IV. SZÍN.
Ugyanott.
Ephesusi Antipholus és a Poroszló jönnek.
E. ANTIPHOLUS.
Ne félts; el nem szököm, nincs szándokomban,
Nem válok el, míg pénzt nem adhatok,
Váltságul annyit, mennyiért bezártak.
De nőmnek is feljött ma a hava,
Vagy nem hamar hisz a küldött inasnak:
Hogy engemet befogtak itt Ephesben,
Hihetetlenül hangzik a fülének.
Ephesusi Dromio egy kötéldarabbal jő.
No itt jön emberem, s tán hozza a pénzt.
Fiú, hozod, a miért küldtelek?
Ne félts; el nem szököm, nincs szándokomban,
Nem válok el, míg pénzt nem adhatok,
Váltságul annyit, mennyiért bezártak.
De nőmnek is feljött ma a hava,
Vagy nem hamar hisz a küldött inasnak:
Hogy engemet befogtak itt Ephesben,
Hihetetlenül hangzik a fülének.
Ephesusi Dromio egy kötéldarabbal jő.
No itt jön emberem, s tán hozza a pénzt.
Fiú, hozod, a miért küldtelek?
E. DROMIO.
Hozom bizony; csak kifizesse őket.
Hozom bizony; csak kifizesse őket.
E. ANTIPHOLUS.
De hol van a pénz?
De hol van a pénz?
E. DROMIO.
No a pénzt, azt od’adtam a kötélért.
No a pénzt, azt od’adtam a kötélért.
E. ANTIPHOLUS.
Öt száz aranyt, gazember, egy kötélért?
Öt száz aranyt, gazember, egy kötélért?
E. DROMIO.
Nem, annyiért öt százat is hozok.
Nem, annyiért öt százat is hozok.
E. ANTIPHOLUS.
Mi végett küldtelek, hogy hozz hazulról?
Mi végett küldtelek, hogy hozz hazulról?
E. DROMIO.
Kötél-véget, uram; itt a kötél-vég.
Kötél-véget, uram; itt a kötél-vég.
E. ANTIPHOLUS.
E végre jó a vége; köszönöm.
E végre jó a vége; köszönöm.
| (Üti vele.) |
POROSZLÓ.
Uram! legyen türelme.
Uram! legyen türelme.
)
E. DROMIO.
De’ iszen; nekem kell tűrni, mert nekem fáj.
De’ iszen; nekem kell tűrni, mert nekem fáj.
POROSZLÓ.
Lelkem, fogd be a szád: mert majd én fogom be.
Lelkem, fogd be a szád: mert majd én fogom be.
E. DROMIO.
Inkább az uram kezét fogja meg.
Inkább az uram kezét fogja meg.
E. ANTIPHOLUS.
Semmirevaló, érzéktelen gazember.
Semmirevaló, érzéktelen gazember.
E. DROMIO.
Bár érzéktelen volnék, hogy ne érezném ütését.
Bár érzéktelen volnék, hogy ne érezném ütését.
E. ANTIPHOLUS.
Nem is érzesz mást, csak ütést, akár a szamár.
Nem is érzesz mást, csak ütést, akár a szamár.
E. DROMIO.
Csakugyan szamár is vagyok; mutatja megnyujtott fülem. Születésem órájától szolgálom e pillanatig, és szolgálatomért semmit sem kaptam kezétől, csak ütést. Ha fázom, ütéssel melegít; ha melegem van, ütéssel hűt; arra ébredek, ha alszom; azzal költ fel, ha ülök; avval ver ki az ajtón, ha megyek hazulról; avval fogad, ha visszaérkezem: bizony hátamon hordozom, mint koldusasszony a porontyát, s azt hiszem, ha majd bénára ver, koldulhatok vele házról-házra.
Csakugyan szamár is vagyok; mutatja megnyujtott fülem. Születésem órájától szolgálom e pillanatig, és szolgálatomért semmit sem kaptam kezétől, csak ütést. Ha fázom, ütéssel melegít; ha melegem van, ütéssel hűt; arra ébredek, ha alszom; azzal költ fel, ha ülök; avval ver ki az ajtón, ha megyek hazulról; avval fogad, ha visszaérkezem: bizony hátamon hordozom, mint koldusasszony a porontyát, s azt hiszem, ha majd bénára ver, koldulhatok vele házról-házra.
E. ANTIPHOLUS.
Jöjjetek innen; menjünk: nőm amott jön.
Adriána, Luciána, a Leány és Csippencs jönnek.
Jöjjetek innen; menjünk: nőm amott jön.
Adriána, Luciána, a Leány és Csippencs jönnek.
E. DROMIO.
Asszonyom! respice finem, gondolja meg a végét; vagy inkább, mint a papagáj-jövendölés mondja: „Respectáld a kötél végét.”
