Dzsentri-ábrázolása
Dzsentri-ábrázolása
Csiky drámáinak egyik fő témája a dzsentrivilág ábrázolása, bemutatása. Említett tézis-drámáinak is, azzal a megkötéssel, hogy A proletárok utáni műveiben a dzsentri életszemlélet és magatartás elítélése, ha fokozatosan is, de csökken, noha Csiky a dzsentriben "mindennapi kellemetlenkedőjét" láthatja. Mindenkinél jobban hozzájárul ahhoz, hogy drámairodalmunk a polgári radikális progresszió irányának hátat fordítson; drámáiban tárgyilagosan és szenvtelenül ábrázolja a dzsentri hozzásimulását a kapitalizmushoz, s így tematikailag Herczeg és Molnár számára készít utat.
A Stomfay család (1882) és a Buborékok (1884) azt a folyamatot ábrázolja, melyben a dzsentri a maga világszemléletének, magatartásának feladása nélkül illeszkedik be a polgári társadalomba. Mintegy kiegészítéséül ama Csiky ábrázolta másik folyamatnak, melyben az alulról jött üzleti vállalkozók, a polgárság, a pénzvilág képviselői (Timót Pál A proletárokban, Mádi Simon a Cifra nyomorúságban, Marosán Demeter a Buborékokban) a magasabb úri körökbe férkőznek be, természetesen, anyagi áldozatok árán.
A Stomfay családot a nem következetes dzsentri-ábrázolás fosztja meg attól, hogy egyik legkiválóbb drámánk legyen. Az expozíció és az első felvonás még így is mesteri. Stomfay Ákos földbirtokos, országgyűlési képviselő súlyos beteg; a rokonság már halálát lesi s izgatottan várja, mi van a végrendeletben. Stomfay nővére ekkor titokban rábírja a beteget, hogy vegye újra feleségül leányának anyját, a rangon aluli, hűtlenül elhagyott Keresztes Ágnest. (Stomfay és Keresztes Ágnes házassága különféle formaságok miatt vált egykor "érvénytelenné".) A halálra készülő, bűneit bánó Stomfay hajlik a testvéri szóra s papot kéret, hogy újraházasodjék. Ebből támad a bonyodalom, ez teszi lehetővé, hogy a felvonás hatásos poénnal záruljon. Az örökség-leső, kapzsi rokonság ugyanis e fordulatról mit sem tud, így a pap megérkezését is olybá veszi, hogy Stomfay az utolsó kenet szentségére készül, nem a házasságra. A következmény pedig, amikor kilép a betegszobából Stomfay nővére:Berta:Megtörtént.
(Mind felugornak és szemeikhez emelik a zsebkendőiket.)Lipóczy:(sírva)Szegény sógor!
Kázmér:Meghalt?
Berta:Meghalt? Óh nem! egyelőre csak megházasodott.
(Általános rémület és hüledezés.)Dénes:Megházasodott!
Stanci:Az istenért! kit vett el?
Berta:A feleségét.
(Függöny)
(Mind felugornak és szemeikhez emelik a zsebkendőiket.)Lipóczy:(sírva)Szegény sógor!
Kázmér:Meghalt?
Berta:Meghalt? Óh nem! egyelőre csak megházasodott.
(Általános rémület és hüledezés.)Dénes:Megházasodott!
Stanci:Az istenért! kit vett el?
Berta:A feleségét.
(Függöny)
697Íme, az első felvonás, mint önmagában is kész dráma, expozícióval, megindító mozzanattal, bonyodalommal, tetőponttal és végkifejlettel. A második felvonással, mondhatni, új dráma kezdődik. Stomfay Ákos felgyógyul betegségéből, a konfliktus középpontjában többé már nem személye és nem is házassága áll, hanem leányának sorsa: férjhezmenetele.
A Buborékok szatirikus mű, persze, nem a szó gogoli értelmében; amit Csiky ebben mond, az inkább csak veszélytelen csúfolódás. A nagyzoló, vagyonát tékozló, rangkórságban szenvedő dzsentrit néhány találó zsánerfigurában kipellengérezve látjuk, de csak bizonyos pontig, mert megjelenik a színen a tömött pénztárcájú Marosán Demeter, aki áldását adja Tamás fia és Solmay Gizella házasságára, s mindent helyre hoz: vagyonával még a Solmayak megkopott jóhírét is visszaszerzi.
