Péld 20.
Péld 20.
Péld 20,1
A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.
Péld 20,2
A király haragja oroszlán morgása, aki fölingerli, eljátssza életét.
Péld 20,3
A viszályt elkerülni becsületére van az embernek, ahány bolond van, az mind perlekedik.
Péld 20,4
Ha a tél beköszönt, a tohonya nem szánt, aratáskor keres, de nem talál semmit.
Péld 20,5
A férfi szívében mélységek vize a döntés, de az okos ember a felszínre hozza.
Péld 20,6
Szájával sok ember készen áll a segítségre, de hol van az a férfi, akire hagyatkozhatsz?
Péld 20,7
Tisztességben éli életét az igaz, boldogok utána a gyermekei!
Péld 20,8
Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt.
Péld 20,9
Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől”?
Péld 20,10
A kétféle súly és a kétféle mérték, egyaránt utálat tárgya az Úr színe előtt.
Péld 20,11
Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.
Péld 20,12
A fület hallásra, a szemet látásra, mindkettőt az Úr teremtette!
Péld 20,13
Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedj, nyisd ki a szemed és bőven lesz kenyered!
Péld 20,14
„Milyen rossz! Milyen rossz!” - mondja a vevő, aztán útjára megy és nagyra van vele.
Péld 20,15
Hogyha van is arany és rengeteg korall, a tudós ajak azért becses drágaság.
Péld 20,16
Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért - végy tőle zálogot!
Péld 20,17
A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája.
Péld 20,18
Tanácsot kérve vesd latra terveidet, okos vezetéssel viselj háborút!
Péld 20,19
A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját.
Péld 20,20
Annak, aki elátkozza az apját és az anyját, alkonyatkor kialszik lámpása.
Péld 20,21
Ha kezdetben hajszoltad a vagyont, a végén majd nem lesz rajta áldás.
Péld 20,22
Ne mondd: „Csak a rosszat fizetem vissza!” Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít.
Péld 20,23
A kétféle súlymérték iszonyat az Úrnak, elvetésre méltó a hamis mérleg.
Péld 20,24
A férfi lépteit az Úr irányítja - ember hogyan érthetné az útját?
Péld 20,25
Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom, s csak a fogadalom után gondolkodni.
Péld 20,26
A bölcs király kiszórja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk.
Péld 20,27
Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába.
Péld 20,28
A jóság és a hűség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját.
Péld 20,29
Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük.
Péld 20,30
Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések.
