II. Babonák, hitek
II. Babonák, hitek
Természetesen a közösség gondolkodásának volt egy kevésbé vidám, a kereszténység előtti időkben, a pogány korban gyökerező oldala is. A babonaság, a szemmel verés világából villantunk fel egy keveset.
„Váltott, elváltott” gyereknek nevezték a faluban azt, amelyik nem fejlődött a korához megfelelőképpen. Akkor azt állították róla, hogy „elváltott” gyerek. Hogy erről megbizonyosodjanak, a gyereket bilire ültették. Egy kis csuprot és egy kanalat adtak a gyerek kezébe. Noha nem tudott a gyerek még beszélni, megszólalt: „Kicsi csupor, nagy kanál, hetvenhét éves öregember vagyok” – mondta, ha fiú volt. „Hetvenhét éves öregasszony vagyok” – mondta, ha lány volt. De még ilyet nem láttam.
Ebből a kijelentésből megbizonyosodtak arrul, hogy a gyerek elváltott. Hogy visszaváltsák, és a gyerek korának megfelelően fejlődjék tovább, a fürdesztőteknő sarkának átlóirányában sót és kenyérmorzsát tettek le. Mind a négy sarkára hasonlóképpen, és a fürdővízbe lévő gyerek fölött összecsapták [a vizet]. Vagy mind a két irányba belekeverték ezt a kenyérmorzsát és a sót a vízbe, abba fürösztötték meg a gyereket. Ezzel visszaváltották.
Hogy megtudják azt, ki váltotta el, lehúzták a gyerekről a réklit. A pitar küszöbére tették a réklit. A réklinek a kis ujját kisfejsze fokával összepüfölték, és megjelent utána az, aki elváltotta, és ott volt a felső karján a válla és a könyöke között a fejsze foka püfölésének a nyoma, kék, zöld, sárga, piros vagy fekete fót.
(A történetet magam Szabó Istvántól, ő pedig Aszalós Mihályné bakonszegi lakostól hallotta.)
Füstölés rontás ellen
Babafüstölés
Kérdés: Erzsi néni elmondaná, hogy milyen anyagból kell készíteni a babát?
Válasz: A babát tucskábul [csutkából] csináltam, oszt a fejire kis vattát tettem, oszt akkor megtekertem, szemit, orrát, száját csináltam. Akkor felöltöztettem, amilyen ruhába akartam. Úgy csináltam. Akkor kezembe fogtam, szedtem a tűzre olyan csomót, kilenc félét, meggyújtottam, oszt rátartottam a babát. Na úgy szokták a gyermeket is, hogy ha verésbe volt, mert van olyan szeme valakinek, hogy ha a gyereket megveri, oszt nem alszik, rí. Oszt esztet így csináltam.
K: Füstölés közben kell-e valamit mondani?
V: Semmit nem mondtam.
K: Hallott olyanról, hogy valaki mondott közben valamit ilyenkor?
V: Nem, nem.
K: Milyen betegségek ellen használták a füstölést?
V. Ha megverik szemmel.
K: Hol tartotta a babát?
V: Ha már nem használtam eltettem, mert akkor még nem kaptunk ilyen babát [mint a mostani]. Oszt amikor nőttek a Bözsi lyányom is, odaadtam. Oszt játszott véle.
K: Ki tud azzal hatásosan bánni, a készítője vagy akinek készítették?
V: Így csináltuk, magam ruhájábul esztet.
K: Tehát az, aki készíti?
V: Hát hogyne.
K: Ha bárki elkészíti, az is tud hatásosan bánni vele?
V: Persze, hát hogyne. Most, mikor megfüstöltem, bemutatom neki, hogy kell a babát füstölni.
K: Ennek a babának van-e valamilyen neve?
V: Amilyenre nevezzük. Mikor odaadtam a gyerekiknek vagy Bözsinek játszani, mondtam nekik, na itt van Piroska, játsszál véle.
K: Maga kitől tanulta ezt, Fenesi néni?
V: Én idesanyámtúl. Hát attul láttam, hogy ilyen babákat csinált, oszt odahitt, itt van ni, oszt játsszál vele. Sokszor csinált olyan nagy tucskábul hogy!
Gyerekfüstölés
K: Gyereket füstöltek-e?
V: Láttam idesanyámtúl, mán vótunk testvérek heten is, oszt látta, hogy rossz volt a gyermek, oszt idesanyám megfüstölte. Hát oszt kíváncsik a’, hogy füstöltünk. Na.
K: Miért kellett megfüstölni?
V: Azért mert rossz vót, nem aludt, valaki megverhette. Hát én is az enyimet, mikor kicsik vótak, ha rosszak vótak, rátartottam. Lapátra tettem egy kis parazsat, rátettem, oszt akkor éccaka már jobban aludt.
K: Milyen anyagot használtak a füstöléshez?
V: Mondom, hogy tyúktollat, ruca tollat, olyan rongyot a szemétrül, gazt, úgy, hogy kilencfélét. Meg a hajunkbul vágtunk, meg akit gondoltam, hogy akkor ott volt, hátha a’ verte meg. Elmentem hozzá, s mondtam neki. Azt mondta, szívesen, vágjunk amennyit a karok a hajábúl, füstöljem meg. Hát azért mondom, olyan kilencfélét össze szedtünk. Abba aztán vót nekem a hajam, Lajos bátyádnak, akkor elmentem ahho is, aki itt vót. Kérte, adott szívesen. Akkor még a ruhája szegélyét, itt ni. Abbul is téptem, hogy legyék a meg a kilenc.
