I. SZÍN.
Utcza Olivia háza előtt.
Sebastián s a Bohócz jönnek.
BOHÓCZ.
El akarod velem hitetni, hogy nem te utánad küldtek?
El akarod velem hitetni, hogy nem te utánad küldtek?
SEBASTIÁN.
Eredj, eredj: hobórtos ficzkó vagy. Menj a nyakamról.
Eredj, eredj: hobórtos ficzkó vagy. Menj a nyakamról.
BOHÓCZ.
Valóban, jól tartod magadat! Nem, én nem ismerlek; nem is te hozzád küldött a kisasszonyom, kérni, hogy jer, beszélj vele; nem is a te neved Cesárió; sem ez itt nem az én orrom. Semmi nincsen úgy, a mint van.
Valóban, jól tartod magadat! Nem, én nem ismerlek; nem is te hozzád küldött a kisasszonyom, kérni, hogy jer, beszélj vele; nem is a te neved Cesárió; sem ez itt nem az én orrom. Semmi nincsen úgy, a mint van.
SEBASTIÁN.
Másutt áruld, kérlek, bohóczkodásod’;
Engem nem ismersz.
Másutt áruld, kérlek, bohóczkodásod’;
Engem nem ismersz.
BOHÓCZ.
Árulni bohóczkodásomat! Ezt a szót valami nagy embertől hallotta és most egy bolondra alkalmazza. Árulni bohóczkodásomat! Tartok tőle, hogy a világ, ez a nagy kamasz, még piperkőczczé válik. Kérlek, kapcsold le különczködésed övét, s mondd meg, mit áruljak kisasszonyomnak. Árulhatom neki, hogy jövőfélben vagy?
Árulni bohóczkodásomat! Ezt a szót valami nagy embertől hallotta és most egy bolondra alkalmazza. Árulni bohóczkodásomat! Tartok tőle, hogy a világ, ez a nagy kamasz, még piperkőczczé válik. Kérlek, kapcsold le különczködésed övét, s mondd meg, mit áruljak kisasszonyomnak. Árulhatom neki, hogy jövőfélben vagy?
SEBASTIÁN.
Menj már tőlem, kérlek, bolond görög.
Ne, fogd e pénzt: ha még tovább maradsz,
Majd rosszabbal fizetlek.
Menj már tőlem, kérlek, bolond görög.
Ne, fogd e pénzt: ha még tovább maradsz,
Majd rosszabbal fizetlek.
BOHÓCZ.
Becsületemre, nyilt markú vagy. Azok az okos emberek, a kik a bolondoknak pénzt adnak, jó hírnévre fognak szert tenni tizennégy évi fizetgetés után.
Andor jő.
Becsületemre, nyilt markú vagy. Azok az okos emberek, a kik a bolondoknak pénzt adnak, jó hírnévre fognak szert tenni tizennégy évi fizetgetés után.
Andor jő.
ANDOR.
No, uram, ismét rád akadtam? Nesze!
No, uram, ismét rád akadtam? Nesze!
| (Sebastiánt megüti.) |
SEBASTIÁN.
Ej! ez meg neked, meg ez, meg ez, ni! Az egész világ megbolondult?
Tóbiás és Fábián jönnek.
Ej! ez meg neked, meg ez, meg ez, ni! Az egész világ megbolondult?
| (Andort ütlegeli.) |
TÓBIÁS.
Megállj, uram, különben kardodat átdobom a házon.
Megállj, uram, különben kardodat átdobom a házon.
BOHÓCZ.
Ezt mindjárt elmondom a kisasszonynak. Egyiteknek sem lennék a ködmenében két garasért.
Ezt mindjárt elmondom a kisasszonynak. Egyiteknek sem lennék a ködmenében két garasért.
| (El.) |
TÓBIÁS.
Megállj hát, uram.
Megállj hát, uram.
| (Sebastiánt feltartóztatja.) |
ANDOR.
Csak hagyd őt: majd én más úton bánok el vele: bepörlöm verekedésért, ha van igazság Illyriában. Én ütöttem ugyan meg először, de az mit se tesz arra nézve.
Csak hagyd őt: majd én más úton bánok el vele: bepörlöm verekedésért, ha van igazság Illyriában. Én ütöttem ugyan meg először, de az mit se tesz arra nézve.
SEBASTIÁN.
Vedd el a kezedet.
Vedd el a kezedet.
TÓBIÁS.
Nem, uram, el nem bocsátlak. Csak hűvelybe a karddal, ifjú vitézecském: emberül meg vagy markolva. Előre.
Nem, uram, el nem bocsátlak. Csak hűvelybe a karddal, ifjú vitézecském: emberül meg vagy markolva. Előre.
SEBASTIÁN.
Szabadulnom kell tőled. Mit akarsz?
Húzz kardot, ha tovább érintni mersz.
Szabadulnom kell tőled. Mit akarsz?
Húzz kardot, ha tovább érintni mersz.
TÓBIÁS.
Mit, mit? No, e szerint ki kell eresztenem egy vagy két uncziát nyugtalan véredből.
Olivia jő.
Mit, mit? No, e szerint ki kell eresztenem egy vagy két uncziát nyugtalan véredből.
| (Kardot ránt.) |
OLIVIA.
Várj, Tóbiás! az Istenért, megállj!
Várj, Tóbiás! az Istenért, megállj!
)
TÓBIÁS.
Grófnő –
Grófnő –
OLIVIA.
Ez mindig így lesz már? Vásott gonosz!
Zord barlang s rengeteg való neked,
Hol épen nincs miveltség. El szememből! –
Ne vedd sértésnek, jó Cesárió. –
Eredj, te durva. – Kérlek, jó barátom,
Vezéred ész legyen, ne szenvedélyed
E nyugtod ellen intézett szilaj
És jogtalan rohamban. Jer szobámba,
És halld meg ott, mi dőre csínyeket
Tett már ez a pimasz: azok felett
Bizony mosolyghatsz. Jer csak: jönni kell,
Ne is szabadkozzál. Átkom reá!
Benned szivem egyikét zaklatá.
Ez mindig így lesz már? Vásott gonosz!
Zord barlang s rengeteg való neked,
Hol épen nincs miveltség. El szememből! –
Ne vedd sértésnek, jó Cesárió. –
Eredj, te durva. – Kérlek, jó barátom,
| (Tóbiás, Andor és Fábián el.) |
E nyugtod ellen intézett szilaj
És jogtalan rohamban. Jer szobámba,
És halld meg ott, mi dőre csínyeket
Tett már ez a pimasz: azok felett
Bizony mosolyghatsz. Jer csak: jönni kell,
Ne is szabadkozzál. Átkom reá!
Benned szivem egyikét zaklatá.
SEBASTIÁN.
Hogy izlik ez? hová fut e folyam?
Őrült vagyok? avagy csak álmodom?
Meríts el a Lethébe, képzelem!
Ha álom ez, aludjam szüntelen.
Hogy izlik ez? hová fut e folyam?
Őrült vagyok? avagy csak álmodom?
Meríts el a Lethébe, képzelem!
Ha álom ez, aludjam szüntelen.
OLIVIA.
Kérlek, no, jer. Bizd csak reám magad’.
Kérlek, no, jer. Bizd csak reám magad’.
SEBASTIÁN.
Igen, grófnő.
Igen, grófnő.
OLIVIA.
| Oh! váltsd be a szavad’. |
| (El mind.) |
