III. SZÍN.
Ugyanott.
Syracusi Antipholus jön.
Syracusi Antipholus jön.
S. ANTIPHOLUS.
Nincs senki, a ki nem köszön, ha meglát,
Mikéntha jól ismert barátja volnék;
S mindegyik a magam nevén nevez.
Ez pénzt ajánl, amaz meghív magához,
Ez a szivességem köszöngeti;
Az árúczikkeit kinálja rám:
Ép’ most is egy szabó boltjába hítt,
Selymet mutatni, mit nekem hozott,
S egyuttal ott mértéket véve rólam.
Bizonynyal ez mind képzelet-csalódás,
S laplandi szemfényvesztők laknak itt.
Syracusi Dromio jő.
Nincs senki, a ki nem köszön, ha meglát,
Mikéntha jól ismert barátja volnék;
S mindegyik a magam nevén nevez.
Ez pénzt ajánl, amaz meghív magához,
Ez a szivességem köszöngeti;
Az árúczikkeit kinálja rám:
Ép’ most is egy szabó boltjába hítt,
Selymet mutatni, mit nekem hozott,
S egyuttal ott mértéket véve rólam.
Bizonynyal ez mind képzelet-csalódás,
S laplandi szemfényvesztők laknak itt.
Syracusi Dromio jő.
S. DROMIO.
No itt van a pénz, a miért szalasztott. De hát mi lett a vén Ádám új monduros képéből?
No itt van a pénz, a miért szalasztott. De hát mi lett a vén Ádám új monduros képéből?
S. ANTIPHOLUS.
Miféle pénz ez? Melyik Ádámot érted?
Miféle pénz ez? Melyik Ádámot érted?
S. DROMIO.
Nem azt az Ádámot, a ki a paradicsomot őrizte, hanem azt az Ádámot, a ki a tömlöczöt őrzi: azt, a ki abban a borjúbőrben jár, a mit a tékozló fiúnak levágtak; azt, a ki uram után ment, mint bosszuló angyal, és megfosztotta a szabadságától.
Nem azt az Ádámot, a ki a paradicsomot őrizte, hanem azt az Ádámot, a ki a tömlöczöt őrzi: azt, a ki abban a borjúbőrben jár, a mit a tékozló fiúnak levágtak; azt, a ki uram után ment, mint bosszuló angyal, és megfosztotta a szabadságától.
S. ANTIPHOLUS.
Nem értelek.
Nem értelek.
S. DROMIO.
Nem-é? pedig tiszta dolog: azt, a ki bőr-borítékban jár, mint a brugó; azt, a ki az urakat, ha nagyon melegük van, hűvösre teszi; a ki a szegény hajléktalanoknak ingyen szállást ád; a ki kurta nyelü botjával több dolgot nyélbe üt, mint más hellebárddal.
Nem-é? pedig tiszta dolog: azt, a ki bőr-borítékban jár, mint a brugó; azt, a ki az urakat, ha nagyon melegük van, hűvösre teszi; a ki a szegény hajléktalanoknak ingyen szállást ád; a ki kurta nyelü botjával több dolgot nyélbe üt, mint más hellebárddal.
S. ANTIPHOLUS.
Poroszlót értesz?
Poroszlót értesz?
S. DROMIO.
Azt, adósházi poroszlót; a ki utána poroszkál az uraknak, ha a kötésnek nem állanak; a ki azt hiszi, hogy mindig feküdni megy az ember, s nyugalmas pihenést kíván.
Azt, adósházi poroszlót; a ki utána poroszkál az uraknak, ha a kötésnek nem állanak; a ki azt hiszi, hogy mindig feküdni megy az ember, s nyugalmas pihenést kíván.
S. ANTIPHOLUS.
Jól van; nyugodj’, pihenj már te is a bolondkodásban. Indul-e az éjjel hajó? Mehetünk?
Jól van; nyugodj’, pihenj már te is a bolondkodásban. Indul-e az éjjel hajó? Mehetünk?
S. DROMIO.
Hiszen, uram, hírét hoztam egy órával ezelőtt, hogy az „Indulj”-hajó indul; de akkor uramat a poroszló megmarasztotta, hogy várjon a „Maradj”-hajóra. Itt vannak ez angyalkák, a kikért küldött, hogy megszabadítsák.
Hiszen, uram, hírét hoztam egy órával ezelőtt, hogy az „Indulj”-hajó indul; de akkor uramat a poroszló megmarasztotta, hogy várjon a „Maradj”-hajóra. Itt vannak ez angyalkák, a kikért küldött, hogy megszabadítsák.
S. ANTIPHOLUS.
Ez a fiú meg van bomolva, s én is,
Csalárd varázslatok között bolyongunk.
Áldott hatalmak, mentsetek ki innen!
Leány jő.
Ez a fiú meg van bomolva, s én is,
Csalárd varázslatok között bolyongunk.
Áldott hatalmak, mentsetek ki innen!
Leány jő.
LEÁNY.
Üdvözlöm önt, üdvözlöm Antiphol úr.
Látom, hogy ötvösét már megtalálta:
Ez hát az a láncz, mit nekem ma igért?
Üdvözlöm önt, üdvözlöm Antiphol úr.
Látom, hogy ötvösét már megtalálta:
Ez hát az a láncz, mit nekem ma igért?
S. ANTIPHOLUS.
Sátán, el innen, el tőlem, ne kisérts.
