ELSŐ RÉSZ. Cselekedeti hasonlóságok.
ELSŐ RÉSZ.
Cselekedeti hasonlóságok.
Cselekedeti hasonlóságok.
Úgy lép, mint a’ Tóldi Miklós’ lova.
Vigyáz, mint górén a’ pásztor.
194Helybe hagyta, mint Viski szakács az ételt.*
A’ Viski lakodalomban (Hont vármegyében) meg parancsolta az Uraság: hogy mái nap helybe hagygya szakács az étkeket. Tót lévén a’ szakács, azt gondolta: hogy talán más szakácsot fogattak, magának pedig azt parancsolták légyen: hogy a’ helyet el hagygya. Ebédkor látták a’ tévelygést.
Forog, mint a’ karika.
Úszik, mint a’ tök a’ vizen.
Zörög, mint macska az üres katlanban.
Zörög, mint ördög a’ lámpásban.
Kerüli, mint ördög a’ kápolnát.
Nem szereti, mint ördög a’ tömént.
El vesztette szájja ízét, mint a’ Pápai Bíró.*
Egy régi Pápai Birónak Tokai bort javasolt vala az Orvos, gyomrának meg erősítése végett. Midőn éjjel inni akart, elő vette a’ bor mellett lévő olajt, és azt fel hajtotta. Okádott osztán, és meg dícsérte a’ Tokai bort, hogy gyomrát meg gyógyította.
El széjjednek, mint az ütést hulló kutyák.
Öszsze röhögnek, mint a’ Bakonyi disznók.
Természete ellen van, mint rabnak a’ siralom ház.
Ezen is által esett, mint Bakó a’ házán.*
Bakónak (egy Makai lakosnak) háza mellett égés támadott. A’ mennyire lehetett, szorgalmatosan védelmezte házát. Hogy osztán ez is meg gyulladott, a’ szorgalmat el hagyta, azt mondván: hála Istennek, ezen is által estem immár.
Oly kedve van, mint komornak a’ járomban.
Ehetnék, mint a’ farkas.
Ihatnék, mint a’ száraz kert.
Mindég eszik, mint a’ ló.
195Annyit iszik, mint a’ tehén.
Állva alszik, mint a’ ló.
Iszik, mint a’ Berényi Török.*
A’ Törököknek bort inniok nem szabad: egy mindaz által a’ Berényiek közűl egész nap a’ kandzsó mellett ült, egész nap ivott, egész nap részeg volt.
Mohon kapja, mint éh tyúk a’ taknyot.
Szalad, mintha Tatár korbácscsal lennének utánna.
Morog, mint az eb.
Esküszik, mint a’ répa.
Esküszik, mint a’ veres hagyma.
Biztattya, mint katona a’ szolgáját.
Forog, mint macska a’ meleg kása körűl.
Kiált, mint a’ haris.
Kong, mint a’ repedt fazék.
Zörög, mint a’ fa tarisznya.*
Tarisznyát egy bohó fábúl csináltatott magának, és vele lopni ment a’ vásárba. Midőn a’ fa kanalakat, és más egyebeket bele hánt, a’ zörgés el vádolta őtet. Ki vették belölle a’ holmit, a’ fa tarisznyát pedig fejéhez vagdalták, azt mondván néki: hogy most a’ fa tarisznya leg jobban zörögne.
Lóg, mint az akasztott ember.
Jár, kél, mint Orbán’ lelke.*
Orbán (egy falusi Notárius) meg halálozott. Feleségének ellensége (a’ Kántor) hogy maga’ mérgét az aszszonyon ki öncse; éjfél tájban lepedőt vévén magára, a’ Notáriusnak háza előtt séltálgatott. Az aszszony úgy meg ijedett: hogy a’ nehézség is törte. Azt a’ falusiak (a’ Kántor’ szava után) valóságosan Orbán’ lelkének lenni gondolták.
196Mindég készűl, mint az el adó leány.
