Öcsém
Öcsém
Amatour-kiadás, az életből merített papíron, művészi címlappal "Inter arma" jeligés külön borítékkal. Háromszáz példány számozva, szerző aláírásával, fényképével és ujjlenyomatával, külön fejezet címerrel. A hátsó oldalon szerző eddig megjelent művei. Ára 5 korona, vászonkötésben 6 korona, bőrkötésben 7 korona, selyemkötésben 8 korona, ugyanaz hímzett selyemből, csipkével 10 korona, igen tartós kivitelben, felül diszkréten dekoltálva, szerző mellszobrával 20 korona, katonák őrmestertől lefelé ugyanannyiért kapják.
ELSŐ FEJEZET
melyben a szerző kis öccséről beszél, aki mint a bécsi kezelőszámtiszt-osztály katonai különítményének rendes irodavezetője, részt vett a Nagy Világháborúban, és 1915 júliusában Csörötnök-Rönök mellett lenyelt egy cseresznyemagot. Áldás emlékéremére, béke poraira, melyeket köhögés ellen szedett. Éljen! Éljen! Éljen!
Ha a szivart meggyújtom, kis kék gomoly szalad föl a szoba tetőzete felé, mint egy kék léghajó. Ilyen kék volt a tó, ahol mi játszottunk, kisöcsém, mikor még fakard volt és fapuska, és a nagy gyermekek még kis öregek voltak. Kis öcsém, kis öcsém, kis hős, aki elmentél a háborúba, és most vérben és velőben gázol szelíd, bús kis cipőd.
Meggyújtom a szivart. Minő lágy, édes hajlása van szelíd kezünknek. A homlok felé hajlik.
Az én öcsém most a háborúban van. Kinyitom az ajtókat, és felhúzok minden függönyt. Nézem a kis kereszteket, amiket az íróasztalba karcolt, és elgondolkodom. Ez a szoba az ő szobája. Begyújtok a kályhába, és felgöngyölöm a szőnyegeket. Most ő nincsen itt. Elment, mint egy kis cseléd, a háború cselédje. Ő, aki egyszer levelet vitt egy édes rokonhoz, kis postás. Most is levelet visz, édes kis postás, az élet levelét viszi a rossz halál felé. Lecsavarom a szögeket, és benézek a sarkokba. Öcsém, kis öcsém, kicsiny számfejtő. Látom őt, amint fejti a számokat. Okos kis szemén szemüveg. Benézek a fiókjába, elmozdítom a székeket, és lekaparom a tapétákat.
Ő is egy tapéta.
Most a múltját nézem, összeszedek minden limlomot, tarkabarkát. Szegény kis gyermek. Bűbájos. Vajákos. Vajókás. A kertben ülünk, kis öcsém, és Petőfit olvassuk. Te szelíden korholsz, mert heves vagyok. Minő szelíden emeled a kezed, és pápaszemed öregesen villog. Pedig alig vagy harminc évvel idősebb nálam, kis öcsém, édesem. Szakállad alig őszül még, a csúzt is egy-két éve csak, hogy ismered - de már mász, komolyan, beszéd nélkül.
Sohase szerettél sokat beszélni. Ezt talán tőled örököltem.
Most hallgathatsz.
*
Ezt talán piros tintával kellene írni. Vagy zölddel és feketével, arany alapon.
Mert látlak téged, odakünt, a halál kicsiny udvari lakásában. Ott állasz a rajvonalban, kezedben a nehéz fölszerelés, és okosan, figyelmesen nézel. Trombitálnak: kezdődik a roham. Kéz-kézbe, kettős sorokban rohantok a véres safmulnin át. Szemben már villognak a torniszterek. Magasra tartod a nehéz srapnelt, hogy kellő időben áthajítsad. Vigyázz, kész, rajta - balra arc! - vezényelsz. Már áll a roham. Kettős sorok - balra át - kiáltod, és kiragadod pajtásod kezéből a mündungszdeklit - előre!
Menj, kis öcsém. Menj, te, aki erős, bátor, fiatal vagy - nálam alig harminc évvel idősebb. Menj, és ne gondolj rám, ne törődj velem, ne sajnálj, amiért reszket a szívem érted, és szájam elferdül. Ha megszakad is a szíved, hogy nem vigasztalhatsz, csak menj. Ne sajnálj. Menj.
Én maradok.
*
Meggyújtom a havannámat, és úgy tűnődöm. Mi értelme van, minek, ki tudja. Felgyújtom a gyertyákat. A tea halványan, keserűen sötétlik, elfelejtettem meginni.
Öcsém. Milyen kár, hogy nem ismertelek. Milyen lehetsz, kis harcos számfejtő. Sohase láttalak. Milyen kár, hogy tizenöt évvel ezelőtt, hogy a világra jöttem, téged Kecskemétre vittek egy rokonhoz, és azóta se jöttél haza. Állítólag nem is biztos, hogy az öcsém vagy, sokan azt mondják, hogy a nagymama tévedett, te nem is vagy a világon, ő összetévesztette a dolgot, a Málcsi néni kislányáról volt akkor szó, aki később könyvelőnő lett a műjéggyárban, és Kassán lakik. De én őt se láttam soha.
A tea kihűlt már, nincs kedvem meginni. Szegény, szegény, szomorú életem. Már teát se tudok inni.
Legenda vagy.
