Péld 17.
Péld 17.
Péld 17,1
Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl.
Péld 17,2
Az okos szolga fölébe kerül a hitvány fiúnak, és a testvérek közt ő is örökrészt kap.
Péld 17,3
Olvasztótégelyben olvasztják az ezüstöt, arany olvasztására a kemence szolgál, de a szíveket az Úr vizsgálja.
Péld 17,4
A gonosz ajkára a gonosztevő hallgat, a hazug ember figyel a csalárd nyelvére.
Péld 17,5
Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen.
Péld 17,6
Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök.
Péld 17,7
Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság.
Péld 17,8
A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál.
Péld 17,9
Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.
Péld 17,10
Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve.
Péld 17,11
A gonosznak egyetlen vágya viszálykodni, de kegyetlen hírvivőt küldenek hozzá.
Péld 17,12
Inkább kölykétől megfosztott medvével találkozz, mint bolonddal, amikor rajta a roham.
Péld 17,13
Aki rosszal fizet jóért, annak a házából nem megy ki a gonosz.
Péld 17,14
A perpatvar kezdete olyan, mint amikor kicsap a víz, vess hát neki gátat, még mielőtt kitör.
Péld 17,15
Aki fölmenti a bűnöst, vagy elítéli az ártatlant, azt egyaránt utálja az Isten.
Péld 17,16
Vételár mire jó a balga kezében? Bölcsességet vesz tán? Hisz nincs esze hozzá!
Péld 17,17
A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul.
Péld 17,18
Csak az oktalan ember adja kezét, csak az ilyen vállal másért kezességet.
Péld 17,19
Aki szeret civódni, a verést kedveli, romlást keres, aki kapuját emeli.
Péld 17,20
Akinek hamis a szíve, az nem boldogul, bajba kerül, akinek nem őszinte a nyelve.
Péld 17,21
Aki bolondot szül, bánatára szolgál, és az ostobának sose örül az apja.
Péld 17,22
A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet.
Péld 17,23
A gonosz elfogadja a megvesztegetést a ruha ráncából, hogy kicsavarja a törvényt.
Péld 17,24
Az eszes szeme előtt a bölcsesség lebeg, a balga szeme (elkalandozik) a föld határáig.
Péld 17,25
Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának.
Péld 17,26
Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni.
Péld 17,27
Aki kiméri szavát, az értelmes ember, okos férfi, aki megőrzi hidegvérét.
Péld 17,28
Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik.