Pislog, mint Undvári nyúl a’ nyárson.*
Hallván az Undváriak: hogy a’ nyulat soha se szokták a’ konyhába meg ölni; mert ha ezt cselekednék, azon éjjel viszsza jövendene, és a’ tyúkokat mind le öldösné. Otthon neveltt nyúllyokat bőrétűl meg fosztván, elevenen a’ nyársra húzták. Oda menvén egy jó barát, csudállotta, hogy még nyárson pislogna.
Pislog, mint a’ Rimóci nyúl a’ kandallóban.
Áll, mint a’ bálvány.
Áll, mint ha oda szúrták volna.
Bele búvik, mint ijedt egér a’ lukba.
Járja az országot, mint a’ csipkés Tót.
Gyengén bánik vele, mint a’ tojással.
Meg kötötte a’ zsákot, mint a’ rabot.
Kap rajta, mint Cibak a’ kulacson.*
Azt mondgyák egy Cibak nevezetű korhelyrűl: annyira szoktatta légyen magát a’ bor italra, hogy ha bora nem volt, az üres kulacsot lábaihoz akasztotta, és könnyebben tűrte a’ hideglelést. Ha ki pedig néki akkor egy tele kulacsot hozott, a’ hideglelést is el hagyta.
El emelte, mint gólya a’ fiát.
Fészkelődik, mint a’ tormába esett féreg.*
Azt állittyák a’ tormába esett féregrűl; hogy soha nem nyugszik, hanem szüntelen fészkelődvén, öszik.
Emiszti, mint fát a’ szú.
Ki kopott, mint mogyorú a’ tokbúl.
Ki kopott, mint kutya szar a’ hóbúl.
Siet, mint kecske a’ zanót után.
Válogat, mint rosz lencse a’ vízben.
Játszik, mint macska a’ farkában.
Esik, mint ha csatornán öntenék.
197Kéntelen vele, mint cigány disznó az ügetéssel.
Forog, mint a’ kerék.
Forog, mint a’ forgó szél.
Kosztban tartya, mint ebét a’ koldus.*
A’ mely házban a’ koldust tartották, abban az ő kutyáját nem szenvedhették. Máshová vitte tehát, meg igérvén új gazdájának: hogy a’ kutyának élelmére, minden nap kenyeret fogna hozni. Hozott is, de a’ gazda a’ kenyeret csirkéinek adván, a’ kutya oda lett.
Le hordta, mint zápor a’ homok halmot.
Kapdos hozzá, mint Bernát a’ menykőhöz.*
Mivel ahhoz szoktunk kapdosni, mely nem egyszerre múlik el, jele: hogy ez a’ közmondás annak a’ bal itéletnek folyadéka, melyel a’ menykövet meg foghatónak lenni gondolták. Azt is mondgyák: hogy egy Német (Bernát) mikor meg haragudott, minden zsebjeihez kapdosott: ha valamelyikbe menykövet nem találhatna é? hogy amannak, a’ kire meg haragudott, fejéhez vághassa. Mondgyák a’ Magyarok is ide tová tekintvén: oh nincs egy menykövem!
Meg nyúzta, mint részeg ember a’ rókát.
Le verte, mint jég a’ búzát.
Keveset iszik, mint a’ veréb.
Törik, mint az üveg.
Hajlik, mint a’ jég.
Ökrődik, mint a’ disznó.
Alszik, mint a’ hólt.
Ugrik, mint a’ kecske.
Nyerít, mint a’ ló.
Ordít, mint az oroszlán.
Ordít, mint a’ szamár.
Bőg, mint a’ bika.
198Csiripel, mint a’ veréb.
