RÁKÓCZI KESERGŐJE
Tanácsoljatok vitézim, mitévő legyek?
Jön a német, dúl, fúl, éget,
Mindent pusztit, rabol, kerget,
Haj! már mit tégyek?
Aranyait, ezüstjeit rúdakba veresse,
Rakassa fel, vitesse el,
Hordassa el, és menjen el,
Merre szeme lát!
Sőt szeretem, meg se vetem, oktasson akárki.
Ki az oka: minden látja!
De tudja meg, hogy megbánja
Spion Károlyi!
Kipótolja maradéka Esze Tamásnak,
Ha nem másnak! Árulónak,
Úgy lészen még dolga neki,
Miként Júdásnak!
Mordságimról, hibáimról megengedjetek ti!
Megölellek, megcsókollak,
Amíg élek, mindig szánlak
Kedves Bercsényim!
Azokhoz pompásan épült sok szép palotáim!
Itt hagylak már, pataki vár!
Nem látlak már, munkácsi vár!
Isten megáldjon!
Édes hazám, mire jutál, csak azt sajnálom!
Német lesz már a vezéred,
Jaj! de néked az nem véred!
Haj! ki ne szánna?
Országunk fejedelme vezére: Thököli!
Hová lettek, hová mentek,
Országunknak híres-jeles
Magyar vezéri?
Országából elbújdosott a jó fejedelem!
Nem képzelem, nem is vélem,
Más országnak királyánál
Helyét ne lelje!
Asszonyainkat, leányainkat megszeplősítette!
Német már a vezéretek,
Jaj, be szánlak benneteket!
Isten veletek!