II. Dokumentumok Lébény történetéből
II. Dokumentumok Lébény történetéből
Az 1208-as oklevél, melyben II. András Magyarország királya Fokon és István ispánoktól Lébényben a Benedek rend részére alapított apátságot megerősíti
Egy és oszthatatlan egyház nevében András Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szlavónia, Galícia, Ladoméria örökös királya. Királyi fenségének jelenlétéből hisszük, hogy Isten sugallatából valóban a jók dicsőségére, a bűnösök megmentésére, a vétkesek megbüntetésére ajándékozta hatalmát. Így is biztosítani akarjuk az alkotmányos rendet, azon az úton különösen, amely a lelkek üdvözülését szolgálja, és akik pedig az idők múlásával majd bajt okozhatnak, királyi tekintélyünkkel, álhathatósságunk örökös kitartásával megvédelmezzük.
Mi tehát, kegyes kívánságunkkal a mi hűséges Phokusunknak, tudni illik a mosoni ispánnak és Csépán bácsi ispánnak, valamint néhai Mór ispán fiának, Istvánnak és testvérünknek kegyes beleegyezése tanúsítja a fekete-rendű barátok [bencések] részére alapított monostornak tett adományait, birtokkal, melyet Szent Jakab apostol tiszteletére építettek és átadtak, és az Ő testvérüknek Sándor ispánnak kegyes emlékezetére, kinek életében még nem volt felépíthető, lelkének üdvéért ugyanarra az egyházra hagyta. Királyi tekintélyünkkel megerősítjük. Mi jelenlevő alulírottak még a családfát is tudomására akarjuk hozni az utókornak, hogy Lébény falu, amelyben a monostort alapítottuk, egykor Sándor és Szeráfin ispánoké volt, akiknek nemzetsége már tettekkel bizonyította irántunk való hűségét ..., igen sok idegentől és utódtól, továbbá királyi adományból, majd vásárlás címén elfoglaltak, végre királyi kézbe kerültek vissza, ugyanis a régi időkre visszaemlékezve, a mi atyánk, Béla király és Imre testvérünk birtokában volt. Utóbb a mi atyánk halála után testvérünk becsületes megegyezéssel, hűséges állhatatosságáért, különösen azon testvérének, az áldott emlékű Saulnak, akkor éppen kalocsai érseknek, aki Istennél és embernél megmaradt szentnek és feddhetetlennek – méltán igen nagyon szívleljük, inkább szeretett visszaadni, mint magának, vagy övéinek megtartani. Ők saját vérrokonaikat sem akarták a királyi jótétemények részévé tenni, mint ahogy a maguk részét, a Lébényben kiterjedt birtokot parancsra, önkéntesen, vagy szabadon megtartani. Valóban fentnevezett Phok és Csépán ispánok ilyenféleképpen sem maguk, sem saját testvérük István – Mór ispán testvérük fia – mivel isten jobban szeretné, inkább az örökkévalóság megfontolásával saját lelkük hasznára szeretnék felajánlani, mint maguknak megtartani, vagy akár sajátjaiknak hátrahagyni. Mi tehát, akik értünk harcoltak, azokat megillető hatalommal ruházzuk fel, amelyek Istennek is tetszenek, így előléptetjük azokat, akik fenséges testvérünk engedékeny várakozásával odaadónak bizonyultak, ugyanott a kolostornak ellentmondás nélkül átadtuk, a jelenlevőket felvettük és lajstromba vezettük.