Morog, mint a’ medve.*
A’ medvénél nincsen morgóbb, és bömmögőbb állat. Igen szemesek. Különösen jól hallanak, és szaglanak. Termetek ormótlan. Láb szárai húsosok. Szőrök fekete is, barna is, fehér is. Két első lábával (segre ülvén) védelmezi magát, kegyetlenül pofozván a’ reá esett ebeket. Hátulsó lábian járhat is, és ha meg taníttyák, táncol is. Mivel a’ mézet nagyon szeretik, érette a’ fára is fel másznak. Közönséges eledellyök a’ vad hús; ennek heánosságában a’ ló, és juh. Némely nemök makot öszik. Szereti a’ tejet is. Fejök nagyon gyönge. Ugyan azért: ha meg szalasztatnak, első lábokkal bé burkollyák fejöket, és így a’ fákrúl, a’ kősziklákrúl is le ugorhatnak. Nem könnyen támadgyák meg az embert; ha csak nem ingereltetnek. Leg örömestebb laknak a’ hideg tajakon, itt is erdőkben. Szeretik a’ magánosságot. A’ lármátúl futnak. A’ fehér szőrű medve (melyet tengeri medvének is mondanak) leg többnyire a’ fagyos tengernek partyain mulat. Nagyobb a’ közönséges medvénél; de karcsúbb. Ezek a’ fehérek különösek az úszásban. Sőtt a’ tenger fenekére is le mennek, és ott keresgélnek, ha valamit kaphatnak. Öszik a’ halakat; öszik a’ tengeri borjakat is.
Mákog, mint a’ nyúl.
Bekeg, mint a’ kecske.
Mekeg, mint a’ juh.
Ugat, mint az eb.
Bömmög, mint a’ medve.
Hurukkol, mint a’ pújka.
Cincog, mint az egér.
Énekel, mint a’ szúnyog.
Bernyákol, mint a’ macska.
199Kukorikol, mint a’ kakas.
Kotlik, mint a’ tyúk.
Dong, mint a’ bogár.
Zeng, mint a’ méh.
Zúg, mint a’ darázs.
Cseng, mint a’ tprücsök.
Krákog, mint a’ varjú.
Csörög, mint a’ szarka.
Csácsog, mint szajkó.
Fityöl, mint a’ rigó.
Kiált, mint a’ haris.
Sivit, mint a’ kánya.
Sziszeg, mint a’ sűn disznó a’ búzában.
Süvit, mint a’ kigyó.
Öszsze súgnak, mint a’ Gyergyói lovak.*
Gyergyón Erdélyben lovakat vett vala egy Magyar: melyekkel Magyar ország széllére érvén, észre vette: hogy tovább menni nem akarnának. Sőtt a’ lovaknak, midőn el fáradnak, szokások szerént a’ rúdon körösztül tették egymásra fejeket. Azt gondolván a’ Paraszt: hogy egygyik a’ másiknak a’ nem húzást súgna: majd adok én (úgymond) egymás’ fülébe súgni. Meg korbácsolta őket, el is ment.
Bagzik, mint a’ kecske bak.
Sárít, mint a’ kanca.
Hág, mint a’ csődör.
Ivik, mint a’ hal.
Koslat, mint a’ kutya.
Fojat, mint a’ tehén.
Csíp, mint az éh szúnyog.
Mar, mint a’ kutya.
Körmöl, mint a’ macska.
200Meg esz, mint a’ farkas.
Meg szúr, mint a’ méh.
Meg vág, mint a’ kánya.
Meg körmöl, mint a’ vércse.
Mejjeszt, mint a’ kakas.
Le nyom, mint a’ medve.
Döf, mint a’ szarvas.
Öklel, mint az ökör.
Öklel, mint a’ tehén.
Körösztbe szúr, mint a’ bika.
Le tapod, mint a’ bival.
Rug, mint a’ ló.
Harap, mint a’ disznó.
Hasít, mint a’ vad kan.
Kapál, mint a’ jó lakott ló.
Hever, mint a’ disznó.
Meg böcsülte, mint Préda a’ nadrágját.*
Még új volt, esőben is a’ kocsi ládába zárta. Otthon a’ szögre akasztotta. Bort inni nem mert, ne tán vele a’ sárba essék. De egyszer meg részegedvén, és a’ sárba esvén, nadrágjával a’ disznó ólba is hevert.
Röhög, mint abrakjának a’ ló.
Húll, mint a’ zápor.
Húll, mint a’ menykő.
Neki esett, mint Tót gyermek a’ túrós szaggatotnak.
Lakoznak, mint Tótok a’ pohánkával.
El veti magát, mint juhász kutya a’ homokon.
Hánnya, veti fejét, mint a’ legyes ló.
