II. SZÍN.
Ugyanott.
Luciána és Syracusi Antipholus jönnek.
LUCIÁNA.
A férji tisztet hogy feledted így,
És szerelmed tavaszán, Antiphol,
Hogy fonnyadhat el a szerelmi rügy?
Föl se épült szerelmed leomol?
Nővéremet ha csak pénzéért vetted,
Úgy pénzeért mutass több szivességet,
Vagy, hogyha mást szeretsz, vidd lopva tetted’,
S takard vakítással rőt hitszegésed’;
Ne lássa azt néném ki a szemedből,
Nyelved ne üsse dobra szégyenét,
Nézz és szólj édesen, bár nem szivedből,
Vétkedre add erénynek öltönyét;
Légy büszke, szived szennyét ne mutasd,
Bűnöd magát mint égi szent viselje,
Csalj titkosan, de nőddel ne tudasd:
Mely’k tolvaj az, ki bűnét híresztelje?
Két bántalom, ha ágyát megcsalod,
S szemedből látja ki asztal felett:
Még kétes a szégyen, ha takarod;
Rossz szó kettőzi a rossz tetteket,
Ó árva nők, mi! Hiszszük, csak te fújjad,
– Hisz’ szavatok szilárd, szent – hogy szerettek;
S karod’ nyujtsd másnak, nekünk öltöny-újjad’,
Mi meghajlunk, velünk bármit tehettek. –
Jer vissza hát nénémhez, drága sógor,
Vidítsd fel, édesgesd, mondd hitvesednek:
Szent tréfa egy kissé tettetni olykor,
Ha így a perlők összeédesednek.
A férji tisztet hogy feledted így,
És szerelmed tavaszán, Antiphol,
Hogy fonnyadhat el a szerelmi rügy?
Föl se épült szerelmed leomol?
Nővéremet ha csak pénzéért vetted,
Úgy pénzeért mutass több szivességet,
Vagy, hogyha mást szeretsz, vidd lopva tetted’,
S takard vakítással rőt hitszegésed’;
Ne lássa azt néném ki a szemedből,
Nyelved ne üsse dobra szégyenét,
Nézz és szólj édesen, bár nem szivedből,
Vétkedre add erénynek öltönyét;
Légy büszke, szived szennyét ne mutasd,
Bűnöd magát mint égi szent viselje,
Csalj titkosan, de nőddel ne tudasd:
Mely’k tolvaj az, ki bűnét híresztelje?
Két bántalom, ha ágyát megcsalod,
S szemedből látja ki asztal felett:
Még kétes a szégyen, ha takarod;
Rossz szó kettőzi a rossz tetteket,
Ó árva nők, mi! Hiszszük, csak te fújjad,
– Hisz’ szavatok szilárd, szent – hogy szerettek;
S karod’ nyujtsd másnak, nekünk öltöny-újjad’,
Mi meghajlunk, velünk bármit tehettek. –
Jer vissza hát nénémhez, drága sógor,
Vidítsd fel, édesgesd, mondd hitvesednek:
Szent tréfa egy kissé tettetni olykor,
Ha így a perlők összeédesednek.
S. ANTIPHOLUS.
Szép hölgy (azt nem tudom, mi a neve,
Sem azt, mit úton tudja ön enyém’)
Mutatja bája, arcza, szelleme,
Hogy földinél több, hogy szent égi lény,
Taníts meg, édes, hogy értsem beszéded’:
Fejleszd ki ezt a durva földi elmét,
Mely gyönge, lomha, zavarokba téved,
Leplezd föl e csalárd szavak értelmét.
Igaz, hű, tiszta lelkem’ ne iparkodd
Félrevezetni idegen mezőkre;
Vagy Isten vagy, ki engem újra alkot?
Alkoss tehát, én meghajlok erődre.
De ha én én vagyok, szavamra hidd el,
Nem hitvesem nekem síró nővéred,
Ágyához én nem vagyok kötve hittel,
Sokkal, ó sokkal inkább égek érted,
Ó szép syrén, ne csábítgass daloddal,
Ha az nővéred könny-árjába von,
Zengj magadért, követlek hódolattal.