Így első helyen Lébény falut és Szent-Miklóst vesszük, ugyanezek határával bezárul a földjük. Ezeket ezzel a sorrenddel határoljuk be, első határ Liben a főhelyén a tó, innen megy az árokig, a királyi végzés szerint az egyházé, innen halad a forráshoz a határ és elhalad a Bucsera vizéhez, innen megy át a Bucserán, és Gacsal után bezárul a határ – melyet lelke üdvéért az egyházra hagyott, és amit közönségesen Fekuknak mondanak. Innen megy a Zeplon vizéhez, és a Zeplonon keresztül jut el a Lenchkolyu dombhoz… Innen megy Miley vizének hídjához és ennek a Miley vizének szomszédos földjéből 60 római holdat [egy római hold kétezer-ötszáz négyzetméter] az egyház pártfogói megvásárolták Joachimtól és testvérétől, akinek ott több földjük nincs, csak ennyi és ennek a földnek határa bezárul. Innen megy a határ Zered szögletéhez, áthalad a völgyön túl és a Chelpete dombnak végéhez jut el. Onnan a nagy úthoz és Wosmegyéig [Vasmegyéig], innen jut el az Ábel halastóhoz és érkezik Szent-Miklós falu határához, innen jön a Tapal vize felett és áthalad a Patlaw dombon, ahonnan völgy felett érkezik Chumuroudhoz és maga a völgy, a határ között visszakanyarodva érkezik a fűzfáshoz. Innen megy Árpádihoz és érkezik Mecsér helyiséghez. Innen megy tovább Rabky [Rábca]mellett akként, hogy maga a folyó, 40 lépésre van távol az egyház földjének határától és innen érkezik Zoustouhoz [Sóstó]. Azt is meg kell jegyezni, hogy a rév, amelyet Boldazormának hívnak, és amely egyetértéssel, saját rokonainknak, tudni illik Pongrácnak, Janinak és másoknak jóakaratával átkerült az egyház részére, de a víz halászati joga azok birtokába marad. Így Zoustoutól fölfelé a Rábcán át a határ ismét visszatér a helyhez, amelyet korábban említettünk, mint királyi átkelőhöz.
Magában Libyn községben ennek az egyháznak átadtak 6 eke [1 eke – arátrum – olyan nagyságú terület, amelyet egy évben négy ökörrel vontatott ekével meg lehetett művelni], földet 11 szolgát: Seca feleségével, fiaival és lányaival; Pether a feleségével, fiával és a leányaival; András feleségével, fiával és lányaival; Texe feleségével és leányaival; Péntek feleségével, fiával és lányaival; Chenkere feleségével, fiával és leányaival; Pether feleségével, fiával és leányával; Behw feleségével, fiával és leányával; Toxo feleségével, fiával és lányával; Reza feleségével és lányával; Deiz, feleségével, fiával és lányával. Adott 49 szabadost is, részben Libenben és részben Komlouzormban, nevük a következő: Simeon, Heym, Dema, Gungh, Tekw, Zyke, Warad, Zoubad, Zaka, Zombor, Lacus, Lubus, Somidus Johannes, Cheph, Niclous, Sank, Odun, Vendég, Cocy, Tiba, [Vigob]Gegu, Heim, Mocha, Jacob, Sela, San, Cycon, Com, Mocy, Zor[o]d, [Mo]riun, Fvre, Vocy, Agocy, Bok, Golomb, Budun, Symian, Borod, Forkos, Pether, Felec, Geegh, Chonka, Peka, Sema, Stephan.
Az egyházi cselédség 15 egyes lovas kocsit[szekeret]ad nekik, amellyel minden alkalommal az apátság utasításait kötelesek követni. Azon kívül juttattak az egyháznak 10 háznép halászt. Ezeknek neve a következő: Gábriel, Ludus, Vriel, Herczegh, Sona, Bucha, Siku, Cracun, Tekxa és még 12 háznép jobbágyot, Szent-Miklós faluban, kiket az apát tetszés szerint bárhova küldhet. Ugyanennek az egyháznak juttatták Komloszarm falut is, amely falunak első határa Suath sziget végénél kezdődik a Dunán, és innen megy Bille falu határához. Innen tovább haladva lemegy a határ, és elfordul a Dunához, itt közössé válik a mesgye Mecsér faluval, a Kis-Duna mellett. A sziget, melyet Grannak hívnak, egészen az egyházi apátságé.