Szalad, mint a’ szél.
Halgat, mint a’ hal.
201Tündöklik, mint az üst.
Enyiszik, mint a’ füst.
Ide tova néz, mint a’ tolvaj.
Ide tova néz, mint az őr.
Száll, mint a’ madár.
Hánnya a’ főldet, mint a’ bika.
Kullog, mint farkas a’ kert mellett.
Farkát csóvállya, mint a’ róka.
Hizelkedik, mint az eb.
Minnyog, mint a’ macska.
Kérődzik, mint az ökör.
Tollya a’ kereket, mint a’ jó szomszéd.
Fáradt, mint habok köztt a’ hajó.
Két felé kap, mint a’ Dunába haló ember.
Úgy megy, mint a’ parancs.
Őrizkedik, mint lúd az eszterhéjtűl.
Fél, mint a’ tűztűl.
Ugrál, mint a’ Noé’ bakja.
Kerűli, mint bak a’ pocsétát.
Tengődik, mint a’ Tóldi Miklós lova a’ szemeten.
Tönkre tesz mindent, mint a’ sáska.
Csal, mint a’ Zsidó.*
Minden ellen vetés nélkűl igaz az: hogy a’ Talmud meg engedi az Zsidónak: hogy a’ keresztényeket meg csallyák, és azt véteknek ne tarcsák. Mert (úgymond) mind azok, melyeket most a’ keresztények birnak, a’ Zsidóktúl erőszakosan el vették. Csudállani lehet: hogy a’ politika ennek a’ tanításnak gátot nem vet.
Semmi kedve, mint Cigánnak a’ fel akasztásra.
Fél, mint Cigány a’ korbácstúl.
Hánnya veti magát, mint lépes madár.
202Halgat, mint a’ tojáson ülő tyúk.
Halgat, mint tetű a’ var alatt.
Sokáig tartott, mint a’ Rákóci’ lakodalma.*
Ez a’ Rákóci (első Ferenc név alatt) Erdélyi Fejedelemségnek (úgy szóllván) csak cimjét viselte. Felesége Zrinyi Ilona volt, annak a’ Péternek leánya, kit a’ Császár (első Leopold), a’ többi öszsze esküdttekkel egygyütt, le nyakaltatott. Hogy ennek a’ Grófi kis aszszonnak fejébűl a’ nyomorúságnak emlékezetét ki verhesse Rákóci Ferenc, egész hat holnapig tartotta lakodalmát, ki osztán azt a’ hires második Rákóci Ferencet szűlte, kinek tetteivel tele vagyon a’ Magyar és Erdélyi krónika. Zrinyi Ilona ez a’ hoszszas lakadalmú aszszony Urának (Rákóci első Ferencnek) halála után, Tököli Imréhez ment férhez. Fia (második Ferenc) sok viszontagságok között meg holt Konstancinápolhoz közel Rodostyóban, és Smirnán temettetett el egy katholikus templomban.
Szuszog: mint Oláh disznó a’ búzában.
Ki marták, mint a’ más’ lúdgyát.
Ki nyiltt szemmel alszik mint az oroszlán.
El dicséri, mint Török a’ lova’ farkát.
Tekereg, mint őszszel a’ darú.
Föl éled mint légy a’ verő fényre.
Föl tartya az orrát, mint a’ harangozó disznaja.
Ugrál, mint a’ veréb.
Ugrál mint a’ szarka.
Számba se veszi, mint kerten a’ rést.
Danolnak, mintha a’ házat fel akarnák venni.
Úszik, mint a’ fejsze lefelé.
Tudgya mesterségét, mint a’ paszamántos.
Fél tőlle mint tüzes vastúl.
203Bé huzza magát, mint a’ téli csiga.
Lapúl, mint kánya előtt a’ csirke.
Nyugszik, mint a’ Somogyi gyermek.*
Egy Somogyi gyermek le esett egyszer a’ pallásrúl, és szörnyet halt. Ki jövén dolgára az annya, meg se gondolhatta szép fiának halálát; hanem azt ítélte felőlle: hogy aluszik. De osztán látta, hogy örökre el aludt.
