ÉDES HAZÁM
Messze földre van indulásom,
Úgy fordulhat, világból is lesz kimúlásom.
Nem szánod-e szegény árvádot,
Tőled szintén eltávozni kedves fiadot?
Nem fordul-e nagy sérelmedre,
Hogy úgy viselsz gondot reám, mint idegenre?
Az szoptatók anyjok mellyétől,
Még az madár sem távozik messze fészkétől.
Idegen föld tartományára.
Hát én szegény hogy induljak más határára?
Csak kegyelmet hejában várok,
Ember kegyetlensége velem határos.
Hegyek-völgyek közt bujdosásom!
Mely nehéz volt kicsinységtől fogva lakásom!
Vad gyomrában lesz temetésem!
Édes hazám, most hallgasd meg az én kérésem!
Beteg ember keserves élte!
Bizonytalan az idegen ország ösvénye!
Az ellenség rajtunk kegyetlen!
Hová hajtsam te kűvüled magam hirtelen?
Nem sok tőled én kévánságom:
Csak, hogy szánjad, édes hazám, tőled válásom!