Asszonyom! respice finem, gondolja meg a végét; vagy inkább, mint a papagáj-jövendölés mondja: „Respectáld a kötél végét.”
E. ANTIPHOLUS.
| Mégis beszélsz? | (Üti.) |
LEÁNY.
Mit mond reá? hát férje nem megőrült?
Mit mond reá? hát férje nem megőrült?
ADRIÁNA.
Gorombasága majdnem azt mutatja. –
Ó Csippencs doktor úr, ön ördögűző,
Szerezze vissza ismét ép eszét,
Örömmel adnám meg, mit érte kér.
Gorombasága majdnem azt mutatja. –
Ó Csippencs doktor úr, ön ördögűző,
Szerezze vissza ismét ép eszét,
Örömmel adnám meg, mit érte kér.
LUCIÁNA.
Ó mily tüzesen, élesen tekint!
Ó mily tüzesen, élesen tekint!
LEÁNY.
Hogy reszket a nagy bőszület miatt.
Hogy reszket a nagy bőszület miatt.
CSIPPENCS.
Kérem kezét, hogy pulzusát tapintsam.
Kérem kezét, hogy pulzusát tapintsam.
E. ANTIPHOLUS.
Ne a kezem! tapintsa a pofád.
Ne a kezem! tapintsa a pofád.
CSIPPENCS.
Sátán, ki ez emberben lakozol,
Adj helyet az én szentséges imámnak,
S pusztulj, szaladj a sötétség honába:
Az ég minden szentjére űzlek innen.
Sátán, ki ez emberben lakozol,
Adj helyet az én szentséges imámnak,
S pusztulj, szaladj a sötétség honába:
Az ég minden szentjére űzlek innen.
E. ANTIPHOLUS.
Csitt, rongy kuruzsló. Nem vagyok én őrült.
Csitt, rongy kuruzsló. Nem vagyok én őrült.
ADRIÁNA.
Szegény megromlott lélek, bár ne volnál!
Szegény megromlott lélek, bár ne volnál!
E. ANTIPHOLUS.
No tubiczám, ezek hát a bejárók?
Ez a sáfrány pofáju czimbora
Lakmározott, dőzsölt veled ma, míg
Előttem a vétkes kapuk bezárva,
S nekem lakomba lépni tiltva volt?
No tubiczám, ezek hát a bejárók?
Ez a sáfrány pofáju czimbora
Lakmározott, dőzsölt veled ma, míg
Előttem a vétkes kapuk bezárva,
S nekem lakomba lépni tiltva volt?
ADRIÁNA.
Férj! Isten látja, honn voltál ebéden;
Bár ott maradtál volna mostanig
Nem érne annyi szégyen, nyilt gyalázat.
Férj! Isten látja, honn voltál ebéden;
Bár ott maradtál volna mostanig
Nem érne annyi szégyen, nyilt gyalázat.
E. ANTIPHOLUS.
Én, honn voltam ebéden? Szólj kölyök!
Én, honn voltam ebéden? Szólj kölyök!
E. DROMIO.
Én mondhatom, hogy nem volt honn ebéden.
Én mondhatom, hogy nem volt honn ebéden.
E. ANTIPHOLUS.
Nem volt-e zárva ajtóm, s én kicsukva?
Nem volt-e zárva ajtóm, s én kicsukva?
E. DROMIO.
De, zárva volt az ajtó s mink kicsukva.
De, zárva volt az ajtó s mink kicsukva.
E. ANTIPHOLUS.
Nem ő saját maga mocskolt-e ott?
Nem ő saját maga mocskolt-e ott?
E. DROMIO.
De uttse’ ő maga mocskolta ott.
De uttse’ ő maga mocskolta ott.
E. ANTIPHOLUS.
És konyhalánya nem gúnyolt, szidott-e?
És konyhalánya nem gúnyolt, szidott-e?
E. DROMIO.
De b’zony a konyha vesztaszűze szidta.
De b’zony a konyha vesztaszűze szidta.
E. ANTIPHOLUS.
Nem nagy dühvel jöttem-e onnan el?
Nem nagy dühvel jöttem-e onnan el?
E. DROMIO.
De avval, erre csontjaim tanúk,
Ezek dühének nagyvoltát megérzik.
De avval, erre csontjaim tanúk,
Ezek dühének nagyvoltát megérzik.
ADRIÁNA.
Jó-e nem ellenezni dőreségét?
Jó-e nem ellenezni dőreségét?
CSIPPENCS.
Nem árt: e szolga megtalálta módját,
S ráhagyva mindent, tréfát űz dühéből.
Nem árt: e szolga megtalálta módját,
S ráhagyva mindent, tréfát űz dühéből.