Arany hajad bontsd szét ezüst habon,
Az lesz az ágyam, s én reá feküdve,
Dicső fekhelyemen elképzelem,
Ki így hal el, halála üdvök üdve,
Haljon, ha elmerül a szerelem!
Szép hölgy (azt nem tudom, mi a neve,
Sem azt, mit úton tudja ön enyém’)
Mutatja bája, arcza, szelleme,
Hogy földinél több, hogy szent égi lény,
Taníts meg, édes, hogy értsem beszéded’:
Fejleszd ki ezt a durva földi elmét,
Mely gyönge, lomha, zavarokba téved,
Leplezd föl e csalárd szavak értelmét.
Igaz, hű, tiszta lelkem’ ne iparkodd
Félrevezetni idegen mezőkre;
Vagy Isten vagy, ki engem újra alkot?
Alkoss tehát, én meghajlok erődre.
De ha én én vagyok, szavamra hidd el,
Nem hitvesem nekem síró nővéred,
Ágyához én nem vagyok kötve hittel,
Sokkal, ó sokkal inkább égek érted,
Ó szép syrén, ne csábítgass daloddal,
Ha az nővéred könny-árjába von,
Zengj magadért, követlek hódolattal.
Arany hajad bontsd szét ezüst habon,
Az lesz az ágyam, s én reá feküdve,
Dicső fekhelyemen elképzelem,
Ki így hal el, halála üdvök üdve,
Haljon, ha elmerül a szerelem!
LUCIÁNA.
Mi az? Te lázas vagy, arczod hevül;
Mi az? Te lázas vagy, arczod hevül;
S. ANTIPHOLUS.
Nem lázas, – házas, tudtomon kivül.
Nem lázas, – házas, tudtomon kivül.
LUCIÁNA.
Szemedből is kilátszik zavarod.
Szemedből is kilátszik zavarod.
S. ANTIPHOLUS.
Mert soká néztem, szép nap, súgarod’.
Mert soká néztem, szép nap, súgarod’.
LUCIÁNA.
Nézz, a hová kell, s nem lesz fénye kétes.
Nézz, a hová kell, s nem lesz fénye kétes.
S. ANTIPHOLUS.
Éjbe nézzek? Inkább behúnyom, édes.
Éjbe nézzek? Inkább behúnyom, édes.
LUCIÁNA.
Én édesed, neked? – Hívd úgy nővérem’.
Én édesed, neked? – Hívd úgy nővérem’.
S. ANTIPHOLUS.
Nővéred hugát.
Nővéred hugát.
LUCIÁNA.
| Hisz’ nővérem az. |
S. ANTIPHOLUS.
Te vagy, jobb felem, isteni égi míve,
Szemem szemfénye, szivem drága szíve,
Tápom, szerencsém, legédesb reményem,
Te földi mennyem, s menybeli igényem.
| Nem. |
Szemem szemfénye, szivem drága szíve,
Tápom, szerencsém, legédesb reményem,
Te földi mennyem, s menybeli igényem.
LUCIÁNA.
Mindez nővérem’ illetné tetőled.
Mindez nővérem’ illetné tetőled.
S. ANTIPHOLUS.
Rád vágyom én csak; légy hát tennővéred,
Téged szeretlek, veled élni, s érted.
Nekem nincsen nőm, és neked se’ férjed:
Ó nyujtsd nekem kezed’!
Rád vágyom én csak; légy hát tennővéred,
Téged szeretlek, veled élni, s érted.
Nekem nincsen nőm, és neked se’ férjed:
Ó nyujtsd nekem kezed’!
LUCIÁNA.
Syracusi Dromio futva jő.
| Csak csendesen, |
| Előbb nővéremet megkérdezem. | (El.) |
)
S. ANTIPHOLUS.
Hé, Dromio, hová nyargalsz?
Hé, Dromio, hová nyargalsz?
S. DROMIO.
Hát megismert uram? Dromio vagyok én? az inasa vagyok én? én vagyok én?
Hát megismert uram? Dromio vagyok én? az inasa vagyok én? én vagyok én?
