tréfa sok pénzbe kerül.
Jó, jó. E tréfa sok pénzbe kerül.
| (El.) |