Csendes, mint a’ hóld világ.
Csendes, mint tyuk a’ gyomban.
El ment, mint a’ tavali hó.
Fázik, mint az eb.
Reszket, mint a’ kutya.
Sorba jár, mint a’ Tabányi bíróság.
Ég, mint a’ fákja.
Meszsze el láccik, mint a’ Kecskeméti gatyás fa.
Magátúl is el alszik, mint a’ mécs.
Csúsz, mint jó úton a’ szán.
Farol, mint rosz úton a’ kocsi.
Ki nem vehetni, mint fias farkast a’ cserébűl.
Csügg rajta, mint lábon az Ivóka.*
Ivóka az, a’ mit mások vérszívónak, vér szípónak, és nadálynak mondanak. Ezen állat nem ritka a’ tavakban. Ha a’ vérbűl sokat szí; meg poshadik. A’ borbélyok ki erőltetik belőlle a’ vért, így mászszor is hasznokat vehetik.
Úgy le esett az ugorka fáról. Mint Tótok’ királlya a’ fehér kancáról.
Olyat esett, mint a’ zsák.
Újon forgathatni, mint a’ gyűrűt.
Úgy meg fagyott, mint a’ csont.
Mindent magára vesz, mint a’ ludas aszszony.
204Bizik, mint a’ bak a’ szarvához.
Hazudik, mint a’ rosz tűkör.
El felejtette mint a’ tegnapi álmot.
Hánnya veti kezét, mint a’ csépet.
Zörög mint a’ kolompár.
Lop, mint a’ szabó.
Lop, mint a’ molnár.
Ácsorog, mint a’ bótos legény.
Jár a’ lába, mint ha a’ korongot hajtaná.
Nyughatatlankodik, mint ha mozsarat törne.
Ki adtak rajta, mint Patakiak a’ szűrön.*
A’ Patai parasztok egy szűrt találtanak az úton. Meg nem tudván rajta egygyezni; a’ falu’ házához vitték. Öszsze gyűlvén, látták a’ parasztok: hogy helyérűl el mászott a’ szűr. Által látván az esküdttek: hogy iszonyú tetves lenne; nem egyebet tettek vele; hanem kí vetették az ablakon.
Le forrázták, mint a’ kutyát.
Vérré válik, mint Barátban a’ lencse.*
Azt mondgyák Mátyás királyunk felől: hogy két Barátot csak azért zárattatott bé szobáinak egygyikébe: mert nálla előljárójok ellen azt merték meg panaszolni: hogy őtet örökké lencsével tartya. Ezeket a’ király egy két nap meg koplaltatván; harmad’ napra lencsét adattatott nékik, meg parancsolván a’ lencse hordó inasnak: vigyázna a’ Fráterekre: mit szóllanának egygyütt. Ezek a’ lencséhez hozzá látván, azt jó izűen meg ették. Hogy az inas (ki deákúl nem tudott) szavokat meg ne értené; azt mondottak magyaros deáksággal: Véré válet; az az: bizon jó ízűen meg ették legyen a’ lencsét, szünetlen azt mondván: hogy vérré válik bennök.
205Ugy van, mint hat macska a’ zsákban, maga a’ csúcsában.
Úgy él, mint hal a’ vizben.
Oly távúl esik, mint ég a’ főldtűl.
Meg feszítette hasát, mint dobos a’ dobot.
Olyan a’ hasa, mint a’ dob.
Olyan a’ feje, mint a’ véka.
Olyan az orra, mint a’ Bécsi torony.
Sűrűn kél, mint a’ sűrűn vetett búza.
Lángol, mint a’ tűz.
Föl fútta, mint hojagot.
Csúszik, mint a’ jó bor.
Csúszik, mint hordó a’ korcsoján.
Lassan ég, mint a’ mécs.
Bizik, mint hohér a’ pallosában.
Bizik, mint katona a’ lovában.
Bizik, mint betyár az öklében.
Bizik mint rosz katona a’ lábában.
Bizik, mint kis tolvaj a’ farában.
Lityeg, fityeg, mint vén csákó a’ süvegen.
