A SZEGÉNYLEGÉNYEK ÉNEKE

1.           Nincsen becsületi a katonának,
          Mint volt régentén a kurucoknak,
          Vajjon vagyon-é hírével a méltóságnak,
          Hogy sok vitézek,
          Próbált legények
          Rossz becsben vannak?

2.           Szegénylegénynek olcsó a vére:
          Három réz forint szegénynek bére.
          Azt sem költheti el szegény végtére,
          Melyért méreg,
          Kínzó féreg
          Forr a szívére.

3.           Igen kedveltük a kurucságot,
          Oly igen kaptuk, mint egy újságot.
          Nyerünk, gondultuk, oly szabadságot:
          Oltalmazzuk
          S szabadítjuk
          Szegény hazánkot.

4.           Mely dolog, bizony, meg is lett volna,
          Magyarországot megnyertük volna.
          Ha sok fondorkodó urak nem lettek volna,
          Ily romlásban,
          Kárvallásban
          Nem estünk volna!

5.           Szegénylegényből tisztek tétettek,
          Az ellenséggel kik szemben mentek.
          Mivel a pártos urak meg nem verettek,
          Mint sárkányok,
          Oroszlánok
          Mégis küzdöttek.

6.           Egy szegénylegény volt Esze Tamás,
          Magát megvonó jó Bóné András.
          Uruk mellett voltanak ők, mint egy lelki más,
          Jánki Péter,
          Zöld Demeter
          Voltak, mint darázs.

7.           Legelsőbben is Munkácsra jutánk,
          Az udvarházhoz, urunkhoz szállánk.
          Montikukuli hadától bészoríttatánk,
          De Karafát
          Német generált
          Halálra adánk.

8.           Törökkel próbált híres Karafát,
          Egy szegénylegény, mint egy merő fát,
          A földre leejté kardra nőtt karját,
          Melyért hada,
          Német tábora
          Fordítá száját.

9.           Tisza, Debrecen ékes környékén,
          Nádas Berettyó vize mellékén,
          Mind kik lakoztak Tisza mellékén,
          Mind hajtottuk,
          S hódoltattuk
          Hozzánk elejét.

10.           Tisza mellyékén lévő Ruh hada
          A vármegyékkel mind ránk támada.
          Kőrösi Pap István magát frissen forgatá,
          Német Mihály
          Hajóra száll,
          S mind összevágá.

11.           Híres Huszt vára Máramarosban
          Miképen esék birodalmunkban?
          Mi szegénylegények voltunk csak alattomban.
          Magam láttam,
          Tokos uram,
          Futott pallosban.

12.           Ha mikor voltál kincses Erdélyben,
          Német testhalmot láttál sok helyen:
          Mind szegénylegény kezei vágták azt egyben
          Urunk hada,
          Fejérvára
          Bizonyság ebben.

13.           Várod alját is sok szegénylegény
          Vérével festé sok helyét szegény.
          Hogy úr esett volna, nem látta napfény.
          Nosza, szegény
          Vitéz legény,
          Légy hű halálig.

14.           Tisza mellékén mely dolgok estek,
          Mely sok németek, rácok elestek,
          Halas, Kecskemét erről bizonyságot tehet:
          Szegény katonák,
          Nem nagy urak,
          Sok sebben estek.

15.           De vajjon ki volt mind Bécs aljáig,
          Ki nyargalódzott Ausztriáig?
          Szegénylegény, nem úr lova, futott mindaddig! [46]
          Nosza vitéz,
          No kardra kéz,
          Légy hű halálig!

16.           Ők verték széllyel Rabutin hadát,
          Trincsin generált elfogták magát.
          Vajjon kik verték rá maga kastélyát?
          Udvarnépét,
          Szép cselédjét
          Elfogták magát.

17.           Amaz pántlikás német urakot,
          Varjú gránátéros kavallérokot,
          Szegénylegényből lött vitéz vágta azokot.
          Tárházakból,
          Palotákból
          Húzták hajokot.

18.           A híres Rabutin Kassa városát,
           Sűrűn lőtteti Forgács bástyáját.
           Kegyelmes urunk beküldé szegény szolgáját:
           Esze Tamást,
           Mert nem más
          Tartá meg Kassát.

19.           Győr alatt sok szép hada marada,
          Akit Forgács pénzen elada,
          Mely pénzt is nagy esküvéssel el is tagada,
          Kit Simonnak,
          Barátjának
          Raka vállára.

20.           Ha valaholott voltanak csodák,
          Mind kívül-belül estek szép próbák:
          Szegénylegények magokat frissen forgaták.
          Csak szegények,
          S nem úrfiak
          Véreket onták.

Arcanum Újságok