E. ANTIPHOLUS.
Te unszoltad az ötvöst, hogy bezárjon.
Te unszoltad az ötvöst, hogy bezárjon.
ADRIÁNA.
Én? Ó hisz’ én kiváltásodra küldtem
Pénzt Dromiótól, a ki érte jött.
Én? Ó hisz’ én kiváltásodra küldtem
Pénzt Dromiótól, a ki érte jött.
E. DROMIO.
Pénzt, tőlem? üdvözlést talán igen,
De pénzt bizony nem egy fityinget is.
Pénzt, tőlem? üdvözlést talán igen,
De pénzt bizony nem egy fityinget is.
E. ANTIPHOLUS.
Nem voltál nála egy erszény aranyért?
Nem voltál nála egy erszény aranyért?
ADRIÁNA.
De volt, s én a kezébe adtam azt.
De volt, s én a kezébe adtam azt.
LUCIÁNA.
Én is tanú vagyok reá, hogy úgy volt.
Én is tanú vagyok reá, hogy úgy volt.
E. DROMIO.
Isten, meg a kötélverő bizonyság,
Hogy nem voltam sehol, csak egy kötélért.
Isten, meg a kötélverő bizonyság,
Hogy nem voltam sehol, csak egy kötélért.
CSIPPENCS.
Ördög bujt úrba is, inasba is:
Látom halotti halvány arczaikról.
Meg kell kötni, sötét szobába vinni.
Ördög bujt úrba is, inasba is:
Látom halotti halvány arczaikról.
Meg kell kötni, sötét szobába vinni.
E. ANTIPHOLUS.
Mondd, hogy miért zártál ki engemet ma?
Mondd, hogy miért zártál ki engemet ma?
Te meg miért tagadtad el az erszényt?
ADRIÁNA.
Szerette férjem! én nem zártalak ki.
Szerette férjem! én nem zártalak ki.
E. DROMIO.
Szerette gazdám! én nem láttam a pénzt;
De, hogy ki voltunk zárva, bizonyítom.
Szerette gazdám! én nem láttam a pénzt;
De, hogy ki voltunk zárva, bizonyítom.
ADRIÁNA.
Szinlő pimasz, mindkettőben hazudsz.
Szinlő pimasz, mindkettőben hazudsz.
E. ANTIPHOLUS.
Szinlő rima! te mindenben hazudsz,
Szövetkezel vetemült csőcselékkel,
Hogy aljas, undok gúnynak tégy ki engem;
De körmeim tépik csalárd szemed ki,
Mely szégyenem felett gyönyörködik.
Szinlő rima! te mindenben hazudsz,
Szövetkezel vetemült csőcselékkel,
Hogy aljas, undok gúnynak tégy ki engem;
De körmeim tépik csalárd szemed ki,
Mely szégyenem felett gyönyörködik.
ADRIÁNA.
Kössék meg, ó ne ereszszék közel!
Kössék meg, ó ne ereszszék közel!
CSIPPENCS.
Hé emberek! – erős az ördög benne.
Hé emberek! – erős az ördög benne.
LUCIÁNA.
Milyen halvány, milyen sápadt szegény!
Hárman-négyen bejönnek és megkötözik Antipholust és Dromiót.
Milyen halvány, milyen sápadt szegény!
Hárman-négyen bejönnek és megkötözik Antipholust és Dromiót.
E. ANTIPHOLUS.
Hát meg akartok ölni? Hé, poroszló,
A te rabod vagyok, te tűröd ezt,
Hogy elszöktessenek?
Hát meg akartok ölni? Hé, poroszló,
A te rabod vagyok, te tűröd ezt,
Hogy elszöktessenek?
POROSZLÓ.
Az én rabom – nincsen hozzá joguk.
| Urak, ne bántsák: |
CSIPPENCS.
Kössék meg ezt is, mert ez is megőrült.
Kössék meg ezt is, mert ez is megőrült.
ADRIÁNA.
Te oktalan poroszló, mit akarsz?
Kedved telik, hogy egy ily szenvedő
Bajt és gyalázatot hozzon magára?
Te oktalan poroszló, mit akarsz?
Kedved telik, hogy egy ily szenvedő
Bajt és gyalázatot hozzon magára?
POROSZLÓ.
Az én rabom: ha elbocsátom őt,
Rajtam veszik meg, a mivel adós.
Az én rabom: ha elbocsátom őt,
Rajtam veszik meg, a mivel adós.
ADRIÁNA.
Én megfizetlek, míg együtt leszünk.
Jer hitelezőjéhez, vígy magaddal,
S megtudva, hogy’ támadt e tartozás,
Megfizetem. Jó doktor úr vitesse
Kimélve hozzám. Ó boldogtalan nap!
Én megfizetlek, míg együtt leszünk.