Nincs májja, mint a’ Csóri csukának.*
A’ Csóri vendég fogadóban (mely Fehér Vármegyének egy Magyar falúja) soha a’ vendégek csuka májját nem ehettenek; mert a’ szakácsné (igen szeretvén a’ meg sűltt májat önni) maga emisztette el, azt akarván a’ vendégekkel el hitetni: hogy a’ Csóri csukának semmi májja nem lenne. Mátyás király semmi májat nem evett, nem ugyan azért, mintha nem szeretné, hanem (Galeottusnak írássa szerént) kis korában két embert látván, kik a’ csuka májon vér folytáig öszsze vesztenek, meg fogadta légyen: hogy soha nem fogja azt önni. Egyszer még is a’ Csóri vendég fogadóba (midőn a’ csukát bé hozták) a’ szakácsnétúl a’ csuka májat kérdezte. Akkor mondotta a’ szakácsné: hogy a’ Csóri csukának nincsen mája. Ekkor a’ király is; de a’ palotai pácának se lesz száma. Ekkor elő adta a’ májat.
206Meg kévánta, mint a’ terhes aszszony.
Meg kévánta első hasával.
Sír rí, mint a’ pogány gyermek.
Jár kél a’ farával, mint a’ szitás malom.
Folyik a’ nyála, mint a’ veszedt ebnek.
Ki áll, mint tövis a’ tüskén.
Szereti, mint a’ medve a’ mézet.
Csíp, mint a’ mi régen a’ bundában élődik.
Puffasztya pofáját, mint az orgona húzó.
Csikorog, mint a’ Temesvári várban a’ talicska.
El fújja, mint aszott szénát a’ szél.
Reá tódúl, mint köpűre a’ Rajkó.
El verték, mint a’ lisztes zsákot.
Ki néz a’ bótbúl, mint a’ Mori Zsidó.*
Egy ló háton menő Zsidót, úton értek a’ tolvajok. Mindenétűl meg fosztották, de lovát el vinni nem merték: mert (különössége miat) reá ösmertek volna. Azt tehát ki hasitották, és úgy varták bele a’ Zsidót: hogy farka alatt szakállas és borzas feje jól ki teccenék. Őtet az arra menő emberek csudállották: hogy valamint lova, úgy bóttya is különös.
Ki porozták nadrágját, mint szűcs a’ bőröket.
Körűl nézte magát, mint bika a’ vágó hídon.
Úgy fázik: hogy a’ foga is vacog belé.
Nyikorog, mint a’ kukorica malom.
Mindég kell igazítani rajta, mint a’ régi orgonán.
207Éldegél, mint Mike’ malacca a’ piacon.*
Oda haza semmit se kapván a’ disznó, a’ piacra szokott. Ott minden asztalokat fel döntött, ’s úgy övött. De neki is elégszer jutott a’ dorongokban.
Zörög, mint a’ nyárfa levél.
Vakaródzik, mint a’ rühes disznó.
Ki hült, mint tokjábúl a’ dió.
Meg szorúlt, mint eb a’ két fal között.
Be csúsz, mint tű után a’ cérna.
Csavarog, mint a’ tudatlan kocsis.
Fohászkodik, mint a’ kereke törött kocsis.
Haboz, mint a’ tenger.
Kár: hogy puska el fogyott, mint a’ Nagyidai Cigányoknak.*
A’ Labancok ellen igen vitézűl viselték magokat a’ Nagyidai Cigányok, úgy hogy az ellenségnek el kölletett töllök menniek. Azoknak el menéssök’ alkalmatosságán azt találták a’ Cigányok mondani: köszönnyétek Labancok: hogy puska porunk el fogyott. Ezt a’ Labancok meg tolmácsoltatván magoknak, és a’ Cigányokat rútúl el emisztették. Ennek keserves emlékezetére meg vagyon még a’ siralmas Nagyidai nóta.
Ingadoz, mint a’ nád szál.
Retteg, mint a’ nyárfa levél.
Úgy áll a’ szeme, mint a’ döglött birkának.
Mindég nevet, mint fa kutya az oltáron.
