Bölcső és bagoly
Bölcső és bagoly
A Bölcső és bagoly első része egy három kötetre tervezett "regényes életrajzi műnek". Emberi útja kezdetét rajzolja meg benne Tamási, születésétől az elemi iskola végéig, mikor egy szerencsétlenség élete útját a nehéz paraszti sorstól "a megsegítő tudomány tarka mezői felé" terelte. A szülőföldről máskor is írt már regényes formában, de a Bölcső és bagolyban teljesebb bőséggel áramlik az élet, mint korábbi regényeiben. Az első Ábel után ebben a legteljesebb a valóság rajza. Innen fakadnak erényei. Mintegy összefoglalóan mutatja meg a székely táj különös színeit, a székely nép lelkiségét, észjárását, a népi költészetből az irodalomba felhozott kincseket. Lírai finomsággal rajzolja gyermekéveit. A regényben harmóniában találkozik a gyermek világa és a felnőtt művészi szemlélete. Csak a történet a gyermeké, a látás egyben már a mai művészé is. A munkáról, a megmunkált földről s az emberről mint társadalmi lényről is újat mond Tamási a Bölcső és bagolyban, s a valóság gazdagabb műbe emelésével régebbi regényeinél erősebben társadalmi regényt teremt.
Regénykísérleteivel, az első Ábelt kivéve, gyenge volt korábban a szerencséje: az eposz-regény hamis műfajnak bizonyult (Szűzmáriás királyfi), a balzaci jellegű társadalmi regényt sajátos művészi látásával nem művelhette igazán eredményesen (Címeresek), a Jégtörő Mátyás "meséből felröppenő tündéri játék" lett, a Magyari rózsafa s a Zöld ág inkább költői elbeszéléssé színesedett – a Bölcső és bagoly azonban Tamási alkatának megfelelő regényformának tetszik; a valóságlátás és bensőségesség arányait eltalálónak. Ez az arány persze Tamásinál más, mint Móricznál, sokkal inkább az idill felé hajló, de már nem zárja ki az élet árnyékosabb oldalainak az ábrázolását. A Bölcső és bagoly harmonikus felszíne a tengerszem átlátszó mélysége fölött feszül.