S. ANTIPHOLUS.
Dromio vagy, az én inasom vagy, te magad vagy.
Dromio vagy, az én inasom vagy, te magad vagy.
S. DROMIO.
Szamár vagyok, egy asszony ura vagyok, nem a magam embere vagyok.
Szamár vagyok, egy asszony ura vagyok, nem a magam embere vagyok.
S. ANTIPHOLUS.
Nem a magadé?
Nem a magadé?
S. DROMIO.
Nem a magamé, uram, mert egy asszonyé vagyok, a ki jussot tart hozzám, a ki belém csimbajkodik, a ki a magáénak tart.
Nem a magamé, uram, mert egy asszonyé vagyok, a ki jussot tart hozzám, a ki belém csimbajkodik, a ki a magáénak tart.
S. ANTIPHOLUS.
Hogy tart a magáénak?
Hogy tart a magáénak?
S. DROMIO.
Úgy tart a magáénak, mint uram, a lovát; úgy tart a magáénak, mint marháját; azaz, nem, hogy én volnék a marha, hanem hogy ő, a ki igazi marha-teremtés, a magáénak tart, mint marhapárját.
Úgy tart a magáénak, mint uram, a lovát; úgy tart a magáénak, mint marháját; azaz, nem, hogy én volnék a marha, hanem hogy ő, a ki igazi marha-teremtés, a magáénak tart, mint marhapárját.
S. ANTIPHOLUS.
Miféle asszonyság?
Miféle asszonyság?
S. DROMIO.
Igen tisztességes persona; olyan tisztességes persona, hogy beszélni sem lehet róla, ha csak hozzá nem teszszük, „tisztességgel légyen mondva.” Nekem mindig sovány szerencsém van a játékban, de ez már igazán csudakövér házasság.
Igen tisztességes persona; olyan tisztességes persona, hogy beszélni sem lehet róla, ha csak hozzá nem teszszük, „tisztességgel légyen mondva.” Nekem mindig sovány szerencsém van a játékban, de ez már igazán csudakövér házasság.
S. ANTIPHOLUS.
Hogy’ csudakövér házasság?
Hogy’ csudakövér házasság?
S. DROMIO.
Hát uram, olyan konyha-nép ez, de csupa háj; úgy, hogy én nem is tudom, mi haszna lehet más, mint hogy mécset csináljanak belőle, aztán a maga zsírja világa mellett elszaladjanak tőle. Merem állítani, hogy a czafatja, meg a faggyú benne, felforralná a jeges tengert; ha megéri az itéletnapot, egy héttel tovább ég, mint az egész világ.
Hát uram, olyan konyha-nép ez, de csupa háj; úgy, hogy én nem is tudom, mi haszna lehet más, mint hogy mécset csináljanak belőle, aztán a maga zsírja világa mellett elszaladjanak tőle. Merem állítani, hogy a czafatja, meg a faggyú benne, felforralná a jeges tengert; ha megéri az itéletnapot, egy héttel tovább ég, mint az egész világ.
S. ANTIPHOLUS.
Aztán milyen színü?
Aztán milyen színü?
S. DROMIO.
Fekete, mint a bakancsom, csakhogy korántsem olyan tiszta, mert szörnyen izzad: bokáig lehetne járni levében.
Fekete, mint a bakancsom, csakhogy korántsem olyan tiszta, mert szörnyen izzad: bokáig lehetne járni levében.
S. ANTIPHOLUS.
No, ezen a hibán még a víz segít.
No, ezen a hibán még a víz segít.
S. DROMIO.
De’iszen uram; már bele vette magát:
Noé özönvize se mosná le.
De’iszen uram; már bele vette magát:
Noé özönvize se mosná le.
S. ANTIPHOLUS.
Mi a neve?
Mi a neve?
S. DROMIO.
Marcsa; de kövér is, mint a harcsa. Karcsú, mint hordó; megvan másfél rőf egyik csípejétől a másikig.
Marcsa; de kövér is, mint a harcsa. Karcsú, mint hordó; megvan másfél rőf egyik csípejétől a másikig.
S. ANTIPHOLUS.
Hát jól megtermett?
