IGEN SZÉP BUJDOSÓ LEGÉNYEK ÉNEKE
Kérlek, immár meg ne útálj,
Onnét felől vigyázz reám,
Mert érkezett nagy nyavalyám.
Én immár mire jutottam!
Csak mióta én bujdostam,
Minden költségbül kifogytam.
Idegen földre hogy menjek?
Útravalót hogy keressek?
Kenyeret is mibül költsek?
Az erszénybül mert kifogyott,
Kölcsön penig nem kaphatok,
Emberségim itt nem nagyok.
Ha volna mihez nyúlhatnom,
Igyefogyott szegény voltom,
Csak magamot alig tartom.
Elbujdosom valamerre,
Egy országnak szegletire
Ott megszállok egyik földre.
Találkozik olyan Atyám
Avagy olyan mostoh' anyám,
Aki gondot visel reám.
Minden szegények gyámola,
Vigyázz az szegény árvákra
Az idegen bujdosókra.
Minden dolgom reád bízom:
Légy az én édes tútorom,
Előttem járó csillagom.
Jóra fordul gondolatom,
Lészen annyi nyugodalmom
Ahol fejemet lehajtom!
Ha megszállok éjtszakára:
Szegény madarak módjára
Fészket rakok az ágakra.
Vagyon-é olyan jövevény,
Avagy olyan szegénylegény,
Nem is termett olyan, mint én.
Akihez én folyamodnám;
Isten az én atyám, anyám
Aki gondot visel reám!
14. Mindenektül elhagyattam,
Csak Istenemre maradtam,
Arra dolgomat én bíztam,
Ő szent fölségére hattam.
Esméretlen földhátakon,
Forgok sokféle próbákon
És idegen országokon.
És az keserves vándorlást;
Istenem, mutass oly szállást,
Ahol találjak jó nyugvást!
Szegény fejem kalauza:
Mutass utat valahova,
Egyik ország határára!
Válogass a jó földekben,
Szállj meg Pálma szigetiben,
Az Jordán vize mentiben!
Fáradt tested megnyughatik,
Fáradt tested megnyugodjék
Könyves szemed hadd aludjék!
Szíved keserűségétül,
És sokféle félelmektül
Bánatos szíved megenyhül.
Fáradt tested elnyugoszik,
Lelked Istenhez vétetik,
Tested a földbe tétetik.
Egynehány száz esztendőkig,
Azután megétéltetik
És boldogságban vitetik.
Énnékem, szegínylegénnek;
Bujdosása én fejemnek,
Nyomorult sorsa éltemnek.
Engem kinek nevezzenek?
Csak egy szegény idegennek,
Bujdosó szegínylegénnek.
Az erdőháti szigetben,
Az Latorca mellékében
Éneklém ezt egy üdőben.