NEGYVENKILENCEDIK SZAK.
A’ Vének.
A’ vén hegedűs minden nap egy nótát felejt. A’ mit von is, azt is roszszúl vonnya.
Régtűl fogva gondolkodik immár.
Még a’ bodza fának is jó napot mond.
Inába van immár a’ lotyogó nadrág.
Meg ette immáron kenyerének javát.
324Eleget próbállya, a’ tű fokot még se talállya.
Néha a’ vén aszszonnak is piszenik.
Vén szatyor. – Őszbe csavarodott.
Vén leánnak mindenkor kurta a’ farsang.
Egygyik lába a’ koporsóban vagyon immár.
Vén csoroszlya, kopott ösztök.
A’ leg jobb futót is el éri az öregség.
A’ málét se rághattya. – Pép az étke.
Nehéz az öregnek a’ frisset el járni.
Nehéz vén aszszonnak a’ koncba harapni.
Ki nem kéván meg vénűlni, akaszsza fel magát.
A’ fáradt ökör erősebben rakogattya lábát.
Testtéhez is aszúlt halhatatlan lelke.
Vén bocskor. – Hantos hátú.
A’ vén ökör mélyebben hágdossa a’ sarat.
Hattyú Apátúl, galamb anyátúl származott.
A’ vén kecske is meg nyallya a’ sót.
A’ világnak régiségével vetekedik.
Szájjában két foga tartya az istrázsát.
Ráncos bőre (mint a’ szalonna) töpörödött.
Vén suba. – Vén bunda. – Vén borotva.
A’ vén bába az Manó ördögnek hadnagygya.
Ádám atyánknak első szülött gyermeke.
325Régen van ő immár dög rovásra meccve.
A’ vén fa sokkal nagyobb árnyékot vet.
Nem ezen a’ világon; hanem a’ másikon élt.
Már hold a’ nappal egészszen öszsze ment.
Ráncos béle egészszen öszsze fonnyadott.
Zsellért fogadhatna bővűlt nadrágjába.
Az ősz haj duda zaj; de a’ ránc már nem tánc.
Függ az ülep. – Fogatlan gereblye.
Vén embernek bor a’ levesse; kása a’ sűlttye.
Nincs utálatosabb, mint élni kezdő vén.
Meg őszűlt a’ hajja minden böcsűlettel.
Töpörtő orcájú. – Ráncsos pofa.
Nem minden ag róka kerűli el a’ csávát.
326Fehér gyólcs. – Vén szerszám.
Fejérűl nyáron se akar el menni a’ hó.
A’ nyulat (ag lovon) néha agyon verik.
A’ görbűlt ag nőnek, ag ő regéje is.
Búgyor a’ világ, szatyor a’ vén aszszony.
A’ vén szakácsné is meg főzi a’ jó levet.
Elég egy öreg ember a’ háznál.
Egy vén aszszony sok is a’ háznál.
Régen volt az, mikor az annya’ emlőjét szopta.
Volt valaha annak egyenes dereka.
Ki nem akarja: hogy feje őszűllyön; vágassa le.
Nehéz a’ vén rókát tőrbe keríteni.
Szinte annyi borjú bőrt adnak el, mint ökör bőrt.
El kopott. – Vén heveder.
A’ vén szolgának a’ szó is vereség.
327Öregek vezérlik a’ hadat.
Nehéz a’ vén Aszszont szépnek le festeni.
Vénebb ő a’ két esztendős malacnál.
Korpát a’ vén ebre vesztegetni nagy kár.
Három lábra, egy pár szemre szorúlt.
Vén kupak. – Vén lajtorja.
Nincs oly meg aggott vén róka, mely tőrbe ne kerűllyön.
Holló volt ez előtt, már most hattyúvá vált.
Ag ebnek, vén szolgának semmi böcscse.
Régen visele maga’ bőrébűl csizmát.
Csúf dolog ha a’ vénnek esze későn érik.
Mihelyt botlik, mindgyárt esik.
Régen pödöríti immár súgáros bajúszszát.
328A’ vén leány mindenre későn érkezik.
Éppenséggel oly vén, mint az ország’ úttya.
E’ század előtt született.
Bűdös immár annak, mind tüdeje májja.
A’ szöszt is pösznek mondgya.
Olybá tarthattya, mint ha zsebében volna.
Sok karácsonyi szilvát emísztett meg nálunk.
Ő is le felé jár immár a’ högyön.
A’ vén farkast a’ bárány is neveti meszszirűl.
Tudgya: mikor veszett Belgrád.
Erre közelebb; amarra hamarébb.
Sokszor meg ette már a’ Húsvéti báránt.
A’ temető kertnek érdemes virága.
Nem meszsze van immár a’ sírnak szélétűl.
Vén paróka. – Aba posztó.
Nem győzi testtye a’ lélek’ parancscsát.
Vannak már leányának is számos unokái.
Avas szalonna. – Száraz fa.
Nincsen oly vén kutya az egész városban.
Vénség terhe alatt előre horgasúlt.
Többet űl már otthon, mint a’ kertbe ki jár.