Jer hitelezőjéhez, vígy magaddal,
S megtudva, hogy’ támadt e tartozás,
Megfizetem. Jó doktor úr vitesse
Kimélve hozzám. Ó boldogtalan nap!
E. ANTIPHOLUS.
Ó boldogtalan rima!
Ó boldogtalan rima!
E. DROMIO.
Uram, most uramért vagyok lekötelezve.
Uram, most uramért vagyok lekötelezve.
E. ANTIPHOLUS.
Csitt szolga! Azt akarnád, megbomoljak?!
Csitt szolga! Azt akarnád, megbomoljak?!
E. DROMIO.
Nem, csak bomoltam; bár kibomlanunk most
Jó volna. – Szidjon ördögöt, pokolt.
Nem, csak bomoltam; bár kibomlanunk most
Jó volna. – Szidjon ördögöt, pokolt.
LUCIÁNA.
Szegények! összevissza hogy’ beszélnek!
Szegények! összevissza hogy’ beszélnek!
ADRIÁNA.
Vigyék el őket. – Hugom, jer velem.
Csippencs és a segítök Antipholussal és Dromióval el.
Vigyék el őket. – Hugom, jer velem.
Csippencs és a segítök Antipholussal és Dromióval el.
ADRIÁNA.
Most mondd, ki záratta be, és mi ügyben?
Most mondd, ki záratta be, és mi ügyben?
POROSZLÓ.
Egy ötvös, Angelo úr. – Ismeri?
Egy ötvös, Angelo úr. – Ismeri?
ADRIÁNA.
Jól ismerem. – Mennyi a tartozása?
Jól ismerem. – Mennyi a tartozása?
POROSZLÓ.
Kétszáz arany.
Kétszáz arany.
ADRIÁNA.
| S hogy lett adós vele? |
POROSZLÓ.
Egy láncznak ára az, mit férje megvett.
Egy láncznak ára az, mit férje megvett.
ADRIÁNA.
Rendelt nekem, tudom, nem vette át!
Rendelt nekem, tudom, nem vette át!
LEÁNY.
Mikor, ma délben, férje bősz dühvel
Szobámba rontott, s gyűrűm elragadta,
(Gyűrűm imént is láttam a kezén)
Megint találtam aztán, lánczosan.
Mikor, ma délben, férje bősz dühvel
Szobámba rontott, s gyűrűm elragadta,
(Gyűrűm imént is láttam a kezén)
Megint találtam aztán, lánczosan.
ADRIÁNA.
Lehet, de én nem láttam azt soha. –
No jer, vezess az ötvöshöz, poroszló;
Szeretném tudni a valót, miben áll.
Syracusi Antipholus kivont karddal, és Syracusi Dromio jönnek.
Lehet, de én nem láttam azt soha. –
No jer, vezess az ötvöshöz, poroszló;
Szeretném tudni a valót, miben áll.
Syracusi Antipholus kivont karddal, és Syracusi Dromio jönnek.
LUCIÁNA.
Uram, teremtőm! ni, elszabadultak!
Uram, teremtőm! ni, elszabadultak!
ADRIÁNA.
Jönnek kivont karddal. Hívjunk segélyt,
Hogy megkötözzék újra.
Jönnek kivont karddal. Hívjunk segélyt,
Hogy megkötözzék újra.
POROSZLÓ.
| El! megölnek. |
| (Adriána, Luciána és a Poroszló el.) |
S. ANTIPHOLUS.
No látom, kardtól félnek a boszorkák.
No látom, kardtól félnek a boszorkák.
S. DROMIO.
Ki férjnek hívta önt, bezzeg futott most.
Ki férjnek hívta önt, bezzeg futott most.
S. ANTIPHOLUS.
Jer, hordd el a batyunk’ a Centaurból:
Bár a hajón lehetnénk biztosan már.
Jer, hordd el a batyunk’ a Centaurból:
Bár a hajón lehetnénk biztosan már.
S. DROMIO.
Nem maradna még itt erre az éjszakára? hiszen nem tesznek bennünk semmi kárt; látja, szépen beszélnek, aranyat adnak. Biz’ isten, olyan derék nemzetség ez, hogy, csak az a veszett húshalom ne volna, a ki engem házastársának vall, bizony kedvem lenne itt maradni, beállani boszorkánynak.
Nem maradna még itt erre az éjszakára? hiszen nem tesznek bennünk semmi kárt; látja, szépen beszélnek, aranyat adnak. Biz’ isten, olyan derék nemzetség ez, hogy, csak az a veszett húshalom ne volna, a ki engem házastársának vall, bizony kedvem lenne itt maradni, beállani boszorkánynak.
S. ANTIPHOLUS.
| E városért se’ tölteném az éjt itt. Azért el innen; hordd hajóra málhánk’. | (El.) |
