II. SZÍN.
Szoba Olivia házában.
Mária és a Bohócz jönnek.
MÁRIA.
Nosza, öltsd fel, kérlek, ezt a köpenyt és ezt a szakálat: hitesd el vele, hogy Topáz, a lelkész vagy: csak iziben; én addig Tóbiás úrfit hívom elő.
Nosza, öltsd fel, kérlek, ezt a köpenyt és ezt a szakálat: hitesd el vele, hogy Topáz, a lelkész vagy: csak iziben; én addig Tóbiás úrfit hívom elő.
| (El.) |
BOHÓCZ.
Felöltöm és színlelni fogok benne: bár én volnék az első, a ki ily köpenyben néha színmutató volt. Nem vagyok eléggé megtermett, hogy jól bele illjem e hivatalba, sem eléggé sovány, hogy tanult embernek gondoljanak; hanem hát becsületes embernek és ügyes gazdának tartatni épen oly derék, mintha azt mondanák: okos ember és nagy tudós. Itt jönnek a szövetségesek.
Böffen Tóbiás és Mária jönnek.
Felöltöm és színlelni fogok benne: bár én volnék az első, a ki ily köpenyben néha színmutató volt. Nem vagyok eléggé megtermett, hogy jól bele illjem e hivatalba, sem eléggé sovány, hogy tanult embernek gondoljanak; hanem hát becsületes embernek és ügyes gazdának tartatni épen oly derék, mintha azt mondanák: okos ember és nagy tudós. Itt jönnek a szövetségesek.
Böffen Tóbiás és Mária jönnek.
TÓBIÁS.
Jupiter áldjon meg, tiszteletes uram.
Jupiter áldjon meg, tiszteletes uram.
BOHÓCZ.
Bonos dies, Tóbiás úrfi: mert mint a prágai vén remete, a ki soha hírét se látta se tollnak, se tintának, igen elmésen mondá Gorboduc király egyik húgának: „A mi van, van”: úgy én is, tiszteletes uram levén, tiszteletes uram vagyok: mert mi ez más mint az, a mi? s van, a mint van?
Bonos dies, Tóbiás úrfi: mert mint a prágai vén remete, a ki soha hírét se látta se tollnak, se tintának, igen elmésen mondá Gorboduc király egyik húgának: „A mi van, van”: úgy én is, tiszteletes uram levén, tiszteletes uram vagyok: mert mi ez más mint az, a mi? s van, a mint van?
TÓBIÁS.
Hozzá, Topáz úr.
Hozzá, Topáz úr.
BOHÓCZ.
Hé! ki van itt? Békesség adassék e börtönben.
Hé! ki van itt? Békesség adassék e börtönben.
TÓBIÁS.
A kópé jól játszodja; derék egy kópé.
A kópé jól játszodja; derék egy kópé.
MALVÓLIÓ (belől).
Ki beszél itt?
Ki beszél itt?
BOHÓCZ.
Topáz, a lelkész, a ki a lunatikus Malvóliót látogatni jött.
Topáz, a lelkész, a ki a lunatikus Malvóliót látogatni jött.
MALVÓLIÓ.
Topáz uram, Topáz uram, édes Topáz uram, eredj el a kisasszonyomhoz.
Topáz uram, Topáz uram, édes Topáz uram, eredj el a kisasszonyomhoz.
BOHÓCZ.
Huj ki! hyperbolikus ellenség! Mért gyötröd te ezt a férfiút? Nem tudsz egyébről beszélni, csak kisasszonyokról?
Huj ki! hyperbolikus ellenség! Mért gyötröd te ezt a férfiút? Nem tudsz egyébről beszélni, csak kisasszonyokról?
TÓBIÁS.
Helyes, tiszteletes uram.
Helyes, tiszteletes uram.
MALVÓLIÓ.
Topáz uram, emberrel ily rútul még nem bántak. Édes Topáz uram, azt ne gondold, hogy őrült vagyok: ők zártak engem ide e szörnyű setétségbe.
Topáz uram, emberrel ily rútul még nem bántak. Édes Topáz uram, azt ne gondold, hogy őrült vagyok: ők zártak engem ide e szörnyű setétségbe.
BOHÓCZ.
Pihá! tisztátalan sátán! A legtisztességesebb néven nevezlek: mert egyike vagyok azon emberséges embereknek, a kik még az ördöggel is udvariasan bánnak. Azt mondod, hogy ez a ház setét?
Pihá! tisztátalan sátán! A legtisztességesebb néven nevezlek: mert egyike vagyok azon emberséges embereknek, a kik még az ördöggel is udvariasan bánnak. Azt mondod, hogy ez a ház setét?
MALVÓLIÓ.
Akár a pokol. Topáz uram.
Akár a pokol. Topáz uram.
BOHÓCZ.
Hiszen boltíves ablakai átlátszók, mint a deszka, s a felső táblák dél-éjszak felé oly világosak, mint az ébenfa, s te mégis obstructióról panaszkodol?
Hiszen boltíves ablakai átlátszók, mint a deszka, s a felső táblák dél-éjszak felé oly világosak, mint az ébenfa, s te mégis obstructióról panaszkodol?