Változik, mint a’ szivárvány.*
A’ szivárvánt sok helyen kegyeletnek nevezik, Istennek kegyelmérűl, mely rajta értettetik.
Tudgya, mint a’ Mi atyánkot.
Nem tud hová lenni, mint a’ tökbe esett egér.
208Meg fordíttya fogadássát, valamint a’ zsákot.
Halgat, mint nagy hétben a’ harang.
Verik, mint a’ Pilátust.*
A’ gyermekek (főképpen Szegeden) irgalmatlan pattanásokkal verik a’ főldet nagy Pénteken gyékénnyel, és azt mondgyák: hogy Pilátust verik, ki Urunkat Jérusálemben fel akasztatta.
Úgy hánnya, mint ördög az annyát.
Egészségére válik: mint Cigány lónak a’ rakonca.
Fél, mint nagy Pénteken a’ Zsidó.*
A’ régi Magyar gyermekek Urunk kénszenvedésséről azt hallván: hogy mind azoknak okaik a’ Zsidók voltak: ha valakit közűllök nagy Pénteken meg foghattak, azt siralmasan meg verték. Ennek okáért nagy Pénteken házokbúl ki nem jöttenek.
Későn készűl, mint a’ Luca’ székje.*
Régi Babonaság. Luca’ napján 15-dik Decemberben kezdettek egy kis széknek faragássához, és rajta mindennap valamit dolgoztak egészszen Karácsonyi éjféli az éjféli Misén állván, meg láthattya a’ városban lakozó boszorkányokat. De már nincs kelete.
Tipeg topig, mint a’ tojó galamb.
Meg becsűlli, mint Balázs a’ hurkát.*
Balázs a’ hurkát ki fordította, és azt a’ kutyáknak adta. Maga a’ bőrit leg inkább szerette.
Csavarog, mint savó az eb’ seggében.
Tud hozzá, mint vak a’ him varráshoz.
Tud hozzá, mint tyúk az A, B, Céhez.
Tud hozzá, mint kocsis a’ harang öntéshez.
Ragad a’ rosz, mint a’ bojtorján.
Ragad a’ vétek, mint az enyv.
209Ki nem fogy, mint a’ Rokus’ kobakja.*
Rokus’ kobakját nem is ösmerik az emberek, mióta a’ Szarándokok el múlttak. Még Sz. Rokusnak oldalán függ. A’ Szarándokok mindég tele tartották.
Tudgya, mint az öt úját.
Úgy néz, mint ha apját annyát meg ölted volna.
Kullog, mint a’ ki epret szed.
Annyit szenved, mint a’ farmatring.
Meg szappanyozták, mint a’ hetes vásznot.*
A’ vásznoknak külömbségjöket a’ bordák határozzák meg. Leg első borda a’ hetes, osztán nyolcas, kilences, tizes, húszas ’s a’ t. A’ hetes vászon tehát leg keskenyebb; leg vastagabb, leg ritkább. Ennek szövését az inasok viszik végbe. Szappant reá nem vesztegetnek, hanem sulyokkal mossák. Ugyan ezért soká nem tarthat.
Ösmerik, mint a’ rosz pénzt.
Hamar jár, mint fenkő a’ kaszán.
Hánnyák vetik, mint a’ dézsma búzát.
Nem emelkedik, mint a’ szárnnya szegett lúd.
Tapogatva jár, mint Mátyás után róka a’ jegen.
Örűl, mint kinek pajtája ég, maga bele szorúlt.
El ugrotta, mint Perki leány a’ férhez menést.*
Perken (Nyitra vármegyei falun) hallván azt egy Tót szolgáló: hogy ha Szent Iván’ napján estte a’ tűzet által ugordgya; minden bizonnyal a’ jövő farsangos Urat kap. Úgy ugrotta által: hogy a’ tűz közepén egy erős ifiúval szembe ütközvén, a’ tűzbe esett, és egész képét öszsze égette. Osztán férjhez soha se mehetett.
Sír rí, mint kinek sással meccik az a’ felit.
Örűl, mint a’ másét el verte gúnár.
Csuklik, mint az, a’ kit emlegetnek.