Sátán, el innen, el tőlem, ne kisérts.
S. DROMIO.
Uram, hát ez Sátánné asszonyság?
Uram, hát ez Sátánné asszonyság?
S. ANTIPHOLUS.
Ez az ördög.
Ez az ördög.
S. DROMIO.
Dehogy, még rosszabb, mert az ördög felesége, a ki fényes dáma alakjában jön fel onnan alulról; ezért szokták a lányok azt mondani, hogy „Sülyedjek el,” mert mintha azt mondanák: „Aztán mint fényes dáma jöjjek vissza.” Meg van írva, hogy sátán fényes angyal képében jelenik meg: a fény tűzből lesz, a tűz pedig arra való, hogy égjen; ergo a fényes dámák égetni valók. – Ne közelíts!
Dehogy, még rosszabb, mert az ördög felesége, a ki fényes dáma alakjában jön fel onnan alulról; ezért szokták a lányok azt mondani, hogy „Sülyedjek el,” mert mintha azt mondanák: „Aztán mint fényes dáma jöjjek vissza.” Meg van írva, hogy sátán fényes angyal képében jelenik meg: a fény tűzből lesz, a tűz pedig arra való, hogy égjen; ergo a fényes dámák égetni valók. – Ne közelíts!
LEÁNY.
Uram, ön és inasa ma csudás víg.
No jöjjenek, kipótlom az ebédet.
Uram, ön és inasa ma csudás víg.
No jöjjenek, kipótlom az ebédet.
S. DROMIO.
Uram, ne menjen, vagy ha megy, vigyen nagy kanalat.
Uram, ne menjen, vagy ha megy, vigyen nagy kanalat.
S. ANTIPHOLUS.
Miért, Dromio?
Miért, Dromio?
S. DROMIO.
Mert „ha ördöggel eszel, ördög leszel,” egyék legalább nagy kanállal.
Mert „ha ördöggel eszel, ördög leszel,” egyék legalább nagy kanállal.
S. ANTIPHOLUS.
Sátán, el innen! mit beszélsz ebédről?
Boszorka vagy te és mindenki itt:
Az égre kérlek, hagyj el, menj, eredj.
Sátán, el innen! mit beszélsz ebédről?
Boszorka vagy te és mindenki itt:
Az égre kérlek, hagyj el, menj, eredj.
LEÁNY.
Csak adja gyűrűm’, mit ebédkor elvett,
Vagy a helyett a lánczot, a mig ígért,
Én távozom: nem háborítom önt.
Csak adja gyűrűm’, mit ebédkor elvett,
Vagy a helyett a lánczot, a mig ígért,
Én távozom: nem háborítom önt.
S. DROMIO.
Más ördög egy kis körmöt kérne csak,
Egy szalmaszálat, csepp-vért, tűt, hajat,
Diót, cseresnye-magvat;
S ni, már e kapzsinak láncz kellene.
Uram, legyen vigyázó; ha od’adja,
Megrázza lánczát, ránk riaszt vele.
Más ördög egy kis körmöt kérne csak,
Egy szalmaszálat, csepp-vért, tűt, hajat,
Diót, cseresnye-magvat;
S ni, már e kapzsinak láncz kellene.
Uram, legyen vigyázó; ha od’adja,
Megrázza lánczát, ránk riaszt vele.
LEÁNY.
Uram, vagy a lánczot vagy gyűrűm adja.
megcsalni csak nem szándoka, remélem.
Uram, vagy a lánczot vagy gyűrűm adja.
megcsalni csak nem szándoka, remélem.
S. ANTIPHOLUS.
El rút boszorka! Menjünk, jer fiú.
El rút boszorka! Menjünk, jer fiú.
S. DROMIO.
Madám, a páva mondja, „ne légy hiú, hiú!”
Madám, a páva mondja, „ne légy hiú, hiú!”
| (Antipholus és Dromio el.) |
LEÁNY.
No, semmi kétség, Antiphol megőrült,
Máskép nem aljasulna ennyire.
Gyűrűm, mit elvett, ért negyven aranyt,
S ezért nekem viszont egy lánczot ígért.
És most nem adja már sem ezt, sem azt.
Világosan kiláttam, hogy megőrült,
Dühének itt adott jelén kivül,
Abból is, a miket délben beszélt:
Hogy ajtaján kizárták volna otthon.
Talán neje ismerve már baját,
Ez okból záratott ajtót előtte.
Most nincs egyéb mód, mint házába mennem,
S azt mondanom nejének, hogy dühében
Házamba rontott, s elvevé erővel
Gyűrűmet. Itt nincs más, mint ezt tenni,
No, semmi kétség, Antiphol megőrült,
Máskép nem aljasulna ennyire.
Gyűrűm, mit elvett, ért negyven aranyt,
S ezért nekem viszont egy lánczot ígért.
És most nem adja már sem ezt, sem azt.
Világosan kiláttam, hogy megőrült,
Dühének itt adott jelén kivül,
Abból is, a miket délben beszélt:
Hogy ajtaján kizárták volna otthon.
Talán neje ismerve már baját,
Ez okból záratott ajtót előtte.
Most nincs egyéb mód, mint házába mennem,
S azt mondanom nejének, hogy dühében
Házamba rontott, s elvevé erővel
Gyűrűmet. Itt nincs más, mint ezt tenni,
| Negyven aranyt sok volna veszteni. | (El.) |
