257Szenczi Molnár Alberttől:
Akármely rút is szépet szeret.
A ki fölteszen, játszani is kell annak.
A ki varjat akar lőni, nem pengeti kéziját.
Alánő, mint az ökör farka.
Apáczát anyáczaságra szabadít.
Bezzeg alábbhagyta mostan.
Boldog az, kinek kezében kacska.
Csak gallérja is alig maradt.
Csépre, kapára termett ember.
Eb helye, mi nem én dolgom.
Ebnek vonszák asztalra fejét, ő pad alá vonsza.
Egy babot sem adnék rajta.
Egyébkor is láttam ágon tar varjat.
Egy tikmonysültig megleszen.
Elkölt immár az ő turpissága.
Ellopták a turbát, de nálam a kulcsa.
Halkkal jobb cselekedni, hogysem mint hirtelenséggel.
Haragosnak kettő a része: meg is verik, enni sem adnak.
Hol jámbor személy nincs, balkörmü a tánczos.
Honn lakjék az, ki kedvére akar élni.
Hozdsza gazdasszony a gyermeket, ne neked a dárda.
Igen fél király udvarbirótól.
Jámbornak hazája, hol jól vagyon dolga.
Ki keveset el nem veszen, sokat nem adnak annak.
Követ vetni nálánál nagyobbat.
Megódd magad szakállas asszonytól.
Mennél jobban keresztyén, annál nagyobb keresztje.
Még a halál láza is kiütött rajta.
Mért nem ültél veszteg, ha ott is jól volt dolgod.
Mind jó ott laki, hol becsülete vagyon a jámbornak.
Nem arra való, hogy posztóba varrják fejét.
Nem látjuk hátunk mögött az iszákot.
Nem illet szamarat vörös nyereg.
Nincs oly erős, kinek társa ne volna.
Nyirpóznával fejét póználni.
Olyan, mint a szárnyaszegett lud.
Rút büzzel vagyon a jámbor.
Sok jámbor szava Isten szava.
Szemérmes diáknak hió a táskája.
Tobd le barát, a vakarót.
Törvényben nem jó a hamarság.