Péld 19.
Péld 19.
Péld 19,1
Jobb a szegénynek, ha tisztességben él, mint a hamisnak, mert hiszen az bolond.
Péld 19,2
Az esztelen vágy már egymagában is rossz, de aki lábával siet, az félrelép.
Péld 19,3
Az embernek balgasága rontja el az útját, a szíve mégis az Urat hibáztatja.
Péld 19,4
A gazdagság egyre több barátot szerez, a szegényt meg elhagyja barátja.
Péld 19,5
A hamis tanú nem marad büntetlen, a hazugságot valló nem menekszik épen.
Péld 19,6
A nemes kegyéért sokan törik magukat, a bőkezű embernek mindenki barátja.
Péld 19,7
Minden atyjafia gyűlöli a szegényt, s a barátai még inkább kerülik. A szavakat kergeti, de még ezt is hiába.
Péld 19,8
Aki szert tesz okosságra, szereti életét, aki hű marad a tudáshoz, az jól jár.
Péld 19,9
A hamis tanú nem marad büntetlen, aki hazugságot vall, az meghal.
Péld 19,10
A balgának nem való a kényelmes élet, a szolgának még kevésbé a fejedelmek fölött uralkodni.
Péld 19,11
A férfit türelmessé teszi okossága, de a legszebb benne, ha elnézi a hibákat.
Péld 19,12
A király rosszkedve oroszlán morgása, a jókedve meg harmat a növényen.
Péld 19,13
A balga fiú örök bosszúság apjának, a civódó asszony meg, mint a lyukas tető, elűzi hazulról.
Péld 19,14
A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka.
Péld 19,15
A lustaság bódult álomba andalít, a henye lélek sorsa a koplalás.
Péld 19,16
Aki megtartja a törvényt, megőrzi életét, aki nem ad az (isteni) szóra, annak meg kell halni.
Péld 19,17
Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét.
Péld 19,18
Büntesd meg a fiad, mert még van reménység, de hogy meghaljon, azt ne kívánd neki.
Péld 19,19
Az erőszak embere megbűnhődik, s ha megkímélik, gyarapítja baját.
Péld 19,20
Hallgass a jó tanácsra és fogadd el az intést, hogy a végén mégis bölcs lehessél!
Péld 19,21
Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz.
Péld 19,22
Az embert a jósága teszi kedvessé, jobban szeretik a szegényt, mint a hazugot.
Péld 19,23
Az Úrnak félelme életben tart, van mit ennie az embernek, s nem kell rettegnie bajtól.
Péld 19,24
A lusta a kezét bemártja a tálba, de a szájához már nem viszi vissza.
Péld 19,25
Ha verik a gúnyolódót, a balga is okul, az okost csak intik, máris okosabb lesz.
Péld 19,26
Szégyen és gyalázat, ha a fiú veri az apját és elkergeti az anyját.
Péld 19,27
Elég legyen már, fiam, hogy hallgatod az intést, és eltévelyedsz a bölcsesség szavától!
Péld 19,28
A semmirekellő tanú gúnyolja a törvényt, és a gonosz szája a gazságot falja.
Péld 19,29
Készenlétben a bot a gúnyolódóknak, és az esztelenek hátára a verés.