210Tátogattya száját, mint a’ harcsa.
Gazda nélkűl vet számot, mint az esztelen szolga.
Úgy űl a’ székben, mint a’ Tömördi Bíró.*
A’ Tömördi Bíró mód nélkűl kövér, és hasas ember volt. A’ kar székbe a’ falu házánál alig fért, és benne nem is mozdúlhatott.
Szereti: mint kutya a’ gereben nyalást.
Nagy böcsűlete, mint a’ téli agárnak.*
Nyáron de főképpen őszkor, és tavaszkor leg főképpen böcsűlik az agarakat: mert leg nagyobb hasznokat vehetik a’ nyúl fogásban. Télen nem sokat tesznek, hanem inkább hevernek.
Belől a’ haja, mint oláh kecskének.*
Az Oláh kecskének szőre egészszen el ment hajastúl; ’s mikor árúba bocsátotta az Oláh, azt hazudta: hogy haja szőre mind belől vagyon télen, mint a’ bundának: mert így jobban meg tartya a’ meleget.
Csak otthon jó, mint a’ Komáromi leány.
Heten vannak, mint a’ Markotai ördögök.*
Markotán Győr vármegyében hét nevezetes tolvajok voltak; kiket mivel soha kézre nem keríthettek, őket ördög fiaknak lenni mondották.
Üget, mint a’ bőjti boszorkány.*
A’ régi mese szerént, a’ boszorkányok éjjel söprűre szoktak űlni, és szent Gellér’ högyére ügetni. Mivel ez bőjtben szokott esni, őket bőjti boszorkányoknak hivták.
Nincs orcája, mint a’ ki csapot ringyónak.
Le döl az úton, mint a’ Máté tehene.*
Máténak sovány tehene volt; másképp nem is lehetett tőlle, hanem mikor a’ vásárra hajtották az úton le dőlt. Az olyanokrúl mondgyák, kik hamar fáradnak, és az úton mindgyárt le dőlnek.
211Mász, mint a’ Patai szűr.*
Meg van ez a’ 204-dik Lapon világosítva.
Tétova száll, mint a’ vak légy.
Rá rá kezdi, mint Bosnyák a’ táncot.*
Öreg ember lévén Bosnyák, a’ táncban hamar el szokott fáradni. De hogy éppen öregnek ne tartassék, meg meg indította magát, ’s rá rá kezdette a’ hoppot.
Csak imigy amúgy beszéll, mint lovával a’ kocsis.
Fel tartya az orrát, mint a’ Zámolyi borjú.*
Zámolban (Győr vármegyében) észre vévén egy gazda, hogy szénájában a’ földtűl fél ölnyivel fölül lukat vájtak a’ marhák, és úgy ették szénáját. A’ lukba oly csaptató vasat tett, mely a’ marhának orrát meg csiphette, el se eresztette. Más nap reggel látta: hogy egy rugott borjú tartya fent az orrát.
Haragba van, mint Varga Ferenc az inassával.*
A’ gazda ostoba, az inas bolond volt.
Ki tött magáért, mint Táci kutya az Uráért.*
A’ gyilkosokat Urátúl el kergette mardosva.
Haza jár, mint Buki lova az abrakra.*
Jó paripája mellett egy hitván lovat is tartott a’ gazda. Midőn a’ jobbikat abrakolták, ha nem látták fel ütötte orrával a’ szekrént, ’s jól lakott. Mikor osztán a’ fűre hajtották, akkor is haza járt az abrakra, és derék ló vált belőlle.
Mint rózsához az illat, úgy szűzhöz a’ szemérem hozzá terem.
Bé esett, mint a’ kis kesztyű.
212Ugrándozik, mint a’ tőrbe szorúltt madár.
Nevet, mint fazékas, ha korongja ki ugrik.
Olyan a’ bot, minő a’ tőke.
Szereti, mint hajdú a’ pocsétát.
Kerűli a’ sarat, mint kinek új sárga csizmája vagyon.
Gondolkodik, mint a’ verembe esett farkas.
Mást beszéll, mint Bodóné, mikor a’ bor árát kérik.