Sándor ispán testvérének kegyes emlékezetére két falut, tudniillik Bánt és Sásont – amelyet a mi testvérünk Imre király a Gubarel-i csatában való vére ontásáért hűséges szolgájának juttatott és lelkének üdvéért – ugyanennek az egyháznak hátrahagyott… Keletről a Duna mellett közössé téve a határt Miklós földjével. Alup falutól továbbhaladva átmegy a Pezna folyón, amelyhez közel földi határ van. Azután átlépi a völgyet, melyet Melwengh-nak hívnak és amely mellett földi határ van, azután átjön a Miklósnak mondott földnek határához. Alup falutól közössé válik a határ Wruswar földjével. Tovább megy Kurtnel falu határához, ahol külön válik a weiswári földtől és vonul a határ Kerthvel faluval, aztán fordul és átmegy a völgyön Reugen földjének határához és innen közös a határ Reugen földjével. Tovább megy a nagy úthoz, amely mellett földi határ van. Aztán tovább haladva átlépi az előbb nevezett Pezne folyót és elérkezik a Dunához, amely mellett földi határ van és innen lejőve csatlakozik az előbbi határhoz.
…továbbá hozzájárulunk a mi kegyes Phokon és Csépán ispánok ismételten tollba mondott kéréséhez és királyi tekintélyünkkel megerősítjük, hogy bort és különféle élelmiszereket a kolostorban időző és imát mondó szerzetesek ellátásához és a szokott vendégeknek és szegényeknek használatára saját birtokukról Győr városon keresztül szállitsanak, ezekből adó gyanánt a Rába hídján semm vámot nekik adni nem szabad. Ugyanúgy parancsoljuk, hogy ez történjen a Rábca felett, a Kenéz hídon is. Továbbá úgy akarjuk, hogy mindezek visszavonhatatlanul megmaradjanak, örökre. Hogyha pedig a libéni birtokon és annak illetékességén az idők múlásával különböző birtokosok uralkodnának, hivatali elődünknek hitelt érdemlő írása szerint a kincstár javát szolgálja, egyéné nem lehet. Mindezek után mivel a király kezével törvényesen megerősítette a nekünk hűeknek mondottakat, és rajtunk keresztül a híres egyházhoz jut el. Hogy tehát hogy mindezeket semmiképpen visszavonni ne tudják, jelenlevők ezzel az írással az utódok tudomására hozzák, királyi tekintélyünk pecsétjével parancsoljuk megerősíteni.
Róbert a székesfehérvári királyi udvari kancellária vezetője kezével keltezte Krisztus születésének 1208-ik évében.
Főtisztelendő János, esztergomi érsek és főtisztelendő Bertold kalocsai érsek választásával a megjelentek közül: Kalán pécsi, Boleszláv váci, Katapán egri, Simon váradi, Dezső, Csanádi, Kalenda.
(Győri Káptalan Hiteleshelyi Levéltár. Középkori oklevelek 102.) A határjárás 1633-ban a győri káptalannak a pécsi átiratról másolt változata, amelyet a mosonszentmiklósi illetőségű Tóth Vilmos latin-magyar szakos középiskolai tanár (a budai Toldy Ferenc Gimnázium egykori igazgatója) néhai Sárosi Lajos mosonszentmiklósi iskolaigazgató kérésére az 1980-as évek elején fordított le. A szövegmásolat ma már a Mosonmagyaróvári Hansági Múzeum tulajdonában van. Megismeréséért és közléséért köszönetet mondok kolléganőmnek, a fordítóval családi kapcsolatban is álló Sárosiné Takács Katalin nyugdíjas tanítónőnek.
Az oklevél szövegét kivonatosan közöljük az említett fordítás és Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. kötetében közöltek alapján.)