Hát jól megtermett?
S. DROMIO.
Nem hosszabb tetőtől talpig, mint csipőtől csipőig. Gömbölyü, mint a földgolyóbis; az országokat is megleltem rajta.
Nem hosszabb tetőtől talpig, mint csipőtől csipőig. Gömbölyü, mint a földgolyóbis; az országokat is megleltem rajta.
S. ANTIPHOLUS.
Melyik részén van testének Irland?
Melyik részén van testének Irland?
S. DROMIO.
Azt hiszem, a farán; a posványokról leltem rá.
Azt hiszem, a farán; a posványokról leltem rá.
S. ANTIPHOLUS.
Hát Skóthon?
Hát Skóthon?
S. DROMIO.
Ezt tenyere közepén találtam meg a kopárságról.
Ezt tenyere közepén találtam meg a kopárságról.
S. ANTIPHOLUS.
Hát Francziaország?
Hát Francziaország?
S. DROMIO.
A homlokán: fegyveresen és fellázadva, hadakozva minden haja szála.
A homlokán: fegyveresen és fellázadva, hadakozva minden haja szála.
S. ANTIPHOLUS.
Merre van Anglia?
Merre van Anglia?
S. DROMIO.
Kerestem a krétahegyeket, de sehol se találtam fehérséget rajta; mégis kitaláltam, hogy az állán van, a sós léről, mely e közt meg Francziaország közt terjedt.
Kerestem a krétahegyeket, de sehol se találtam fehérséget rajta; mégis kitaláltam, hogy az állán van, a sós léről, mely e közt meg Francziaország közt terjedt.
S. ANTIPHOLUS.
Hát Spanyolország?
Hát Spanyolország?
S. DROMIO.
Ezt nem láttam; csak a meleget éreztem, lehelletében.
Ezt nem láttam; csak a meleget éreztem, lehelletében.
S. ANTIPHOLUS.
És Amerika? Az Inidák?
És Amerika? Az Inidák?
S. DROMIO.
Ó ezek az orrán: megrakva rubinnal, kárbunkulussal, gyémánttal, s mind e kincseket Spanyolország meleg fuvalma felé indítva, mely egész ármádákat és hajóseregeket küld, hogy megrakodjanak az orrán.
Ó ezek az orrán: megrakva rubinnal, kárbunkulussal, gyémánttal, s mind e kincseket Spanyolország meleg fuvalma felé indítva, mely egész ármádákat és hajóseregeket küld, hogy megrakodjanak az orrán.
S. ANTIPHOLUS.
Merre volt Belgiom, Németalföld?
Merre volt Belgiom, Németalföld?
S. DROMIO.
No már olyan alant nem kereskedtem. Szóval ez a morkoláb, ez a boszorkány jussát tartotta hozzám; Drominónak szólított, megesküdött, hogy össze vagyok vele adva; elmondta, hogy miféle jegyek vannak rajtam, már mint a vállamon a jegy, a nyakamon a szemőcs, a bal karomon a nagy bibircsó, úgy hogy én, elámulva, elszaladtam, mint egy boszorkánytól. És azt hiszem, ha keblem olyan igazhivő, és szivem aczélból nem lett volna, átváltoztatott volna pincsi kutyává, hogy nyársat forgattasson velem.
No már olyan alant nem kereskedtem. Szóval ez a morkoláb, ez a boszorkány jussát tartotta hozzám; Drominónak szólított, megesküdött, hogy össze vagyok vele adva; elmondta, hogy miféle jegyek vannak rajtam, már mint a vállamon a jegy, a nyakamon a szemőcs, a bal karomon a nagy bibircsó, úgy hogy én, elámulva, elszaladtam, mint egy boszorkánytól. És azt hiszem, ha keblem olyan igazhivő, és szivem aczélból nem lett volna, átváltoztatott volna pincsi kutyává, hogy nyársat forgattasson velem.
S. ANTIPHOLUS.
Eredj, szaladj rögtön a kikötőbe,
S ha kedvező szél fú a part felől,
Úgy már ez éjszakát nem töltöm itt.