K: Miért kellett a ruha szegélyéből is?
V: Hát az is rajta vót. Na.
K: A gyerekei közül mindegyiket megverték szemmel vagy csak Lajost?
V: Nem, Bözsi vót olyan rossz. Lajos jó gyerek vót. Bözsi nyűgös vót. Olyan szép bronz haja vót, úgy csudálták, hogy milyen szép haja van neki, hát erre gondoltam.
K: Ki verte meg őt?
V: Hát mán azt nem tudjuk. Akik ott vótak, de hogy kicsoda, nem tudjuk. Csak vót olyan szeme valakinek, aki meg tudja a gyereket verni!
K: A falu gyerekei közül kiket füstölt még meg? Vagy csak a sajátját?
V: Csak az enyimet. Megfüstölte akkor mindenki a magáét, mer akkor ez olyan babonás [világ] vót, hogy eztet így csináltuk.
K. Akkor csak a szemmel verés ellen használt?
V: Az igen, Az az ellen.
Füstölés visszajáró lélek ellen
Így csináltuk. Én is, Lázár sógorom szemfedelibül is. Még most, nem is tudom melyik nyáron löktem el, hogy ne legyék mán itt. Temetéskor vettünk egy csomó fődet, ahogy kiásták a sírját, oszt szakítottunk [a szemfedőből], mikor tettük vóna le, egy csomót. Ezt így szokták, mondák, hogy vegyed csak. Még nem is kellett magamnak, vette a szomszéd, Erdei Tercsi. Meghalt már. Nízzed, cibáltam, meg tettem bele a földet, mert annyit kántál vélem, hát hogyha így képzelődsz vagy látod előtted iccaka. Oszt vettem.
K: Hogy zajlott ebben az esetben a füstölés?
V: Lapátra parazsat [tettek], osztán meggyújtottuk [a szemfedőbe tett földet], akinek kellett, de én soha nem kipzelődtem tüle. De eltettem, mégis, hogyha valamikor kell, akkor legyék. Oszt nem olyan ríg löktem el. Mondom, hogy ez énrajtam történt meg.
A boszorkányok a kulcslyukon jönnek
Fenesi Erzsike néni mesélt a boszorkányokról, akikakkoriban sokat jártak errefelé is. Akkor arra laktunk, Csikai Lajos mellett. Ott laktunk a Nagy Antalék házában, lakók voltunk. Most ott Juhász vagy Lovász Jóskáék laknak. Gyakran nem aludt iccakánként. Láttam, mintha egy fekete ruhás bejött vóna. De komolyan. Oszt odabelől feküdtem, a gyereket meg bejjebb vette. Lajos bátyád meg kint vót. Mert ezelőtt bőcsőbe vótak a gyermekek. Oszt mondom [Lajosnak]:
– Mindig el akarja vinni.
– Kicsoda?
– Egy fekete ruhás. Oszt mindig mondta, tudjátok, kit nézek benne? Nem ismered te Balogh Sándornak az anyját. Fábián Sárának hítták. Meg is löklek [felébresztelek], mikor jön.
Meg a lámpát sose oltottuk el, mert sötétbe mindig ott vót. Mindig igettük, vót mán akkor a lyányom kilenc hónapos is. Oszt mindig mondta Lajos bátyád, hogy: – Képzelődöl.
Mondom: – Nem én te. Úgy szólanék, oszt nem tudok. Jár a szám, de nem hagyja [ a beszédet].
Az öreg Sujtó Ferencné, Kiss Sára mondta, hogy így éjjél mán vele. Oszt aszongya egyszer Sújtó Ferencné:
– Te Erzsi lyányom, támaszd oda a seprűt a kúcslyukhoz, hogy ne tudjék a kúcslyukon béjönni.
Hát mit gondolsz? Hát, hogy igaz vót, nem igaz, vagy csak olyan? Hát odatettem az öreg Sujtó Sára szavára. Osztán majd nem jött. Ó’tán nem láttam. Hasonló történetről nem tudok. Hát annyit tudok, hogy az énrajtam történt meg.
Félelem kiűzése
Hát mikor Lajcsi kicsi vót. Nem tudom én, te tudod-i? Ez is igaz vót. Pár Juci apját agyonütötte (j)a villám. Oszt Bözsi lyányom meg Tárnok Ica, meg Lajcsi fijam jöttek haza, oszt mikor jöttek, az ártízi kútnál csapott le, a tiszteletes házánál, de oda az a nagy világosság. Hát megijedt Lajcsi fijam, vót akkor ötéves. Mit gondolsz? Lajcsit meg nem tudtuk a dunyhábul kitekerni, úgy megijjedt, de az úgy fílt.
Zuhogott az eső. Szaladt át Lázár sógorom. Az csepegőbül esővizet vett. Amelyik fába meg belecsapott a villám, hogy meg is halt, ahol agyoncsapta [Pár Juci apját], onnan hozott színfát. Beletettük az esővízbe. Arról itattuk meg a fiamat. Oszt attól nyugodott meg, nem fílt tovább. Addig, amíg ezt meg nem tettük, ha mán zengett, vagy villámlott, nem is hagyhattuk itthon magára. Így jártam. Hát arrul, hogy más is [így] lett vóna, azt nem tudjuk. De azt komolyan mondom. Ez énrajtam történt meg, nem mástul hallottam.
(Kosztin Klára gyűjtése. Az adatközlők 66–85 év közöttiek. Az adatgyűjtés az 1970–80-as évek fordulóján történt, a mesélők az első világháború körüli időszakban születtek.)