Az urbárium 1773. évi felvételének – kézzel írt – záradéka
„Mivel pedig Eő Fölsége Kegyelmes Királyné Asszonyunk ezen helységben lévő egész helyes jobbágynak esztendőnként csak 24 napi két marhával teendő robotot kegyelmes[en] rendelni méltóztatott, azért egy egész helyes jobbágy csak huszon négy robotot két marhával el végezni köteles lészen kivévén a szántást, melynek alkalmatosságával az jobbágy négy marhával, maga boronájával s ekéjével uraságnak dolgozni tartozzék, hogy ha pedig valamely jobbágy négy igás marhának fogyatkozása meg irtt mód szerént a szántást meg nem tehetné, az ollyatin Jobbágy mással őszve fogva egy napi szántást két napi munkával végezzen, mind azon által ezen terhes munkát minden szántáskor csak egyszer tartozzék meg tenni. Hogy ha pedig négy marha mellé egy személy elegendő nem volna, akkoron az jobbágy egyet ugyan ollyast, amely minden munkára alkalmatos legyen, másikat pedig csak marha hajtásra valót tartozzék adni, ezen két személy mindazon által különös kézi munkára ne fordéttathassék. ... A mennyire pedig ezen helységben egy némely zsellérek valamely fundusokat birnának, mellyeknek száma nyolczados ház helynek mivoltát fel nem érné azoktul csak kilenczed termésben adattassék meg, az egyéb adózások, szolgálatok eránt pedig ollyanok, kiknek ház helye mi volta vagy appertinentiája nyolczados ház helyt fel nem ér egyedül ugymint házzal bíró zsellérnek tekéntettenek. ... Ezen helységben mindazon által az fellül irtt első punctomban meg neveztetett egy egész ház helyes jobbágy egy hoszu fuvart esztendőnként alább irtt mod szerént végbe vinni és aszerént fél fertályos és nyolczados jobbágyok 3. puncto szerént az hoszu fuvarozásra kötelezettek lesznek. …Mivel pedig ezen helység határában lévő erdőkbe, a mellynek usussában mostanság az M[é]l[tóság]os Uraság vagyon oly csekély, hogy abbul az jobbágyok[na]k szükségihez képest se épületre, se tüzelésre valo fát nem rendelhet, azért sem őt fának vágásával se pedig hordásával kötelezettek nem lesznek. …Ezen helységben mindazon által itten megnevezett victuglék helett egy egész helyes Jobbágy 48 X[krajcárt] esztendőnként fizetni tartozni fog. …Ezen borju meg adásával, avagy annak készpénzel való meg váltásával sem fognak tartozni. …Itten meg nevezett alkalmatosságokban egy egész ház helyes jobbágy 22 X [krajcárt] Földes Urának adni köteles lészen. …Itten pedig egy egész helyes jobbágy esztendőnként 2 és 3/4 funtot fonnyi köteles leszen…
A[nno]1773. Gabriel Csiba[a vármegye tiszteletbeli jegyzője]
(Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár mosonmagyaróvári részlege. Úrbéres iratok IV. B .915.b/11. Lébeny Helységnek Urbárioma 1773. )
Baksay István győri kanonok, lébényi apátúr végzése
„Győri Káptalanbeli egyik földesúr adja tudtára mindenkinek az akiknek illik ez levelemnek rendibe: hogy én, az én bormászi jobbágyaimmal, kik Barmasz nevű falumat újonnan megakarják szállni, így végeztem:
Adok nekik negyedfél esztendeig minden adótól és szolgálattól szabadságot és a parlagföldnek szegésétől semmi dézsmát nem veszek rajtok abban az esztendőben, melyben a parlagföldet fölszegik. De ha más esztendőre ugyanazon új szegést bevetik, tartozzanak dézsmát adni róla. Továbbá kitöltvén az negyedfél esztendőt, az előbbeni szokott régi szolgálattal tartoznak, ugymint aratástól fogva Szt. Mihály naptól fogva megint aratásig egy-egy nap minden szolgálatjok. Ezen kívül, minden helyes jobbágy egy-egy hold őszi és tavaszi szántással tartozzék, régi törvényük szerint. Melyben, hogy őket megtartom, reá feleltem, meg sem háborgatom pedig őket előbbeni törvényekben.