MALVÓLIÓ.
Én nem vagyok őrült, Topáz úr; mondhatom, hogy ez a ház setét.
Én nem vagyok őrült, Topáz úr; mondhatom, hogy ez a ház setét.
BOHÓCZ.
Csatlakozol, őrült ember; mondhatom, nincs itt setétség, csak tudatlanság, melyben mélyebben elmerültél, mint az egyiptomiak a ködben.
Csatlakozol, őrült ember; mondhatom, nincs itt setétség, csak tudatlanság, melyben mélyebben elmerültél, mint az egyiptomiak a ködben.
MALVÓLIÓ.
Mondhatom, ez a ház oly setét, mint a tudatlanság, habár a tudatlanság oly setét volna is, mint a pokol; s azt is mondhatom, hogy emberrel ily gonoszúl még nem bántak. Én ép oly kevéssé bolondultam meg, mint te: akár tégy próbára valami összefüggő beszélgetésben.
Mondhatom, ez a ház oly setét, mint a tudatlanság, habár a tudatlanság oly setét volna is, mint a pokol; s azt is mondhatom, hogy emberrel ily gonoszúl még nem bántak. Én ép oly kevéssé bolondultam meg, mint te: akár tégy próbára valami összefüggő beszélgetésben.
BOHÓCZ.
Mi a Pythagorás véleménye a vándormadarakról?
Mi a Pythagorás véleménye a vándormadarakról?
MALVÓLIÓ.
Az, hogy a nagyanyánk lelke talán egy madárban lakozik.
Az, hogy a nagyanyánk lelke talán egy madárban lakozik.
BOHÓCZ.
Mit gondolsz te ezen véleményről?
Mit gondolsz te ezen véleményről?
MALVÓLIÓ.
Én a lélekről nemesen gondolkozom s az ő véleményét épen nem helyeslem.
Én a lélekről nemesen gondolkozom s az ő véleményét épen nem helyeslem.
BOHÓCZ.
Isten veled, maradj örök setétségben. Pythagorás véleményére fogsz te térni, míg én neked józan észt tulajdonítok, s remegni fogsz megölni egy szalonkát, nehogy belőle a nagyanyád lelkét kikergesd. Isten veled!
Isten veled, maradj örök setétségben. Pythagorás véleményére fogsz te térni, míg én neked józan észt tulajdonítok, s remegni fogsz megölni egy szalonkát, nehogy belőle a nagyanyád lelkét kikergesd. Isten veled!
MALVÓLIÓ.
Topáz úr, Topáz úr!
Topáz úr, Topáz úr!
TÓBIÁS.
Legpáratlanabb Topázom.
Legpáratlanabb Topázom.
BOHÓCZ.
Úgy ám, én minden színt játszom.
Úgy ám, én minden színt játszom.
MÁRIA.
Ezt szakál és köpeny nélkül is megtehetted volna: ő nem lát téged.
Ezt szakál és köpeny nélkül is megtehetted volna: ő nem lát téged.
TÓBIÁS.
Beszélj vele a magad hangján, s adj hírt, mikép találod: óhajtanám, jó szerivel esnénk túl e dévajságon. Ha alkalmasan elbocsátható, bocsássuk el: mert oly rossz lábon állok most a húgommal, hogy e tréfát nem űzhetem végig egész biztossággal. Jőj mindjárt a szobámba.
Beszélj vele a magad hangján, s adj hírt, mikép találod: óhajtanám, jó szerivel esnénk túl e dévajságon. Ha alkalmasan elbocsátható, bocsássuk el: mert oly rossz lábon állok most a húgommal, hogy e tréfát nem űzhetem végig egész biztossággal. Jőj mindjárt a szobámba.
| (Tóbiás és Mária el.) |
BOHÓCZ.
„Hej Robin, szép Robin,
„Hej Robin, szép Robin,
| Mit csinál a kedvesed.” | (Dalolva.) |
MALVÓLIÓ.
Bolond…
Bolond…
BOHÓCZ.
„Hölgyem tőlem elhajolt.”
„Hölgyem tőlem elhajolt.”
MALVÓLIÓ.
Bolond…
Bolond…
BOHÓCZ.
„Ah! vajon miért?”
„Ah! vajon miért?”
MALVÓLIÓ.
Mondom, hogy bolond…
Mondom, hogy bolond…
BOHÓCZ.
„Már mást szeret”… Ki beszél itt, hé?
„Már mást szeret”… Ki beszél itt, hé?
MALVÓLIÓ.
Kedves bohócz, ha valaha jó szolgálatot kivántál nekem tenni, juttass hozzám egy kis gyertyát, tollat, tintát és papirost. Ne legyek becsületes ember, ha meg nem hálálom.
Kedves bohócz, ha valaha jó szolgálatot kivántál nekem tenni, juttass hozzám egy kis gyertyát, tollat, tintát és papirost. Ne legyek becsületes ember, ha meg nem hálálom.
BOHÓCZ.
Malvólió úr!
Malvólió úr!
MALVÓLIÓ.
Igen bizony, kedves bohócz.