Ha megy hajó, jer a piaczra értem,
Ott nézdelődöm, míg te visszatérsz.
Mi senkit, és minket meg ismer minden;
Jó lesz rakodni, s gyorsan menni innen.
Eredj, szaladj rögtön a kikötőbe,
S ha kedvező szél fú a part felől,
Úgy már ez éjszakát nem töltöm itt.
Ha megy hajó, jer a piaczra értem,
Ott nézdelődöm, míg te visszatérsz.
Mi senkit, és minket meg ismer minden;
Jó lesz rakodni, s gyorsan menni innen.
S. DROMIO.
Mint medvebocstól, mely meg akar enni,
Mint medvebocstól, mely meg akar enni,
| Futok attól, ki nőm akarna lenni. | (El.) |
S. ANTIPHOLUS.
Csupa boszorkányok tanyáznak itt:
Azért el innen, el minél előbb.
Ettől, ki férjének hí, lelkem is
Borzadna mint nőmtől; de szép nővére,
Ki oly nemes, magasztos bájjal áldott,
Oly bűvölő tekintetű, beszédű,
Majd árulóvá tett saját magamhoz.
De, hogy ne essék bennem semmi kár, a
Fülem bedugom a syrén dalára.
Angelo jő.
Csupa boszorkányok tanyáznak itt:
Azért el innen, el minél előbb.
Ettől, ki férjének hí, lelkem is
Borzadna mint nőmtől; de szép nővére,
Ki oly nemes, magasztos bájjal áldott,
Oly bűvölő tekintetű, beszédű,
Majd árulóvá tett saját magamhoz.
De, hogy ne essék bennem semmi kár, a
Fülem bedugom a syrén dalára.
Angelo jő.
ANGELO.
Antipholus úr?
Antipholus úr?
S. ANTIPHOLUS.
Igen, úgy hívnak.
Igen, úgy hívnak.
ANGELO.
Tudom, uram, nagyon jól. Íme a láncz.
Szándékozám a Sündisznóba vinni;
Még hijja volt; azért is késtem eddig.
Tudom, uram, nagyon jól. Íme a láncz.
Szándékozám a Sündisznóba vinni;
Még hijja volt; azért is késtem eddig.
S. ANTIPHOLUS.
De hát mi czélja? mit csináljak ezzel?
De hát mi czélja? mit csináljak ezzel?
ANGELO.
Azt önre bízom, én önnek csináltam.
Azt önre bízom, én önnek csináltam.
S. ANTIPHOLUS.
Nekem csinálta? Én nem rendelém.
Nekem csinálta? Én nem rendelém.
ANGELO.
Se’ egy, se’ kétszer, húszszor is, uram.
Kedveskedjék nejének ön vele;
Estére majd teszem tiszteletem’,
És lánczom árát akkor fölveszem.
Se’ egy, se’ kétszer, húszszor is, uram.
Kedveskedjék nejének ön vele;
Estére majd teszem tiszteletem’,
És lánczom árát akkor fölveszem.
S. ANTIPHOLUS.
De kérem, jobb, ha rögtön fölveszi;
Félek, soh’ sem lát ön se’ pénzt, se’ lánczot.
De kérem, jobb, ha rögtön fölveszi;
Félek, soh’ sem lát ön se’ pénzt, se’ lánczot.
ANGELO.
Jó kedve van. – Viszonttalálkozásig!
Jó kedve van. – Viszonttalálkozásig!
| (El.) |
S. ANTIPHOLUS.
Mi ez megint? Egyik csudára másik!
De nem hiszem, hogy oly bolond akadna,
Ki így adott lánczot el nem fogadna.
Az ember bajlódni sem kénytelen,
Ha itt ilyet kap úton, útfelen.
Most a piaczra, ott Dromiót lesem:
Mi ez megint? Egyik csudára másik!
De nem hiszem, hogy oly bolond akadna,
Ki így adott lánczot el nem fogadna.
Az ember bajlódni sem kénytelen,
Ha itt ilyet kap úton, útfelen.
Most a piaczra, ott Dromiót lesem:
| Ha van hajó, el, el egyenesen. | (El.) |