Mikor kedig az úr szolgálatján lesznek, ugymint aratáson és kaszáláson, az úr ő maga jóakaratából, nem törvényből vagy kötelességből, ugy mint ha tartoznék vele nem azért, hogy nem maga is böcsületét tekintvén, az mi éléssel lehet neki, nem hagyja a munkásokat, hogy inkább ők is serényebben dolgozzanak. Hogy pedig az szolgálatban semmi villongás ne történhessék, ez végzésnek rendi közé szükség befoglalni, melyik jobbágynak mikor kezdessék szabadsága. Páli Györgynek, Csönge Györgynek, Szalay Ferencznek, Márton Gergelynek, Baranyai Ferencznek kezdett szabadsága az 1605. esztendőben Sz[en]t György napján. Szalay Jánosnak pedig és Nagy Tamásnak csak két esztendeig engedtem szabadságot, mivel hogy ők Lébényt több esztendőt kitöltöttek, mely két esztendőt kivévén, ezek Sz[en]t György napjától fogva szolgálni tartoznak. A házaknak épülete felöl igy végeztem az megnevezett Barmasra szállandó jobbágyokkal, hogy az, kinek háza után való erdejében épületre való fa találtatik, abból vágjon épületre való fát. Azzal föl nem érvén az maga szükségletét, én adok fát az én közép erdőmből, de ily okkal, hogy magamat, vagy tiszttartómat és képembeli emberemet megtalálják felőle és én hiremmel s engedelmemből cselekedjenek.
Az akinek pedig sem fája nem lenne háza után való erdelyében épületre való, annak én adok szükségére való fát, hogy az én segítségemmel épülhessen. Ezt is hozzávetem ez mostani végzésemhez, hogy az mely marha-élő földet föl akartam szántani és bevettetni az magam szükségére, annak már békét hagyok, hanem a helyet, az mely földeket az jobbágyok mutatnak és javallanak, azt szántatom föl és azt vettetem be. Minthogy pedig én csaknem minden kivánságokra reá hajlottam az és jobbágyaimnak, őtőlük is azt kivánom, hogy az utolsó fél esztendőben, kérésem szerint, ők is tartozzanak valami kevés szükséges szolgálattal az mikor őket megtalálom és az szükség kivánja.
Ez végzésnek nagyobb erősségére adtam az én pöcsétes levelemet melyet kezem irásával is megerősitettem. Lett pedig ez a végzés először itt Győrött, Farkas pap uram locsmándi öspörös és egyik káplán uram elött, s Mathias pap uram elött 1606. esztendőben. Másodszor ugyanezen végzést megerösitettük és jobb rendbe helyeztük Rémai püspök uram elött 1607. esztendőben Sz[en]t Gergel napján. Melynek megtartására most is kötöm magamat, de az jobbágyok is mingyárást minden halasztás nélkül az épitkezéshez hozzá kezdjenek és az helységre szállani hova mihamarébb lehet siessenek.
Paria conventionis inter me et colonos Barmanienses, Anno 1607…”
(Pannonhalmi Hiteleshelyi Levéltár. 211. Baksay István a szerzetesi birtok egyik legérdekesebb alakja volt, aki az 1600-as évek elején, tizennégy éves korában lett az uradalom birtokosa. Mintegy harminc évig tartó apátúrsága a gondos jelzőt érdemelte ki a Benedek-rend történetében. Ő volt az utolsó lébényi apát. Az 1631-ben bekövetkezett halálakor végrendeletileg hétszáz forintos hagyatékot örökített a jezsuitákra, azzal a megbízással, hogy az összeget a templom renoválására fordítsák. Az apát hivatalba lépése után rendelkezett a birtokrészek jobbágyairól, amelyben szerető, jó gazdaként gondoskodott életkörülményeikről.)