Igen bizony, kedves bohócz.
BOHÓCZ.
Ugyan, uram, hogy veszítetted el az öt érzékedet?
Ugyan, uram, hogy veszítetted el az öt érzékedet?
MALVÓLIÓ.
Bohócz, emberrel ily gyalázatosan soha sem bántak: ép úgy eszemen vagyok én, bohócz, mint te.
Bohócz, emberrel ily gyalázatosan soha sem bántak: ép úgy eszemen vagyok én, bohócz, mint te.
BOHÓCZ.
Csak úgy? Akkor csakugyan őrült vagy, ha nem vagy jobban eszeden, mint egy bolond.
Csak úgy? Akkor csakugyan őrült vagy, ha nem vagy jobban eszeden, mint egy bolond.
MALVÓLIÓ.
Ide szállítottak, setétben tartanak, papokat küldenek hozzám, a szamarak! s mindent elkövetnek, s mit lehet, hogy eszemtől megfoszszanak.
Ide szállítottak, setétben tartanak, papokat küldenek hozzám, a szamarak! s mindent elkövetnek, s mit lehet, hogy eszemtől megfoszszanak.
BOHÓCZ.
Gondold meg, mit beszélsz: a pap itt van. – Malvólió! Malvólió! elmédet adja vissza az ég! Bocsátkozzál álomra s hagyj fel dőre fecsegéseddel.
Gondold meg, mit beszélsz: a pap itt van. – Malvólió! Malvólió! elmédet adja vissza az ég! Bocsátkozzál álomra s hagyj fel dőre fecsegéseddel.
MALVÓLIÓ.
Topáz úr.
Topáz úr.
BOHÓCZ.
Most már egy szót se hozzá, jó fiú. – Kicsoda? én, uram? Nem én, uram. Isten vele, édes Topáz úr. – Úgy legyen, ámen. – Úgy fogok tenni, uram, úgy fogok.
Most már egy szót se hozzá, jó fiú. – Kicsoda? én, uram? Nem én, uram. Isten vele, édes Topáz úr. – Úgy legyen, ámen. – Úgy fogok tenni, uram, úgy fogok.
MALVÓLIÓ.
Bolond, bolond, bolond! ha mondom.
Bolond, bolond, bolond! ha mondom.
BOHÓCZ.
Ah, uram, légy nyugton. Mit mondasz, uram? – Szidnak, hogy veled beszélek.
Ah, uram, légy nyugton. Mit mondasz, uram? – Szidnak, hogy veled beszélek.
MALVÓLIÓ.
Kedves bohócz, juttass egy kis világhoz és egy kis papirhoz: mondhatom, úgy eszemen vagyok én, mint Illyriában akárki.
Kedves bohócz, juttass egy kis világhoz és egy kis papirhoz: mondhatom, úgy eszemen vagyok én, mint Illyriában akárki.
BOHÓCZ.
Adná Isten, bár úgy volnál, uram.
Adná Isten, bár úgy volnál, uram.
MALVÓLIÓ.
Szavamra mondom, úgy vagyok. Kedves bohócz! tintát, papirt s világot; aztán add át a kisasszonyomnak, a mit írni fogok: dúsabb jutalmat kapsz érte, mint levélvivő valaha kapott.
Szavamra mondom, úgy vagyok. Kedves bohócz! tintát, papirt s világot; aztán add át a kisasszonyomnak, a mit írni fogok: dúsabb jutalmat kapsz érte, mint levélvivő valaha kapott.
BOHÓCZ.
Hozni fogok hát. De mondd meg igazán, nem vagy-e őrült valóban? vagy csak tetteted magadat?
Hozni fogok hát. De mondd meg igazán, nem vagy-e őrült valóban? vagy csak tetteted magadat?
MALVÓLIÓ.
Hidd el, nem vagyok az, igazán mondom.
Hidd el, nem vagyok az, igazán mondom.
BOHÓCZ.
Ej, nem hiszek én az őrült embernek, mig az eszét nem látom. Világot, papirt és tintát hozok.
Ej, nem hiszek én az őrült embernek, mig az eszét nem látom. Világot, papirt és tintát hozok.
MALVÓLIÓ.
A legbővebb mértékben megjutalmazlak érte, bohócz: csak eredj.
A legbővebb mértékben megjutalmazlak érte, bohócz: csak eredj.
BOHÓCZ.
Megyek hát uram, s azonnal
Itt leszek megint urammal;
Egy percz alatt, mint az agg Bűn,
Teljesítem vágyadat hűn.
Léczből vagyon annak kardja,
Lángol dühe és haragja.
Ah! há! kiált az ördögnek,
Élit metszem a körmödnek.
Csak oly bolond vagy is, mint más:
Megyek hát uram, s azonnal
Itt leszek megint urammal;
Egy percz alatt, mint az agg Bűn,
Teljesítem vágyadat hűn.
Léczből vagyon annak kardja,
Lángol dühe és haragja.
Ah! há! kiált az ördögnek,
Élit metszem a körmödnek.
Csak oly bolond vagy is, mint más:
| Isten veled, ördög pajtás. | (El.) |