Kezén a’ kesztyű útra indúl.
Régen volt az, midőn Pünkösdi király volt.
Régen el múlt a’ Pünkösdi királyság.
Attúl is félt; hogy árnyékában meg botlik.
Gömbölyű lett, mint a’ csiga.
330Minden vétek el alszik a’ vénben csupán a’ fösvénség ébred fel.
Ó bornak, és ó leánnak nem egy áron icéje.
Arra jutott: hogy maga árnyékának is köszön.
Nincs oly öreg, ki tovább ne kévánnyon élni.
El felejtette eddég az acél levest.
Nehezen hal meg az öreg ember: mert az élethez nagyon hozzá szokott.
Hitét a’ vén ember ritkán cseréli meg.
Odvas törsök. – Vén határ kő.
A’ vén leány a’ rózsán se igen kap immár.
A’ Fodor, akár Ménta; elég hogy banya virág.
El únta a’ frisset, csak a’ lassút járja.
Ki az öreget meg nem böcsüli, jele annak: hogy öreg lenni nem akar.
Roszabb a’ vén aszszont, mint a’ vén kutyát ingerleni.
Jó immár ő néki a’ banya virág is.
331A’ vén ló (ha meg nem eheti is az abrakot) leg alább meg röhögi.
A’ vén falusi mester is végtére ki kotlik a’ tanitásbúl.
Az életet inkább szereti az öreg, mint a’ fiatal.
A’ kriptának kúlcsát keresi.
Pokolba se veszik bé: mivel fogai nincsenek.
Vén palánta kész káposzta.
A’ vén darázs (ha meg nem haraphattya is már az érett gyümölcset) leg alább meg dongja.
A’ vén kutya ebűl szokott meg őszűlni.
A’ szamár (az annyának hasában is) ősz.
Régen el koptatta fiatal fogait.
Acél pennának is el kopik a’ foga.
Böcsüld meg az ősz szakált.
Nem mind tudós, kinek Pápa szem az orrán.
332Nem megy többé oda, a’ hová az Angyalok se járnak.
Gyakran el üt immár a’ tű’ foka mellett.
A’ vén ember mindenben lasú, csak a’ koporsóhoz járásában gyors.
Sokáig élni (és meg nem vénhedni) mesterség.
Ha életének annyi esztendei lennének, mennyi haj szálai vannak a’ fején; úgy teccene: mint ha mái napon születtetett volna.
Már körösztűl fordúlt mellyében a’ lélek.
A’ vénet vinyegével is agyon üthetni.
Úntig be éri három singnyi főlddel.
Az élőnek vagy nincs, vagy ritkán van főldgye; de a’ hóltnak mindenkor elegendő vagyon.
Nem jádzik már többé felest és feletlent.
A’ vén leány (ha férjhez megyen) egybe vén aszszony lesz belőlle.
Sok szomorú társsai vannak a’ vénnek.
Kölletlen vendég a’ vénség.
A’ harangozásnak pénzzét látni ki szemébűl.
Az abrosz is végtére szöszszé válik.
Ki a’ mát meg adta, holnapot nem ígért.
Kevés napok után bele hal a’ főldbe.
Soha nem áll fiatalabb korában.
Szem hegygyel lát, fűl hegygyel hall.
Futó szemmel tekint immár életére.
Halál előtt immár le tett süveggel áll.
Csak a’ van még hátra: hogy szájjába rágjál.
Jól meg kenték (a’ sír felé) két kerekét.
Lába is a’ temető felé áll.
Ásóra, kapára nem soká fog várakozni.
Nyomában a’ halál éles kaszájával.
Vékony a’ reménség a’ hoszszú életre.
Előre meg fútták immár a’ készűlőt.
Semmiben nem vásik immár annak foga.
Kezet adott immár a’ halál’ verbunknak.
Mint ha kést ütnének szívébe, ha előtte a’ halált emlegetik.
Nem sok küszöböt fog ezután koptatni.
334Mindenkor fülel, ha nem neki húzzák é meg a’ lélek harangot.
Ki kopott a’ sátoros ünnepekbűl.
A’ cinterem felé fordúlt imár rúdgya.
Abban töri fejét, hogy nyújcsa életét.
Könyv nélkűl tudgya azt: hogy meg kell halnia.
Magába szállott; el hiszi: hogy örökké nem él.
El kell menni az Úr dolgára.
A’ vén aszszony (ha nem egyébb is), elég tőlle, hogy (másoknak ki mentekben) lakat a’ háznál.
Lába se jó másra, csak diót hajtani.
Nem remélhet sokat a’ vén.
Maga a’ vénség elég betegség.
Esik esső, nyől a’ sár.
A’ vén leány már mit vár.
Úton éri az a’ kár.
Bé foglallya a’ nagy zár.
Már a’ biróságbúl is ki aggott.
A’ vén birka el éli a’ téli takarmányt, kikeletkor hal meg.
Vén embernek kása a’ pecsenyéje, bor a’ patikája.
Vén mészáros kutya (ha meg nem foghattya is a’ báránt) leg alább meg nyallya.