ELSŐ FELVONÁS
még kiolvas egy lapot. Felhúztad az órát, Nyafson?
megáll, felnéz. Igen, felhúztam. Féloldalt fordulva átmegy a színen.
halkan. Úgy. Tovább olvas negyed nyolctól háromnegyedig.
Még mindig esik. Szünet.
félig ülőhelyzetbe emelkedik, mereven ránéz. Még mindig. Az éjjel is esett, az erdők egészen nedvesek lettek.
félig befogott szájjal. Hjalmár itt volt?
Itt volt, miért kérdezed?
gondolkozik. Csak úgy. Jobbról átmegy a színen, beleakad a szőnyegbe, és idegesen megigazítja. Az óra ketyegve jár háromnegyed nyolctól fél kilencig. Nyafson végigsimítja orrát.
Mi van az orroddal?
Semmi, az a daganat.
A nagyapádnak is így volt, Nyafson, de miért nézel olyan különösen.
Igen, a nagyapámnak, különös. Átmegy a színen, szünet. A nagyapámnak. Hosszabb szünet. És Hjalmár kisleányának. Nagy szünet. Hjalmár nagyon szegény, Hjalmár. Teljes szünet. A daganattól van. Vakáció.
Most elmegyek, Nyafson. Jobb lábbal lelép, lassan kabátot vesz, elmegy. Egészen besötétedik, kívül permeteg eső.
hirtelen megfordul, az előtérbe jön. Arca végigvonaglik. Halkan. Én is elmegyek. Visszafordul és el. A függöny elernyedve, magától lehull.