Prózája
Prózája
Csiky vérbeli drámaíró volt, drámai helyzetekben és párbeszédekben gondolkodott. Rövidebb-hosszabb elbeszélésein és regényein is ez érezhető; Az atyafiakat (1891) ezért dramatizálhatta egykönnyen.
Elbeszélőként is a dzsentrivilágot ábrázolja. Csaknem valamennyi elbeszélése és regénye az úri osztály eladósodásáról, földbirtok-csődökről, a nemesi birtok polgári tőkével való szanálódásáról szól. Ez utóbbi illúziója is; a tönkrement úri világot polgári üzletemberek pénzével, az urak és a polgárok összeházasításával menteni meg. (Rabja ennek az elgondolásnak Mikszáth is, de ő ábrándjaiba több és erősebb iróniát vegyít mint Csiky.) A jó házasság menti csak meg a Zokoliak birtokát A Zokoli uraság két leányában (1891) csakúgy, mint Az atyafiakban az urak becsületét. Csiky tehát szépprózájában is úgy ábrázolja a dzsentrit, hogy megkegyelmez neki.
Ez alól csak két műve kivétel: Az Atlasz-család (1890) és a Sisyphus munkája (1892). Az Atlasz-család a radikális polgári szemlélet kései térhódítását tükrözi Csiky szemléletében; arról szól, hogy a polgár, ha a dzsentrihez húz s vagyonát a földbirtokos osztálynak szolgáltatja ki, elbukik.
Elbeszélőnek a Sisyphus munkájában a legkülönb, a mesét célratörően szövi, környezetrajzában fölösleges mozzanatok nincsenek, stílusát a stendhali és a maupassant-i példa fegyelmezi. A Sisyphus radikalizmusa és fejlődéstörténeti jelentősége csak az Úri muri felől érthető meg igazán. Mintha ebben eszmélne rá Csiky, hogy haláltáncát járja az úri osztály, s nincs erő, nincs az a sziszifuszi munka, ami feltartóztathatná a bomlást.
A Sisyphus munkája, szemben más írásaival, nem Pesten, nem a Felvidéken vagy Erdélyben játszódik, hanem az Alföldön, mint Móricz paraszt-regényei. Tartalma röviden ez: az öreg Páldi makacsul ragaszkodik az "ősi magyar szokásokhoz", a dínom-dánomhoz, az adósságcsináláshoz. Amikor meghal, adósságban úszó birtokot hagy örökül két unokájára, a huszonegyéves Klári kisasszonyra s a tízéves Béla úrfira. Klára elhatározza, hogy rendbehozza a birtok ügyeit; felkeresi legfőbb hitelezőiket, hogy segítségüket kérje: "Önök, mindketten amaz új osztályból valók – mondja Sipák úrnak, a patikusnak és Hédervári Jakabnak, a kincstári uradalom bérlőjének –, melyek hivatva vannak, hogy a mi helyünket elfoglalják ősi földünkön s mégis önökhöz 698fordulok, hogy segítsenek küzdelmemben, nem szánalomból, nem nagylelkűségből… hanem saját érdekökből."
A két hitelező elfogadja Klára ajánlatát, már csak azért is, mert remélik, hogy pénzüket így maradéktalanul megkapják. Klára pedig dolgozni kezd: szakértelemmel és szigorúan vezeti a gazdaságot, nem vendégeskedik, kerüli nagyapja könnyelmű rokonait és barátait. Öccséhez nevelőt fogad, s közös terv szerint nevelik a fiút. A szomszéd birtokosok meg a rokonság, természetesen, különcnek tartják Klárát s megbotránkoznak dolgos életén. A birtok azonban így sem szabadulhat meg terheitől; a férfivá érő Béla nem azt a dolgos leányt választja, akit Klára kiszemelt számára, hanem Klára volt udvarlójának leányát, Bérczy Fannyt. Klárának választania kell, s bár rosszat érez, beleegyezik a házasságba.
Újra bevonul az úri rokonság s az úri életforma a Páldi-tanyára; Béla képviselővé választatja magát; ismét kell a pénz, a dáridós élet sokba kerül. Klára hovatovább nem tudja törleszteni az adósságot, sőt további kölcsönök felvételére kényszerül: egyik duhajkodás a másikat követi. Béla újszülöttjének is fényes keresztelőt rendeznek, igazi "úri mulatságot"; e közben érkezik a levél, Klára címére, mely tudatja: a hitelezők csődöt kértek a Páldi-jószágra.
Klára ez utolsó megpróbáltatást már nem bírja elviselni. A mulatsággal szomszédos szobában szívrohamot kap s meghal: "csendesen, mozdulatlanul fekszik helyén, arcán a fájdalmas keserűség kifejezésével… És azok odaát… mulatnak. Éppen ebben a percben fejezik be nagy riadalommal, cigánytussal az utolsó tósztot, az asztalokat, székeket széthordják és vidám táncra kerekednek, és táncolnak – táncolnak, egyenesen bele az örvénybe." Az Uri muri mindent elpusztító éjszakájának tébolya tűnik elénk e sorokból, a történelmi osztály pusztulásának víziója elevenül meg a duhaj dáridóban.
A Sisyphus munkáját s Az Atlasz-családot olvasva csak fájlalhatjuk, hogy Csiky nem állította művészetét egyértelműen a polgári progresszió szolgálatába, hogy megalkudott a színházi konvenciókkal, a sikerrel és a korízléssel.
Összegezésül tehát: Csiky színművei, bár ellentmondásokkal, de a kor nyelvén beszélő polgári társadalmi drámát képviselik, bizonyos tekintetben az egykorú európai dramaturgia fejlődésével lépést tartó, ahhoz felnövő magyar dráma ígéretét hordozzák. Láttuk: Csiky nem tud társadalmi érvényességű konfliktusokat teremteni, drámáiban a valóságnak csak részleteit ábrázolja. Fejlődéstörténeti funkciója azonban épp ebben van; nemcsak Herczeg és Molnár munkásságát készíti elő, hanem a társadalmi kérdéseket bátrabban, merészebben feszegető naturalista drámának is (Bródy, Móricz) útját egyengeti. Dramaturgiája, más oldalról, ugyanezt tanúsítja: konfliktusaiban a romantikus hagyomány és a realista elemekkel elegyült naturalista hatás keverednek egymással.
